1986 Büszkeség és remény
(Hétvége)

Audrey szemszög

Az érzéseim olyanok voltak, mint az időjárás. Egyik pillanatban derült és tiszta, beragyogta a nap. A következőben már sötét felhők uralkodtak, villámok és hurrikán tombolt. Eddie minden gondolatomban ott van. Ennek főleg az lehetett az oka, hogy apró foltok tarkították a nyakam. Még most is érzem a meleg csókjait, ahogy megszívta a bőröm. A foga finom karistolását, ahogy szántja a nyakam és mindennél jobban vágyom a folytatást. Csak ott van ez az égető, szúró, bántó érzés. Amit az a kérdésen hagyott bennem és ettől valahogy minden értelmét veszti. Mindig is büszke voltam, ez pedig sokszor káromra volt. Most még is úgy érzem, hogy magra kell ezt erőltetnem. Pedig olyan szívesen üvölteném Eddie arcába, hogy ne játsszuk a hülyét. Én nem hiszem el a pletykákat és Ő se tegye. Viszont, egyetlen egy alkalommal. Igenis hallani akarom, hogy bocsánatot kér. Ha itt vége lenne, már talán az is elégedetté tenne. Egy kis ideig biztosan. A következő alkalomig, amikor újra fel nem elevenítem az érintését. Steve kopogás nélkül ront be hozzám. A kezében egy egy pohár kávéval. Átadja, a tekintete pedig nem mutat mást csak gondoskodó szeretett.

- Szóval, van esélyem rá, hogy elmeséld mi történt tegnap?

Bólintok miközben összekeverem a tejszínhabom a folyékony fekete csodával. A bátyám inkább leeszi a hab felét, amim mindig jót mosolygok.

- Van ez a srác, akibe teljesen belehabarodtam már az első évembe és az biztos, hogy nem tudok elmenni a viselkedésén. Vagyis az előítéletei borítanak ki. Én is rühellem a Hawkins arany ifját, de nem gondolok az összes kosarasra seggfejként. Igen, vannak hülye picsák a pom-pomosok között, de nem mind.

- Főleg Chrissy nem az.

Villant egy széles vigyort a barátnőm említésére, én pedig elnevetem magam. Persze, hogy vicces hiszen Ő a majom arcú, arany ifjú Jason imádott barátnője.

- Te voltál Steve a királyságos.

Emlékeztetem rá, mire kicsit meghúzza a száját.

- Tudod én ezt megörököltem, de én csak a Hercegnő lehetek. Hiszen visszautasítottam Jason-t és ott volt még a Billy-vel kapcsolatos cirkusz is. Az embereket sosem érdekli az igazság és ezek alapján már azt hiszik mindent tudnak, de igazából szart sem. Nekem komolyan tetszik ez a fiú. Olyan hihetetlen lenne neki, hogy teljesen félreismert?

Steve vigyorgott és lehúzta a kávéját.

- Robin elakar menni a plázába egy lelkizős vásárló körútra és te sem gubbaszthatsz itt egész nap.

Visszaadom a poharam és megemelem a kezeim.

- Semmi jó tanács?

Visszanéz az ajtóból és biztatóan mosolyog.

- Audrey Harrington, a saját szerelmi életemben sem vagyok okos, de egy valamit biztosan tudok. Számodra sosincs lehetetlen! Mellesleg van egy órád elkészülni, ugyanis dél lesz nem soká!

Elkapom az éjjeli szekrényről az órám és totál lehűlve nézem az időt. Hogy a francba aludtam én ennyit? Mindegy is, megeresztettem a fürdő vizem, hogy egy időre elengedjem a gondolataimat. A meleg víz ellazított, elringatott. Ez körülbelül öt percig tartott, míg Steve be nem kopogott, hogy telefonom van. Drámai mimikák mellett vonultam a telefonig, miközben élveztem, ahogy próbál nem nevetni rajtam.

- Tessék?

- Erica vagyok!

A kicsi Sinclair hangja hallatán, mintha feltöltöttek volna. Egyből mosolyognom kellett. Nagyon szeretem ezt a kis belevaló csajszit.

- Azért hívtalak mert majd megesz a kíváncsiság! Hajas baba visszament-e érted a Pop's-ba mire végeztél?

