Alkohol fedte homály telepszik a gondolataimra. Tekintetében elveszek. Ahogy néz rám a mozdulatai annyira kívánatosak. Kezét a combomra vezeti, lassan simogatva egyre feljebb. Halk nyögés hagyja el a torkomat mikor megérinti éledező férfiasságomat. Arcom vörös, habár nem tudom miért a szégyenérzettől, az alkoholtól vagy a vágytól. Vágyakozok a közelségére, az érintésekre a csókokra. Nem húzódok el tőle. Egyik karját derekamra teszi hogy ezáltal közelebb húzzon magához, érzem meleg lélegzetét az ajkaimon. Tekintetünk összekapcsolódik. Gyomromban furcsa érzés gyülekezik. Ez az érzés nem jó, idegessé tesz. Ajkait ajkaimra tapassza nyelvével bejutást kérve számba. Kéz ami eddig férfiasságom simogatta most a nyakamra kerül ezáltal jobban elmélyítve csókunkat.

Édes és alkohol íze van csókunknak. Mikor pár pillanatra elszakadunk egymástól hogy levegőhöz jussunk ismét arcára pillantok mely tele van vágyakozással. Megijedek. Mégis mit csinálok? Nem helyes amit teszek és valójában én nem erre vágyom. Jobban mondva bármennyire is elfojtottam magamban vágyok Rá. Jungkookra.

- Taehyung...

Ellököm magamtól. Kérdően néz rám. Idegességem fokozódik, ahogy ismét közeledik. Kezével lágyan megsimítja a karomat.

- Baj van? – mosolyog rám

- Én csak... nem tudom, ez nem helyes

- Mi a nem helyes? Mind ketten akarjuk.

- Részegek vagyunk – vágom rá és már kelnék is felfelé hogy inkább elmeneküljek közeléből. Hiba volt. Visszaránt egyenesen az ölébe.

Újabb csókot lop melybe most nem simulok bele olyan készségesen. Ez az egész hogy itt vagyok vele mind ennek a hülye estének köszönhető és a sok alkoholnak.

Hazugság.

Pár perccel ezelőtt...

Este összejöttünk RM nyaralójában a tó mellett. Ijesztő volt, ahogy fák körbe ölelték de mégis megvolt a maga bája. Mindig itt rendezi a bulijait távol van a kíváncsiskodok szemektől. Sokukkal már találkoztam korábban is a munkahelyen de van pár külsős is. Elsőnek picit feszengünk majd lassan oldódni kezd a hangulat. Egyre csak döntöm le az újabb és újabb pohár italt. Jungkook mellém ül, helyzetem ez miatt csak rosszabbodik. Bármennyire is szerettem volna barátja lenni a szívem nyughatatlan. Ugyan úgy beszél hozzám ahogy eddig. Ami változik folyamatosan, aki változik az én és a gondolataim,viselkedésem. Egyik pillanatban teljesen jól vagyok a közelségében a következőben meg egész testemen forróság önti el. Mellénk telepszik egy lány, ugyanis a férfiak igénylik a hölgyek társaságát. Már aki. Teljesen jól lennék ha csak Ő lenne itt. Ez a lány kinek nevére sem emlékszem, mert annyira nem érdekelt. Megérkezett és rögtön Jungkookra tapadt mint egy pióca. És ő mit csinált? Semmit, kedves volt, nevetgélt.

Újabb pohár ital gurítok le a torkomon.

A ribanc magára vonja Jungkook figyelmét azzal hogy picit szédül menjen ki vele levegőzni. Persze hogy megteszi. Itt hagy engem. „Megbocsájtasz egy pillanatra?" Mosolyogtam és bólintottam.

Újabb pohár ital.

Már 5 egész perce kinn vannak nem mintha számolnám, csak pont előttem van az óra.

- Leülhetek hozzád? – jelenik meg előttem egy alak, feltekintek rá, hogy megtudjam ki takarja el a kilátásomat az órára. Taehyung az. Bólintok. Egész közel ül le hozzám. Észrevétlenül arrébb húzódok ahogy egy újabb pohár italért nyúlok.

- Kérsz? – nézek rá

- Igen, köszönöm. – mosolyodik el. – Hová lett Kook?

- Nem tudom, kikísérte azt a lányt aki Hope-pal jött.

Koccintásra nyújtom poharam. Tae vigyorogva koccint. Elkezd mesélni nekem valamiről majd egyre több és több ital folyik le torkomon.

- Aranyos vagy. – nézek Taeéra ki épp valamit cukisodik nekem miértjét nem tudom de teszi és tényleg aranyos. Elvörösödik. Majd ismét iszok egyet.

