-Park Jimin! Megismételné amit az előbb mondtam?

-Elbambultam, sajnálom!- emeltem a tanárra a tekintetemet.

Csalódottan megrázta a fejét majd felszólította az egyik lányt. Osztálytársam helyesen válaszolt a kérdésre így hát a tanár visszafordult a táblához és lekörmölte a választ. Füzetemre néztem aminek lapján csak a mai dátum volt felírva. Túlságosan is belemerültem a gondolataimba amiknek 99%-a Jisungról szólt. Át tudom érezni a helyzetét hiszen jártam már így sőt a párom meg is csalt.

-Házit nem adok viszont szeretném ha a következő órára készülnétek! Mehettek!- tette le a krétát az asztalra majd összeszedte a cuccait.

Eltettem a matek felszerelésemet a táskámba majd YoonGi hyungot megvárva közösen indultunk el az ajtó felé. Sóhajtva nyitottam ki a terem ajtót majd átlépve a köszöböt megpillantottam egy dühös JeongInt.

-Hé, mi a baj?- siettem oda hozzá aggódva.

-Hyerim arcon vágott csak, mert megmertem forgatni a szememet. Ki a faszom kíváncsi az ő szexuális életére?- fintorgott majd az arcára simított.

-Mutasd!- vettem el a kezét majd megnéztem a pofiját. - A csaj nem normális!- figyeltem a kissé piros területet.

-Ezt eddig is tudtam, hyung!- fintorgott továbbra is majd arckifejezése hirtelen komolyságot mutatott.

-Azt hittem már sose jutok ki a teremből! Miért ilyen lassú ez az osztály?- panaszkodott a hang alapján ítélve HyunJin.

-Adok gyógypuszit! Hová kéred?- figyeltem Innie arcát aki picit gondolkodott. - Idegesítsük fel!- tátogtam, ő pedig aprót bólintott.

-A számra!- ölelt magához a derekamnál fogva ami picit meglepett, de muszáj voltam elmosolyodni arányosságán.

Kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy azt higgyék tényleg a szájára adok puszit, de ahogy reméltem valami megzavart. Szekrényajtó csapódás amit az egész folyosó hallott és egy hangosabb sikítás. Hátat fordítottam JeongInnak mivel a sikítást magam mögül hallottam.

-Bassza meg HyunJin! Figyelj már oda jobban!- torzult arca egy fájdalmas grimaszba Felixnek.

-Bocsi Lixie!- segítette fel barátját HyunJin akin színtisztán látszott a düh.

-Miért vagy már megint ideges?- sóhajtott fel MinHo miközben átkarolta az éppen akkor érkező barátnője derekát.

-Menjünk mielőtt hányok!- motyogta YoonGi majd elindult a lépcső felé.

-Támogatom!- szólaltunk meg egyszerre IN-ahval majd a mentazöld hajú barátunk után mentünk.

-Ki csapta be olyan hangosan a szekrényajtót?- érdeklődtem YoonGitől hiszen ő mindig tud mindent.

-JungKook. Titeket bámult aztán becsapta a szegény fémlampot és elviharzott!- adta meg nekem a választ amire egy hümmögéssel válaszoltam.

Nem érdekel miért tette ahogyan az sem izgat, hogy miért nézett minket. Talán a szívem még kíváncsi, de az eszemre hallgatok és ignorálom. Telefonom csörögni kezdett amikor felértünk a harmadikra ezért idegesen rángattam ki a farzsebemből a készüléket. Megláttam Jisung nevét és minden dühöm elszállt.

-Szia!- köszöntem bele a készülékbe.

-Sajnálom...olyan hülye vagyok..-suttogta miközben néha-néha szipogott párat.

-Mit csináltál?- kérdeztem kicsit bepánikolva.

-Én..Én..Fáj a kezem...- sírta el magát mire megállt bennem az ütő.

-Nem soká ott vagyok, rendben? Ne csinálj megint butaságot! Most leteszem, mert sietnem kell!- hadartam el majd megvártam míg válaszol.

Miután elköszönt bontottam a vonalat és gyorsan elmagyaráztam, hogy mit csinált. Innie mindenáron velem akart jönni amiben nem gátoltam hiszen az egyik jó barátjáról van szó. Idegesen túrtam a hajamba majd IN kezét megfogva futottam le a lépcsőn.

