Reggel arra keltem, hogy hangosan szól a zene közvetlenül a fülem mellett. Nagy nehezen kinyitottam szemeimet ami egyáltalán nem esett jól a szobába beszűrődő fény miatt. Megfogtam a telefonomat és megnéztem, hogy mégis miért zenél ennyire ez a kütyü.

-Igen?- szóltam bele a készülékbe álmosan hiszen hívott valaki.

-Szia álomszuszék! Itt vagyok a házatok előtt JeongInnal, jó lenne ha beengednél minket ha már a csengetést nem hallod.

-Rendben, hyung.. Fél pillanat!- ásítottam egyet majd kitakartam magamat.

-Siess Chim!

-Rendben YoonGi hyung!- sóhajtottam egyet majd bontottam a vonalat.

Kikecmeregtem a kényelmet adó ágyból majd mamuszomat felvéve csoszogtam ki a szobából. Lementem a lépcsőn ügyelve arra, hogy ne bukjak orra. Lent megsimogattam Demon fejét majd a bejárati ajtó felé indultam. Szemeimet megdörzsöltem majd kinyitottam az ajtót és beengedtem a két barátomat.

-Szia hyung!- mosolygott rám a fogszabályzós cukiság.

-Sziasztok!- viszonoztam mosolyát majd becsuktam uránuk a falapot.

Levették felesleges cuccaikat majd fel küldtek a szobámba készülődni. A kuckómban felvettem egy fekete nadrágot és egy fehér pólót amire még felkaptam magamra egy rózsaszín pulóvert. Magamra kaptam egy fekete zoknit majd elhagytam a szobámat telefonommal a kezemben. Bementem a fürdőbe ahol emberi külsőt varázsoltam magamnak. Megmostam a fogaimat mivel úgy döntöttem, hogy nem reggelizem majd a villanyt leoltva léptem ki a fürdő ajtaján. A srácok a kanapén ülve vártak rám és elég jól elbeszelgettek.

-Mehetünk!- mosolyodtam el majd felkaptam magamra a kabátom és a cipőimet.

Felpattantak a kanapéról majd utánozták tetteim. Felkaptam a hátamra a táskámat majd a kulcsomat megfogva nyitottam ki a bejárati ajtót. Magam elé engedtem őket majd végül én is kiléptem a lakásból. Bezártam az ajtót hiszen a szüleim estig nem érkeznek haza majd a srácok után mentem a kocsihoz. Kinyitottam egy gombnyomással majd beültem a volán mögé. Ők is beszálltak a járműbe utána pedig elindultunk az iskolának nevezett pokolba.

-Milyen órád lesz az első?- kérdeztem JeongIntól aki mellettem ült az anyósülésen.

-Ha minden igaz akkor testnevelés.- döntötte hátra fejét szenvedve.

-Nekünk is testnevelés lesz az első óránk. Ha minden igaz a tanár beteg lett így össze leszünk vonva és szabad foglalkozás. - hajolt közelebb hozzánk a hátulról YoonGi hyung.

-Nem akarom HyunJin hyungot és Hyerimet látni!- mondta egy kicsit letörten ami miatt megesett rajta a szívem.

-Hyerim a barátnője?- kérdezte Suga megelőzve engem.

-Igen, egy osztályba járok vele. Különös, hogy őt nem tartja fiatalnak a szerelemhez. Nevetséges!- nevetett fel hitetlenkedve majd egy frusztrált sóhajt hallatott.

-Ideje lenne már tinédzserként kezelnie. Azt hiszi, hogy a 16 évesek nem tudják mi az a szerelem vagy a szex? A nője se lehet idősebb mint 16. - álltam meg a pirosnál majd Inniere néztem.

-1 hónappal lehet idősebb nálam. Éppen ezért tartom nevetségesnek, hogy őt úgy kezeli mint egy érett nőt engem meg úgy mint egy kisgyereket. Most feküdjek minden pali alá akit meglátok 16 évesen és akkor érett férfiként fog tekinteni vagy mi a faszom? Azt hiszi, hogy az a lány valaha megfogja becsülni őt? 16 évesen több faszt fogott mint kilincset és az is csoda, hogy hónapok óta együtt vannak és nem csalta meg.. bár ki tudja!

Tátott szájjal néztem rá majd észhez térve indultam el újra. Megértem a kirohanását hiszen HyunJin logikája egy kicsit furcsa. Miért nem tudja elfogadni, hogy JeongIn is abba a korba lépett amikor már érdekli a szex? Miért nem tudja elfogadni, hogy igenis tudja mi az a szerelem hiszen ő maga is szerelmes? Ha barátnőjét nem kezeli gyerekként akkor JeongInt miért? Tinédzser ő is, pont ugyanúgy mint a 16 éves barátnője.

