"Pár évvel késöbb"

Liz csöndesen csukta be a bejárati ajtót mivel társa már rég aludt. Halkan döntötte a falnak gitártáskáját amiben ott pihent a több éves hangszer amit Levitól kapott.

Most jött a főtérről ahol pénz gyüjtés céljából zenélt. Már rég óta kijárt. Ezt a nevelője pontosan tudja ahogy azt is hogy ezt az egészet azért a méreg drága gitárért csinálja amit gyerek korában látott.

Büszke volt rá mindig hogy vannak céljai. Rá érősen sétált át a szobájukba ahol Levi aludt. Az felső teste kint volt a takaróból ami a derekáig volt felhúzva.

Liz betakarta, elment fürdeni azután be feküdt a társa mellé. Mivel nem tudott aludni ezért a telefonja után nyúlt amin ezután Hanjival kezdett elbeszélni aki többször is "100" soros üzenetet írt ami inkább nézett ki történetnek mint egy sima üzenetnek.

Többnyire az idősebb "beszélt" így ahogy Liznek volt ideje elköszönt tölle. Felrakva a telefont a töltőre az oldalára fordult így Levi arca került a szeme elé.

Hosszasan bámulta ám a szemére rá ült az álmosság így ahogy lehunyta azokat akkor úgy elaludt mintha fejbe verték volna de még az utolsó erejével megszólalt.
-Jó éjt Mr. Ackerman.

---

Másnap délután megint kint volt a főtéren. Dobálták neki a pénzt a gitár táskába amiben csak egyre gyarapodtak a fizetési eszközök.

Ujjai sebtapasszal voltak leragasztva ugyanis besebesedett a gyakorlás miatt. Következő számot énekelve szerette volna elő adni mivel Hanji nagyon sokat dicsérete ahogy sokan mások is így énektanárhoz is járt régen.

De mostanában már nem jár. Nyelt egyet majd kinyitotta a száját és nagy levegőt véve énekelni kezdett. Hangjára felkapták a fejüket az emberek és több pénz jött mint eddig.

-Megy ez!-gondolta magában a nézőket nézve. Mikor vége lett a dalnak akkor Liz nézgelődni kezdett.

Mosolyogva tapsoló embereket látott ahogy eddig meg szokhatta. A pénz a mosolyok a tapsok minden arra bátorította hogy folytassa és folytatta is.

Tovább énekelt egészen addig míg be nem sötétedett. Mikor meg látta hogy sötétedik akkor elkezdett pakolni a végén pedig le lépett. Mivel hamarabb ment haza ahogy szokott így Levial találta szembe magát aki egy bögre teát iszogatott.

-Jó estét Mr. Ackerman.-rakta le Liz a cuccait.
-Neked is kölyök.-kortyolt a teába az ülő.-mennyi kell még ahhoz a gitárhoz?

-Nagyon sok.-sóhajtott a lány leülve az asztalhoz.-de nem adom fel. Én szeretnék elsőre rajta játszani és én is fogok.

-Majd hozok neked egy párnát hogy ne verd be a fejed ha pofára esel.-pillantott az acélkék szemű a lányra mert eddig csak bambult a semmibe.-mi van ha már meg vette valaki vagy franc tudja.
-Akkor el lopom.

-Kölyök, meg ne probáld. Nem szeretnélek rácsok mögött meglátni.
-Tudom.-felelte a fejét megtámasztva.

-A hütőben van az étel. Evés után gyakoroljuk a zongorát kölyök.
-Hm!-bolintott az álló.
-Na egyél én addig elfoglalom magam.-állt fel Levi majd el ment a dolgára.

-Rendben.-az evés után a fekete hajú leültette a fiatalabbat a zongora elé. Ö is leült ugyan arra a székre majd el mondta mit fog játszani.

Liz nem tudta hogy a zenéhez négy kéz kell ezért nagyon meg lepődött mikor a mellette ülő is játszani kezdett. Rögtön rá kapta a tekintetét.

Levi lehunyt szemekkel zongorázott mellette. A barna hajú elmosolyodva folytatta tovább azt amit eddig csinált. A zene végén kicsit hátra döltek, a magasabbik pedig elfordult Tölle mivel arca vörösödött.

-Úr isten!!! Játszottam Mr. Ackermannal!!! Játszottam!!!
-Még egyet?-fordult felé a férfi mire a lány azonnal megfordult.
-Igen!-aznap egész este zongoráztak.

Mindketten élvezték ám a legjobban a huszonéves aki mikor álmos lett akkor kijelentve azt felállt.
-Álmos vagyok. Köszönöm hogy játszhattam önnel.

-Ez semmiség kölyök. Most pedig futás aludni. Eléggé késő van már ahhoz hogy fent legyél.
-Tudom. Jó éjt.

-Jó éjt.-a férfi elköszönése után ki lépett az ajtón és elment fürdeni. Aznap este mosolyogva aludt el.