Stephan - Olivia szemszöge

- Héééééé!!! Hall engem valaki?
- Rajtam kivül senki! - jelenik meg Stephan a helyszínen.
- Maga? Nemár, mit keres itt?
- Hidd el én sem örülök, hogy pont veled ragadtam itt. - mosolygott

- Ezt meg hogy érti? A többiek hol vannak?
- Ó, hát ők mind csapdába estek!
- És hogy jutunk ki innen?
- Jó kérdés.
- Maga a Pokol ,,volt" hercege és nem tudja hogy hogyan jussunk ki egy csapdából?
- Sokat károgsz, befoghatnád végre.

- Magának meg mi baja? - kérdeztem idegesen
- Az, hogy létezel..
- Nos, talán a létezésem nélkül nem lenne meg a boldogsága..
- Ez meg mit jelent?

- Segítség!!!!! - hallottunk meg egy hangot a távolból és azonnal odamentünk
- Harry?

- Mi az fiam? Nem illik ordibálni itt, ez egy tiszteletre méltó hely! - mondta Stephan büszkén
- M..meghalt
- Ki halt meg? - kérdeztem
- L..Leyla
- Hogy mi?
- Talátunk egy szakadék szerűséget, ami nagyon durva és azelőtt valami hülye rajzokat a falon és azt hittük, hogyha az egyikünk beugrik, akkor kiszabadulhatunk és így is lett, Leyla feláldozta magát és utánna pedig megnyílt a fal és most itt vagyok veletek, máshogyan nem szabadulhatunk ki innen, kell legalább egy áldozat! - hadarta le

- Ó, nos könnyebb mint gondoltam. - szólalt meg Stephan
- Hogy mi? De Leyla..
- Leyla nem halt meg Harry!
- Mi? De..
- Majd később elmagyarázom és most visszemegyünk oda és leugrom!
Ekkor nagy csend lett.

- Most mi van? Én már úgyis halott vagyok.
Továbbra is csend volt.
- Ahj jó van, akkor elmondom, de figyeljetek!

- Szóval azért estünk mind csapdába, mert minden egyes alkalomkor amikor a pokol kapuján belép és kilép valaki egyre jobban gyengül és hát az útobbi időben elég sokszor sétafikáltatok ki meg be a sok dráma meg stb.
Mindegy a lényeg az, hogy én lemegyek, kinyitom a szakadék alján lévő falakat az erőmmel, megkeresem Leylat és visszahozom, utánna megkeressük a többieket és egy bizonyos személyt is..

- Személyt?..Kit? - kérdeztem
- Nem fontos, de egy biztos, mégpedig az, hogy nagyon elcseszett jövővel allunk szemben, nem mintha a jelen jobb lenne, de azért még sincs világvége :)

- Világvége? Mi van? - kérdezte Harry
- Most cseverészünk vagy megkeressük a többieket? - kérdezte Setphan feszülten
- Oké, menjünk!
- Ó, még egy fontos dolog! Harry te itt maradsz, hogy figyeld ha a falak megnyílnának és ha igen, akkor keresd meg a többieket!

Olivia te velem jössz és a szakadéknál figyeled mi történik, nehogy valami közbe jöjjön!
- Rendben. - mondtuk korúsban

Sephan és én elindultunk a szakadék irányába.
- Na és mi az? - kérdezte Stephan
- Mármint mi? - kérdem értetlenül
- Azt mondtad nekem, hogy a létezésed nélkül nem lenne meg a boldogságom ezt meg mire értetted?
- Gondolkozzon, hiszen maga nagyon bölcs. - mondtam önelégülten

Majd Stephan megállt egy percre és letekintett rám. Az árcán láttam, hogy teljesen elcsodálkozott, mintha valami szörnyűséget látott volna, mégis higgadt volt, nyugodt. Majd megszólalt:

- Nem mondtad el neki úgye? - kérdezte
- Nem. Úgyan mit mondhátnék? Biztos megint azzal a nővel van, de ez a gyermek a hasamban mindent meg fog majd változtatni..

- A gyermek valóban mindent megváltoztat, de Ruby-t hagyd békén, ő az én gondom.
- A maga gondja? A férjemmel flörtölget és azt mondja, hogy hagyjam békén?
- Ami kettőtök között van az nem rám tartozik, nem az én hibám ha Edward nem lát semmi mást benned, azon kivül hogy néha kiszórakozza magát unalmában veled.

A testemben éreztem a dühöt, annyira ideges voltam és éreztem a bosszú vágyat, muszáj lesz elérjem, hogy ez a hülye megkedveljen és elfogadjon engem.

Sziasztok!

Regóta nem volt rész, de éppen nyaralok, nemsokára kiteszem a következőt! :)