Másnap úgy viselkedtek, mintha semmi sem történt volna közöttük.

Nem beszéltek a dologról, este már nem volt kedvük hozzá, nem akarták elrontani a különösen kellemes hangulatot, így lassan simogatva a másikat, egymás karjaiban aludtak el, úgy ahogy voltak, izzadtan és mocskosan, de Felixnek reggelre már nem volt kit ölelnie. Furcsállta, elvégre mindig hamarabb kelt fel Hyunjinnál, de valahol számított erre.

Akárhány hetero pasival feküdt le az elmúlt három évben, az Alexal való szakítása után, másnap már mindegyik elkezdte őt nagy ívben kerülni.

Fájt a szíve, hogy ezzel vége lett a barátságuknak. Szomorúan forgatta a két gyűrűt a mutatóujján - azokat a gyűrűket, amilyenek Hyunjin gyűrűsujján is díszelegtek.

Aznapi első találkozásukkor megnyugodva tapasztalta, hogy Hyunjin nem vette le a páros gyűrűiket - sőt, nem is kerülte őt. Minden pontosan ugyanolyan volt, mintha az előző este meg sem történt volna.

Mintha nem feküdtek volna le egymással és mintha Felix nem élete egyik legnagyobb és legcsodálatosabb orgazmusát élte volna át.

De borzasztóan örült, hogy Hyunjin nem undorodott tőle.

Élvezte az előző estét, de biztos volt benne, hogy jobb lesz, ha ő is úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Tényleg nem akarta a legjobb barátját elveszíteni, abba biztosan beleroskadt volna.

Inkább próbálta a figyelmét elterelni. Legszívesebben az ebédet is kihagyta volna, hogy éves közben se legyen ideje ezen agyalni, de Chan magával rángatta. Besétáltak a városba, ugyanis az idősebb mindenféleképpen a kedvenc japán éttermében akart enni.

Felix furcsállta, ugyanis Chan ritkán ment el étterembe, főleg, ha maguk alá temette őket a munka, de már az ebédjük vége felé járva, Felix kezdett rájönni, hogy miért rángatta magával a másik és miért az étterem legeldugottabb szegletében ültek le.

- Szóval - köszörülte meg a torkát Bangchan, miközben egy sushit szójaszószba mártott -, mi a helyzet Hyunjinnal?

- Hyunjinnal? - kérdezett vissza Felix. Próbálta nem kimutatni, de hirtelen meghűlt a vér az ereiben. - Mi lenne vele a helyzet?

- Az utóbbi időben feltűnően sok időt töltötök együtt.

- Ó. - Felix megkönnyebbült. Szóval a tegnap este történteket és az utóhatását nem lehetett rajtuk látni. - Tudja, hogy most szükségem van a figyelemre. Örülök neki, mert a folyamatos társasága segített a figyelmem elterelni a gyászról.

- Értem - felelte Chan lerakva a pálcikáit és az asztalra könyökölve diplomatikusan összekulcsolta az ujjait. Az arcán látni lehetett, hogy nem erre a válaszra számított. Komolyan nézett Felixre, szinte számon kérte őt a tekintetével, amit Felix nem bírt állni, így inkább folytatta az ebédjét. - Akkor ezért feküdtetek le tegnap?

Felix lefagyott kérdés hallatán. Megállt a rágásban és hatalmas szemekkel nézett meglepve a másikra, akin látszott, hogy még véletlenül sem találgatott, hanem tényként kezelte a történteket.

Felix fejében megfordult a gondolat, hogy visszaköpi a tányérjára a sushit, hogy minél hamarabb ellenkezésbe tudjon kezdeni, de végül szép komótosan elrágta és lenyelte a szájában lévő falatot - addig is tudott gondolkodni és gyorsan rá is jött, hogy felesleges tagadni.

- Honnan tudod?

- Egymás mellett van a szobánk - emlékeztette rá az idősebb. - A falak papír vékonyak, ti pedig hangosak voltatok. Főleg te. - Felix arca mérhetetlen sebességgel váltott sápadt fehérről rákvörösre. - Újra megkérdezem. Mi a helyzet Hyunjinnal? - vonta fel a bal szemöldökét számonkérően. - Pontosabban mi van köztetek?