-Sietnünk kell mielőtt megint csinál valamit!- szeltem a lépcsőfokokat nyomomban a majdnem síró fiúval.

-Fussunk akkor!- hozta fel az ötletet miután leértünk az aulába.

-Rendben van!- egyeztem bele majd magam után húzva rohantam ki az épületből.

A parkolóba érve lihegve ültünk be a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam beindítottam a kocsit.

-Félek!- motyogta miután elindultunk Jisung háza felé.

-Hát még én! Nem ér ennyit az a faszkalap!- álltam meg a pirosnál majd káromkodtam egy sort amiért nem tudott sietni az idős néni.

-Ő is tudja jól, de ha pánikrohamot kap akkor nem tud magával mit kezdeni. Azt hittem otthon vannak a szülei!- túrt hajába és idegesen meghúzta tincseit.

-Ne tépd meg magad ha lehet!- szóltam rá majd újra elindultam.

A percek szinte óráknak tűntek és vagy hatszor vérszemet kaptam útközben. Idegesen kapcsoltam ki a biztonsági övemet majd kiszálltam az autóból. Megvártam a szintén ideges JeongInt aki az ajtót becsukva pillantott fel rám. Bezártam az autót majd futva mentünk a kapuhoz. JeongIn szitkozódva piszkálta meg az ajtózár nyelvét ezáltal pedig kinyílt előttünk a kapu. Bementünk a kertbe és szinte futva indultunk meg a bejárati ajtóhoz. Remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót majd bementünk az otthonos lakásba. Körbe néztünk lent, de mivel sehol sem találtuk Jisungot így felmentünk az emeletre.

-Sung?- nyitott be a fürdőbe könnyes szemekkel legfiatalabb barátom.

Ahogy benézett a fürdőbe szinte zokogva ment beljebb. Nyeltem egy nagyot és a legrosszabbra felkészülve leptem párat az ajtó felé majd végül benéztem a fürdőszobába. Szerencsére életben találtunk rá és még csak halál közeli állapotban sem volt.

-Hol van az elsősegély doboz?- kérdeztem a vérző fiútól aki elmondta hol találom a dobozokát.

-Miért nem szóltál amikor érezted, hogy nem oké valami?- intézte kérdését Jeongin a mókus fiúhoz aki lehajtotta a fejét és elmotyogott egy "Nem tudom!"-ot.

-Ez fájni fog!- néztem fel rá majd a vágásokra fújtam a fertőtlenítő szert.

Összeszorított szemekkel tűrte a fájdalmat miközben IN vállára hajtotta a fejét. Fertőtlenítés után bekötöttem egész alkarját majd leültem elé a földre. Megvártam míg rámemeli a tekintét majd elkezdtem a mondandómat.

-Jisung, nem szeretném ha újra megtennéd! Ha úgy érzed, hogy baj van akkor szeretném ha tudatnád velünk. Megértem, hogy rossz és, hogy fáj, de nem ér annyit, hogy saját magadat bántsd. Lehet, hogy csak ma kezdtünk el beszélgetni, de egy aranyos srác vagy aki hamar belopta magát a szívembe és tudnod kell, hogy rám és JeongInra számíthatsz..sőt, nem csak ránk hanem a többiekre is. Ne sírj MinHo miatt hiszen lesz nála jobb is! Én is sokat sírtam amikor JungKook megcsalt engem. Sokszor gondolkodtam el azon, hogy bennem van a hiba és sokszor akartam magamat bántani. Aztán rájöttem, hogy nem érdemelt meg engem! Nem ér annyit egyetlen lány vagy fiú sem, hogy saját magadat tedd tönkre!

Sírva hallgatta végig a szavaimat majd magához ölelt engem is és JeongInt is. Lehunytam a szemeimet ezáltal pedig szabadjára engedtem egy két könnycseppet is. Ha ránezék mintha magamat látnám. Fáj a szívem érte és nem akarom így látni őt. Azt akarom, hogy boldog legyen és túl lépjen egy srácon aki meg se érdemli őt!

-Tudom, hogy igazad van és többször is megpróbáltam elfelejteni őt, de egyszerűen nem megy. Valami megfogott benne és egyszerűen nem akar engedni. Nem akarok reménytelenül szerelmes lenni főleg nem az egyik legjobb barátomba aki heteroszexuális!- piszkálta ujjait majd újra Innie vállára döntötte fejét.

