Október 31. (Szombat)

A szünet gyorsan elrepült. Voltam anyával színházi próbákon, apával a lovardában, a nagyapámmal is sétáltunk az egyik parkban, a srácokkal deszkázni és moziztunk (valami csoda folytán senki se mondta le) és a csajokkal hétfőn Natinál aludtunk. Nagyon jó volt, csak kár, hogy ilyen gyorsan eltelt. Ma volt a Halloween party a suliban. Sokáig nem tudtam, hogy minek öltözzek be, végül Natinak jutott az eszébe az, hogy legyünk a Ragyogásból az ikerlányok. Kinga Samarának öltözik a Körből, míg Gréti Pennywise lesz az Azból. Valamikor délután három óra körül jött át Nati, hogy együtt készüljünk az esti bulira. Készülődés közben sokat nevettünk. Valamikor négy óra felé anya nyitott be. – Ha éhesek lennétek, akkor szóljatok és rendelek pizzát!
– Rendben anyu – válaszoltam. Mosolyogva nézett minket, majd kiment a szobából. – Mi lenne, ha két copfban lenne a hajunk?
– De az eredeti filmben kiengedve van a hajuk az ikerlányoknak – mondtam. – Tudom, de így még kislányosabb hatása lenne.
– Nekem jó – vontam meg a vállam. Először én csináltam meg Nati haját és leheletnyi sminkjét, majd ő varázsolt engem para kislánnyá. Najó ez így leírva kicsit fura... Mindegy. A ruhánkat felvettük és kész is voltunk.
– Ú, de brutál – vigyorgott Nati a tükörképünket nézve. – Ez tök élethű lett – bámultam én is a tükröt. – Lassan induljunk, mert a srácok szerintem már várnak – nézta Nati a telefonján az időt, ami háromnegyed hatot mutatott. A buli pedig negyed hétkor kezdődik. Fogtuk a táskánkat és lementünk anyuéktól elköszönni.
– Jó mulatást lányok! – mosolygott apa. – Meglesz!
– Nati, apukádat üdvözlöm – szólt anya.
– Rendben, átadom! Sziasztok! – köszöntünk el tőlük, majd elindultunk. – Úristen nagyon kíváncsi vagyok, hogy idén kik csinálják majd a Rómeó és Júliát!
– Tavaly kik voltak?
– Asszem a b-sek.
– Hogyan adták elő?
– Ők az anime alapján csinálták. Mondjuk egész jó volt.
– Az animét én is láttam és tetszett.
– Nekem is – mosolygott vidáman. Ahogy közeledtünk a sulihoz egyre több szörnyet vagy horror szereplőt láttunk. – Sziasztok! – hörgött egy múmia. Hirtelen nem tudtam, hogy ki az, de a hangja alapján felismertem Petit.
– Szia, Peti! A többiek?
– Nem sokára itt lesznek ők is. A para ikrek a Ragyogásból?
– Igen – vágtuk rá egyszerre Natival. Ekkor jött meg a Samarának öltözött Kinga.
– Szia!
– Sziasztok! Csinik vagytok! Kivéve Petit.
– Ez fájt!
– Te már halott vagy, nem érezhetsz fájdalmat – vigyorodott el gonoszan Kinga. – Ott jönnek a többiek! – mutatott az utca végébe Nati. Egy lufis bohóc, egy fejnélküli lovag, egy baltás gyilkos és egy zombi közeledett felénk.
– Császtok! – köszönt a lovag, aki Simon volt.
– Sziasztok! Bemehetünk? Mindjárt szarrá fagyok! – reszketett Peti. – Ja, menjünk! – értett egyet Roli (ő volt a baltás gyilkos). Egyszerre mentünk be a suli épületébe. Leraktuk a szekrényeinkbe a kabátunkat és elindultunk a tesi terem felé. Jól nézett ki a dekoráció. Az ajtó két oldalán egy egy világító töklámpás volt lerakva. Mű pókháló és pókok voltak mindenhol és denevérek lógtak a plafonról. A világításról pedig LED gyertyák és fényfűzérek gondoskodtak. A zene már javában ment és a diákok táncoltak a "parketten".
– Jól nézel ki – állt mellém Dave.
– Köszi, te pedig halálian festesz – vigyorogtam rá. – Ez jó volt, Rebeka! – nyújtotta pacsira a kezét Gréti, amibe belecsaptam.
– Jössz táncolni? – kérdezte Nati, amire igent mondtam. A táncolók közé mentünk és mi is vadul táncoltunk Michael Jackson Thriller-jére. – Auuuu! – vonyított fel hirtelen mögöttem valaki. Egy farkas volt. – A lábamra léptél! – szólalt meg Marci.
