- Kit hoztak be?
- Ruby Clark, 18 éves, 5 bordája tört el és több zuzodás érte.
- Családja??
- Nem találtuk meg őket, valószínűleg külföldi.
- Azonnal vigyétek a műtőbe.

Sötétség...mindenkit követ a sötétség, akkor is ha előttünk van a világosság, legtöbbünknek csak nyomorúság jut, vagy még annyi sem.

- Nee!! Ültem fel kétségbeesve.
Csak egy álom volt, egy rémálom.
- Ed...Edward?? Kiáltottam.
- Itt vagyok, ne aggódj! Jött felém.
- Mi lett?? Sikerült? Kérdeztem izgatottan.
- Sajnos nem, minden erőmet elveszítettem a zuhanáskor, nem tudom kinyitni a kaput.
- És akkor most mi lesz?? Mit csinálunk?? A többiek már kitudja mióta keresnek.
- Ketten maradtunk, szóval lenne egy-két ötletem.
- Álmodik a nyomor, tartsd meg magadnak a mocskos képzelgéseidet!
- Oh ez fájt! Mondta ironikusan.
- Megígérted, hogy kijutunk innen!!! Mégis hány nap telt el mióta itt ragadtunk?
- 115.
- Jézusom.
- Szerintem erre igyunk egyet, elég szép, hogy ennyit bírod ezen a helyen.
- Ez nem vicces, ez egy komoly dolog, muszály valamit kitaláljunk. Tényleg semmi esélye nincs annak, hogy kijussunk? Kérdeztem feszülten.
- Ha jobban belegondolok...van egy.
-Na és mi az?? Ültem fel izgatottan.
- Apám.
- Ooo. Reménytelen.
- Vagy ha Jake okos lenne és nem egy idióta, talán gondolkozna is egy kicsit, akkor ők kéne kinyissák kintről az ajtót, de erre csak egy mód van, hogy sikerüljön.
- Mi az?
- Üzenünk.
- Nem tudom, hogy hogy mondjam, de a pokolban még nem találták fel az okos telefont. Mondtam.
- Nem telefonon keresztül.
- Akkor mégis hogyan?
- Olivia.
- Mi??? Kérdeztem értetlenül.
- Az egyik exem, mindegy, a lényeg az, hogy ő képes lenne üzenni nekik.
- De mégis hogyan?
- A képessége az, hogy beletúd férközni valaki agyába és tud kommunikálni azon keresztül, bármilyen messze is legyen az illető.
- Hát akkor mire várunk?? Menjünk megkeresni.
- Azzal van egy kis gond. Mondta kínos vigyorral az arcán.
- Mégis mi? Kérdeztem unot hangon.
- Az, hogy mikor utoljára láttam, meztelenül..
- A részletekből nem kérek. Vágtam közbe undorodottan.
- Szóval mikor utoljára láttam, pontosan ezeket a szavakat ismételte el: ,,Hogy képzelted ezt te mocskos féreg?? Sose bocsájtok meg neked te szemét!!"
- Hát pedig nagyon gyorsan helyre fogod hozni a dolgot, mert vissza akarom kapni a barátnőmet és Jake-t!!!
- Jól van, nyugodj már meg! Meg lehet probálni, csak ne halj meg.
- Mégis hogyan tudna engem bántani?
- Úgy, hogy boszorkány. Mondta Edward.
- Mii?? Akkor ő...?
- Még él, igen.
- De mégis hogy lehet?
- Na jó ez gyors levezetés, szóval Olivia Morton 23 éves, eszméletlen dögös, aki a jegyesem volt, úgyanis az apám hozzáakart adni, mert úgye mivel én vagyok a nagyobb, én vagyok az örökös is, ha egyszer a ,,Pokol hercege" kihalna, valamilyen váratlan módon.
- Ésss???
- És én nem akartam elvenni, mert bármilyen gonosz hatalmam is lenne, nem tudnék ezzel az érzéssel élni és mindenkit tönkretenni.
- Ooo, meglepő, hogy vannak érzéseid! Mondtam gunyolodva.
- Ha ha, nagyon vicces, na de mindegy a lényeg az, hogy megmondtam Olivianak, hogy nem veszem el, aki ezután kidobott úgyebár, apám lelkét pedig bezártuk egy kis üvegbe, Olivia és egy átok segítségével.
- Várj várj várj!! Olivia miért segített volna neked, ha dobtad???
- Mert...mert megfenyegedtem...
- Mégis mivel???
- Azzal, hogy megölöm és a lelkét is megsemmisítem.
- És akkor nem tartod magad gonosznak?? Hogy lehetsz ilyen kegyetlen, hogy gondoltad ezt? Mégis hogyan?
Nem válaszolt semmit, csak nézett.
- Jó, nem érdekel, a te dolgod, én beszélek vele, csak vigyél oda!
- Hát rendben.
Kicsit pihentünk majd elindultunk, elég sokat gyalogoltunk, már kezdtem fázni és kicsit a fejem is fájt, mintha nagy nyomás lett volna.
- Várj! Mondtam.
- Mi az, jól vagy?
- Igen, csak egy kicsit szédülök, meg a femjem is fáj egy kicsit..
Majd a mondatot nem tudtam befejezni, mert összestem.
- Ruby!!
Másra nem emlékszem, csak Edward hangját halottam a fejemben, valamit a varázsigéről motyogot, majd minden elhalványult.

Sziasztok!❤

2 évad 1 rész, rövid lett, de majd beindul. Hamarosan jövök a következővel!☺