Hyunjint emésztették a hallottak. Már nem azért volt mérges, mert Felix eltitkolta előle azt a röpke öt éves kapcsolatot, hanem Alexra volt dühös.

Dühös volt, amiért így bánt Felixel - alaptalanul vádolta és mocskos módon sértegette. Fogalma sem volt, hogy Felix milyen kínokat élt át, úgy, hogy neki semmi sem tűnt fel belőle.

De, igen, a koplalás feltűnt, hiszen azt azidőtájt csinálta, de ő tényleg azt hitte, hogy az testképzavar volt, nem pedig lelki mélypont. Elvégre Felix akkor is mosolygott.

Utálta magát, amiért nem látta a fájdalmat az angyali mosoly mögött megbújva.

Nem tudott aludni. Már órák óta forgolódott az ágyban Felix mellett.

Sorozatnézés után, vagy közben gyakran nyomta el az álom Felix vattacukor puhaságú ágyában. Imádott az ausztrál fiú ágyában aludni, még úgy is, hogy kényelmesen sehogy sem fértek el egymás mellett az egyszemélyes ágyon.

Biztos volt benne, hogy Felix sem tud az álmok világába merülni. Ő is folyamatosan helyezkedett, pedig alvás közben szinte mozdulatlan volt - ezért is sikerült mindig úgy aludniuk egymás mellett a keskeny ágyon, hogy nem rúgták le sosem a másikat a földre.

Felix háttal feküdt neki. Sokáig szemezett a másik szőke tincseivel. Megállíthatatlan késztetést érzett arra, hogy a puha fürtök közé simítsa hosszú ujjait. Szerette volna Felixet vigasztalni és tudta jól, hogy arra az a legjobb megoldás, ha megérinti őt, elvégre Felixet sokkal inkább a simogatás és az ölelés nyugtatta, mintsem az üres vagy közhelyes szavak.

Végül engedett a késztetésnek és lassan közelebb kúszott Felixhez, átölelte a derekát, a hátához simult és egy pilleszárny csókot hintett a másik vállára. Mindez a lehető legnagyobb természetességgel jött, nem zavarta, hogy ők nem egy pár, bármit képes lett volna megtenni a legjobb barátjáért.

Felix egy pillanatra levegőt is elfelejtett venni a gyengéd gesztustól. Meglepődött, de esze ágában sem volt a másikat ellökni magától. Lassan megfogta Hyunjin kezét, ami a hasára volt simulva és összekulcsolták az ujjaikat, végül ebben a meghitt ölelésben sikerült elmerülniük az álmok világában.

* * *

Egy egész hét telt el, mire Felix tudott úgy enni, hogy végül ne hányja ki azt, amit magába erőltetett. Rengeteget fogyott ezidő alatt. Nem volt étvágya, de egy étkezést sem hagyott ki, hogy a barátai ne aggódjanak - persze utána kihányta az egészet, de ezt senkinek sem mondta el.

Ahogy azt sem vallotta be Hyunjinon kívül senkinek sem, hogy valójában ki az az Alex és mi történt köztük.

Azóta Hyunjin, mint valami őrangyal, úgy akaszkodott rá, mindig figyelt arra, hogy Felixet ne eméssze fel teljesen a gyász. Felixnek jól esett az egész napos figyelem és az összebújva töltött éjszakák. Nem beszéltek a történtekről, de Felix lelke így is le tudott szép lassan nyugodni.

Fájt neki a veszteség, mocskosul fájt, de egy hét alatt kezdte elfogadni, hogy a pótanyukája, aki mindig meghallgatta őt, aki mindig anyai jótanácsokkal látta el őt és akinek még a temetésére sem tudott elmenni, nincs többé.

De ott volt neki Hyunjin, aki fogta a kezét és akinek a karjaiban addig sírhatott, amíg csak voltak könnyei.

A sorozatnézős esték már nem alkamiak, hanem minden naposak lettek, így Hyunjinnak is volt alkalma minden este véletlenül Felix mellett elaludnia.