– Bocs, azt hittem hozod a karaktered – néztem rá.
– Képzeld nem!
– Mondtam már, hogy bocsánat!
– Minden oké? – kérdezte Dave.
– Igen, csak véletlenül ráléptem az osztálytársam lábára. Kibírja.
– Ja – bólintott Marci igazat adva nekem. Dave egy darabig őt nézte, majd felém fordult. – Táncolunk?
– Nem – válaszoltam rögtön. Nati és Dave kérdőn néztek rám.
– Menj táncolj vele! – tátogta Nati.
– Miért?
– Mert ott van neked Regina. Tudod, nem akarok harmadik fél lenni egy kapcsolatban – magyaráztam meg. Dave döbbenten nézett rám.
– Nati, jössz velem inni valamit? – fordultam a barátnőm felé, aki bólintott. Elmentünk a büféhez.
– Ez mi volt? – kérdezte, amikor már kellő távolságra voltunk a zenétől. – Az igazság.
– Járnak?
– Láttam egy közös képet a lány profilján.
– Van facebookja?
– Van.
– Ó.
– Igen, ó – sóhajtottam. A büfében én kólát kértem, Nati pedig fantát. Megittuk az üdítőnket és visszamentünk bulizni. Éppen Britney Spears Toxic száma ment, ami egyszer csak elkezdett halkulni, majd teljesen elhalt a zene. A reflektorokkal a dj pult felé világítottak, ahol megjelent a diri. – Üdvözlök minden diákot! Eljött az idő, hogy kiválasszuk az idei kilencedikes osztályt, akik előadhatják a saját Rómeó és Júlia előadásukat. Kalapos sorsolással fogjuk eldönteni, hogy melyik szerencsés osztály rendezi meg idén Shakespeare világhírű darabját. Nem is szaporítanám tovább a szót! – vett maga elé egy sapkát, amibe beledobta a három kilencedikes osztály cetlijét, majd jól összekeverte. Megkérte az egyik végzős dj-t, hogy húzzon ki egy cetlit. A fiú belenyúlt és némi hezitálás után kihúzta a kis papírt.
– Köszönöm, Andris. Az idei Rómeó és Júliát nem más fogja előadni, mint a... – húzta az időt és nagyon lassan nyitotta szét a lapot. Lélegzet visszafojtva vártam a választ. – 9.A! Gratulálok nektek! December 12.-én szombaton lesz az előadás, addig pedig gyakoroljatok sokat! – mondta a diri én pedig boldogan ugrottam Nati nyakába. – Gratulálok, Rebeka!
– Most pedig folytatódjon a buli! – ezzel visszaadta a szerepet a dj srácoknak, akik a poén kedvéért elindították a Lehetsz királyt.
– Lehetsz király, hiába vagy
A mosolyod úgyis az arcodra fagy!
Királynak lenni az mámorító
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó! – énekelte torka szakadtából Nati. Legszívesebben én is vele énekeltem volna, de nem bírtam. Féltem. – Énekelj te is! – biztatott Nati. – Nem tudok énekelni – mondtam.
– Ugyan már, itt nem számít, hogy tudsz-e vagy sem. Ez egy buli!
Már épp nyitottam a számat, de azonnal becsuktam, ahogy eszembe jutott az ovi. Ne rikácsolj már! A varjak is szebben énekelnek, mint te! Te inkább csak maradj csendben, mert különben kitöröd az ablakot a ronda nyivákolásodtól! Tisztán hallottam ezeket a mondatokat. Újra éltem azt a borzalmas napot. Az volt az utolsó nap, amikor mások előtt énekeltem. – Nem megy!
– Ez olyan, mint egy vers. Csak éppen nem szavalod, hanem dallamosan mondod, vagyis énekled.
– Nati, ez nem fog menni – ráztam meg a fejem. Nem mondott semmit, csak megölelt. – Semmi baj!
– Hé, mivan Rézivel? – jött hozzánk Dave.
– Semmi – feleltem. Elengedtem Natit és a zombi fiúra néztem.
– Nincs semmi.
– Biztos?
– Igen! – néztem a szemébe. Végül csak bólintott és elment. – Aggódik érted – mondta Nati.
– Ne értem aggódjon. Hanem a barátnőjéért.

🎤🎤🎤

Olyan fél kilenc környékén elköszöntem mindenkitől és egyedül elindultam haza. Azonban fura hangokat hallottam. Megálltam és hátra néztem. Nem láttam semmit. Még egy darabig ott álltam, majd láttam egy sötét alakot közeledni. – Ki az? – kérdeztem az alaktól. – Én vagyok az!
– Mit csinálsz itt? – kérdeztem sóhajtva.
– Szeretnélek haza kísérni.
– Nem kell.
