A hétvége gyorsan elrepül, szinte egy pillanat alatt. Szombat délelőtt végig az ágyban voltunk Levivel, vasárnapra pedig takarítást tervezett. Viszont, aznap este is együtt aludtunk(❤)

Hétfő reggel álmosan, rekedtes hanggal ébredek. Levi békésen szundikál mellettem. Kezembe veszem a telefonom és akkor látom, hogy még csak...hajnali fél négy van?!?!?!
-Ez de jó...-suttogom úgy, hogy Levi ne ébredjen fel.
Rápillantok a fal felé forduló Levire, majd lassan közelebb fekszek hozzá, derekát átölelem, belefúrom az arcom a hajába és próbálok visszaaludni. Ami persze nem jön össze. Alig telhet el öt perc máris óriási köhögés rohamban török ki. Elfordulok Levitől, majd másik oldalra, minél halkabban próbálok fulladozni, ami szintén nem akar összejönni. Levi egyre többet mocorog mellettem, mjad gyönyörű, álmosan csillogó szemeibe nézek.
-Hé, Eren...-mondja, felül, majd megdörzsöli a szemét.-Az addig oké, hogy te fent vagy de engem még hagyhattál volna aludni.
-Sajnálom Le-nem bírom végigmondani a mondatomat, mert ismét fulladozni kezdek.
Álmos, dühös tekintete átvállt aggódóvá.
Közelebb jön hozzám, kezét a homlokomra rakja majd egyhangúan maga elé néz.
-Baj van, Levi?-kérdezem rekedtes hangon, mire felsóhajt.
-Lázad van-majd kimászik az ágyból és a szekrény felé indul.-Ma nem mész suliba. Elmegyünk orvoshoz.
-Vá-várj...Hogy érted azt hogy megyünk?
Visszajön kezében egy lázmérővel, majd unottan megforgatja a szemét.
-Veled megyek-mondja majd bedugja a pólóm alá a lázmérőt.-Szorítsd!
-De neked nem kéne be menned?-kérdezem, majd erősen szorítani kezdem a lázmérőt.
-Ha én elmegyek, kifog ápolni téged?-a csipogást hallva kihúzza a lázmérőt, majd gondterhelten rám néz.
-Mi-miaz?
-39°C. Tuti nem mész sehova az orvoson kívül-lerakja a hőmérőt a szekrényre, majd leül az ágyam szélére. Kezével simogatni kezdi a homlokom.-De mivel ilyen korán nincs orvos, addig próbálj pihenni.
Levi feláll az ágyamról, majd elmegy teát főzni.
-De-de vár-újabb köhögés roham.-Te nyugodtan fejüdj vissza. Majd én elleszek egyedül is te pihenj.
Unottan felém fordul megforgatja a szemét, majd ismét visszajön és az ölembe ül.
-Eren-mondja hűvösen a nevem.-Szerinted tudnék úgy nyugodtan pihenni hogy te beteg vagy?
Arcom egyből vörösbe vállt, majd ráhajtom a fejem a vállára. Kezeivel automatikusan átkarol és a hajamat kezdi simogatni. Öt perc ölelkezés után visszamegy teát csinálni én meg visszafekszek az ágyba. Unottan a plafont kezdem kukkolni, majd kezembe veszem a telefonom és fellépek facebookra. Ahol persze nem jött semmi. Visszarakom a készüléket a szekrényre és Levire emelem a tekintetem. Annyira, furcsa, hogy Levinek hívhatom... Annyira nem esik a számra. De majd megszokom. Pislogás nélkül nézem a teát készítő Levit.  Hajnalban is rohadt jól néz ki. Kócos haja a szemébe lóg, a pizsamája enyhén össze van gyűrve, és ne hagyjuk ki a reggeli rekedtes hangját és azt az imádnivaló álmos tekintetet.
Levi visszasétál az ágyamhoz, két kezében egy-egy bögre. Egyiket a kezembe adja, a másik nála marad. Zavartan nézek rá, mire felvonja a szemöldökét és szóra nyitja a száját.
-Igyad már!-mondja indulatosan, majd lassan belekortyol.
Belenézek a bögrébe, majd kérdőn Levire nézek.
-Milyen teát csináltál?
Nem kapok választ csak egy 'tch'-t majd én is belekortyolok a teába. Hm... Zöldtea? Finom. Levi mindig is értett a tea elkészítéséhez... Miután kiiszom a bögre tartalmát álmosan hajtom le a fejem majd elalszom.

