Ruby - Edward

Nemár! Komolyan ezt mondtad neki? - röhögtem
- Igen. - nevetett Edward is

Jól szórakoztunk, sok mindent megtudtam Edwardról és őszintén nagyon kellemes volt a társasága, sosem gondoltam volna..

- Na és a legviccesebb az egészben, hogy miután átbasztam őt még a lányát is elloptam.
- Jaj na! Hülye vagy! - mosolyogtam
- Tudom. - nevetett Edward
- És utánna mi történt?

- Semmi, igazából szolt apámnak, aki megígerte neki, hogy megkapom a bűntetésém, de természetesen nem csinált semmit, ki nem állhatta azt a seggfejt.

- Hát apádat ismerve elhiszem. - mondtam, majd pár percre elmerültem a saját gondolataimban
- Hé, valami baj van? - szólat meg Edward

- Nem, csak azon tünődtem, hogy pár hónappal ezelőtt, szinte gyülőltelek téged, most meg itt vagyok veled fogságban és hát őszintén nem bánom, hogy egy kicsit elszakadtunk a többiektől és te is annyira más vagy, úgy érzem, hogy önmagad vagy.

A mondatom után ránéztem Edwardra és láttam, ahogyan a szeme felragyog, majd megszólalt:

- Igen? - kérdezte meglepődve
- Igen. - mosolyogtam

Majd beált köztünk az a pár perces kínos csend, mialatt szemeztünk egymással majd én törtem meg ezt a csendet.

- Szóval mihez kedünk? Nem maradhatunk itt örökké. - mondtam
- Mondanám, hogy van egy tervem, de fogalmam sincs, talán körül kéne néznünk hátha találunk itt valamit.

Elindultunk ,,sétálni", hogy az élet bármi féle jelét megtaláljuk arra, hogy kijussunk innen. Majd Edward hirtelen megszólalt.

- Sajnálom!
- Öhm..de mégis mit? - kérdeztem értetlenül
- Sajnálom, hogy seggfej voltam!
- Nos..
- Tudom, hogy egy ennyivel nem tudom elintézni, de tényleg nagyon sajnálom.

- Mondanám, hogy megbocsájtok, de az túl érzelgős lenne.. - röhögtem. - Apropó hogy van Olivia?
- Fogalmam sincs és nem is érdekel. - válaszolta
...
- Hűha, ez aztán szép, nem mintha bírnám Oliviát, de ez azért elég durva volt. - mondtam, majd megfordultam és elindultam visszafelé.
- Most meg hova mész? - szolít meg
- Vissza.
- Miután ennyit gyalogoltunk? Mi ütött beléd?
- Hogy mi? Ez most komoly? - kérdezem idegesen

Nem akartam így viselkedni, de muszáj vele tudatnom, hogy nem érdekel és nem táplalok érzéseket felé.

- Te komolyan azt hiszed, hogy bedölök a hülye játékodnak?
- Mi van?? Ezt most nem értem! Milyen játék?
- Flörtölgetsz, nevetgélsz és teszed a jófiút, de úgyis tudom, hogy mire megy ki a játék!
- Én nem tettem semmit, mi csak szimplán elvoltunk és ennyi, komolyan, ha téged meg lehet érteni, az egyik percben még itt állsz mellettem boldogan meg minden, most meg egyből felkapod a vizet, mi a szar??

-Mindegy, csak hagyj békén.. - mondtam és elmentem

Egyszerűen semmi értelme nem volt ennek az egésznek tudom, néha már önmagamat sem értem. Én csak szeretném visszakapni a régi életemet, amikor még nem ismertem Edwardod. Gyülőltem, tényleg utáltam őt teljes szívemből, ismerem a fajtáját és kerülöm is azókat, de ez most más, ez más..

Nem bírok hosszútávon a közelében maradni, sokszor nem merek a szemébe nézni sem, mert olyasmit vedezek fel bennük, amit nem akarok elhinni. Szeretném, ha nem csak valami miatt szeretne belém és hogy ne keljen megváltozzak, csak mert ő úgy szeretné. Ha valamit akar tőllem, akkor intézze el az Oliviás ügyet és az életét, nem rohanok a karjaiba, mert valószínűleg 2 hónap után már azok sem ölelnének, nem akarok újra csalódni valakiben és hinni benne, amikor még magamban sem tudok.