Nagyon rosszul állt a szénájuk, erre Sirius már másnap rájött. Dumbledore professzor még késő éjszaka érkezett meg hozzájuk, de nem sokat tudott tenni. Arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg Annissal is történt valami, s különleges kapcsolatuk miatt nem lehet felébreszteni Harryt.

Perselus továbbra is nagyon aggódott, ahogy Remus és Sirius is. Mindent megtettek volna a gyermekért, de semmilyen varázslat vagy bájital nem használt. Egyszerűen nem tudták felébreszteni Harryt.

– Ez így nem lesz jó – rázta meg a fejét fáradtan Sirius, miközben Harry ágya mellett ült, Remussal az oldalán.

– Bárcsak lenne valami, amivel fel tudnánk ébreszteni – sóhajtott fel a világosbarna hajú férfi, s közben aggódva figyelte a csendesen szuszogó Harryt.

– Talán van – lépett be hirtelen Perselus, aki pont hallotta a félvér varázsló szavait. Sirius (Jesus, majdnem Jamest írtam... >.<) és Remus reménykedve kapták fel a fejüket.

– Halljuk – mondta teljesen egyszerre a két férfi, s emiatt egy pillanatra egymásra is mosolyogtak.

– Nem vagyok benne biztos – kezdett bele Perselus –, s egyelőre még nem is kivitelezhető, de arra gondoltam, hogy ha Annist valahogy megtalálnánk, akkor talán Harry is felébredne. Mármint, ugye azt már kitaláltuk, hogy mindez azért történt, mert Annis valamiféle bajba került. Tehát, ha sikeresen megmentjük, akkor talán minden visszatérhet a régi kerékvágásba.

– Nem is rossz feltételezés – biccentett Remus, sokkal több reménnyel a szemeiben, mint korábban.

– Csak sajnos egyikünk sem tudja, hogy Annis merre van – sóhajtott fel Sirius, s ezzel akaratlanul is tönkretette a hangulatot.

– Nos, talán Harry majd segít nekünk – ült le Perselus is az ágy mellé.

– Ezt hogy érted? – tette fel a kérdést kissé zavartan Sirius.

– Harry néha szokott motyogni álmában. Talán most is fog, s ha tényleg kapcsolatban áll a tündérrel, akkor el esetleg el tudja majd mondani, hogy hol van Annis.

– Akkor most már csak várni kell – bólintott Remus. – Ez a legrosszabb az egészben. Mindig csak várni...

/|\ ••/|\

Felix hirtelen riadt fel a teljesen üres álmából. Korábban nem akart elaludni, ugyanis vigyázni akart a testvérére, de a fáradtság hamar legyőzte. Most azonban nem tudta, hogy miért ébredt fel. Semmi rosszat nem látott alvás közben, ráadásul hideg sem volt annyira, illetve Annis sem mozdult meg, szóval tényleg semmi oka nem volt az ébredésre.

Vagy mégis? Halk lépteket hallott a cella ajtaja felől. Felix felkészítette magát a legrosszabbra, s nem is volt alaptalan az aggodalma, ugyanis ugyanaz a nő ment be a dohos helyiségbe, mint pár napja – Felix már egyáltalán nem tudta számon tartani a napok múlását.

– Úgy látom, tökéletesen hatott a bájitalom – vigyorodott el a nő, s letérdelt a fiú elé, aki még szorosabban húzta magához a továbbra is élettelennek tűnő Annist.

– Mit tett vele? – kérdezte Felix, s nagyon erősen koncentrált arra, hogy ne remegjen meg a hangja.

– Csak egy kísérletet végeztem el rajta – mosolygott hidegen a fogvatartójuk. – Ha minden jól megy – legalábbis számotokra jól –, akkor hamarosan fel fog ébredni, bár azután sem lehet majd sok mindenre használni.

– Maga egy szörnyeteg! – sziszegte Felix, de nem tűnt nagyon fenyegetőnek, ugyanis a szemében könnyek csillogtak. Nem akarta megint elveszíteni a húgát, de az idegen szavai aggódásra és félelemre késztették.

– Tudok róla – vonta meg a vállát a nő, majd lassan felegyenesedett.

– Mire kellünk? Mit akar a tündérektől?

– Sok mindent akarok – nevette el magát gúnyosan gonosz hölgy. – De jelenleg csak a rajtatok elvégezhető kísérletek érdekelnek, ifjú Felix.

A fiú rémülten nézte, ahogy az idegen elhagyta a cellát. Csak reménykedni tudott abban, hogy egy darabig nem látja viszont.

– Ki kell tartanod, Annis – suttogta a húgának Felix. – Ha nagyon reménykedünk benne, talán ránk talál valaki. Talán...

/|\••/|\

Hey!

Nos, most igazából csak azért nem jött hamarabb a rész, mert nem voltam Pesten, az autópályán és vidéken pedig viszonylag nehezen találtam volna netet, főleg viharban. Ezen a héten valószínűleg elég aktív leszek, ugyanis a következő hétfőtől megint nem leszek hét napig, de igyekszem majd akkor is rakni ki részt. (Ez jelenleg attól függ, hogy mennyire fognak lefárasztani agyilag a túrák).

Addig is szép estét és kellemes nyarat!