- Lefeküdnél velem? - kérdezte Hyunjin a semmiből, mikor az adott rész végén elindult a stáblista. Felix annyira megilletődött a váratlan kérdés hallatán, hogy félrenyelte a saját nyálát és legalább fél perces köhögésbe kezdett, amit Hyunjin a hátára mért óvatos ütögetéssel próbált közben csillapítani.

- Hogy tessék? - nézett a köhögéstől könnyes szemekkel, értetlenül a mellette ülő barátjára. Azt hitte rosszul hallotta a kérdést.

- Alex azt gyanította, hogy mi lefeküdtünk, úgyhogy csak kíváncsi vagyok, van-e alapja a felvetésnek - magyarázta a legnagyobb lelki nyugalommal. Az arca rezzenéstelen volt, Felix nem tudta eldönteni, hogy a másik milyen választ remél.

- A legjobb barátom vagy - jelentette ki a tényt, még mindig értetlenül. Hyunjin nüansznyit felemelte a jobb szemöldökét.

- Changbinnal lefeküdnél?

- Nem - jött egyből a válasz.

- Bangchannal?

- Nem.

- Velem?

- Jézusom, Hyunjin, hogy tudnék lefeküdni a legjobb barátommal? - kérdezte hitetlenül. Nem értette Hyunjin hova akar ezzel a beszélgetéssel kilyukadni, de már kezdte kényelmetlenül érezni magát. Kevés dolog keltett kellemetlen érzéseket Felixben, de ez a beszélgetés felemelte a pulzusszámát.

- Changbinra és Bangchanra is határozott nemmel feleltél - emlékeztette az alig fél perccel korábbi válaszaira, ami azt jelentette, hogy egy egyértelmű igent, vagy nemet akart hallani.

Felix tudta mit kellett volna felelnie, hogy ne legyen még kellemetlenebb a helyzet, de valamiért nem vitte rá a lélek az egyenes válaszadásra.

- Simogatná az egódat, ha egy meleg srác azt mondaná, hogy le akar veled feküdni, mi? - kérdezte felvont szemöldökkel, félmosollyal az ajkain. Próbálta csak a jobb szemöldökét megemelni, ahogy azt Hyunjin szokta csinálni, de akárhányszor próbálta, nem sikerült, a jobbot követte a bal.

- Már miért simogatná?

- Minden hetero pasi öt centivel hosszabbnak érzi a farkát, ha egy meleg srác le akar velük feküdni - magyarázta, az érzékelhetően tapasztalatból jött ténymegállapítást. Hyunjinban felmerült a kérdés, de inkább nem akarta tudni, hogy hány hetero férfi fejét csavarta el Felix angyali mosolya.

- Akkor lehet szeretném öt centivel hosszabbnak érezni a farkam - nézett rá a másikra, olyan arckifejezéssel, amit Felix még sosem látott rajta. Egyértelművé tette, hogy milyen választ akart hallani.

Felix erre már nem tudott felelni. Akart, de nem jöttek a szavak, főleg azután, hogy egyre közelebbről látta Hyunjin szemében az ismeretlen csillogást.

Felix hirtelen az egész testében érezte dobogni a szívét, amikor realizálta, hogy Hyunjin milyen szándékkal közeledik felé. Nem tudta mit tegyen.

El kellett volna löknie, de a kezei nem mozdultak, végül önkéntelenül csukódtak le a szemei és nyíltak el résnyire ajkai. Már közvetlenül a szeplős arcán érezte a másik lehelletét és egy század másodpercre érezte is Hyunjin telt ajkát hozzáérni sajátjához, de végül nem történt semmi.

- Szóval a válasz igen - állapította meg Hyunjin győzelemittasan, mikor elhúzódott Felixtől.

A szőke fiú hirtelen jött haragot érzett. Meg lett vezetve. Annyival könnyebb lett volna egy egyszerű nemet felelni már a legelején és akkor nem kerül ebbe a megalázott helyzetbe.

