-Jó napot! - ráztam kezet Gilberttel. Mosolygós szemeivel az arcomat fürkészte, gondolom, pszichológushoz híven valamit ki akart olvasni az arcvonásaimból.

Bevezetett egy szobába, majd megkérte, hogy foglaljunk helyet. Tylerrel leültünk a bézsszínű kanapéra szorosan egymás mellé, majd barátom a combomra tette a kezét. Kicsit zavarban voltam, de aztán elterelődött erről a figyelmem.

-Szóval azt mondja, azt álmodta, hogy a lány üldözte önt, majd a fülébe sikított, és felkelt? - kérdezte Gilbert, miközben leült ő is a velünk szemben lévő székre.

-Hát igazából nem is üldözött, csak mosolyogva állt előttem, majd megindult felém, én meg, mikor megfordultam, hogy szaladni tudjak, már egy másik szobában voltam, egy teljesen fekete szobában, olyanban, amit a híradóban is mutattak. Volt három gyertya a sarokban lévő kisasztalon, majd elfújta őket a szél, megjelent a lány, de már teljesen feketék voltak a szemei, majd kiejtette a gyertyát a kezéből és teljes sötétség lett. Hallottam, hogy lépked felém, majd a fülembe sikított, és ekkor szerencsére felébredtem. - mondtam el pontosan, mit álmodtam, s közben elkezdett remegni a kezem, annyira ijesztő így elmesélve is. A férfi pár percig gondolkodott, felállt, sétafikált, majd megint visszaült a székre és belekezdett.

-Ez furcsának tűnhet, de szerintem ezzel nincs semmi baj, vannak olyan emberek, akik képesek megálmodni dolgokat. Ez történt magával is. Szerintem van a szituációnak valami jelentése is, de erre csakis maga jöhet rá. - mondta, miközben mélyen a szemembe nézett. Kirázott a hideg.

És paff.. éjjel volt, az ágyamban lihegve felkeltem, pólóm rámtapadt az izzadtságtól, Ty édesen szuszogott mellettem. 

-Ez csak álom volt? - kérdeztem meg magamtól, majd elmosolyodtam. Csak álom volt. Nem történt semmi félelmetes, csak álmodtam az egészet. Huh..

-Mi a baj, babe? - nyöszörög mellettem szerelmem, majd felül és a vigyorgó képemet vizslatja.

-Miről maradtam le? - kérdezi gyanakodva. Ha tudná...

-Álmodtam egy rosszat, majd azt álmodtam, hogy felkeltem és valóra vált, de ez az egész mind csak álom volt! - mondtam boldogan, majd örömömben megöleltem. Nem igazán értette, mi bajom van, de ennek ellenére visszaölelt. Mikor elengedtem, jobb kezemmel hajába túrtam, majd a tarkójától fogva magamhoz húztam egy csókra. Végig vigyorogtam, ami ragályos volt, mert ő is elmosolyodott, és szinte végig mosolyogtuk a csókot.

Bocsesz, hogy ennyire rövid lett, nagyon röstellem, és azt is, hogy jópár napja nem volt új rész, de nem volt se kedvem se időm.

És szeretném megköszönni a 4K megtekintést meg arengeteg vote-ot, ja és persze a kommenteket is! Nagyon jól tud esni egy-egy kedves komment, bearanyozzátok a napomat ^.^

Köszönök nektek mindent!