Hamar csend telepedett a nappalira ami elég kínos volt számunkra. Senki nem szólt egy szót sem csak egymás mellett vagy éppen előtt ültünk. Innie úgy  viselkedett mint aki nem is ismerné őket, egyedül Felix volt az a személy akire néha rápillantott. Ujjaimmal kezdtem el játszani amikor megéreztem a vállamon a  fogszabályzós kobakját. Elmosolyodtam majd tovább játszottam nyúlványaimmal.

-Tudjátok, hogy miért bántotta magát? Egyáltalán mi rontotta el így a kedvét? Reggel amikor MinHo hyungot várta még nagyon jó kedve volt!- emelte fel az eddig lehajtott fejét Innie kiszemeltje.

- Tudjuk viszont nem akarja, hogy más is tudjon róla!-adta meg a választ a legfiatalabb miközben maga elé bámult.

-Jobban bízik egy számára idegen fiúba mint bennünk?- nevetett fel fájdalmasan ha minden igaz Seungmin.

- Ha hyung nem lett volna ott a helyszínen akkor nem tudná! Jimin hyungról mindenki tudja, hogy egy kedves, aranyos, jószívű srác aki mindig meghallgatja az embereket és segít ha baj van! Nem véletlen nyílt meg neki ilyen gyorsan, de ez cseppet sem azt jelenti, hogy bennetek nem bízik. A legtöbbünknek párkapcsolata van és tudjuk nagyon jól, hogy nincs olyan amit ne kotyognátok ki!  

-Megnézem mit csinál fent MinHo!- álltam fel a kanapéról ugyanis nem akartam hallani ezt a baráti csevejt.

Felmentem a lépcsőn majd a nyitott ajtó felé sétáltam amilyen halkan csak tudtam. Jisung  több mint valószínű, hogy alszik é pedig nem akarom őt felébreszteni! Bekukucskáltam a szobába majd nagy mosolyra húztam az ajkaim amint megláttam őket. MinHo a hátán feküdt és a plafont bámulta miközben Jisung tincseit piszkálta. Sung az idősebb mellkasán pihentette a fejét, sérült karjával átölelte őt és úgy szundikált.

-Eszméletlenül fáj téged így látni, remélem tudod! Miért tetted meg újra? Azt mondtad, hogy a kedvemért nem csinálod ezt magaddal!- beszélt az alvó Jisunghoz aki csak jobban bújt hozzá. - Ha így bújsz hozzám nehéz lesz...

Bármennyire is kíváncsi voltam a mondat folytatására észre vett így félbe hagyta a mondatot. Kíváncsian néztem őt és végül beljebb mentem. Leültem a szoba sarkában elhelyezkedő székre ami az íróasztal előtt foglalt helyett. Vártam, hogy mondjon valamit, de csak óvatosan lehámozta magáról Jisungot és betakargatta a szundikáló fiút. Felült és lehajtott fejjel piszkálta ujjait.

-Olyan vagy mint egy gyerek akit rajta kaptak valami rossz dolgon!- figyeltem kezeit majd felpillantottam hajkoronájára ugyanis a lehajtott feje miatt csak azt láttam.

-Ha nem veszlek észre talán rajta kaptál volna valamin, de mázlimra megláttalak!- szólalt meg halkan majd felemelte fejét.

-Kár ugyanis kíváncsi vagyok arra, hogy mi a mondat befejezése!- tettem keresztbe lábaimat és kezeimet is.

-Nem bízom benned annyira, hogy elmondjam!- tette Sung mellé a macit hiszen az alvó fiú nyöszörögve kereste kezeivel a plüsst.

-Szereted őt?- böktem ki a kérdést amit már az elején felakartam neki tenni.

-Persze, hogy szeretem! Ő a legjobb barátom!- vágott értetlen arckifejezést.

-Nem úgy értettem! Szerelmes vagy belé?- tettem fel a következő kérdésem.

-Szerintem édes mindegy, hogy igen vagy nem! Jisung többször is hangoztatta, hogy heteroszexuális!- nyúlt a mókuska hajához és tincseivel kezdett játszani.

-Minho, Jisung kurvára nem heteró! Olyan forró, hogy az értelmező szótárban a meleg szó mellett az ő neve szerepel!- nevettem fel halkan majd neki dőltem a háttámlának.

-Lenne esélyem nálad?- suttogta Jisungra nézve majd mintha itt se lennék, nyomott egy puszit Sung arcára.

-Lebuktál!- mosolyodtam el majd komolyra váltottam a tekintetem. -Tedd jóvá amit elrontottál! A nők nem fogják elfelejtetni veled, hogy szereted! Láttam, YoonGi is látta, Innie is látta, de ami a legrosszabb..Jisung is látta! Sung szerelmes és azok miattad vannak!- álltam fel a székről majd Jisung karjára böktem.