- Semmi - sütötte le a szemét. - Egyszeri alkalom volt.

- Biztos vagy benne?

- Nem tudom - suttogta az ujjait tördelve. Biztosnak kellett volna lennie benne. Tudta, hogy nem kellene folytatniuk, de valahol, nem is annyira mélyen, tudta, hogy neki nem volt elég az egyszeri alkalom.

- Tudom, hogy most dühösnek tűnök, de valójában aggódok - mondta Chan, mire Felix érdeklődően nézett fel rá. Tényleg azt hitte, hogy Chan le fogja őt szidni, lélekben már fel is készült rá. - Aggódom a kettőtök barátságáért és a csapat egységéért. Ha bármi sérelem lesz köztetek emiatt, nehéz lesz a továbbiakban egy egységes csapatként működünk.

- A csapatunk egységét bármikor, bármelyikünk széthúzhatja. Vagyunk annyira értelmesek Hyunjinnal, hogy nem játszadozunk ezzel. Egyszer megtörtént, engedtünk a vágynak, jól éreztük magunkat és ma már meg nem történtként kezeljük.

- Ha jól éreztétek magatok, már pedig én is úgy hallottam, hogy jól éreztétek egymást, akkor nem lesz elég egy alkalom. Nem érdekel, ha szexeltek, szívetek joga, nem akarom és nem is tudnám ezt nektek megtiltani, felnőttek vagytok. Engem az érdekel, hogy milyen érzelmek vannak köztetek, mert ha össze akartok jönni, azt, mint a csapat vezetője, ellenzem. Mint barátod, szeretnélek támogatni, de nem tudlak.

* * *

Felix csak a Channal való beszélgetés után gondolkodott el azon, hogy vajon mit is érez Hyunjin iránt.

Tény, hogy már a legelső találkozásukkor megakadt a magas fiún a szeme. Gyönyörű, mandulavágású szemek, keskeny orr, telt ajkak, tökéletes arcforma, vékony derék, hosszú lábak - egy szóval lélegzetelállítónak találta.

Elég gyorsan közel is kerültek egymáshoz, a kémia mindig meg volt köztük. Akár komoly, akár súlytalan dolgokról, mindenről tudtak beszélni.

Lelkitársak voltak és ezt mindketten tudták.

Tökéletesen egymáshoz passzoltak, mint barátok - legalábbis Felix eddig így gondolta. Sosem gondolt bele, hogy akár több is lehetne köztük, de jobban belegondolva, mindig is olyan társra vágyott, mint amilyen Hyunjin is volt: törődő, kedves, vicces, támogató és őszinte.

Hyunjin mindig is a tenyerén hordozta őt, mindent megtett, hogy jó kedvre derítse, ha pedig nem tudta, csak csendben megfogta a kezét és biztosította róla, hogy mindig mellette lesz, bármi is történjen. De nem csak egy mindenre bólogató támasz volt, hanem a könyörtelen igazság kimondója is. Felix túl naiv volt, Hyunjin pedig maga volt a megtestesült realitás, aki sosem hagyta, hogy Felix álomvilágban éljen, ezzel megmentve őt számtalan csalódástól és sérelemtől.

Ezen a ponton pedig megfogalmazódott a kérdés Felixben, hogy vajon Hyunjin mit érezhet iránta? Mert ő maga valószínűleg ismét túl naiv volt ahhoz, hogy tudatosulni tudjon benne a tény, hogy minden meg van a barátságukban ahhoz, hogy párkapcsolati szintre lépjenek és mivel tényként kezelte, hogy a csapatuk egysége nem bírna el egy párkapcsolatot - nem mellesleg Hyunjint száz százalék heteronak gondolta -, így mindig nagy ívben kerülte a gondolatot, hogy valójában, mélyen magába temetve, gyengéd érzelmek táplálhat a másik iránt.

Azonban Hyunjin nem volt olyan naiv, mint ő. Hyunjin bár egy kifejezetten szétszórt embernek tűnt, valójában nagyon tudatos személyiség volt. Ha ő érzett valamit Felix iránt, azzal tisztában kellett volna lennie.

