A kibaszott óra fülsüketítő ébresztőjére keltünk. Mind a ketten eltorzult arccal nyitottuk ki szemünket, majd Tyler álmatagon megszólalt.
-Kapcsold ki azt a kurva órááát!-nyafogta, mire én hamar az óráért kaptam, hogy kikapcsolhassam. Mikor megszűnt a zaj, síri csend telepedett a szobára. Kár, hogy mi már felkeltünk.
Nagy nehezen, mintha közel lennék a hetvenhez, kikászálódtam az ágyból, majd nagy nehezen rávettem Tylert is, hogy jöjjön, mert elkésünk a suliból. Miután ő is felkelt, mind a ketten felöltöztünk, aztán bementünk a konyhába reggelizni.
Tyler elővett két tálat, tejet és valami csoki műzlit, majd nekifogott a reggelinek. Én, követve példáját, szintúgy kitettem magamnak a dolgokat, majd elfogyasztottam.
-Ma milyen óráink is lesznek?-kérdeztem kómás fejjel.
-Magyar, angol, töri, matek, megint magyar, tesi...de hallod, készítek egy-egy kávét-mondta, majd felállt, hogy elkészítse megígért kávéját. Miután elszürcsölgettük italainkat, már valamivel jobban hasonlított kinézetünk egy emberéhez, mint egy zombiéhoz. A fürdőben Tyler adott egy fogkefét, hogy megmossam a fogam, s miután megtettem, felvettük cipőinket, majd kiléptünk a lakásból.
Elbaktattunk a suliig, ugyanis viszonylag közel lakott barátom az iskolához, így, mivel még elég korán volt, csak szép lassan baktattunk a vizes utcákon, mígnem odaértünk. Még elég kevesen voltak, de mikor megláttak engem és Tylert bejönni a suliba, egyből gyanakodni kezdtek, hogy van közöttünk valami.
-Mit szólsz, sokkoljuk a népet?-kérdezte huncut mosollyal az arcán Ty.
-Mire gondolsz?-kérdeztem vissza, mire mindenki szeme láttára megcsókolt. Elvörösödtem, de hagytam, hogy csókoljon. Jó hosszan csókolt, és nagyon látványosan. Mikor abbahagytuk, körülnéztem. Mindenki tátott szájjal nézett minket.
-Vigyázz, mert kiszárad a szád-mondta oda Tyler egy kilencedikesnek, miközben bementünk, ugyanis hatalmasra nyitotta a száját, gondolom, meglepettségében.
Mikor felértünk az osztályba, leültünk a helyünkre, és szép csendben vártuk a tanár érkezését.

Suli után megbeszéltük Tylerrel, hogy ma is nála alszom, már ha anya megengedi..
Én: Haló! Szia anya! - köszöntem a készülékbe.
Anya: Szervusz kincsem! Miért hívtál? - kérdezte.
Én: Csak meg akartam kérdezni, hogy....esetleg..nem aludhatok ma is Tylernél? - kérdeztem félve.
Anya: Rendben kisfiam, de ne csináljatok semmi butaságot, és..ne feledd, hogy csak tizenhat éves vagy, szóval...mindegy, remélem értetted a célzást! - dadogta anya.
Én: Ööö...oké, vettem... - mondtam zavartan. - Akkor szia anyu!
Anya: Szia kincsem!
Leraktam. Gondolom anyám arra célzott, hogy..khm...ne feküdjünk le egymással?? Jó, tök mindegy!

Mikor Tyler lakásába értünk, ledobtuk a cuccainkat, majd elmentünk egy közeli gyorskajáldába ebédelni, mert meguntuk az itthon lévő kaját.
A kajáldában egy csomót beszélgettünk.
-Figyu Sammy, esetleg...nincs kedved hozzám költözni? Mert, végülis tök jól ellennénk, és ha szeretnél, bármikor hazamehetsz, és...-magyarázta ötletét, mire én elmosolyodtam. Nem is olyan rossz ötlet..
-Okés, én benne vagyok, a kérdés inkább az, hogy mit szólnak ehhez a szüleim..-mondtam félve. Anyáék már csak ezt a kapcsolatot sem díjjazzák, nemhogy azt, ha összeköltöznénk.
-Kérdezd majd meg, egy próbát megér! -mondta izgatottan barátom.
-Ty, én annyira szeretlek! - mondtam. Tyler felhúzta a szemöldökét, és kérdőn nézett rám.
-Én is, de mit mondtál? Hogy Ty??-kérdezte elmosolyodva.
-Jaj, ne haragudj, észre sem vettem!-mentegetőztem. Tyler csak elvigyorodott, majd az asztal felett közelebb húzott magához, majd megcsókolt.
-Anyu, anyu! Az a két bácsi mit csinál?-kérdezte mellettünk egy kisfiú. Mi azonnal szétváltunk, és kíváncsian vártuk az anya válaszát.
-Hát, Benjamin, tudod az a két bácsi nagyon szereti egymást...-mondta zavarában az anyja. Mi összeszorítottuk a szánkat, hogy nehogy kitörjön belőlünk a nevetés. Az anya elhúzta a gyereket, mi meg jóízűen felnevettünk.
Miután befejeztük az ebédet, már beesteledett. Kiléptünk az étkezdéből a hideg őszbe, majd elindultunk hazafele.

Mára ennyi, mert eléggé elfáradtam..
Remélem tetszett, ha így van, nyomj egy vote-ot!! :-)
Puxi: bERTA:-*