Teljesen megdöbbenek a kérdésén és egy ideig nem is felelek, de Erica nyelve jól fel van vágva.

- A hallgatás mindig beleegyezés, ugye Fehér Boszorka?

Nevetek a D&D-és nevem hallatán és intek Steve-nek, hogy nyugodtan menjen csak a dolgára. A hajam kezdem csavargatni, mint mindig mikor ideges vagyok.

- Honnan tudod, hogy visszajött?

Erica sóhajt és szinte látom, ahogy a szemét forgatja rám. Egyszerűen utál olyan kérdéseket megválaszolni, ami szerinte teljesen egyértelmű. 

- Tegnap egész kaja közben téged nézett, de komolyan, egész végig. Dustin meg mondta neki, hogy nem kellene hagyni Steve-nek, hogy egyedül menj haza. Nem is viccelte el a dolgot meg semmi. Engem rakott ki utoljára és megkérdezte mikor végzel. Szóval elmondtam, de akkor most Ő vitt tegnap haza?

A tegnap emléke újra rám tör. Minden érintés, minden egyes szó és kicsit el is sírom magam miatta.

- Igen, visszajött értem és lovagiasan hazahozott.

- Akkor mi a baj? Miért sírsz?

Erica hangja csupa aggodalom volt, ezután igyekeztem megnyugtatni.

- Semmi csak van ez a srác, aki tetszik. Csakhogy elhiszi azokat a régi pletykákat rólam. Tegnap utánatok eljött a Pop's-ba. Beszélgettünk kicsit, én marha annyira megakartam csókolni. Erre egyik pillanatról a másikra felhozta Billy-t. Emiatt kicsit érzékeny vagyok most.

Erica morgolódik egy ideig majd, végül elköszönünk. Robin nem sokkal később érkezik meg és igyekszem hamar összekapni magam. Elvitt minket Steve a plázába, majd eltűnt felszedni a mai randi partnerét. Legalább annyi szerencséje van most mint nekem úgy általában.

- Mi a helyzet Vikivel?

Kérdezem a barátnőnk, mire csak a fejét rázza és elkezdi kavargatni a desszertjét. 

- Katasztrófa. Egy épp mondat nem hagyja el a számat mikor beszélünk. Csak mondom és mondom, az egész értelme pedig zéró. Ha biztosan tudnám, hogy Ő is a lányokat szereti talán egyszerűbb lenne azt mondani, hogy. Viki, több mint egy éve tetszel. Nagyon kedvellek és szeretnélek randira hívni. Na mit szólsz?

A kezébe temeti az arcát, én pedig elnevetem magam. Ráncolja a szemöldökét, én meg felemelem védekezőül a kezeim.

- Oké, akkor versenyezzünk! Eddie Munson, az iskola "korcsa, száműzöttje"! Elsős korom óta piszkos gondolatokat ébresztesz az ártatlan lelkemben. Állandóan felkavarod hormonnal fűtött lényem. Kérlek felejtsd el, hogy a gimi népszerű Hercegnője vagyok. Ne hidd el a Billy Hargove-val kapcsolatos pletykákat és adj egy esélyt, hogy megismerj!

Robin szája tátva marad én pedig egy hatalmasat kanalazok a fagyi kelyhemből. Aztán kérdő pillantást vettek rá, de Ő csak megborzolja a haját. Így vigyorgok kicsit. 

- Szerintem, ugyan olyan szar helyzetben vagyunk.

- Eddie Munson, az iskola dillere? Az az Eddie Munson, aki kétszer bukott irodalomból?

Bólogatok mire vígan megemeli a kehelyt.

- Az elbaszott szerelmekre! Ó, pedig milyen sokáig jó kislánynak hittelek. Audrey Harrington most megleptél.

Együtt nevetünk ezen az egészen, a végére pedig megfogadjuk, hogy nincs több színlelés. Azt viszont nem fogadtam meg, hogy a hisztis büszkeségem visszafogom egy kicsit is. Csak tudnám, hogy lesz értelme is.

