Epilógus

A lehető legrosszabb szakács páros, akiket csak el lehet képzelni az Changbin és Jisung. Sosem volt köszönet belőle, ha ők ketten főztek, de ezúttal anyait, apait beleadtak.

Mindent megtettek, hogy a lehető legfinomabb pizzákat rendeljék meg vacsorára, mindenki legnagyobb örömére.

Vagy mégsem.

- Az enyém oda lett égetve - panaszkodott Seungmin fintorogva, a fekete foltokat kapargatva a pizzája aljáról.

- Az enyém meg már rég kihűlt - morogta Minho, miközben átpakolta a szeleteket egy tányérra, hogy meg tudja melegíteni őket.

- Még rendes pizzát sem tudnak rendelni - nevetett Bangchan kínjában, miközben bőszen pakolgatta át az ananászdarabokat Jeongin pizzájára.

Igen, ezt is sikerült elrontaniuk. Bár mindenki tisztában volt vele, hogy Chan pizzáját nem véletlen rendelték meg azzal a bizonyos gyümölccsel.

- Nekem is adhatsz ananászt - tolta Hyunjin közelebb a pizzásdobozát Chanhoz, aki elsötétült tekintettel nézett fel rá. Pontosan tudta, hogy mi jár Hyunjin fejében, úgyhogy továbbra is Jeongin pizzáján landoltak az ananászok.

- Nem is szereted az ananászt - nézett Felix értetlenül a kedvesére, mire többen is nevetni kezdtek. - Most mi van?

- Szerintem neked akar kedveskedni - nevette Jisung teli szájjal, de Felix továbbra sem értette.

- Már miért akarna? - előzte meg Changbin Felix kérdését.

- Miért? Nem tudod, hogy a pasik miért szoktak ananászt enni? - kérdezett vissza Jisung.

- Dehogynem, jó íze lesz tőle a spermának - felelte Changbin hezitálás nélkül, Felix pedig abban a pillanatban elkezdett vörösödni. - De még mindig nem értem Felixnek mi köze... Ó. Ti összejártok kefélni? - nézett megvilágosulva, mégis értetlenül hol Felixre, hol Hyunjinra, akiknek ideje sem volt válaszolni, mert Jisung tovább mondta a magáét.

- Ne idegelj már, ezt mindenki tudja.

- Hát én nem.

- Én sem - csatlakozott Seungmin Changbinhoz. - Honnan kellene tudni?

- Én azt hittem - folyt bele a beszélgetésbe Jeongin is -, hogy ez amolyan nyílt titok, amit mindenki tud, de senki sem beszél róla.

- De honnan kellene tudni? - ismételte meg Changbin Seungmin kérdését.

- Miért, te sosem hallottad őket? - kérdezett vissza Jeongin. - Egy életre traumatizálva lettem attól, ahogy szexelnek.

- Tuti át akartok verni - nevetett fel hitetlenül Changbin. - Ti tűritek ezt? - nézett a két érintettre.

- Igazából - jutott végre szóhoz Felix -, én is azt hittem, hogy nyílt titokként van kezelve.

- Ja, én is - bólogatott Hyunjin is a pizzáját rágcsálva, miközben szemrebbenés nélkül pakolgatta teli ananásszal a kezében tartott szeletet.

- Kamuztok - mutatott rájuk Changbin. - Bizonyítsátok!

- Feküdjünk le előtted, vagy mit szeretnél? - nevetett fel Hyunjin. - Bocsi, de a mi párkapcsolatunk ennyire nem nyitott.

- Párkapcsolat? - kérdezett vissza Jisung. - Mármint sima szex kapcsolat, nem?

- Párkapcsolat - felelte Hyunjin. - Tudod, a romantikus fajta.

Ezen a ponton Minho és Chan kivételével mindenkinek leesett az álla.

- Na, ez már tényleg kamu - vett a kezébe egy újabb szelet pizzát Jisung, de abban a pillanatban le is ejtette, mikor Hyunjin maga felé fordította a jobbján ülő Felixet és egy szenvedélyes csókba vonta.