-Nem értem ezt a logikát bárhogyan is töröm rajta a fejemet!- szólalt meg YoonGi pár perc csend után.

-Én sem!- parkoltam le a suli parkoló helyiségében.

-Szerintem az ő logikáját senki sem érti!- rázta a fejét Innie majd kiszállt az autóból.

YoonGival mi is így tettünk majd bezártam az autót. A csomagtartóhoz lépve kinyitottam azt majd odaadtam nekik a saját táskájukat. Vállainkra kaptuk a hátizsákjainkat majd indultunk is.

-Mi a fasz?- torppant meg IN miközben nagyon bámult valamit vagy éppen valakit.

Abba az irányba néztem ahová ő is és megláttam MinHot. Valami végzős csajjal volt akit a kocsinak döntött és úgy falta az ajkait. Kicsit fintorogva fordítottam vissza a fejemet Jeongin felé akinek arcán szintén az undor ült ki.

-Már 10 perce várok, hol va..

A hang felé kaptam a fejemet és megláttam az egyel allattam járó Jisungot. A kezében lévő telefonját a földre ejtette és megtörten már-már könnyes szemekkel nézte az éppen smároló "párt". Leguggolt a telefonjáért majd szemeit megtörölve sietett ki a parkolóból.

-Várj meg!- kiáltott utána Jeongin majd utána szaladt.

A kiabálásra szétrebbent az egymás szájában kotorászó két személy is és a kijárat felé néztek. MinHo rám és YoonGi hyungra emelte a tekintetét majd újra a kijáratra. Vállat rántva fogtam meg YoonGi kezét majd zsebre vágtam a kulcscsomóm.

-Jeongin várj meg!- kiáltottam én is majd sietősen elhagytam a parkolót YoonGit magam után húzva.

Az iskola előtt találtunk rájuk ahol JeongIn a zokogó szőke fejét simogatva vigasztalta. Nem tudom eldönteni, hogy a fiúba szerelmes vagy a csajba! Közelebb lépkedtem hozzájuk és vigasztalásképpen letöröltem a srác könnyeit miután Innie elengedte.

-Hé, mi tört össze ennyire?- tettem vállaira kezeimet.

-Látni csókolni valaki mással azt akit szeretsz.. szörnyű, pont mint a viszonzatlan szerelem!- emelte rám könnyes szemeit majd újból kitört belőle a zokogás amire többen is felfigyeltek.

Ránéztem a fogszabályzós barátomra aki egyértelmű jeleket adott, hogy nem kívánatos személyek jönnek mögöttünk. Magamhoz öleltem az alacsony összetört szőkeséget mivel hirtelen nem jutott eszembe más. Nem kéne látnia se a lányt se MinHot és így legalább nem látja a külvilágot.

-Jisungie..minden rendben?- jött oda hozzánk aggódva MinHo a lányt hátrahagyva.

-Igen!- válaszolt neki eltolva magától, hogy a barátja szemeibe tudjon nézni.

-Akkor miért sírsz?- nyúlt volna arcához, de Jisung hátrébb húzta a fejét és újra a karjaim között kötött ki. -Menj el!- motyogta mellkasomba kicsit megremegve.

-Mi?- vágott értetlen arcot Lee.

-Azt mondta, hogy menj el!- néztem az engem ölelő szőkeségre majd újra MinHora emeltem a tekintetem.

Láttam, hogy nem érti a dolgokat és még mondani szeretne valamit. Végül lemondóan sóhajtott egyet majd bement az iskolába. A fiú az ajtó csukodását meghallva hangosan zokogni kezdett és a pulcsimba markolt. Megesett rajta a szívem és talán még nekem is könnybe lábadtak a szemeim.

-Ő az akit szeretsz?- kérdeztem halkan mire csak bólogatott párat.

-Rossz így látni, hyung..- szólalt meg Innie majd hátulról átölelte a síró fiút.

-Én is csatlakozom!- mondta az eddig csendben figyelő hyungom majd átölelt minket.

-Gyerekek, ideje lenne bemenni az iskolába!- rivalt ránk az egyik tanár mire csak 3 gyilkos tekintet kapott.

-Gyerünk be!- dünnyögte mellkasomba Jisung mire mindannyian elengedtük őt.

Megtörölte a szemeit majd kifújta az orrát. Elindultunk az épület bejáratához majd végül az ajtót kinyitva léptünk be a pokolba. Célba vettük a férfi öltözőt amiben már senki sem volt rajtunk kívül.