– De ragaszkodom hozzá!
– Én meg nem!
– Rebeka, kérlek! – könyörgött.
– Hazudtál nekem.
– Miben?
– Nem árultad el, hogy mikor jöttetek össze, pedig azt mondtad, hogy én leszek az első, aki megtudja – néztem a szemébe.
– Azért nem mondtam el, mert még nem jöttünk össze.
– Tudja, hogy tetszik neked?
– Nem. Vagy legalábbis nem hiszem.
– Mikor akarod elmondani neki?
– Nem tudom. Még várok a tökéletes alkalomra, de addig is még ismerkedünk, hisz nem olyan régóta ismerem őt.
– Értem – bólintottam és lassan sétáltunk a kivilágított utcán.
– Neked tetszik valaki?
Igen, te tetszel nekem!
– Nem – tagadtam. Erre csak bólintott. Csendben telt a további út, majd a kapunkban megálltunk.
– Hétfőn találkozunk a suliban.
– Igen.
– Szia, Dave! – indultam be, de megragadta a karom és visszarántott. Szorosan magához húzott és a szemembe nézett. A szívem vadul zakatolt, a gyomrom pedig görcsbe rándult. A feje lassan közeledett az enyémhez. Lehunytam a szemeimet és egy mélyet sóhajtottam. Óvatosan eltoltam magamtól. Felnéztem rá, ő pedig értetlenül nézett engem.
– Neked más tetszik – próbáltam valahogy kihúzni belőle, hogy tényleg másik lány tetszik-e neki vagy én. De amit mondott attól egy kicsit darabokra tört a szívem.
– Igen, sajnálom Rebeka – simított ki egy kósza tincset az arcomból.
– Jó éjt. Hétfőn találkozunk.
– Igen. Szia – köszöntem el tőle és bementem a kapun. Tarts ki, Rebeka! Nem lesz semmi baj. Nem téged szeret, és akkor mi van? Te erős vagy és nem törhetsz össze egy hülye fiú miatt! Ezekkel a gondolatokkal mentem be a házba. Anyuék a nappaliban nézték a tévét.
– Szia, kincsem! Milyen volt? – kérdezte apa, de válasz nélkül futottam fel az emeletre. A szobámba belépve becsuktam az ajtót és felfelé pislogva próbáltam visszatartani a könnyeimet. Lassan leültem az ágyamra és lassan kibuggyant egy kövét könnycsepp. Kopogtak. – Igen? – töröltem le gyorsan a könnycseppet az arcomról. Anya dugta be a fejét. – Minden rendben van?
– Persze – próbáltam mosolyogni. Anya bejött és leült az ágyam szélére. – Látom, hogy van valami. Mesélj mi a baj – ölelt át.
– Nem szeret – suttogtam könnyezve. Tudta, hogy kiről van szó. – Semmi baj, kicsikém! Hidd el, hogy lesz, majd egy olyan fiú, aki fülig beléd lesz zúgva és mindent megtenne érted!
– Miért ilyen nehéz?
– Mert ez tesz téged erősebbé! Vannak olykor nehézségek az életben, de csak te rajtad múlik, hogy hagyod magad maga alá temetni, vagy pedig leküzdöd azokat. Nem leszel gyengébb, de erősebb annál inkább. Az egész rajtad áll.
– Nektek is ilyen kapcsolatotok volt apával?
– Hát, így visszagondolva mi sose voltunk csupán barátok, mert vibrált köztünk a levegő, ha együtt voltunk valahol. Jó párszor összevesztünk, de mindig kibékültünk, mert nem akartam elveszteni a legjobb barátomat. Legalábbis ezt hittem, mert nem a legjobb barátomat nem akartam elveszíteni, hanem eleve Gabeszt nem akartam. Legjobb barátból lehet száz, de életed első igazi nagy szerelméből csakis egyetlenegy.
– Honnan tudom, hogy az?
– Innen – mutatott a szívemre.
– Ha csak az eszeddel érzed, akkor az csak vonzódás, de semmiképpen se szerelem. Mindig a szíveddel érezd, de azért ha úgy van, akkor hallgass az eszedre, mert néha a szíved képes őrült dolgokra is rávenni. Viszont, ha egyszerre érzed mindkettővel, akkor megtaláltad az igazit. Ezt sose felejtsd el, drágám! – adott egy puszit a fejemre.
– Rendben, anyu.
– Menj fürdeni, utána alvás – állt fel az ágyamról és az ajtó felé ment. – Anyu! – szóltam utána.
– Igen? – fordult vissza.
– Szeretlek és köszönöm!
– Én is szeretlek, kicsim! – mosolygott rám és kiment a szobából. Hanyatt dőltem az ágyon és a plafont bámultam. Hülye szerelem!