1986  Tanácstalanság

Eddie szemszög

Mekkora szar már! Harmadik elbaszott éjszaka. Már megint álmatlan fetrengtem végig az egész éjjelt. Ehhez nem kell más, csak egyetlen forró álom a Hercegnővel. Mert álmomban újra ott vagyunk az furgonban. Ezúttal nem csak magamhoz húzom, hanem magamra rántom és hagyom, hogy kényelembe helyezze magát az ölemben. A tekintette már kicsit ködös a vágytól, de számomra olyan akár egy görbe tükör. Jobban vágyom rá mint bármire az életemben. Kígyóként fonom köré a kezeim. Mintha csak tartanék attól, hogy eltűnik. Elmosolyodik és kuncogva ismételi el, amit mondtam nem olyan rég.

- Mond, hogy álljak le! Csak ki kell mondanod.

A hangja szédítő, hipnotikus. Nem felelek, a hajába markolok és nem túl durván hátrahúzom a fejét, hogy a nyakához férjek. Hogy megízlelhessem, megszívhassam, hogy beleharaphassam. Egyszerűen csak megakarom jelölni a bőrét. Hadd lássa minden felvágós gazdag, hogy a Hawkins gimi Hercegnője már máshoz tartozik. Kéjes sóhajok hagyják el a dús ajkait és a nevemet suttogja. Mielőtt megcsókolhatnám hirtelen minden megváltozik. Keservesen sír, majd ellök magától. Kiszáll a furgonból és vádló pillantás mellett kérdezi meg.

- Szerinted én csak egy lotyó vagyok?!

Ez az a pont mikor felébredek, merev pénisszel és bűntudattal teli szívvel. Mikor könnyítek magamon még is rá gondolok. Az illatára, az ízére, a hangjára. Mindenre, ami Audrey Harrington-t, Audrey Harrington-ná teszi.

Reggel éppen lefőzöm a kávét, mikorra végre hazaesik a nagybátyám. Fáradtan mosolyog és leül velem szembe. Gyanúsan méri fel, hogy kitakarítottam míg Ő vidéken dolgozott. Felvonja szemöldökét és kivételesen nem gyújt rá a kávéhoz. Ilyenkor általában csendben isszuk meg, de ma ez a rítus megtörik.

- Mi a helyzet kölyök?

Felnézek a poharamból és egy mély levegőt véve megvakargatom a fejemet.

- Van egy lány és azt hiszem teljesen kiakaszt. Ő népszerű, közkedvelt, a suliban mindenki odáig van érte. A klubban a kölykök előtt pedig semmi rosszat nem lehet sem róla sem a bátyjáról mondani.

A nagybátyám megköszörüli a torkát és halvány mosolyt tart vissza. Majd várja, hogy folytassam.

- Sosem beszéltünk egymással, de mikor találkozott a tekintetünk az mindig furcsa volt. Csak néztük egymást egyetlen szó nélkül. Viszont péntek este megígértem a kölyköknek, hogy fizetem a vacsit, ha nyernek. A Pop's- ba mentünk és kiderült, hogy Audrey ott dolgozik.

- Szóval a kisasszonyt Audrey-nak hívják. Véletlenül nem Ő Harry Harrington bíró úr kislánya?

Bólintok és iszok kávémból. Az öreg mosollyal int, hogy várja a történet végét.

- Annyi pénz volt nálam, hogy a srácok egyenek. Audrey pedig úgy döntött, hogy nekem is hozz és még a számlát is lefelezte velem. Ő is nagyon szereti ezeket kis kölyköket.

Megrázom a fejem mielőtt folytatnám. Mert szinte látom magamba előtt, ahogy kihozza a rendeléseket, ahogy kedvesen mosolyog ránk és látom, ahogy csalódottan húzódik tőlem vissza a pultban.

- Teljesen más, mint amit a suliban láttam. Ott Audrey Harrigton a Hawkins gimi Hercegnője. A színjátszókör múzsája. Az egész ijesztő, hogy ez mennyire nem igaz. Én visszamentem érte, mert Henderson féltette, hogy egyedül megy majd haza és visszamentem.

A nagybátyám feláll, hogy lenyithassa az ablakot. Komótosan veszi elő cigarettáját és rágyújt.

- Olyan béna voltam. Sosem vagyok ilyen, de teljesen elvesztettem magam, abban a percben, hogy beült mellém. Beszélgetni akart, kedves volt velem.  Én pedig nem tudtam, hogyan kellene erre reagálnom. Mindenki lenéz és mindenki ijesztőnek tart vagy furcsának, Ő még is barátságos volt velem. Sokkal egyszerűbb és könnyebb volt úgy viselkedni vele, mintha még mindig csak a Hercegnőt látnám benne. Aztán...