-Szerintem én maradok itt bent!- tette le a táskáját az egyik padra Sungie.

-Valaki maradjon veled?- kérdeztem miközben én is letettem az egyik padra a könyvekkel teli hátizsákom.

-Nem kell, megleszek egyedül is!- mosolygott rám hamiskásan. - Most nem kell társaság!- hajtotta le a fejét és most már cipőjét bámulta.

-Rendben van!- egyeztem bele kelletlenül majd JeongInnak és YoonGinak intve egyet indultam meg a kijárat felé.

Megvártam míg utánam jönnek majd együtt mentünk be a tornaterembe ahol a fiúk többsége focizott míg a többiek vagy tollaslabdáztak vagy éppen a padokon ülve beszélgettek.

-Kimegyek az udvarra kosarazni!- mondta legjobb barátom majd kettesben hagyott minket.

-Utálom MinHo hyungot, de közben nem tehet semmiről hiszen nem tud Jisung érzelmeiről. Egyedül én, te és YoonGi hyung tud most már!- dörzsölte meg orrnyergét majd leült az egyik padra.

-Nem gondoltam volna, hogy meleg. Hamarabb kinéztem volna MinHoból hiszen olyan közvetlen a fiú barátaival.

-Nos igen, különösen Jisunggal. Talán ezért reménykedett annyira abban, hogy nem teljesen heteroszexuális. Remélem tovább fog tudni lépni rajta!

-Muszáj lesz tovább lépnie hiszen ha nem teszi, sosem lesz igazán boldog. Tapasztalat!

-Nekem is tovább kellene már lépnem. 9.es korom óta odáig vagyok érte és még csak észre se veszi. Talán nem is baj. Mégjobban megromlana az emígy is romlott barátságunk.

-Megnézem Jisungot, nem akarom, hogy valami butaságot csináljon!- álltam fel a padról majd végül ő is felpattant.

Együtt mentünk ki a tornateremből és bementünk az öltözőbe. Jisung szerencsére nem sírt és nem tűnt úgy mint aki bántotta volna magát. A földön ülve bámulta az ablakot miközben zenét hallgatott.

-Szerintem menjünk vissza mielőtt a helyettes utánunk jön és meglátja, hogy itt van a tornaterem helyett. - motyogta Innie, hogy ne zavarja meg Jisungot.

Bólintottam egyet majd kimentem az öltöző helységből. JeongIn jött utánam majd beelőzve engem lépte át a tornaterem küszöbét. A helyettesítő kérdőre vont minket, hogy mégis hová mentünk, de elintéztük annyival, hogy meg kellett látogatnunk a mosdót.

-Hol van Jisung?- állt meg előttünk egy szeplős szőkeség.

-Ellógta az órát. A második órán már ott lesz, ne aggódj!- néztem fel rá majd Innie kezét megfogva kezdtem el a gyűrűivel játszani.

-Sose szokott lógni óráról és Lee Know hyung azt mondta, hogy sírt az iskola előtt. Szóval..hol van Jisung?- lett kicsit zabos ami őszintén szólva aranyos volt.

-Öltöző!- adtam meg kérdésére a választ.

Amint megtudta a mókus fiú tartózkodási helyét már el is tűnt. A focizó fiúkat kezdtem nézni, de hamar elkaptam a tekintetem róluk ugyanis JungKook is játszott. Sóhajtva támasztottam meg a fejemet kezeimmel és a cipőm orrát kezdtem bámulni.

-Minden rendben?- tette hátamra a kezét Innie.

-Persze, csak tudod.. néha még hiányzik..- pillantottam fel exemre majd elvettem az kezeimet arcomtól és kiegyenesedtem.

-Ez érthető elvégre 2 évig együtt voltatok sülve főve. Én leszek veled hyung és YoonGi is! Bár nem ismerlek annyira úgy érzem megbízhatok benned és remélem, hogy ez kölcsönös!- mosolygott rám majd vállamat átkarolva nyomott egy puszit arcomra.

Kicsit meglepett, de felettébb aranyosnak gondoltam. Egy nagy csattanás miatt hajolt el az arcomtól szinte egyből és a hang irányába kapta a fejét. Én is így tettem és megláttam a szőke hosszú hajú Hwang HyunJint ülni a földön. Úgy nézett rám mint aki mindjárt megöl a szemeivel.

-Hát ez is béna!- röhögött fel a  mellettem ülő.

-Jó nagyot esett!- néztem HyunJinra aki most már a barátnője aggódását hallgatta.

-Igen!- hagyta abba a nevetést majd el nézett róluk.

-Gyere ide!- öleltem magamhoz majd hátát kezdtem simogatni.

