Teltek múltak a napok amik különösen jól teltek el. Nagyon jóba lettem a Minsunggal illetve Jeonginnal is. Yoongival a kapcsolatom ugyanolyan maradt aminek örültem hiszen azt hittem visszamegy az űrlényhez és ott is marad vele. Hyunjin és Jeongin továbbra sem beszélgetnek, de őszintén jelenleg ez érdekel a legkevésbe.

Ma van annak a napja, hogy korrepetálnom kell a drága exemet. Egyszerűen nem, nincs hozzá energiám és nem is azzal van bajom ahogyan viselkedik vagy amilyen hülye hanem azzal, hogy kurva kellemetlen lesz előtte vagy éppen mellette ülni és újra szót váltani vele.

Abban sem vagyok biztos, hogy megjelenik, de hát az nem lenne probléma.

Sóhajtva ültem le Yoongi mellé aki ugyanolyan állapotban volt mint én magam is. Egymásra nézve olvastunk egymás gondolataiban hiszen mindketten tudtuk, hogy ez a nap nem lesz éltünk fénypontja.

-Sziasztok gyerekek!- jelent meg az osztályfőnökünk különösen jó kedvvel. -Nem húzom sokáig a szót, de Jimin, Yoongi, Beomgyu, ugye tudjátok, hogy ma korrepetálnotok kell?- nézett ránk mire mindhárman bólintottunk. -Rendben! Megtehetitek a 3-as és a 37-es teremben meg persze a könyvtár is szabad!- mondta majd leült az asztalhoz és elkezdte felírni a hiányzókat.

-Enyém a könyvtár!- mondtam majd tollamat elővéve felírtam a dátumot.

Yoongi bólintott egy aprót majd ő maga is úgy tett mint én. Az óra különösen gyorsan telt el aminek egyszerre örültem és nem is. Jó volt, mert nem kellett annyit szenvednem viszont rossz hiszen egy órával közelebb vagyok a korrepetáláshoz.

Sajnos vagy nem sajnos a nap elég gyorsan eltelt. A kisebb társaságunk minden szünetben összegyűlt és jókat nevetgéltünk. Persze Jisung és Minho inkább figyelték egymás szájára mint ránk, de ez már részlet kérdés. Jeongin és Yoongi ettől függetlenül jó társaságok voltak. Innie egyáltalán nem tűnt szomorúnak aminek meglehetősen örültem viszont Yoongi majdnem felrobbant a dühtől. Sajnos én is így voltam ezzel hiszen egyáltalán nincs kedvem a drágalátos exemet korrepetálni. Egésznap azon gondolkodtam, hogy mégis mivel kellene kezdenem hiszen a srác nem egy tantárgyból áll bukásra. A hozzáállását nézve ez a korrepetálás olyan lesz mintha adtam volna egy pofont a szarnak. Semmi értelme nem lesz hiszen a srác nem lesz hajlandó tanulni. Azt csak egy dolog, hogy én vagyok olyan kedves és azok után is erőt veszek magamon ami történt, de hogy ő. Ha játsza magát és egy bunkó farok lesz ott helyben hagyom el a könyvtárat és hagyom megbukni.

Jelenleg a könyvtár felé tartok hiszen elbúcsúztam már a barátaimtól és lelket öntötten a másik két korrepetálóba úgy, hogy nekem is nagy szükségem lett volna rá. Egyszerűen nem vagyok arra készen, hogy beszéljek az exemmel hiába csak tanulásról van szó.

Sóhajtva nyitottam ki az ajtót majd köszöntem a könyvtáros néninek és körbe néztem a helyiségben. Mivel egyenlőre üres volt így egy látható asztalhoz ültem le és kipakoltam a matekhoz szükséges dolgaimat. Telefonomat nyomkodva vártam a diákomra aki bő 10 perc után meg is jelent.

-Késtél!- mondtam rá sem nézve majd eltettem a telefonomat és megvártam amíg leül.

-Sajnálom, volt egy kis dolgom!- ült le elém miután levette a bőrdzsekiét.

