,,Nem is tagadás, maga az ördög volt az..

Dominika."

- Én..én ezt nem értem! - mondtam. - Hiszen te halott vol..
- Ruby, ha azt hiszed egy kard döféssel végezni tudsz velem akkor ostobább vagy mint gondoltam! - hadarta le a lány

Én nem hittem a szememnek, azt gondoltam ennél rosszabb már nem jöhet..

- Dominika! - lépett a lány elé István
- Maga semmit sem változott. - nevetett
- Még a kicsinyes rivalizálása anyámmal sem volt elegendő lecke önnek, most mégis megbontja a rendet egy egyszerű futó kalanddal. - mérte végig a szemével Malakot
- Fogalmad sincs min mentem keresztül lányom. - mondta István szinte könnyeit visszafojtva
- Jól van elég legyen!! - szakította félbe Jake a konverszációjukat

Mindenki csak meredten állt és egy hang sem hagyta el a szájukat. A levegőben csak úgy izzót a feszültség, akár a pokol forrongó és égető zúgai..
A tény, hogy újra itt van ő mindenkit megrázott, kivéve Edwardot. Edward volt az egyetlen akinek semmilyen érzelem nem ült ki az arcára.

- Aj ne nézzetek már így, azért annyira nem vészes! - mondta Dominika
Jake előrelépett majd megszólalt:
- Most mindent elfogsz mondani, azt is hogy hogy maradtál életben és mi történik itt! - mondta de olyan hangnemben, mintha gyilkolni készülne

- Természetesen elmondok mindent, de előtte lenne egy fontos közölni valóm! - vigyorgott
- Mégis mi? - kérdezte Jake
- Nos hallottam kedves bátyám, hogy gyermeked születik.. - nézett Edwardra

Edward továbbra is egy helyben állva várta a következményeket, viszont már lehetett látni az undort a szemében.

- Szeretném, ha tudnád nagyon vártam, hogy nagynéni lehessek, de sajnos Olivia gyermeke nem tőled van.. - mondta

Rá pillantottam Edwardra és láttam, hogy arcizmai megveszülnek fejét felemelve ment oda a húgához és jó mélyen a szemébe nézett.

- Te meg mi a fenéről beszélsz? - kérdezte egyre idegesebben
- Mikor Ruby ,,megölt" azzal a bizonyos karddal, akkor tudtam már, hogy pontosan mi is fog itt történni. Tudtam, hogy előbb-utóbb az ostoba fejedet követve felkeresed Oliviát, hogy segítséget kérj tőle Ruby kiszabadításához és hogy mindent helyrehozz majd ezáltal. Viszont egy valamit elfelejtettél, hogy nekünk nőknek nemcsak a szépségünk van, hanem ott van az elménk is amit ellenben veletek használunk is - nevetett
- Olivia egy meglepő jó választás volt számomra, egy csatlós a játékomhoz..
- Tudtam, hogy Ruby nem fog a bizalmadba férkőzni sosem, mivel akármilyen ostoba is, egy magad fajta nőcsábásznak sosem engedett volna így szembesültem azzal a ténnyel, hogy máshonnan kell örököst szereznem.
- Felkerestem még az eset előtt Oliviát, akinek a lelkét egy démon pusztította el még évekkel ezelőtt, ez csak könnyebbített a helyzetemen, mivel így nem volt más dolgom, minthogy az elméjébe férkőzzek. A testébe beültettem egy nagyobb démonnak a gyermekét egy varázsige által, aztán csak vártam..vártam amig felkeresed. Mert bármilyen kegyetlen és érzelemmentes a bátyám, a kis Rubyért megtetted volna nem igaz? Képes voltál elvenni Oliviát, csak hogy Rubyt megmentsd saját magadtól úgye? - tette rá kezét Edward vállára és felém biccentett a fejével

Edward rám nézett, de amint meglátta aggódó tekintetemet a fejét azonnal visszafordította. Láttam, hogy mindenki engem bámult. Molly csak kérdően nézett rám én meg lesütöttem a szememet, hogy ne lássam arcukat.
Ami különös volt számomra, hogy Jake valahogy másképp nézett a testvérére, mintha a szomorúság szikrái mégis ott lettek volna mélyen a szemében.

- Mit műveltél lányom? - kérdezte István teljesen kétségbeesve
- Azt javaslom ne álltassuk magunkat, mindketten nagyon jól tudjuk, hogy maga nem az apám. Akkor sem ha ön által maradtam életben, ez nem tesz jóvá semmit. Maga megölte az anyámat! - meredt rá apjára
- Anyád elárult engem, téged és a tesvéreidet!! Ő választotta ezt az utat, nem hallgatott rám! Azt hiszed könnyű volt azzal a tudattal élni, hogy vér tapad a kezemhez? De meg kellet óvnom a gyerekeimet bármi áron is..
- Hogy megóvjál?? Hogy megóvjál??? - pattant fel Jake. - Hol voltál annyi éven át? Miért hagytál magunkra? Miért jöttél egyeltalán vissza? - ordított
- Jake.. - sóhajtott István
- Hiretelen eszedbe jutott, hogy egy család vagyunk amikor szükséged lett ránk? - indult el felé

Malak nyugtalanul nézte az egyre csak közeledő fiút, Edward is észrevette ezért ő is megindult feléjük.