                              👑👑👑

Nem tudom, mennyit aludhattam, de egy számomra kedves hangra ébredek.
-..ren...Eren....EREN!-kiabált Levi majd lassan kinyitom a szemem.
Először dühös, majd egyre lágyuló szemeibe nézek, lassan végig simítok az arcán majd megcsókolom. Vagyis csak csókolnám, de nem engedi.
-Most ne Eren! Nem akarok lebetegedni.
Egyetértően bólintok. Nem lenne túl jó, elismerem. Hiszen ha beteg lesz, ki fog engem ápolni?
-Öltözz, megyünk az orvoshoz-mondja majd bökdösni kezd hogy tuti kimásszak.
-De Levi...-kezdem majd perverz vigyorra húzom a szám.-Túl beteg vagyok ahhoz hogy egyedül felöltözzek...Jobban összeráncolja a szemöldökét, majd fölém hajol.
-Eren-suttogja a nevem, majd homlokát az enyémnek dönti.-Miért kell ennyire gyerekesnek lenned?
Játékosan megvonom a vállam és felülök. Levi közelebb jön és leveszi a fölsőmet. Ezután lassan végig simít a felsőtestemen amit egy jól eső nyögéssel díjazok. Rám adja a kikészített fekete pólót, és a nadrágomat rángatja le rólam. Ott is simít egyet a boxeremen, amit egy újabb nyögéssel jelzek, végül rám adja a nadrágomat.
-Olyan perverz vagy Levi~-mondom majd hátradőlök az ágyon.
-Méghogy én-válaszolja szemöldökfelvonva majd egy puszit nyom a homlokomra.
Kuncogva veszem kezembe a telefont, ahol Armin legalabb ezer üzenetet hagy.

Armin: Ereen
Armin: Ereeen! Merre vagy?😡😡😵
Armin: EREEN?!?!?! Egesz hetvegen nem beszeltunk.
Armin: Megviselt a penteki buli?😨
Armin: Tuti sokat ittal es meg most is egy arokban fetrengesz😨😞
Armin: Jo, kihagyom ma a sulit es megkereslek!😵
Armin: Mikasa mar betegre aggodja.

Mosolyogva nézem az üzenetet, ekkor bevillan egy másik. Mikasa is írt.

Mikasa: Hol vagy?
Mikasa: Itt kene lenned
Mikasa: Biztosan a torpe csinalt veled valamit
Mikasa: Megolom
Mikasa: Ha kart tett a tokeletessegedben akkor kinyirom.
Mikasa: Arminnal megkeresunk. Ne felj Eren, megentunk a torpe zsarnoksagatol!

Ettől alaratlanul is kiráz a hideg. Levi éppen a pulcsiját veszi fel, amikor látja hogy ledermedve nézek magam elé.
-Eren-mondja majd ránézek.-Baj van?
Megrázom a fejem majd válaszolok Arminnak.

Me: Beteg vagyok😅 Szal ma tuti nem megyek be.  Ma delutan feljohetnetek😉

Mivel nyolc ora is elmulik igy kizarz hogy azonnal valaszolna. Felkapom en is a pulcsim es a kabatomat majd elindulunk. Levi egész úton a kezemet fogja. Mintha attól tartana hogy elveszek a tömegben.  Majdnem fél órás séta után odaérünk az orvoshoz ahol szerencsére nem vannak sokan. Előttünk volt egy kislány és utána jövünk mi. Húsz perces várakozás után jövünk mi. Levi még mindig a kezemet fogva indul el  a szoba felé. A kislány anyukája alaposan megnéz minket, majd a síró lányára figyel.
Belépünk a fehér falú szobába, ahol az asztalnál ül az orvos és az aszisztense. Illedelmesen köszönünk, majd Levi megáll az ajtóban pont egy magasság mérő mellett. Az orvos feláll, és engem figyelmen kívül hagy, majd az éppen nyugodtan ácsorgó Levihez indul.
-Nos fiacskám-mondja majd kezét ahoz a ponthoz rakja ami egy vonalban van Levi fejével.-160 centi vagy. És nem nézel ki 13 évesnek.
-Hát nem is, mert 18 vagyok-feleli Levi hűvösen, majd farkasszemet néz a 40-nek tűnő férfival.
-Csak azért, mert a lányom 13 éves és 160 centi-mosolyra húzza a száját.-Hát nem tudok segíteni. Esetleg hordj magassarkút hogy magasabbnak tűnj...
-Csakhogy-mondja Levi hidegen.-Nem én vagyok a beteg. Hanem ő-felém mutogat, mire fuldoklani kezdek.
Lassan felém lépked majd alapos kivizsgálás után (sry nincs kedvem leírni😅) megállapítja hogy torokgyuszim van.
                   
                  👑- a koleszban-👑

-Eren, azonnal feküdj le!-utasít Levi majd ellenkezés nélkül fekszek le az ágyamba.
Alaposan betakarózok majd kezembe veszem a telefont. Látom Armin üzenetét amit azonnal megnyitok.

Armin: B@zdmeg! Jo, delutan atmegyunk. Es visszuk a...lecket😂😂

Éppen válaszolni készülök, amikor Levi megjelenik egy torony takaroval.
-Öhm...Levi... Mit fogsz csinalni azokkal?
-Tch...Nem egyértelű? Betakarlak vele.
Először azt hittem hogy viccel, de amikor rám teríti a kezében lévő ezer takarót megijedek.
-Nem kapok levegőt-motyogom, majd Levi leül mellém és elkezdi a homlokom simogatni.
Majd egy kellemes puszit nyom számra.
Majd szép lassan bealszok. Pár óra múlva Levi kellemes illatára ébredek. Ott fekszik mellettem a drága😇
Az a nap végül is gyorsan eltelik. Arminek délután átjöttek, hozták a házit, majd ismét bealudtam. De mindig ugyanarra ébredek. Levire...❤

Remélem tetszett😊
Ha jó volt, csillagozzatok😉

Ééés újabb hosszú fejezet😅
Ha minden jól megy akkor délután jön folyti😆
Addig is jók legyetek Drágáim❤