"Reggel"

Liz a konyhában forgolódott. Félórával hamarabb kelt fel mint a nevelője így hozzá fogott egy nagy rántottához amivel jól lakhatnak.

A teát is meg csinálta úgy ahogy Levi szereti ám magának nem csinált italt mivel nem volt kedve most teát inni. Majd késöbb.

Egy idő után lépéseket hallott. A tea ivót látta meg aki már öltönyben volt. A nyakkendőjét igazgatta a tükörbe nézve.

-'reggelt.-köszönt Liz társa rögtön meg ismételte a mondatot utánna Liz olyan monológot kapott amitöl földbe gyökerezett.

-Jó illata van a rántottádnak de sajnos most nem ülhetek le enni. Sietnem kell nem tartják meg helyettem az órákat.-Liz ennél a mondatoknál ledermedt.

-"1000 évig" csináltam ezt a rántottát meg a teát és nem is eszik belölle?! Na persze.-motyogta halkan majd elindult a férfi felé aki az ajtó irányába ment. A lány az ajtó elé lépett.-addig nem megy el amig meg nem eszi és issza meg azt amit csináltam Mr. Ackerman.-mondta ellenkezést tűrően.

-Engedj el kölyök.-szólalt meg nyugodtan.-mennem kell.
-Kérem. "Megszenvedtem" az étellel. Egyen belölle létszives.-Levi türelme lassan fogott és mikor a barna hajú századjára kérte meg akkor felhorkant.

-Liz állj arrébb vagy nem állók jót magamért.-rögtön félre állt engedve hogy Levi távozzon amit meg is tett.-köszönöm kölyök.-azzal le is lépett.

---

Liz a férfi távol léte alatt elment egy kávéházba. Ott teázgatott miközben egy új dalon dolgozott. Gitárja vele szembe volt hogy ne üljenek le elé ugyanis most nem igazán akart beszélni a történtek miatt.

A teájába kortyolt lerakta majd folytatta az írást. Mikorra kész lett akkor a folyadék is kiürült az edényből de nem ment sehova.

Maradni akart mivel jó hangulata volt a kávézónak. Már több perce írogatott mikor egy csésze forró kávé landolt a fején meg a sálán. Mindene olyan lett.

A meglepődéstől meg állt a mozgásban közben érezte ahogy a hűn utált ital végig folyik a homlokán. Hál' istennek a papíroknak semmi bajuk nem lett.

A földre nézett ahol egy fiú feküdt a földön. Az ő haja tiszta volt nem úgy mint Lizé aki legszivesebben szét rugdosta volna a gyereket aki magában motyogott valamit.

-Öm... bocsánat az elöbbiért.-ált fel majd leült elé a gyerek a gitárt meg az asztal lábának döntötte.-nem akartam. A nevem Eren Yeager.-nyujtotta a kezét de a kék szemű keze nem mozdult semerre ahogy az arckifejézése sem így a Eren vissza húzta a mancsát.

-Nem érdekel a magyarázkodás. Le öntöttél egy olyan dolgot amit egy számomra fontos személytől kaptam nem érem be egy bocsánattal.
-Akkor meghívlak kávézni. A kávé meg felel?

-Nem iszom kávét.-felelte unottan Liz. Semmi kedve nem volt a fiúhoz aki tovább probálkozott.

-Capucino-t?
-Azt se.
-Akkor meg mit iszol?!-kezdett ingerült lenni a fiú ami a beszélén már meg látszott.

-Hát veled semmit az biztos. Szóval el lehet húzni. Kösz a beszélgetést.-lezárva a témát és folytani kezdte a írást ám a zöld szemű semerre nem mozdult. Egy folytában csak a gitártáskát nézte. Liz rögtön észre vette ezt így megszólalt.-nem értetted amit mondtam?

-Milyen gitárod van?-kérdezte meg se hallva amit a sálas mondott.-akusztikus? Nejlon?
-Semmi közöd hozzá.

-Sokszor láttalak játszani a főtéren. Gyönyörű hangod van.
-Kösz.

-Én is játszom ám hangszeren. Dobolok meg gitározok az utóbbit most kezdtem. A testvérem is játszik. Még hozzá gitáron ő tanít engem.

-Igazán? És ehhez mi közöm is van?
-Gondoltam alkothatnánk egy bandát.

-Nem. Semmi kedvem hozzátok hasonlókkal játszani ráadásul vigyáznom is kéne rátok, tegyetek le erről.

-Rendben. Azért itt a számom.-csúsztatott a Liz elé egy cetlit Eren amin a saját száma volt.

A kék íriszű rögtön felvette a papírt hogy végig olvassa amit meg is tett ám ahogy felnézett akkor sehol se látta a szám gazdáját. Ezután a járdán sétáló alakját pillantotta meg.

-Megtartom a számodat de úgy sem lesz rá szükségem.-pár perccel késöbb pakolni kezdett és elment fizetni.