-Úgy gondoltam, hogy célszerű ha először a matekkal kezdünk! -mondtam majd megvártam amíg előveszi a cuccait.

-A térgeomatriából semmi nem megy amit eddig vettünk!- mondta miközben megvakarta a fejét.

-Elmagyárok mindent szépen sorjában, de ahhoz együtt kell működnünk! Ha nem figyelsz rám nem fogod megérteni és megbuksz! A telefonodat jó messzire rakd el, mert semmi értelme nem lesz ha azt nyomkodod közben!- néztem a szemeibe amik a mai napig magával tudnak ragadni.

-Rendben! Együttműködök, mert nem akarok megbukni szóval akár kezdhetjük is!- vette elő a tollat és minden figyelmét nekem szentelte.

Teltek a percek és JungKook egyre jobban kezdte kapisgálni a dolgokat. Örültem annak, hogy tényleg figyelt és kérdezett ha valamit nem értett.

-Vedd már onnan te hülye!- vettem el a tollat a szájáról amit csücsörítve tartott meg.

-De unatkozok!- nyafogta miután aprót kuncogott.

Nevetve ráztam meg a fejemet majd végül elé toltam a lapot amit sikeresen ki is javítottam.

-Okos vagy te csak figyelni kell!- mosolyodtam el majd elkezdtem pakolászni.

-Köszönöm!- mondta majd ő is elpakolt.

-Nem kell, ez volt a dolgom!- vettem fel a táskámat a hátamra.

Őszintén szólva ez az 1 óra elég kellemesen telt. Különös mód nem éreztem iránta azt a haragot amit néha napján tapasztalok illetve ő sem volt velem bunkó. Persze a gobdolat miszerint megcsalt egy párszor eszembe jutott, de muszáj voltam elmenni az információ felett.

Nem mondom, hogy ezek után olyan jó barátságot foguni ápolni viszont fixen nem lesz kínkeserves a korrepetálás. Gyorsan tanul szóval itt már csak a figyelem és a lustaság a gond. Nem is értem, hogy az órákon miért nem tud figyelni.

Együtt hagytuk el a könyvtárat sőt együtt mentünk fel a 37-es teremhez hiszen Suga és Tae is most végeztek. Nem sokkal később egy unott Suga lépett ki az ajtón mögötte pedig egy fejét vakarászó Tae.

-Mi történt?- kérdeztük egyszerre JungKookkal.

-Mondott pár jó dolgot aztán visszaváltott a perverz köcsög faszra!- válaszolt Yoongi majd kezemet megfogva indult el.

-Sziasztok!- köszönt JungKook amit persze viszonoztunk hiszen nem vagyunk mi szemetek.

A parkolóba vezető úton azt meséltem barátomnak, hogy mégis mi történt a könyvtárban. Furcsállta, hogy ezek után kedves volt velem és azt is, hogy nem mentem neki. Erre csak az volt a válaszom, hogy régen történt és tovább léptem nagyjából. Nem mondom, hogy nem fáj néha, de van más választásom. Talán néha akaratlan gondolataim vannak vele kapcsolatban amik egyértelműen zavaróak, de sok mindenki van így. Önmagukban ezek ártalmatlanok így túl fogom élni.

JungKook és köztem soha többet nem lesz semmi és ez pontosan így van rendjén.

-Kár, hogy képes volt rá! Ha nem teszi akkor talán még most is együtt lennétek. Szép pár voltatok!- ült be az autóba, utána pedig én is.

-Talán, de lehet, hogy a megcsalás nélkül is külön lennénk!- rántottam meg vállaimat majd elindítottam az autót.

A hazafelé vezető úton ezt a témát boncolgattuk illetve azt, hogy Suga mennyire szerelmes, de valójában mégsem annyira. Először nem értettem, de aztán rájöttem, hogy pont ugyanazt érzi folyamatosan mint én néha napján.

Egy kérdes fogalmazódik meg bennem ilyenkor.

Szeretlek vagy nem?