Jake - Monika - Molly

- Hé! - fordult meg Molly
- Igen?
- Talán..talán lehet, hogy félreértem, de volt már valami korábban közted és Jake között?
- Mii?? Ó nem, dehogy! - nevetek
- Bocsánat, csak ti annyira illetek egymáshoz és talán kicsit feltűnt, hogy tetszik neked.

- Dehogy, nem, nem erről van szó! Mi csak barátok lettünk, nem igazán beszéltünk azelőtt és csak ennyi! Külömben is, Jake még mindig szereti Ruby-t.

- De neked biztosan nem tetszik?
Én nem válaszoltam, csak elfordítottam a fejem.
- Ó te jó ég! Tudtam, tudtam, hogy nem veszítem el a szemlélési képességeimet!
- Jó..t..talán egy kicsit tényleg tetszik, de úgyan, ez csak biztos egy fellángolás! Külömben sem tenném ezt Rubyval, nemrég szakítottak..

- Igen, szakítottak, szóval minden jogod megvan hozzá, hogy probálkoz, attól még, hogy a barátnőd, kicsit magaddal is fogalalkozhatnál..

- Nézd Molly szerintem hanyagoljuk ezt a témát! - mondtam
- Jó oké, csak..
- Shh!! Hallod ezt? - szólalok meg
Mintha egy beszélgetést hallottunk volna meg, pontosabban egy veszekedést.

Nem értem..mi bajod?..nézd Edward semmi kedvem veled beszélni! De nem csináltam semmit sem..Ruby!!

- Ez Ruby és Edward hangja!! - fordulok Molly felé
- Héé!!! Rubyy!!!! - kiáltottuk egyszerre
- Hahoo! Hallotok?

De nem érkezett válasz és már mi sem hallottuk a hangjukat.
A következő pillanatban megjelentek a helyszínen a többiek, Jake, István, Olivia, Leyla és Harry.

- Te jó ég!! Ti meg mit kerestek itt?- kérdeztem
- Majd később elmeséljük. - Mondta Leyla
Még egy perc sem telt el és a falak szétszéledtek, majd eltűntek.

A nagy porvihar eltűntével megláttuk Rubyt és Edwardot akik ilyedt tekintettel néztek minket.

- Úr Isten! Ezt..ezt hogy? Mi történt? - kérdezte Ruby
- Hosszú sztori, a lényeg, hogy mindenki itt van és senkinek sem esett baja! - mondta István

- Látom, hogy ti kellemesen megvoltatok egymás társaságában. - mondta gúnyosan Olivia. - De mostmár vissza tértem! - nevetett fel

Nem tudtam, hogy ki hiányzik az elétemből..

Később a többiek mindent elmeséltek, majd István úgy döntött, hogy mivel mindenki újra együtt van, szervez egy vacsorát, nem értem miért és szerintem nem is volt ez egy jó ötlet de mindegy. Mind visszatértünk a helyünkre és megpihentünk.

*Ruby szemszöge*:

Annyira örültem, hogy kiszabadulhattunk és végre a saját ágyamban aludhatok. Viszont egy részből bántam is, mert azért nem volt annyira rossz Edwarddal.

Bár igaz eléggé nehezen engedem közel az embereket magamhoz és olykor hülyeségeket mondok nekik, tudom, de nincs mit tennem ilyen a természetem és amikor a tekintetével találom szembe magam, mindig kínos helyzetbe kerülök és érzem azt a feszültséget, tudjátok mire gondolok..

Később összeszedtem magam, felöltöztem, mert István valami vacsorát szervezett, de nem tudom milyen okból, ezért lementem a nagyterembe, ahol egy óriási asztal várt tele kajával.
Már mindenki ott ült és csendben aggodalmas arcokkal várták, hogy mi fog történni.

Leültem egy székre Monika mellett. Majd István felált és megszólalt:

- Köszönöm, hogy részt vesztek ezen a vacsorán. Tudom mindenkinek meglepő lehet, hogy miért is vagyunk itt most. Mondanám, hogy igyunk, de előtte le kell tisztáznunk néhány dolgot! Tudom, hogy vannak egyesek közötettek akik nem igazán jönnek ki egymással és folyton a tűzet szítják. - tekintett István Oliviára
- Szeretném, ha mindenki rendezné a nézeteltéréseket, mivel a közeljövőben összetartóaknak kell lennünk. Mert olyan vihar közeleg, ami mindent elpusztíthat.

- Mi az apám? Mi történt? - kérdezte Edward érdeklődően

- Azt hiszem itt az ideje, hogy lefektessünk néhány szabályt!
A legelső szabály az, hogy többé senki sem léphet ki a valóvilágba és még annak a közelébe sem mehet, mivel mint látáttok ahányszor kaput nyitunk az élők és holtak világa között, annyiszor gyengül meg a holtak világa. A második szabály, nem szeretnék több cirkuszt és ellenségeskedést, ha valakinek bármi gondja van, az kérem most jelezze, mert nem lesz rá több alkalma! És a harmadik, ami egyben a legutolsó szabály, az hogy..hogy mindenki tisztelettel és befogadóan bánjon az újszülöttünkkel!

Ekkor Olivia idegesen felnézett Istvánra, szemei akár a tűzben égő lángok..
- Újszülött? - kérdezte Jake

Senki sem értette, hogy mi történik Istvánon és Olivián kivül.

- Ezt már Oliviára bízom! - mondta István majd visszaült gyémántköves székébe

- Ez meg mit jelentsen? - kérdezte Edward
- Én..én gyermeket várok! - mondta Olivia

...

Mintha mindenki egy nagyot zuhant volna. Csend lakozott a terembe és mindenki csodálkozva nézet körbe, az elhangzottak után. Én igazából nem is tudtam, hogy mit gondoljak, abban a percben minden reményemet elveszítettem és annyira dühös és szomorú voltam, de nem is a gyermek miatt, hanem azért mert a szívem egy olyan emberhez köt akihez közöm sincs és nem is lehetne..

- Te meg miről beszélsz? - ált fel Edward
Őt is meglepte a hír.

Olivia nem válaszolt csak lesütötte szemeit.

Majd Edward újra megszólalt:
-Mióta tudod? - kérdezte
- Edward én..
- Mióta tudod???? - immár felemelte a hangját
- Egy hete. - mondta Olivia

Majd Edward újra megszólalt volna, de hirtelen nyílt az ajtó és nagy sebességgel betoppant egy fehér öltözékbe bújt férfi két testőrrel.

- Elnézést, hogy megzavarom a vacsorát! - mondta

István szemei majdnem kippatanttak a helyéről. Szépen lassan felált a székéből szinte alig ált a lábán.

- Te meg mit keresel itt???

Szisztok!

Rég nem volt rész, de nagyon elfoglalt voltam. Hamarosan jönn a következő! <3