Annis nem aludt. Vagyis... valójában az agya ébren volt, s mindent felfogott a külvilágból, de nem tudott felébredni. Hallotta Felix hangját, érezte az ismeretlen nő jelenlétét is, de egyszerűen képtelen volt arra, hogy elhagyja az álmok világát. Csak úgy lebegett nagyjából a semmi közepén. A legrosszabb azonban mégsem ez volt. Annis látta saját magát. Nem tükörben, vagy ilyesmi, hanem úgymond külső szemlélőként. A teste mellett ült, s lényegében azt nézte.

Akkor ő most meghalt? Annis reménykedett benne, hogy nem. Felix így is a pánik legfelső fokán járkált már egy ideje, nem akarta még rémültebbnek hallani, vagy esetleg látni. De akkor mégis mi történt vele? Miért nem tudott felébredni? Annis félt. Nagyon. Csak annyit szeretett volna, hogy ennek az egésznek vége legyen, ő maga pedig visszatérhessen Remushoz és Siriushoz. Meg persze Harry is hiányzott már neki. Merlinre, hiszen még csak egy apró gyermek volt!

– Annis... Annis kérlek ébredj fel! – kérlelte újra Felix, s a húga úgy érezte, hogy megszakad a szíve. Meg akarta tenni. Mindennél jobban, de semmi megoldást nem talált rá. Egyszerűen túl gyenge volt.

– Sajnálom, Fee – suttogta a lány. Tudta jól, hogy a bátyja nem hallja őt, de attól még reménykedett benne, hogy hátha mégis.

Aztán hirtelen eszébe jutott valami. Igaz, hogy eddig sosem sikerült, de hitt abban, hogy most talán más lesz. Újra megpróbálta elérni Harryt. Egy darabig semmit sem érzékelt, de aztán ha nagyon halványan, de választ kapott annyi idő után.

Annis?

Harry! Csak annyit tudok mondani, hogy valahogy mondd el Siriusnak és Remusnak, hogy valami rég ház pincéjában vagyok. Nem tudom hol, de az biztos, hogy ugyanazok a fekete talárosok vannak a dologban, mint legutóbb. Kérlek, Harry! Kérlek, tedd meg ezt nekem! Félek itt, és... Nem vagyok egyedül fogoly.

/|\••/|\

Perselus magányosan üldögélt Harry ágya mellett már több órája. A kezében egy bögre teát tartott, de az már régen kihűlt, viszont a fiatal varázsló nem tudta rávenni magát arra, hogy újra megmelegítse. Csak ült mozdulatlanul, s várta a csodát, tehát a kisfiú felébredését. Nem kért mást, csak ennyit, nem többet.

Már lassan egy hét is eltelt azóta, s Perselus aggódott. Részben Harry miatt, de a leláncolt lelke Annist is féltette. Igaz, hogy nem nagyon ismerte, meg hát annyira a gyermek nem is kötődött hozzá, mint Harry, de mégis biztonságban akarta tudni. Talán azért, mert hasonlított valakire a múltból... Az a szőke haj, ami hajdan szürke volt. És a világoszöld szemek a mélykékből változtak át. De nem. Ő már nem volt velük, s Annis egy teljesen más személyiségként szerepelt előtte. És mégis...

Perselus lassan itta a hideg teát, s közben végig Harryt bámulta. Nem értette még mindig, hogy miért fogadta be azon a napon a fiút. Akárki más is felnevelhette volna, a rokonain kívül. A bájitalmester tudta, hogy a gyermek megváltoztatta. Harry mellett sokszor kapta magát azon, hogy mosolyogni akart. Nem csak úgy, egy futó görbére, hanem tényleges mosolyt mutatott volna a világnak. Halványat, de egyben erőset is. A kisfiú vidámsága elüldözte a dementorokat a szívéről.

– Perselus... – A férfit a halk motyogás rántotta ki a gondolatai mélyéről. Azonnal felkapta a fejét, de a reménye még túl fiatal volt. Harry nem ébredt fel, csak álmában beszélt.