- Maga hülye! Undorító, hazug szemét láda!! - kiáltotta mellkasát lökdösve

A kezemet a számhoz kaptam és figyeltem az eseményeket. Megmozdulni sem tudtam.

- Hazug, hazug, hazug!! - kiáltotta torka szakadtából

Edward próbálta elhúzni Jaket az apjától, közben Malak és Harry is besegített a szétválasztásukban.

Borzasztó dolog látni egy családot széthullani..

- Elég volt! Hagyd abba Jake!! - mondta Edward
- Hagyj békén!! - mondta

Jake megállt majd eltolta egy agresszív mozdulattal a bátyja kezét és elindult az ajtó irányába majd elhagyta a helyszínt. Dominika csak az orra alatt mosolygott, úgy tűnik végig ezt várta..

Monika készült utánna menni de megállítottam.

- Mit csinálsz? - kérdeztem
- Mindjárt jövők, maradj! - mondta majd a fiú után sietett

Több másodperces csend után Edward az apjára nézett akin teljesen látszott, hogy tönkre van menve. Malak tartotta kezei között a férfit, mert nehezére esett talpon maradni ezek után..

Majd megtörte a csendet Edward.

- Miért? Mond miért csináltad ezt? - kérdezte Dominika
- Be akartam volna fejezni, csak elfelejtettem hogy mennyire forró fejű tud lenni a bátyám. - kuncogot

Gúnyosan néztem Dominikát, undorító amit művelt.

- Szóval azért kell nekem egy újszülött, hogy befejezzem amit anyám elkezdett. - mondta
- Ezt mégis hogy gondoltad? - kérdezte Edward értetlenül. - Anyánk meghalt!
- Valóban. - erősítette meg a lány. - De ez még nem jelenti azt, hogy nem térhet vissza..

Hirtelen csend állt be a teremben, hallani lehetett akár a saját lélegezetvételed is. István felnézett, szemeit összehúzva kérdően felé fordult..

- Hogy mit mondasz?
- Bizony.. hogy is gondolta, hogy csak úgy megöli anyámat, a pokol egyik legerősebb démonját?
- Hazudik! - mondta Harry. - Senkit sem lehetséges visszahozni a gödörből, főleg ha a kereken túl van már!

- Ez meg ki a franc? - kérdezte Dominika
- Na jól van elég ebből a szarságból!- kaptam fel magam és elé álltam

Edward mellett voltam és a szörnyeteggel szemben, egy pillanatig sem rémisztett meg a vigyorgó korcsképe.

- Hogy tudnád ezt az egésszet véghez vinni mégis? - kérdeztem idegesen
- Úgy, hogy kell hozzá egy új trónörökös, ilyen csak évtizedenként történik és tudtam, hogy Edward lesz az új herceg, hiszen én voltam az aki erről gondoskodott..
- Az meg hogy lehet? Hiszen apám mondott le az uralkodásról! - mondta Edward

Dominika rápillantott Istvánra, aki leszegezte fejét majd megszólalt:

- Elmondod te nekik vagy én tegyem? - kérdezte

A férfi sóhajott egyet, úgy látszot volt fogalma arról, hogy miről beszél Dominika.

- Mikor Ruby kiengedett abból a dobozból, nem voltam önmagam, nem voltam tisztában a cselekedeteimmel ezért azt a döntést, hogy Edward legyen az új herceg nem én hoztam, hanem ő. - mondta

- Micsoda? Az meg hogy lehet? - kérdezte Edward
- Kinek is élek együtt a lelke egyik darabjával? - fordult felé Dominika. - Ez a lélek bennem összekapcsol minket apáddal, irányítani tudtam őt és amit csak mondtam, ő megtette..

Minden annyira világossá vált számomra, az egész kép összeállt. Azt is értettem, hogy annó milyen ceremóniát említett Jake, de azt nem tudtam, hogy ez az anyja visszahozásáról szól.

- Rendben, de mégis mi kell ehez? - kérdezte István

- Itt évtizedek óta senki nem volt szerelmes, és bármennyire is nehéz belátni démonként ezt, de ahoz hogy visszahozzam anyámat kell egy cseppnyi igaz szeretet is, ami most a bátyámban rejlik Ruby iránt..

- Fogalmad sincs arról, hogy mit érzek! - nyelt egyet Edward
- Nem is kell, mert én nem is rólad beszéltem, hanem Jakeről.. - nevetett