,,Rosszul éreztem magam, mert nem szólaltam meg, pedig én sem tudtam semmit a dologról..."

*(Ruby szemszöge):*

Miután Jake elment és a többiek is elmentek a helyszínről, nem tudtam, hogy mit tegyek.
- Ruby! Szólított meg Monika.
- Igen?
- Jól vagy? Mi volt ez az egész?
- Öhm..nézd én most ezt nem tudom megmondani neked, ne haragudj, de erről tényleg nem beszélhetek!
- Hát jó, de ígérd meg, hogy nem sodrod magad veszélybe! Néz rám komolyan.
- Megígérem. Mondtam.
- Ne ígérj olyat amit nem tudsz betartani! Jelent meg Edward a helyszínen.
- Látom, hogy te semmit nem változtál Edward! Gúnyolódok.
- Egy nap alatt nem tudom mit vártál. Mondja.
- Idióta. Mondom mosolyogva rá.
- Köszönöm e szép szavakat, most ha megbocsátanál beszélnem kell veled..négyszemközt. Néz rá Monikára.
Monika elment és Edward odajött hozzám.
- Jó, hogy visszajöttél. Tekintett végig rajtam.
- Nem érdekelnek a hülye bókjaid, csak mond, hogy mit akarsz.
- Bocsánatot kérni, hülyén viselkedtem a múltkor.
Nagyot néztem.
- Wow, Edward a pokol új hercege bocsánatot kért egy embertől, ez kész csoda.
- Haha, nagyon vicces.
- Tud meg, hogy te tetted tönkre az életemet. Mondtam.
- Tudom. Mondja határozottan.
- Mégis miért bocsántanék meg neked?
- Mindketten tudjuk rá a választ. Mondja vigyorral az arcán.
- Na jó, ebből elég volt, nem hallgatom ezt tovább! Indultam volna, de visszarántott az kezemtől fogva.
Az arcunk nagyon közel volt egymáséhoz.
- Edward...azonnal engedj el!! Utasítom.
- Mi az Ruby? Most tudtommal szabad vagy, nem?
- Te beteg vagy! Három nappal ezelőtt vettél el egy másik nőt és most én kellek neked? Mondom idegesen.
- Mindig is te kellettél..
- Akkor miért vetted feleségül? Ha?
- Ahj, te aztán beszédes vagy, mit érdekel az téged, Olivia nem jó semmire, lefeljebb egy-két éjszakára és annyi..
Sikerült kitépnem a karjaimat a szorításából és egy hatalmas pofot vágtam le neki, majd ott hagytam.

