2. fejezet

Álmomban hason feküdtem az ágyon, a hadnagy a hátamon feküdt és azt leste, hogy mennyit olvasok.
A nevem folytonos ismételgetésére ébredek. A fejem fölé hajoló hadnagy ismételgeti a nevem, majd lassan kinyitom a szemeimet.
-Hadnagy?-kérdezem még egy kicsit kómásan.-Nagyon furcsát álmodtam. Benne voltál te is, meg én is és ez is-bökök a hadnagy kezében lévő irodalom könyvemre.
-És mi volt benne?-komoly arckifejezéssel nézi ahogy fekszek, felülök és elkezdem mesélni neki.
-Az nem csak álom volt-közli velem rezzenéstelen arccal.
-Hogy mi?-ugrok ki az ágyból legalább három lépésnyi távolságra a hadnagytól.
-Csak vicceltem-feleli majd leül a dohányzó asztalhoz.
Nagyon vicces volt, szakadok a röhögéstől.
-Öhm értem-válaszolok és követem a dohányzóasztalhoz.
-Nincs túl jó humorérzékem-kinyitja a könyvet és elém rakja.-Rendben. Hallottam, hogy holnap feleltetés várható irodalomból. Kezdd el most olvasni!
-Jaj hadnagy, nem kell komolyan venni Mikasat. Én se szoktam.
-Meg is látszik-mondja gúnyosan.-De nem venném a szívemre ha a drága kis Eren bukásra állna magyarból.
Szemforgatva nézek rá, majd a kezembe veszem a könyvet. Körülbelül tíz percig szuggerálom a könyvet arra várva, hogy a tudás átteleportál a könyvből az agyamba. A hadnagy megköszörüli a torkát, mire feléfordítom a fejem.
-Eren-néz rám lesajnáló módon.-Ugye tudsz olvasni?
-Jah, igen persze hogy tudok. Csak...
-Csak?
-Kiakartam próbálni valamit.
-Na és mit?
Most ha elmondanám neki, hogy arra vártam, hogy a tudás átteleportáljon az agyamba tuti leküld az orvosiba azzal az indokkal, hogy ennek valami baja van.
-Nem érdekes-válaszolom egyszerűen, majd belebújok a könyvbe.
-Úgy van Eren tanúljál csak, ha végeztél akkor kikérdezlek-mondja majd elindul az ágya felé és lefekszik.
-Oh igazán kedves tőled hadnagy, de erre semmi szükség.
-Nem kérdésnek szántam. Hanem egy határozott kijelentésnek.
-Bazdmeg Mikasa...-motyogom.
-Szóltál?-kérdezi a hadnagy unottan amire egy rögtönzött nemmel válaszolok.
Alig fél órát vagyok képes az irodalom könyvem társaságában tölteni. Elnézek a hadnagy ágya felé, és amikor látom hogy alszik lassan lerakom a könyvet és kiosonok az ajtón. Ez lenne a terv, ami persze kudarcba fullad. A hadnagy kipattan az ágyból és a rövidke, de egyben gyors lábain felém rohan.
-Nah, Eren megtanultad?-gúnyosan néz, és egy bizonytalan bólintással jelzem, hogy igen.-Remek.
Elindul az ágya felé, int hogy kövessem. Leülünk egymással szembe, kezébe veszi a könyvet, gyorsan átolvassa, majd szemöldökét felvonva a szemembe néz.
-Rendben Eren. Mik a líra tulajdonságai?
Passz.
Tanulás közben éppen azon gondolkoztam, hogy mikor tudnám nézni a Trónok harcát, a fene se figyelt erre a líra izére.
A hadnagy látja, hogy semmit nem jegyeztem meg ebből az egészből. Végül leül velem a dohányzóasztalhoz és együtt átveszük az anyagot.

Másnap a magyar a második óránk. Ahogy hadnagy mondta tényleg feleltetés lesz. Életemben először érzem úgy, hogy semmi baj nem lesz ha engem szólítanak. Ami persze nem történik meg. Egész órán Jean kínlódik, merthogy drága lófejű osztálytársunk nem készült. A tanár óra végén közli, hogy következő órán egész órás dolgozat lesz.
-Jean olyan szerencsétlen-mondja Armin miközben a büfé felé igyekszünk.
-Az. Pedig most készültem is. Simán lefeleltem volna ötösre két perc alatt.
Armin arcán huncut mosoly jelenik meg.
-Szóval akkor a hadnagy figyelte ahogy tanulsz?
-Igazából segített felkészülni.
-A hadnagy?-kérdezi Armin csodálkozva.
-Igen
-Levi Ackerman?
-Igen-döbbenten nézek Arminra.-De ebben mi a furcsa?
-Sose néztem volna ki a hadnagyból hogy segítene. Mindig is azt gondoltam róla, hogy ő mindenkit egyenlőképpen utál.
Elgondolkozok a szavain majd mosolyra húzom a számat.
-Az lehetséges, de attól még jószándékú lehet egy elesett sorstársával.
Egymásra nézünk majd egyszerre tör ko belőlünk a röhögés.
-Visszatérve Jeanra-kezdi Armin.-Olyan mintha Mikasa tetszene neki.
-Most hogy mondod-majd elkezdek visszaemlékezni az utóbbi másfél év eseményeire.-Igazad lehet.
-Csak azért mondom, mert lehet hogy így akar imponálni neki.
-Nos amennyire Jean hülye...

Remélem tetszett, és bocsi a sok késésért😣
Ha tetszett csillagozzatok😉

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top