Kikerekedett szemekkel nézett rám miközben gyorsabban kezdte venni a levegőt. Egy reszketeg sóhaj hagyta el ajkait majd ránézett a mellette fekvő fiúra. Ajkai megremegtek majd kitört belőle a sírás. Szomorúan néztem rá majd odamentem hozzá.

-Utálom magam!- temette kezeibe arcát és csak jobban rákezdett a sírásra.

-MinHo..Nem tudhattad, hogy szerelmes beléd ahogy azt sem, hogy akkor ott volt. Csak hozd rendbe a dolgokat! Jisung szeret téged és ha te is szereted őt akkor ne hagyd szenvedni!- simogattam meg a hátát. -Ha felkel akkor ne támadd le egyből, kérlek!- kértem meg rá majd kimentem a szobából.

Lementem a nappaliba ahol Innie és HyunJin eléggé hevesen mutogattak miközben veszekedtek. Szemeimet megforgatva tettem IN vállára a kezemet majd leültettem a kanapéra.

-Min veszekedtek már megint?- ültem le a JeongIn mellé. 

-HyunJin hyung már megint kisgyerekként kezel és nem akarja elhinni, hogy a hülye kurvája felpofozott!- nézett rám majd ismét HyunJin elé állt. -Leszarom, hogy hiszel nekem vagy sem, de ne kezelj gyerekként! Azt csinálok amit akarok! Ha van is kapcsolatom téged miért érdekel? Miért érdekel téged a seggem szüzessége? Akkor fekszem alá amikor nekem kedvem tartja bassza meg! A kis nőd már 9.ben nem volt szűz azon miért nem akadsz ki? Az miért nem zavar?- emelte fel hangját majd idegesen a hajába túrva ült le ismét.

-Te miért nem vagy képes felfogni, hogy kurvára aggódom érted és kurvára nem akarom, hogy rossz emberrel veszítsd el vagy éppen túl hamar! Nem érdekel Hyerim mikor és hol veszítette el, mert nem számít! Fontosabb vagy nekem mint ő! Sajnálom, hogy úgy kezellek mint egy gyereket, sajnálom, hogy nem bíztál meg bennem annyira, hogy elmondd a szexualitásod, sajnálom, hogy egyáltalán foglalkozok veled!

-Foglalkozol velem? Amióta az életedbe került az a ribanc  konkrétan le se szarsz! Áthívtál magadhoz és akkor is fontosabb volt az ő tág micsodája mint az állítólagos legjobb barátod! Csodálkozol, hogy haragszom rád? Amikor voltam olyan jó fej és érdeklődtem a kapcsolatokról hozzám vágtad, hogy még kicsi vagyok és nem tudok semmit a kibaszott szerelemről! Azt mondtad, hogy 16 évesen ráérek szerelembe esni, de arról kurvára nem tudsz, hogy már 10 éves korom óta szerelmes vagyok beléd, te nyomorult fasz!

Kikerekedett szemekkel ültem a kanapén és reméltem, hogy HyunJin nem reagál rosszul a szerelmi vallomásra. JeongIn idegesen sietett be a lenti fürdőszobába és magára zárta az ajtót. Sóhajtva néztem HyunJinra aki sokkosan bámult maga elég miközben csak tátogott. Megakart szólalni, de még arra se volt képes. Nem hibáztatom, ezek után én sem tudnék szólni egy szót sem! 

-Jobb ha megyek!- szólalt meg végül és már indult is az ajtó felé. 

Felvette a cipőit majd a kabátját kezébe kapva távozott a lakásból. Álló helyzetbe tornáztam magamat majd a fürdő ajtajához sétáltam. Bekopogtam, de választ már nem kaptam. 

- JeongIn, engedj be vagy gyere ki!- döntöttem fejemet a fehér falapnak.

- Egyedül akarok lenni! Hagyj békén, kérlek!- szipogott párat.

-Szerintem mi is megyünk!- fogta meg mobilját BangChan majd felállt a kanapéról.

-Rendben, szólok MinHonak!-indultam meg a lépcsőhöz.