Ezen agyalt, miközben a sorozatot nézték. Egyáltalán nem figyelt a cselekményre, ami Hyunjinnak fel is tűnt.

- Mi a baj? - kérdezte a magasabbik leállitva a sorozatot, mikor feltűnt neki, hogy Felix már a sokadik poénon nem nevetett fel.

- Nincs baj - felelte felocsúdva, Hyunjin pedig felhúzta a jobb szemöldökét, miközben átható tekintettel méregette őt. Látta, hogy baj van.

- Beszélnünk kellene a tegnap estéről - sóhajtotta.

- Igen, lehet, hogy kellene - felelte megforgatva az egyik gyűrűt a mutatóujján. Talán nem lett volna zavarban, ha csak a szexről kellett volna beszélniük, de Bangchan hatására tudta, hogy komolyabb szinten kell tisztázni a kapcsolatukat. - Először is, sose mondtad, hogy meleg vagy - nézett rá komoly érdeklődéssel. Tudta, hogy nem ez a legfontosabb, amit meg kellene beszélnünk, de érdekelte a dolog.

- Azért gondolod, hogy meleg lennék, mert lefeküdtem veled?

- Nem, azért gondolom ahogyan lefeküdtél velem. - Hyunjin láthatóan nem értette az érvelését. - A hetero pasik nem szeretnek hozzám érni. Te viszont saját magad készítettél elő, pontosan tudtad, hogy mit hogy kell csinálni és mikor állok készen. A heteroknak gusztustalan az ujjukat belém dugni, ellentétben a farkukkal. Mindemellett, aki heteronak vallja magát, azok szokták a legnagyobb élvezettel a számat dugni és akkorát élveznek, hogy nem győzöm lenyelni, te viszont nem engedted, hogy sokáig szopjalak. Határozottan érintettél mindenhol, ami pedig csak a melegekre jellemző.

- Hűha. - Hyunjin hirtelen csak ennyit tudott kinyögni, miután nyelt egy nagyot. Meglepődött, hogy Felix ennyire nyíltan kimond mindent, anélkül, hogy kicsit is zavarba jött volna, de nem zavarta. Sőt.

- Bocsi, rossz szokásom, hogy túl őszintén beszélek a szexről - szabadkozott, mikor rájött, hogy a másik nem tud mit felelni a monológjára.

- Nem, ez igazából elég szexi volt, csak elkezdtem aggódni érted. Hány egy éjszakás kalandod volt?

- Több, mint amennyit be szeretnék vallani - felelte szemlesütve. Sose volt büszke a könnyűvérűségére, tenni viszont sosem tudott ellene. De ennek ellenére mindig hűséges volt. Amíg együtt voltak Alexszel, tényleg sosem csalta meg őt, hiába éltek két évig távkapcsolatban. - De mindig védekeztem és rendszeresen járok szűrővizsgálatokra.

- Ezt értem, de legközelebb inkább hozzám fordulj, minthogy tovább gyűjtsd az egyéjszakásokat. Úgy tűnt, hogy sikerült az igényeidet kielégíteni - mosolyodott el Hyunjin féloldalasan, miközben szemeivel úgy végigmérte Felixet, hogy az képes lett volna ennyitől ledobni a ruháit.

- Az én igenyeimet nehéz lenne kielégíteni - felelte Felix kihívóan. - Nem hiszem, hogy lenne kedved naponta háromszor megdugni.

- Csak háromszor? - vonta fel a szemöldökeit Hyunjin, amolyan ,,kihívás elfogadva" tekintettel és ezen a ponton Felix már nem igazán tudott gondolkodni.

Komoly témákról akart beszélni, sőt, az eredeti kérdésére sem kapott választ, de már nem tudott ezekre koncentrálni, csak Hyunjint látta, ahogy annak a fekete tincsei elegánsan az arcába hullottak, mikor enyhén oldalra döntötte a fejét. Nem lehetett megmondani, hogy melyikük mozdult hamarabb a másikhoz, de a távolság szép lassan megszűnt közöttük.

Nem siették el, mint előző alkalommal, talán mindketten számítottak a visszautasításra, de végül ugyanolyan energiával robbant közöttük a láng, mint egy estével korábban és futótűzként terjedt el a testükön.