Pár percen át tartó ölelkezésünket a csengő zaja szakította meg. Eltoltam magamtól majd felpattantam a padról és magam után húztam. Az öltözőbe beérve egyből megpillantottam Felixet és Jisungot akik ölelkezve álltak az öltöző közepén.

-Jól vagy Sungie?- kérdeztem az alacsonyabb szőke fiút.

-Persze! Minden rendben van azt hiszem!- engedte el Felixet majd felénk fordult.

Ezt a pillanatot választotta az egyik csapat fiú, hogy bejöjjenek a helyiségbe. HyunJin dühöngve indult meg a mosdó irányába ChangBinnal míg Minho, BangChan és SeungMin érdeklődve mentek Jisunghoz.

-Mi a baj baby bogyó?-vette kezei közé a fiatalabb arcát BangChan.

-Semmi olyan ami lényeges lenne!- mosolygott hyungjára majd levette arcáról kezeit.

-Biztos?- húzta fel egyik szemöldökét SeungMin.

-Biztos!- vágtuk rá hárman is.

-Hazavigyelek? A családoddal biztos jobb lenne mint az iskolában!- ajánlottam fel amit egyből el is fogadott.

-Beszélek az osztályfőnökkel először!- vette fel táskáját majd megtörölte a szemeit.

-Még visszajövök szóval nem kell aggódnod!- fordultam Innie felé aki bólogatott párat majd megölelt.

Elengedtem majd táskámat megfogva mentem ki az öltözőből Jisunggal az oldalamon. Útközben találkoztunk YoonGival akinek elmondtam, hogy nem soká jövök. Megkerestük Jisung osztályfőnökét akivel váltottunk pár szót és hazaengedte az összetört fiút.  Elhagytuk az épületet majd a parkolóba vettük az irányt. Kinyitottam az autót majd az ajtót is mint az úri emberek. Beültünk a járműbe és már indultunk is. Sung időközben elmondta, hogy mi a lakcíme és mint kiderült, nem is lakik tőlem messze. 2 utcára lakik tőlem ami kapóra is jön ha véletlen beüt a szar otthon.

-Ha van valami gond akkor nyugodtan hívj fel! Nem biztos, hogy eltudok jönni az iskolából, de suli után bármikor. - álltam meg a házuk előtt.

-Rendben hyung, bár nem szeretnék a terhedre lenni!- csatolta ki a biztonsági övét majd a lábainál elhelyezkedő táskát kezeibe vette.

-Nem vagy a terhemre!- simogattam meg a fejét majd egy rövid ölelés után útjára engedtem.

Miután bement a házba kelletlenül indultam el az iskola felé. Semmi kedvem visszamenni matekozni viszont muszáj hiszen a tanár egy házisárkány és érzékeny a lógásra. Még szerencse, hogy a magyar tanárom egy laza férfi és nem rendez jelentet ha nem megyünk be órára. Igazolatlant kapunk, de legalább nem kell az iskola folyosóján hallgatni ahogy ordibál. Megpillantva az iskola épületét egy fintor ült ki az arcomra és tovább hajtottam a parkoló felé.

-Faszomat már!- morogtam majd kiszálltam a kocsiból.

Kivettem a hátsóülésről a táskámat majd becsaptam az ajtót. Bezártam a járművet majd hátamra kaptam a hátizsákomat ma már sokadjára. Az órára nézve szitkozódtam még párat majd sietősen elindultam az iskola bejárata felé. Kinyitottam az ajtót majd köszönés nélkül, futva indultam meg a terem felé ahol órám lesz. A teremajtó nyitva volt és hangoskodtak az osztálytársaim így nyugodtan mentem be és indultam meg legjobb barátomhoz.

-Azt hittem nem érsz be időben!- csukta be a füzetét mikor leírta az utolsó számjegyeket.

-Én is azt hittem!- pakoltam elő a matekhoz szükséges dolgaimat.

-Csendet kérek!- dobta le a kezében lévő kijavított dolgozatokat az asztalra.

Mindenki elhallgatott végre és a tanárra szenteltük a figyelmünket. Páran továbbra sem voltak hajlandóak figyelni, de mivel ez mindennapos így nem nagyon izgatta a tanárt. Kiosztotta a dolgozatokat ami nekem elég jól sikerült. Nem vagyok a legjobb matekból viszont a legrosszabb sem. Pont megfelelő a tudásom ahhoz, hogy jó eredményt érjek el az érettségi vizsgán.

-Kezdődik az unalom!- suttogtam miközben meg támasztottam a fejemet kezemmel és úgy bámultam a táblára írt dolgokat.