Felmentem az emeletre majd ismét hang nélkül vettem célba a szobát. Bekukucskáltam a helyiségbe és egyből mosolyra húzódtak az ajkaim. MinHo az oldalán feküdt miközben jobb kezével tartotta magát. Szabad kezével Jisung arcát cirógatta aki hátán feküdve nézte MinHo orcáját. Az összkép egyszerűen túl aranyos volt és ismerős. A mosoly lehervadt ajkaimról amikor láttam magam előtt azt a pillanatot amikor sírva keltem fel egy rémálom miatt. JungKook egyből felkelt a zokogásomra és magához ölelt. Miután megvigasztalt elhúzódtam tőle ő pedig jobb alkarján megtámaszkodva nézett engem. Hátamra feküdtem és úgy néztem rá, talán én kértem meg rá, hogy simogassa az arcom. Már egyáltalán nem emlékszem rá és őszintén szólva jobb lenne ha semmire sem emlékeznék vele kapcsolatban. Megrázva a fejemet léptem be a szobába majd szóltam a mosolygó MinHonak, hogy mennek szóval készülődjön.

- Holnap akkor együtt megyünk suliba?- kérdezte Sung maciját szorongatva.

-Igen! Jövök érted fél nyolcra szóval addigra legyél kész! Vigyázz magadra és ne csinálj butaságot!- puszilt a félig alvó mókus homlokára majd kikelt az ágyból.

-Rendben hyung!- motyogta majd magához ölelte a plüssfigurát és lehunyta a szemeit. 

-Szeretlek Jisung és sajnálom amiért fájdalmat okoztam neked!- mosolyodott el keserűen majd egy csókot lehelt az alvó fiú ajkaira.

-Megtudnálak titeket zabálni!- szólaltam meg mosolyogva majd hátatfordítva indultam el a lépcsőhöz. 

MinHo követett engem majd beelőzve szaladt el mellettem. Felvette a cipőjét és a kabátját majd késznek nyilvánította magát. Elköszönt tőlem a társaság majd ők is elhagyták a lakást. JeongIn ezt a pillanatot választotta arra, hogy kinyissa a fürdőszoba ajtaját. Kijött a helyiségből majd lehajtott fejjel indult meg felém. Amint ideért hozzám egy hatalmas ölelésben részesített és sírni kezdett. Szomorú mosollyal az ajkaimon simogattam a hátát és próbáltam megnyugtatni.

-Elvesztettem a legjobb barátomat, mert nem vagyok képes befogni a számat!- fúrta a fejét nyakhajlatomba és úgy sírt tovább.

-Biztos vagyok benne, hogy nem veszítetted el!- toltam el magamtól és megvártam míg rámnéz.

Nem szólt semmit csak jobban rákezdett a sírásra. Tanácstalanul sóhajtottam fel majd karjaimba kapva mentem fel vele Jisung szobájába. Lefektettem az alvó fiú mellé majd letöröltem a könnyeit.

-Próbálj egy kicsit pihenni, rendben?- simogattam meg buksiját majd betakartam.

-Nem fog menni, de rendben van!- szipogott halkan majd közelebb húzódott a mókuskához.

-Ha van valami akkor szólj!- indultam meg az ajtóhoz majd átlépve a küszöböt hagytam el a helyiséget.

Lementem a lépcsőn majd fejemet megvakarva indultam meg a kanapéhoz. Levágódtam a bútorra majd bekapcsoltam a tévét és kerestem valami normálisnak mondható filmet. Órákig csak ültem és néztem a különböző fajta filmeket. Időközben megérkeztek Jisung szülei akiknek elmeséltem a történteket. Mrs. Han aggódva szaladt fel fia szobájába míg az apukája bánatosan ült le a kanapéra. Nem tudtam mit mondani így hát csak csendben végighallgattam őt.

-Nyugalom anya, nem fogok több vágást ejteni magamon!- trappolt le a lépcsőn Jisung akit másodpercek múlva meg is láttam. 

-Ajánlom is! Nem szeretném ha ismét kísérővel kelljen menned mindenhová!-jött le a feljárón az édesanyja is majd egy homlokpuszi után távozott a konyhába.

-Már jobban vagyok szóval nem kell aggódnod!- indult meg felém és apja felé majd leült a kanapéra.

-Kialudtad magad?-kérdeztem megigazítva a tincseit.

-Túlságosan is! Nem fogok tudni aludni az éjszaka bár szerintem MinHonak köszönhetően akkor se tudnék ha fáradt lennék.- mosolyodott el halványan majd alsó ajkára simított. 

-Mire gondolsz? Biztos nem arra, hogy megbántott téged hisz boldognak látszol!- néztem gyönyörű mosolyát ami engem is mosolygásra késztettet.

 -Ébren voltam amikor azt mondta, hogy szeret és, hogy sajnálja. Életemben nem voltam még olyan boldog mint akkor! Ha nem lettem volna benyugtatózva talán azon nyomban felsikítok. Adott egy csókot az akit mindennél jobban szeretek és úr istenem!- vigyorgott mint a vadalma miközben majd meghalt a fangörcsben. 