-Mi melletted leszünk és ha kell elüldözzük mellőled!- simogatta meg a vállán pihenő fejét.

-Nem akarom magamtól ellökni csak, mert végre boldog egy párkapcsolatban. Majd hozzászokok, azt hiszem!- motyogta lehunyt szemekkel majd keserűen elmosolyodott.

Bólintottunk párat majd felsegítettük a földről. Karjaimba kaptam majd bevittem a szobájába ugyanis látszólag eléggé álmos volt. Betettem az ágyába majd betakargattam végül pedig leoltottam a villanyt és kimentem a szobából.

-Ma szerintem jobb ha vele maradunk!- ültem le a kanapéra JeongIn mellé aki egyetértett velem.

-Haza kellene mennünk ruháért és egyéb dolgokért!- temette kezeibe arcát majd eresztett egy fáradt sóhajt.

-Gyerünk el addig ameddig Han alszik!- álltam fel az ülő alkalmatosságról.

-Rendben!- kelt fel ő is majd a cipőihez ment.

Felvettük a lábbeliket és a kabátunkat is majd elhagytuk a házat. Kocsiba ültünk és elindultunk hozzám ugyanis én közelebb lakom. Otthon összeszedtem pár ruhadarabot és persze a holnapra szükséges könyveket, füzeteket. A fogkefe és a telefontöltőm sem maradhatott ki így hát azokat is beletettem a táskámba. Írtam a szüleimnek egy levelet miszerint ne várjanak haza utána pedig bezártam a bejárati ajtót és visszaültem a volán mögé. JeongInékhoz az út 20 perc volt ami kicsit aggasztott ugyanis Jisung bármikor felkelhet és nem akarom, hogy egyedül legyen.

-Na végre!- sóhajtottam fel mikor bedobta a táskáját a hátsó ülésre.

-Bocsi, anyám beszámolót kért arról, hogy miért is maradok Jisungnál!- csatolta be az övét.

-Semmi gond!- utánoztam tettét majd végre elindultam.

Kicsit idegesen telt az a bizonyos 20 perc ugyanis tobb mint egy órája vagyunk oda és félő, hogy Sung felkelt. Nagyon remélem, hogy még mindig alszik és azt is, hogy nem csinált magával semmit. Leparkoltam a ház előtt majd kiszállítunk a járműből. A hátsó üléseken lévő táskákat a hátunkra kaptuk majd bezártam a kocsit és ismét betörtünk a házba. Bementünk a lakásba ahol lecuccoltunk és felszaladtunk az emeletre. Kicsit félve szedtem a lépcsőfokokat és ez csak egyre jobban erősödött ahogyan közelebb értem a szobájához. Nyeltem egyet majd megvártam míg Innie benyit a szobába. A küszöböt átlépve eleresztettem egy megkönnyebbült sóhajt ugyanis egy édesen szuszogó mókus fiút pillantottam meg.

-Megkönnyebültem!- törölte meg homlokát a mellettem álló majd halkan kiosont a szobából maga után húzva.

Az ajtót nem csuktuk be, mert így meghalljuk ha véletlen felkel és sírni kezd vagy éppen rosszabb. Leültünk az egyik lépcsőfokra ugyanis nem szerettünk volna lemenni. Halkan kezdtünk el beszélgetni amit végül Felix hívása zavart meg.

-Csak Jisunghoz jöttünk el, mert megint pánikrohama volt!- magyarázta meg eltűnésünk okát. - Ne gyertek át, mert szegény csak rosszabbul lenne!- dörzsölte meg orrnyergét. - Lee Know hyung jelenleg csak rontana a helyzeten szóval ő végképp ne tegye be a lábát a házba!

Kíváncsian hallgattam tovább a beszélgetést ami már csak az ellenkezésből állt. Végül beleegyezett abba, hogy átjöjjenek, de azt már nem engedte meg, hogy MinHo lássa Jisungot. Elköszönt majd letette a telefont és maga mellé tette. Térdeire hajtotta a fejét és úgy nézett rám.

-MinHo hyungot akarom!- szipogott mögöttünk Han így hát egyből felé fordítottam a fejemet.

-De ha áthívjuk akkor csak rosszabb lesz. Nem akarom, hogy másról beszéljen neked vagy éppen rosszul érezd magad az érintései miatt!- állt fel a lépcsőfokról Innie majd a nagyon aranyos Jisung elé állt.