Nem tudta mit reagáljon, de a benne lobogó méreg gondolkodás nélküli cselekedetre késztette.

Megfogta Hyunjin tarkóját, ujjai elvesztek a fekete tincsek között, majd visszahúzta magához a legjobb barátját és megcsókolta.

Saját cselekede után csak Hyunjin reakcióján lepődött meg jobban. Mindenre számított, még arra is, hogy Hyunjin reflexből a szájába hányik, de bárminemű undorodott visszautasítás helyett a csókja viszonzásra talált.

A Felixben dúló harag miatt hevesen vették birtokba a másik puha ajkát. Nem volt finomkodás vagy gyengédség, még a fogaik is összekoccantak hevességükben.

Felixnek fogalma sem volt róla, hogy mióta várt erre a pillanatra, elvégre azzal sem volt tisztában, hogy vágyott erre. De amint megtette, amint megérezte Hyunjin gyönyörű ajkait sajátján, amint megérezte a másik nyelvét a szájában, tudta, hogy a hevességük valamelyikőjük régóta visszafojtott vágyaiból ered.

Hosszasan csókolták egymást, időközben pedig Felix Hyunjin ölében találta magát - hogy ő maga ült volna a másik combjaira, vagy esetleg Hyunjin húzta őt magára, azt nem tudta megállapítani, talán a kettő egyszerre történt.

Végül tüzes csókcsatájuk lecsillapodott és lassan, vékony nyálcsíkot húzva ajkaik közé, eltávolodtak egymástól. Közvetlen közelről néztek egymás szemébe, de Felix nem tudta kiolvasni Hyunjin mélybarna szemeiből, hogy mi célja lehetett ezzel az egésszel.

- Úristen - nevetett fel Felix szárazon -, te csak szórakozol velem.

Nagy lendülettel szállt volna le a másik hosszú combjairól, de egy fél pillanattal később már Hyunjin alatt feküdve találta magát.

- Szórakozásból sosem csókolnám meg a legjobb barátom - mondta olyan határozottan, hogy Felix azonnal abbahagyta a kételkedést és esze ágában sem volt ellenkezni, mikor Hyunjin ismét az ajkaira hajolt.

Ezúttal lassabban és érzékiebben csókolták egymást. Felix agya teljesen kiürült, nem foglalkozott azzal, hogy éppen a legjobb barátjával lépik túl a barátság összes létező határát, ahogy azzal sem foglalkozott, hogy vajon mi lesz ezután, csak élvezte a pillanatot.

Élvezte az édes csókot, élvezte, ahogy Hyunjin meleg kezei óvatosan érintve őt kúsznak fel az oldalán a pólója alatt, élvezte ahogy ölük összepréselődik és ennek hatására élvezte a tudatot, hogy nem csak ő került izgalmi állapotba.

Felix egész teste égett a vágytól és biztos volt benne, hogy Hyunjin is ugyanúgy érzett ahogy ő.

Minden érzékeny pontot igyekeztek megtalálni a másikon, ajkaikkal és kezeikkel egyaránt. Ruháik hamar a földön és az ágy végében végezték hanyagul eldobva, így szikrákat keltve simulhatott egymásnak a két felhevült test.

Lihegések és apró, élvezettel teli nyögések tömkelege töltötte meg körülöttük a levegőt. Nem érdekelte egyiküket sem, hogy rajtuk kívül még hatan vannak a házban és hogy mit hallanak vagy nem hallanak meg a többiek - csak azzal voltak elfoglalva, hogy minél nagyobb élvezetet okozzanak a másiknak.

Olyan természetességgel olvadtak egymásba, mintha ez legalább a századik alkalmuk lett volna együtt és ahogy heves szívveréssel, izzadtan, levegőt kapkodva, kielégülve feküdtek le egymás mellé, összegabalyodott kezekkel és lábakkal, Felix csak arra tudott gondolni, hogy legalább még százszor át akarja élni ezt az érzést.