Fél pillanatnyi néma csend után az étkező átváltozott egy állatkertté. Sikítottak, ordítottak, tapsoltak és az asztalt csapkodták meglepett örömüben, a két szerelmes pedig nevetve vált el egymástól.

Nem így tervezték bevallani a többieknek, hogy összejöttek, de az nem rájuk vallott volna, ha minden simán megy.

- Mi a fasz, mióta? - kérdezte Jisung a hiperventilláláshoz közeli állapotban.

- Már több, mint egy hónapja vagyunk együtt - mosolyogta Felix Hyunjinnak dőlve.

- Mi? - kérdezte Jeongin meglepetten. - Tuti nem, sokkal régebb óta szexeltek.

- Így igaz - bólintott Felix -, de tényleg csak nem rég jöttünk össze.

- Mindent tudni akarunk - csapott izomból az asztalra Changbin. - A mocskos részleteken kívül mindent - javította ki magát, mire Jeongin hálásan nézett rá.

Mesélni kezdtek. Mindent elmondtak.

Mindent, amit évekig magukba fojtottak most könnyedén osztottak meg a többiekkel, mert már túl léptek a sérelmeken és a fájdalmon együtt. Egymásnak támaszt nyújtva sikerült lezárni a múltat, hogy el tudják kezdeni a közös jövőt.

Mindenki érdeklődve hallgatta őket. Senki sem számított olyan hosszú beszámolóra, mint amit kaptak, de Felix és Hyunjin is minden részletet meg akartak osztani a többiekkel, mert nem csak barátok, de szinte családtagok voltak egymás számára.

A hat fiú teljes mértékben beleélte magát a történetbe. Dühöngtek, könnyeztek, szitkozódtak, majd a végére már meghatottan mosolyogtak - még Chan is.

Mindenki örült a boldogságuknak.

Felix mosolyogva forgatta a páros gyűrűket a saját és a szerelme ujján is, miközben hallgatta Hyunjint arról beszélni, hogy mennyire szereti őt.

- Így jöttünk össze - fejezte be a mesélést Felix, végig nézve a szeretett barátain, akik mind kedves mosollyal, meghatottsággal az arcukon néztek rájuk. - Ez volt a mi történetünk.

- Ami csak most kezdődik igazán - tette még hozzá Hyunjin, majd végszóként egy apró, de annál szeretetteljesebb csókot hintett szerelme ajkára, mire ismét üdvrivalgás tört ki és fél perccel később már mindenki a nyakukba volt borulva.

Felix soha szerencsésebbnek nem érezte magát. Támogató barátok vették körül, akik imádták őt - mert szerethető volt és megérdemelte, hogy szeretve legyen. Végre átélhette, hogy milyen erős érzelmek alakulhatnak ki két ember között, akik őszintén, tiszta szívből képesek szeretni egymást. Mindent megtett volna Hyunjinért és tudta, hogy ez kölcsönös.

Hyunjin is hálát adott, amiért ennyien támogatták - mindenkit mélyen a szívébe zárt. Mindenkinek volt hely a szívében és amint megengedte magának, hogy Felix kezébe kulcsot adjon a szíve legféltettebb részébe, ismét rájött, hogy mennyire felemelő érzés bűntudat nélkül szeretni és szeretve lenni.

VÉGE

Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasta.🥰

Őszintén, alig pár nap alatt írtam meg, szándékosan lett ilyen rövid, mert tudom magamról, hogyha elhúzom a dolgokat, sosem fejezem be. Gyorsan el tud fogyni a motivációm, viszont ezt a kis fanficet imádtam írni, úgyhogy visszahozta a lelkesedésem az írás iránt.

Ha megmarad ez a lelkesedés, biztosan olvashattok majd még tőlem skz fanficet.

Köszönöm még egyszer, hogy időt szántatok a kis Hyunlix-emre, legyen csodaszép napotok/estétek és csóközön mindenkinek.😘❤️

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top