-Nem érdekel.. Úgy érzem, hogy csak akkor leszek jobban ha megölel úgy mint amikor az első pánikrohamom volt!- hajtotta le a fejét miközben jobban ölelte magához a maciját.

Innie lemondóan sóhajtott majd küldött egy üzenetet Felixnek. Jisung megköszönte majd visszament a szobájába és a hangok alapján visszadőlt az ágyába. JeongIn az arcába mart majd visszaült mellém.

-Félek, hogy nem lesz jó vége!- szólalt meg egy kis csend után.

-Ha véletlen valami nem oké akkor hazaküldjük!- simogattam meg hátát majd megnéztem az időt.

Az én drága osztálytársaim 1 óra múlva végeznek míg IN osztálytársai már végeztek az iskolában. Egyszóval Felix bármelyik percben itt lehet hacsak nem várja meg a bolond barátai órájának a végét.

*1 órával később*

Felix nem érkezett meg azóta sem szóval több mint valószínű, hogy megvárta a többieket és együtt jönnek el. Jisung jelenleg fent pihen mivel fürdés után ismét elálmosodott, mi pedig elkezdtünk nézni valami unalmas filmet.

-Kinyitom!- állt fel a kanapéről Innie majd már szaladt is ajtót nyitni. - Sziasztok!- köszönt unottan majd beljebb engedte a srácokat.

Lecuccoltak és időközben megjelent egy kócos hajú álmos Jisung aki nagyon aranyosan festett. A maci már nem volt a kezében viszont nagyon picinek tűnt abban a nagy pólóban. Karján eléggé feltűnő volt a fehér kötszer ami nem rég lett átcserélve.

-Jisung..- bámulta MinHo a fiú karját.

-Hm?- pillantott fel a fiúra álmosan majd megdörzsölte a szemeit.

-Miért csináltad?- ment hozzá közelebb majd magához ölelte az alacsony fiút.

-Mit miért?- kérdezte lehunyt szemekkel.

-Ne szórakozz! Miért vágtad meg magad megint? Megígérted, hogy nem teszed!- tolta el magától a félig alvó Jisungot.

-Ne haragudj hyung! Én nem akartam, de mintha nem is én irányítottam volna a testemet..Ne haragudj rám hyung!- bigyesztette le alsó ajkát és úgy nézett az előtte álló szemeibe.

-Nem haragszom, de nem akarom megint meglátni!- simított Sung arcára majd homlokának döntötte a sajátját.

-Nem ígérhetek semmit sem ugyanis most már mindennap fog fájni ez itt!- fogta meg az idősebb kezét majd a szívére helyezte.

-Szerinted bevette a nyugtatót?- suttogtam IN fülébe aki csak hevesen bólogatni kezdett.

Eléggé nyugodtnak és álmosnak tűnik. Amit ebben a pár órában észre vettem, hogy Jisung álmosan túl őszinte és későn gondolkodik.

-Miért fáj?- kérdezte MinHo miközben visszahelyezte a kezét Jisung derekára.

-Nem mondhatom el!- hunyta le a szemeit továbbra is MinHo homlokának döntve a sajátját.

Aranyosak lennének együtt és jelenleg aranyosak is. Ahogy egymás szemébe néznek miközben MinHo hüvelyujjával simogatja Sung arcát.. Egyszerűen aranyos és olyanok mint egy pár. MinHo tettei egyáltalán nem barátiak és mintha a tekintete sem szimpla szeretetet sugározna.

-Álmos vagyok, hyung!- karolta át MinHo nyakát majd a nyakhajlatába fúrta a fejét.

-Felviszlek aludni, rendben?- nyúlt combjai alá és felemelte a vékony fiút.

-Rendben!- kulcsolta derekára lábait és nyammogott párat.

-Hát úgy tűnik feleslegesen jöttetek át!- nézte Innie a lépcsőt amin Jisung és MinHo nem rég felment.

-Annyira azért nem! Legalább láthattuk, hogy jobban van és remélhetőleg most már bántani se fogja magát!- ült le a kanapéra Chan mellé pedig HyunJin.

IN már nem válaszolt csak csendben állt mellettem a társaságra se nézve. Nem tudom, hogy MinHo mit csinál Jisunggal, de ha sírni kezd esküszöm levágom a micsodáját.