A nagybátyám áthajolt az asztalon és megfogta a vállam. Olyan biztatóan nézz mint mindig.

- Megakartam ijeszteni. Odahúztam magamhoz, megérintettem egy kicsit, de nem ellenkezett. Hiába kértem, hogy utasítson el. Mikor megakart csókolni, a francba! Megijedtem! Ez nem egy happy end-es mese. Szóval megbántottam valamivel, most meg nem találom a helyem. Nem tudom mit csináljak, mert minden percben rá gondolok. Elcseszett egy dolog ez az egész.

Kezeimbe temetem az arcom, de az öregem csak halkan hümmög párat. Elnyomja a csikket és megborzolja a hajam, akár gyerek koromban. Felnézek rá, Ő pedig álmosan vigyorog.

- Sosincs túl késő, hogy őszinték legyünk. Eddie, ha ti már rég egymás nézéséből űztök sportot az nem véletlen. Ha ez a kisasszony kedves volt veled és kiakart segíteni. Ha nem félt tőled és nem hitt a pletykáknak és akarta a csókodat, akkor szedd össze magad! Légy férfi és kezdj új lappal.

Még egyszer megborzolja a hajam és az órára mutat.

- Baszki!

Felkapom a táskám és rohanok a furgonhoz. Bepattanok és sorra felveszem a srácokat. Viszonylag nem késtünk sokat és nagy szerencsénkre az ebédlőbe volt valami előadás. Szóval szép csendben megálltunk hátul. Pont leszartam az előadást és nem álltam másból csak, hogy megtaláljam a Hercegnőt. Ott ült az asztalfőn, ahol szoktak a színjátszókör tagjaival. Meseszép volt, a haja teljesen be volt göndörítve, benne jó pár pillangós csattal. Ajkain bájos mosoly ült. Abban a virágmintás ruhában volt, amiben mindig olyan elragadó. Bár nem látom, de tudom, hogy a rózsaszínű topánka van a lábain. Megérezhette a tekintetem, de mikor találkozik a pillantásunk egyből el is kapja. De ez a lopott pillantás elég, hogy lássam a villámokat a szemeiben. Ó bassza meg! Ez minden lesz, de semmi esetre sem könnyű.

Ma nem voltak közös óráink. Viszont Chrissy Cunningham-el igen. Megvártam míg a mosdó fele veszi az irányt és gyorsan berántottam egy üres terembe.

- Eddie?

- Tudod, hol van a Hercegnő?

A reakciójából kiindulva nem mesélte el neki Audrey ami péntek este történt. Csak sejtelmesen mosolyog.

- A torna teremben most mennek a próbák. Jövőhéten az első éves dráma klubosoknak lesz egy kisebb előadása. Audrey tanítja be nekik a koreográfiát.

Vigyorgok és már mennék is, de megfogja a kezem. Mikor visszanézek, már csak tiszta kétségbeesést látok rajta.

- Mennyi idő amíg megszerzed?

Sóhajtok a kérdésén. Csak reméltem, hogy elfelejti.

- Nem olyan egyszerű ketamint szerezni, mint hiszed. Tudod, hogy szólni fogok.

A torna terem ajtajában álltam meg. Onnan néztem egy darabig, ahogy a Hercegnő elmagyarázza a kis gólyáinak, hogy fog működni a dolog. Szorosan mögötte állt Veronica és Sofia. Ők hárman a színjátszókör alap pillérei. Az egyik kis gólya nem tudja elképzelni a táncot és addig könyörögnek míg vezetőik fejet nem hajtanak. Körülbelül két perc alatt felveszik a jelmezük és bele is kezdenek. Audrey-nak gyönyörű, erőteljes hangja van. Ahogy hallgatom a rájövök, hogy milyen sok harag van benne. Bár teljesen jogos, én voltam, aki a saját bizonytalansága miatt sértette meg.

A kicsi gólyái majd elsírják magukat, úgy élvezték az előadást. Olyan hatásos volt ez a kis bemutató, hogy a csapat már az első próbálkozásra szinte tökéletesen megcsinálták. Megismételték még kétszer majd mindenki elment a három hölgyet leszámítva. Odasétáltam, hogy beszélhessünk, de Audrey keresztül nézett rajtam. Veronica és Sofia kicsit kárörvendve pillantgattak egymásra.

- Audrey?

Szólítom meg gyengéden mire rám emeli bánatos tekintetét, de nem méltat egyetlen szóra sem.

- Lányok, befejeznétek? Már így is kések a konzultánsomtól.

Bólintanak és már csak egy fagyos pillantásra méltat. Mikor kimegy felkapok egy labdát és erőteljesen a falnak dobom. Veronica csapja csípőre a kezeit és gőgösen felnéz rám.

- Tudod mi akkor lettünk barátnők mikor Billy Hargove minden lány életét felkavarta. Én például depressziós lettem mikor dobott.