*

Egyre rosszabb, ez az egész helyzet, egyre rosszabb...
Most mit tegyek? Sajnálom Jake-et, de az igazságot tudnia kellet, mert eddig tévhitben élt.
Nagyon rossz érzések vannak bennem, az utóbbi napokban olyan furcsa minden, ahányszor csak elakarok innen menni, valami mindig közbejönn és újra visszatérek.
Egyedül ültem a nagyteremben magamba szálva, amikor megjelent Stephan.
- Ruby..
Én nem szólaltam meg, csak néztem őt csalódottan.
- Én szeretném neked megköszönni, hogy visszajöttél és elmondtad Jake-nek az igazságot, a következőkben bármilyen kérésed is van, megteszem...
- Igazából lenne egy! Mondom komolyan.
- Mondd csak! Bármit kérhetsz!
- Tartsa távol tőllem a fiát!!
- Edwardra gondolsz?
- Mégis kire másra, vagy mondjam úgy, hogy egy szadista és szexista seggfej, aki csak saját magára gondol?
- Láttam, hogy mi volt köztetek, mindent tudok!
- Nem történt semmi!! Mondom feszülten.
- A szavaknak nem mindig van jelentősége, viszont az érzelmeknek annál inkább, hidd el tudom milyen az, amikor egy szív egy másik szívért dobog, mert akárhogy is nézzük, én is voltam szerelmes valaha régen..
- Figyeljen! Én nem szeretem a maga fiát, nem tudom mit látott, vagy mit mondott önnek, de köztünk nem történt semmi és nem is történhet, hiszen házas és én meg nem tartozom ide..
- Csak annyit szeretnék mondani Ruby és elmegyek utánna, hogy gondolkozz el azon, hogy mi volt a másik ok, amiért ilyen hamar visszatértél a pokolba..a hiány..na és ki iránt..?!
Én egy kicsit lesokkoltam és egy fura bizsergő érzést éreztem a gyomromban..mintha Stephan mindent megérezne. Igaza van, az egyik ok valóban Edward volt, csak nem akartam bevallani.
Stephan elment én meg újra magányosan ültem és pont Olivia jött velem szembe.
- Nahát nahát, micsoda kellemes meglepetés! Érkezik meg felém Olivia az egész folyosot végig kopogtatva a nagy sarkú cipőivel.
- Mit akarsz? Kérdem utálatosan.
- Emlékszel Ruby, hogy nekünk volt egy megállapodásunk, még nagyon rég..
Erre nem válaszoltam, csak lefagytam, majd probáltam úgy kezelni a dolgot, mintha minden normális lenne.
- Ne félj, mindent tudok, pontosan tudom mit tettél a férjemmel..
- Nem tudom miről beszélsz..
- Ne tégy úgy mintha nem tudnád mi van, mindketten tudjuk, hogy milyen érzéseket táplálsz iránta..
- Olivia..
- NE MONDJ SEMMIT! MOST ÉN BESZÉLEK! Úgye tudod, hogy mi fog ezután következni veled..
Én csak nyeltem egyet és felvoltam készülve a legrosszabbra.
- Azon a ponton váglak meg, ahol a legjobban fáj és olyan fajta kínz..
- Hagyd abba Olvia!! Jelent meg Edward a helyszínen.
- Edward? Mit keresel te itt? Kérdi Olvia.
- Menj vissza a szobába és hagyd békén Ruby-t...most!! Utasítja.
- És mégis miért tenném? Hogy újra együtt legyetek?
- Olivia! Kezdett Edward ideges lenni.
- Azt hiszed nem tudom? Mindent tudok, mindent..
- Na és mit tudsz tenni ellene? Kérdi Edward.
- Ebből elég!! Szólalok meg. - Hagyjátok abba és húzzatok el mindketten!!
Olvia szemében látszodott a düh és sértődötten elvonult a helyszínről.
- Nekes meg mi bajod van? Mostmár szokássodá vált mindenhol felbukkani? Kérdem Edwardod.
- Nem, de tudom, hogyha én most nek lennék itt, te már valószínűleg nem élnél.
- Inkább ölt volna meg, megérdemlem..
- Mert csókoloztunk? Kérdi Edward.
- Figyelj, engem nem érdekelsz Edward, igen csókoloztunk valóban, de az csak egy röpke pillanat volt..
- Kettő. Szólt közbe.
- Mindegy, nem akarom ezt tovább csinálni, miért nem hagysz végre békén? Menj a feleséged után, hiszen tart hozzá az esküd!!
- Hozzá nem tart semmim, nem azért vettem el, mert szeretem, hanem, mert így kellet tegyek, ahoz, hogy a pokoli birodalom biztonságban maradjon!!!
- Biztonságban? Szerinted Oliviával biztonságos?
- Ruby, tudom, hogy nem hiszed el, de az életem egyik szakaszát nagyon megváltoztattad és olyan érzéseket váltottál ki belőllem, amit még magam sem értek.
- Te meg miről beszélsz? Nézek értetlenül.
- Én szerelme...
M

i az ördög folyik itt?

És megjelent Jake a helyszínen, aki nagyon szomorúnak, bár határozottnak és komolynak tűnt.
- Ti meg mit csináltok itt?

Sziasztok! Itt az új rész, remélem hamarosan sikerült megint minnél hamarabb kitenni a kövezkezőt.