- Én is ilyen boldog voltam amikor JungKook szó nélkül smárolt le!- mosolyodtam el az emlék hatására majd kicsit megráztam a fejemet ezzel megelőzve az álmodozást. Én már nem szeretem őt, vagy talán mégis?

-Kár, hogy JungKook hyung egy vérbeli faszkalap!- váltott át arckifejezése boldogról dühössé.

- Aranyos vagy mérgesen!- simogattam meg buksiját majd sóhajtva tornáztam magamat álló helyzetbe. - Elmegyek fürdeni, te pedig kérlek keltsd fel JeongInt!- néztem rá utoljára majd a táskámhoz lépkedve vettem ki belőle a szükséges dolgokat.

Úgy döntöttem, hogy nem időzök sokat a fürdőszobába hiszen már majd kilyukadt a gyomrom az ürességtől. Hajamat törölgetve léptem ki a fürdőből majd mikor már nem csurgott a víz a frizurámból a radiátorra terítettem a vizes törülközőt. Bementem a konyhába ahol már mindenki rám várt. Leültem az egyik székre majd jó étvágyat kívánva kezdtem el enni a mennyei ételt. A többiek is így tettek miközben egymás napjáról érdeklődtek. Én is beszálltam a beszélgetésbe hiszen tudni kell rólam, hogy imádok társalogni az emberekkel. 

-Te komolyan elmondtad HyunJin hyungnak az érzéseid?- döbbent le a még mindig fáradtnak tűnő Jisung.

-Igen és ezek után lelépett! Szerintem elvesztettem a legjobb barátomat és még Hyerim noona is rám fog szállni, a többiekről nem is beszélve!- túrt hajába idegesen majd eltolta maga elől az üres tányért. -Köszönöm szépen az ételt!- nézett Han anyukájára utána pedig ujjainak szentelte minden figyelmét.

-Nincs mit drágám, és ne szomorkodj HyunJin miatt! Biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb megbékél a tudattal miszerint számodra nem csak egy barát!- simogatta meg Innie fejét.

-Ha pedig nem akkor se bánkódj! Én és Jimin hyung veled leszünk mindig!- mosolygott Jisung majd egy apró puszit nyomott Innie fejére. 

-Ez így van!- helyeseltem, ezek után pedig én is megköszöntem az ételt amire szintén egy "Nincs mit drágám"-mal válaszolt Han édesanyja.

-Köszönöm hyungok!- emelte fel fejét végre így hát láthattunk az ajkain húzódó mosolyt.

Mosolyogva ingattam meg a fejemet majd felállva a helyemről fogtam meg a tányéromat. Mrs. Han utasítására betettem a mosogatógépbe a többiekével együtt. Megköszönte a segítségemet amin elmosolyodtam ma már sokadjára. Mivel késő volt már és Jisungon kívül mindenki álmos volt így felmentünk a szobákba. Jisung leterített pár takarót a földre, hogy még véletlenül se fázzak meg a hideg padlón és persze viszonylag kényelmes is legyen számomra. Letette a párnát a takarókra és még keresett egy sokadik takarót amit magamra tudok majd teríteni. 

-Köszönöm szépen!- feküdtem le a földre majd betakartam magamat. 

-Izgulok!- oltotta le a villanyt a mókuska majd elbotorkált az ágyáig.

-Miért?-feküdt be mellé Innie és szinte a feje búbjáig felhúzta a pokrócot.

-MinHo jön érte reggel fél nyolcra és együtt mennek a suliba! Míg te lent veszekedtél HyunJinnal addig Ho konkrétan szerelmet vallott egy csók kíséretében, mert azt hitte, hogy alszik.- magyaráztam el neki mire csak egy szenvedő nyögés hagyta el ajkait. 

- Csak nekem nem jön össze?- kérdezte szomorúan miközben kezébe vette a mobilját.

-Amióta szakítottam JungKookkal nekem se jön össze egyetlen kapcsolat sem!- sóhajtottam gondterhelten majd oldalamra fordultam, hogy ne a fejemet kelljen fordítgassam.

-Ne búslakodjatok hanem aludjatok! Holnap iskola van és lesz egy jó pár óránk!-vette ki Jeongin kezéből a telefont majd a saját éjjeliszekrényére tette.

-Remélem állított valaki ébresztőt!- hunytam le szemeimet ugyanis már nagyon fáradt voltam.

-Állítottam, de úgyis fent leszek és keltelek titeket időben!- nyugtatott meg Jisung.

-Jó éjszakát!- morogtam majd forgolódtam párat a tökéletes pozíciót keresve.

-Jó éjszakát!- mondták egyszerre majd csend telepedett a sötét szobára.