– Igen, Harry? – Perselus tudta, hogy a fiú nem hallja a szavait, de azért válaszolt neki.

– Pince... Annis ott van. Nem egyedül. A régi házban...

Perselus nem talált logikát a szavak között, de megjegyezte őket. Hitt abban, hogy valamiben biztos tudnak majd segíteni. Milyen régi ház? Annak a pincéjében? Nem egyedül? Kivel? Rengeteg kérdést tudott volna feltenni, de senki sem felelt volna a szavaira. Pedig vágyott rá. Nagyon.

Gyorsan felpattant a székről, s megsimogatta Harry homlokát. Csak egy apró gesztus volt, mindenesetre Perselusnak sokat jelentett. Óvatosan feljebb húzta az apró gyermeken a takarót, majd felsóhajtott. Napok óta most először csillant fel újra a remény a szíve mélyén. Még fiatal volt, de már erősödött. Perselus harcolni akart.

– Meg foglak találni, Harry! – fogadta meg a férfi komolyan.

/|\••/|\

Heya...

Tudom, megint eltűntem. Bocsánat. Ezerszer. Mondhatnám, hogy nem volt netem, de nem érne semmit, mert akkor is megint elnyelt a köd. De most már élek és írok!

Még lenne valami, mielőtt távoztok! Kedves firework187 adott nekem egy díjat – amiért megint hálát adok –, s hát ugyan ez nem az én stílusom, de most ebbe a könyvbe pakolom bele, mert már nincs ilyen díjas cuccom.

1. Mi a kedvenc állatod?

Hmmm. Fogós kérdés, hiszen az összeset imádom, de ha ténylegesen választani kell, akkor a ködfoltos párduc.

2. Van háziállatod?

Yap! Egy macskám, a bájos és ellenállhatatlan Nokedli, aki még nálam is jobban antiszociális és megszállták a démonok.

3. Mi a kedvenc színed?

Zöld, zöld, zöld és zöld.

4. Melyik roxforti házba kerülnél?

Hmmm. Griffendél/Mardekár. Nem vagyok az a gyáva típus, viszont azok a tulajdonságok sem teljesen igazak rám, ami az oroszlánokhoz tenne, szóval valahol a kettő között.

(De mivel a Pokolban lakom... Valószínűleg Mardekár :3)

5. Ki a kedvenc énekesed?

Popovics György (Kávészünet :3)

6. És a kedvenc színészed?

Pfff.... Rengeteg van. Deeeee.... Viggo Mortensen és Daniel Roesner. (Meg khmm, Tom Felton)

7. Mi a kedvenc ételed?

Spagetti *-*

8. Mi a kedvenc filmed?

Mivel a Gyűrűk Ura több részes, így alapjáraton az Arthur király. (2004-es verzió)

9. Írj tíz tényt magadról!

Ohh... Quiznack...

Szóval.

1. Nincs életem. (Lucifer elvitte... :c)
2. TáncolTAM.
3. Tanulok zongorázni.
4. Németes osztályba járok.
5. Makró fotózás az életem, de mostanában érdekelni kezdett a streetfotó is.
6. Fotoszintetizálok...
7. Az 'r', az 'u' és a 'v' betűt ugyanúgy írom, s csak én tudom megkülönböztetni :3
8. Egyszer az egyik kiállításon (ahol kint voltak a képeim), odajött hozzám egy férfi, s megkérdezte, hogy nem ismerem-e XY-ont (az én nevem kéne ide), én meg rávágtam, hogy de, 14 éve.
9. Nem vagyok jó a tényekben.
10. Szeretem, ha megölelnek, de nem teszi senki, csak a vidéki barátnőm, aki 300 km-re lakik tőlem... :c

10. Hívj ki min. 5 embert!

Okkkay.
antiszocdepressed
I_Fly_Without_Wings
sjuxhsa
Irokvedelmezoje97
KarolyAcs

Bocsi, öt random emberke, hogy ilyennel zavarlak titeket ^^

Szép – viharos – estét!

Egyébként ja. Zeusz menj már haza! Zavarsz az alvásban!