1986 Hófehér gőg

Őszintén? Nem akartam ennyire megközelíthetetlennek tűnni, de mikor megláttam Eddie-t valahogy összekuszálódott minden érzésem. Szerettem volna kiabálni vele, utána szerettem volna megcsókolni. Nem tudtam magamon kiigazodni. Még szemkontaktust is igyekeztem minimalizálni, de ha találkozott a pillantásunk. Egyszerre éreztem, hogy a lábam kocsonyásodik és a szívem megkeményedik. Belül nógattam magam, hogy minden oké lesz. Csak, hogy Eddie tekintette teljesen más volt. Pál fordulás? Talán ez lenne a megfelelő kifejezés. Az a barna tekintett tele van kimondatlan szavakkal, gyöngéd és meleg. Nem fagyos vagy lekezelő, már nem az. Először a próbák után keresett meg. Akkor vettem észre mikor felmentem a színpadra Veronica és Sofia társaságában. A kis gólyáink látni szerették volna az előadást. Az egész, hogy Eddie figyelmét élvezem, olyan volt mint valami drog. Szenvedélyes előadásra ösztönzött. A végére teljes elégedettség járt át. Mikor hozzám szólt, elég erőt tudtam összeszedni, hogy ne adjam ki magam. Ne adjam ki, ami felemészt. Minden irodalom órán éreztem magamon a tekintetét. A szemei eltökéltséget és nem kis fusztrációt hordoztak. Ami, igen nagy örömömre volt. Megdöbbenek saját magamon, milyen gyerekes is vagyok. Az viszont, hogy Eddie Munson készül és részt vesz az órákon, az talán nagyobb döbbenetet váltott ki. Nem győztem visszafojtani a mosolyt vagy beleharapni a számba, ha valami furcsa kifejezést használt a verseknél. Mrs. O'donnell elvolt ájulva, ahogy én is.

Péntek délután a dráma klubban ültem az asztalomnál és gondolkodtam. Vajon jó lesz ez így? Talán még sem így kellett volna ezt rendeznem? Talán meg kellett volna hallgatnom már a hét elején? Nézegetem a naptárat az előadások véget és rájövök, hogy egy hét múlva Valentin nap. Beharapom a szám és kihúzom a fiókom. Sóhajtok egyet, majd unottan csukom vissza. A határidő naplóért nyúlok és kiveszek egy borítékot. Már kicsit sárgás, de nem zavar. Kibontom és újra elolvasom. Ez volt az első levél, amit gimis koromban kaptam. Ez a levél határozott meg mindent, ami lettem.

" Szépséged páratlan
Szenvedélyed határtalan
Kedvességed társtalan
Billy Hargove-nak hibátlan "

Újabb, mélyebb sóhaj. Egy két könnycsepp. Sajnálom Billy, hogy nem segíthettem. Sosem tudtam meg ki írta ezt a levelet, de ekkor tudatosult bennem, hogy örök billogot kaptam. Viszont annak ellenére, hogy ez nem egy leány regény. Talán még is csak megtörik ez az egész. Mert most végre azt hiszem, ideje nekem is szerelmes levelet írnom.

Esett, egyetlen lélek sem volt a Pop's-ba. Nyugalomban olvastam, mikor megjelent. Nem néztem rá, vártam.

- Sok mindent akarok neked mondani, de még nem tudom hol kellene kezdenem. De esedezve kérlek téged Hercegnő, hogy ha rájövök. Akkor hallgass meg. Egyetlen egy alkalommal, utána elfelejthetsz engem.

Ezek a szavak, ez a vallomás szerűség. A szívem majd felrobban, úgy zakatol. Mintha fényt hoztak volna a sötétbe. Amikor azt mondta Hercegnő, az egészen máshogy csengett. Felpattantam a helyemről, a könyvem kiesett az ölemből. Kérlek! Mond most! Csak mond most! Könyörögtem ki tudja kihez, csak siessen már. Hallani akarom!

- Audrey, gyere kérlek!

Az iroda fele pillantottam, ahonnan Bob szólít. Visszapillantok Eddie-re, aki feszülten várja a reakciómat. Aprót bólintok, talán még mosolyt is küldtem. Ebben nem vagyok biztos, de intettem. Rajta pedig láttam a megkönnyebbülést és ettől én is megnyugodtam. Nem rontottam el semmit, jól csináltam. Talán van értelme reménykedni és hinni. 

"Stay for the night, I'll sell you a dream"