Érdekes, mikor magamhoz tértem a szobámban találtam magam, egy kissebb fejfájással.
- Ahjj, Istenem már megint mi a fene történhetett? Motyogtam.
Majd hirtelen berontott Edward, poló nélkül.
- Te meg..? Mi...a??
- Várj várj, meg magyarázom!
- Ajánlom. Mégis mi lett??
- Nos, mikor odaértünk, egy bizonyos varázsige által összeestél, mivel te élő ember vagy, ezt a varázsigét Olivia találta ki.
- Okééé, de miért nincs rajtad poló? Egyeltalán beszéltél Oliviaval?
- Igen és azt mondta segít.
- Huh...várj, de hát gyülöl téged...
Néztem rá kérdően, de ő nem válaszolt semmit.
- Mit kért cserébe?
- Hááát, ami azt illeti nem sokat cseverésztünk...
- Várjunk, TE LEFEKÜDTÉL VELE?
- Meglehet, miért ZAVAR??
-NEM, nem zavar, de elképesztő, hogy...mindegy, hagyjuk.
- Szerintem is.
Kicsit gyenge voltam mikor feláltam és azon gondolkodtam, hogy mennyire bunkó Edward, elképesztő, hogy minden nő csak úgy nyáladzik érte, undoritó.
Zuhanyoztam egyet, majd felöltöztem és vártam, hogy történjen valami.
Elég sokat vártam, de egyszercsak nyilt az ajtó és egy hosszú barna hajú, barna szemű, karcsú nő lépet be rajta, egy rövid és kissé szellős ruhában..
Olivia volt az.
- Szia! Köszöntem.
- Szóval te vagy Ruby akinek segíteni kellene?
- Igen, én.
- Wow, azt hittem Edwardnak jobb ízlése lett, de ezek szerint nem.
- Aa okéé, most megkéne sértődjek?
- Segítek, de egy feltétellel! Vágta rá.
- Mi az?
- Ezentúl Edwardod békénhagyod, kizárólag csak baráti kapcsolat lehet köztetek!
- Eddig se volt más, mégcsak barátok sem vagyunk, számomra semmit nem jelent.
- Oh, ha Edwardon múlna, akkor nem ezt mondanád, na de mindegy, ezt megbeszéltük.
- De mégis hány nap kell, hogy visszahozd a barátaimat?
- Ha minden igaz holnapra már itt lesznek.
- Fantasztikus. Mondtam, de a falakhoz beszéltem, mert Olivia kiviharzott, azonban észrevettem valami érdekeset, a szekrényem ajtaja résnyire nyitva volt. Először megilyedtem és nem akartam odamenni, de aztán vettem a bátorságot és kinyitottam az ajtaját, amikor megragadott egy kéz és behúzott a szekrénybe, majd az ajtaját bezárta.
Azonnal rájöttem, hogy ki volt az.
- Te meg mi a francot csinálsz? Normális vagy.
- Tudod, hogy nem szokásom az lenni.
- Mit keresel itt Edward? Kérdeztem a lehető legkomolyabban.
- Kihalgattál minket?
- Igen és elképesztő, hogy ennyire nem kellek neked, egy ilyen ajánlatot elfogadsz?? Kérdezte vigyorogva.
- Persze és még szerencse, hogy ez volt az ajánlat, mert könnyű szívvel egyeztem bele.
- Nem így gondolod, pusztán az agyad irányít.
- Menj ki innen!! Suttogtam.
- Nem.
- Jó, akkor én megyek. Mentem, volna de olyan erősen fogta a karomat, hogy mozdulni sem bírtam.
- Miért menekülsz tőlem? Nem értem. Ezt már komoly tekintettel kérdezte.
- Mert egy pszichopata egoista p*cs vagy!
- És ezzel mi a baj? Tök jól nézek ki!
- MENJ INNEN! Emeltem fel a hangomat, de semmi, mintha az agya nem fogta volna fel, amit mondtam.
- Nézd, Olivia nagyon veszélyes, nem szabad benne bízni.
- Komolyan ezzel a szöveggel akarod nekem bemesélni azt, hogy veszélyes, mert nem tudtál lefektetni és észrevetted, hogy nem is érdekelsz engem?
- Komolyan beszélek, ne bízz benne, lehet, hogy visszahozza a többieket, de utánna rád szál!!
Csak komoly gúnyos tekintettel néztem rá és nem válaszoltam semmit.
Majd mikor észrevette a tekintetem, a kezét levette róllam, ezzel azt hittem, hogy azt jelzi mehetek és befejezte a mondanivalóját, de nem, mikor kinyitottam volna a szekrény ajtaját, újra megfogta a kezem a szekrény táblájához lökött és megcsókolt.
Az egész úgy tűnt nekem, mintha csak egy hétköznapi dolog lenne, fel sem fogtam mi történik, csak annyit észleltem, hogy vége van.
Teljesen le voltam fagyva, megsem szólaltam, majd Edward rám nézett és még eresztett egy mosolyt arcára, majd kinyította a szekrény ajtót és kiment.
Egy ideig még a szekrényben ültem és magamban beszéltem.
-Én hülye! Csapdostam fejemet.
Hogy lehetsz ennyire hülye Ruby?? Most tettél ígéretet pár perce és máris el*eszel mindent! Hogy fogom ez megmagyarázni Jake-nek? Hiszen még alig történt közöttünk valami.
Jó senkinek nem szolok egy szót sem, ez csak egy csók volt, nem jelentett semmit, nem látta senki.
Majd később nehezen de elaludtam és félve, de vártam a holnapi napot.

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon-nagyon régóta nem volt már rész, de a sulis körülmények ezt nem engedték meg, mivel vizsgákra készülök.
Megpróbálom behozni a lemaradásaim és ha minden igaz, hamarosan jönn a következő rész is.