Felvonom a szemöldököm, hiszen ehhez nekem semmi közöm sincsen. Az a majom rengeteg lány átvert. Sofia felveszi az iratokat és rám emeli olaj zöld tekintetét.

- Kár ítélkezned Munson, ha szart sem tudsz az igazságról. Mind az iskola pszichologikusnál kötöttünk ki. Én és Veronica az igazság miatt, de Audrey a sok hazugság miatt. Persze van alapja, de közel sem akkora, mint azt a hozzád hasonlók hiszik.

Lenyelem a békát és szótlanul távozom. Oké, ma nem jött össze. Viszont van holnap és nem lesz késő. Remélem nem lesz az.

- Hajas baba! Velünk vagy?!

Lady Almácska hangja ránt vissza a jelenbe. Már kibaszott péntek van és Audrey Harrington le sem szarja mit akarok mondani. Ma kampányest van és még ez sem tud feldobni. Egyszerűen kiakaszt, hogy mennyire nem érdekel semmi sem. Még arra a nyomorult irodalom órákra is készülök, hogy figyeljen egy kicsit rám, de semmi. Mrs. O'dannell az egyetlen, aki el van ragadtatva a dologtól.

- Eddie, minden oké?

Henderson aggódva néz rám bennem meg elszakad a cérna. Felállok és az asztalra csapok, utána visszaülök a trónomra.

- Igen, itt vagyok és nem semmi sincs rendben! Olyan nehéz lenne meghallgatni? Komolyan?! Tudom, hogy elbasztam, de próbálkozom a bocsánatkéréssel! Csakhogy az általatok imádott Audrey Harrington, még csak szóra sem méltat, de legyen! Ne szóljon hozzám, csak hallgasson meg!

A fiúk mind elhallgattak és össze vissza nézelődtek. Lady Almácska az egyetlen aki a homlokára csap és elkezd kárörvendően nevetni.

- Szentségtelen Vecnára! Te voltál az a barom, aki felhozta Billy Hargove-ot?

Átrohanok az asztal másik végéhez és Lady Almácska mellé ülök. A skacok még mindig hallgatnak, de a kis hölgyem szórakozottan néz rám.

- Mit szeretnél Hajas baba?

Elmosolyodok a kis gőgös Lady-n és közel hajolok hozzá.

- Mit mesélt neked a Hercegnő?

Kérdezem nyugodtan, de nem akar válaszolni. A cuccáért nyúl mire finoman megfogom a kezét. Rám emeli meglepett tekintetét.

- Erica, kérlek!

Kihúzza a kezét és megtámasztja a fejét. Félmosolyt villant és miután mindenkit kiküld kegyetlenül homlokon pöcköl.

- Először is, ha egy lány megakar csókolni, akkor biztos nem csak unatkozik. Másodszor ha, az a lány maga Audrey Harrington, akkor annak jelentősége van. Te pedig Hajas baba, úgy reagálsz egy ilyen megtisztelő helyzetet, hogy felhozol egy négy évvel ezelőtti pletykát. Mégis mit vártál tőle? Az a sok szemét amit összehordtak róla majdnem felőrölte. 

Lehunyom a szemeim és elmosolyodok. Ekkora szégyent, egy tizenegy éves kislány oszt ki engem, Eddie-t a száműzöttet. Gyengéden megveregeti az arcomat és kacsint.

- Javaslom tisztelettel nagyságos Dungeons Mester, hogy menj és kérj alázatosan bocsánatot Audrey-tól! Ma is dolgozik.

Felállok és meghajolok újra kiváló ítélőképessége előtt, de Erica csak elneveti magát és a fejét rázza. Miután mindeni elment, én is összeszedtem magam elmentem a Hercegnőhöz. Végig a kicsi Sinclair és a nagybátyám szavai jártak a fejemben. Szerencsémre teljes pangás volt. A pult mögött ült és olvasott. Mikor megállok előtte, szimplán figyelmen kívül hagy. Mintha ott sem lennék.

- Sok mindent akarok neked mondani, de még nem tudom hol kellene kezdenem. De esedezve kérlek téged Hercegnő, hogy ha rájövök. Akkor hallgass meg. Egyetlen egy alkalommal, utána elfelejthetsz engem.

Végre felnéz rám és a tekintette már korántsem haragos, de ahogy felpattan és beszélne a főnöke bekéri az irodába. Jóval lágyabb a tekintette mikor visszanéz rám. Int és ezzel búcsút vesz. A kezem remeg az idegtől, a gyomrom pedig még mindig görcsöl. Még is kellemes megkönnyebbülés jár át. Igaz, hogy kicsi reakció amit kaptam, de a tekintette már egészen mást tükrözz. 

"Stay for the night, I'll sell you a dream"