- Picit sokat iszol. Egész jól bírod.

- Ahogy elnézem te nem. – mutatok a poharára. Másodikat kortyolgatja és ahogy elnézem részegebb mint én.

- Gondolod? – vigyorog ismét. – Hyung? Szólíthatlak így? – bólintok.  Jól esik a közvetlensége, a barátságos viselkedése valamit az, hogy minden figyelme az enyém.

20 perc telt el.

Nem hiszem hogy több italt megtudnék inni. Érzem, hogy kezdem elveszteni a kontrollom magam felett. Szédülök pedig a mozgásom az ital számhoz vételére redukálódott az utóbbi fél órában.

- Nem megyünk egy csendesebb helyre? –suttogja Tae a fülemben. Megborzongok ahogy kiáramló levegő és a mély hangja fülemet cirógatja.

Csendben követem be a szobába. Szinte ráájulok a kanapéra. Nagyot szusszanok. A szoba is forog velem. Taehyung mellém ül. Nem szól semmit csak néz.

- Hyung...én – közelebb húzódik. Szédülök. Várom, hogy folytassa mondandóját, de csak néz rám. Nem bírom tartani a fejem, hátra vetem a kanapén és becsukom a szemem így picit élvezhetőbb a szédülés.

Melegséget érzek a nyakamon. Kinyitom, a szemem miközben felhajolok. Taehyung csillogó szempárjával találkozok. Kezét arcomra simítja, hüvelyk ujját végig vezeti ajkamon. Nyelek egyet. Hasonlóan ő is. Kezét mellkasomra vezeti, majd a combomra.

Most az ölében ülök és nézem őt a vágyakozó tekintetét. Mégis mi állítana meg? Miért ne mehetnék bele ebbe a játszmába ahogy Jungkook azzal a lánnyal? Mert férfi? Ezt már lejátszottam magamban. Jungkookon kívül más férfi nem vonzott. Tae aranyos, vicces közvetlen. Mindig is kedveltem. Becsukom a szemem jelezve hogy megcsókolhat nem ellenkezek tovább. Ajkait ismét enyémre helyezi. Óvatosan megszívva az alsó ajkam. Jungkook. Nyelvével az én nyelvem cirógatja ahogy egy keringőre hívja fel. Egyik kezével tart másik kezét fenekem simogatja. Csókunk kezd egyre szenvedélyesebbé válni ahogy felszabadulnak a vágyak. Jungkook. Csak rá tudok gondolni még akkor is mikor más csókol.

Ajtó csapódás. Megrezzenek, rögtön megszakítva csókunkat. Taehyunggal mindketten a hang irányába tekintünk. Négy szempár tekint ránk. Kettő férfi áll ott mindkettejük arcáról lerí a döbbenet. Gyorsan felpattanok az előző helyemről. Nevezetesen Jimin és Jungkook kapott rajta minket. Úgy éreztem hirtelen kijózanodtam.

- Te mégis mit... - nem fejezte be mondatát,beszédesebb volt az arckifejezése és az ahogy becsapta az ajtót kifelé menet.

- Jimin! – kiáltottam utána, ahogy picit rendezve soraimat utána siettem. Jungkook mellett egy pillanatra megálltam. Nem nézett rá. Tekintete távolba révedt, a semmibe.

Nem tudom megmagyarázni a történteket. Foghatnám az alkoholra de annak is van oka miért ittam literszámra. Az elmúlt hónapokban voltak mély pontjaim, meg kellett emésztenem a dolgot hogy egy férfi közelsége reakciót vált ki belőlem. Jiminnek sem mondhattam el mit érzek mert féltem hogy elítél, ő a legjobb barátom nem kellene ettől tartanom de amíg én magam elítélem másoktól mit várjak? Hogyan is fogadhatnám el másságomat? Azt hogy nem lehet saját gyerekem? Néha belekapaszkodom abba hogy már volt barátnőm, Jungkook az egyedüli. Máskor tesztelve magam homoszexuális pornót néztem. Elszörnyedtem egy-egy jeleneten és magamon hogy belegondoltam ez mennyire fájna nekem is de ami még rosszabb volt hogy akartam. Sokat olvastam arról kinél, hogy alakult ki, mikor döbbent rá. Keresgéltem naphosszakat már őrületbe kergettem magam azzal hogy a férfiakat szeretem e vagy sem vagy csak őt. Végül a ma este minden összevetve a kíváncsiságom győzött. Más férfi érintése is felizgat. Persze Jungkook véletlenül érintett meg de nekem ez is elég volt. Ezek után nem csodálnám ha megutálnának amit láttak. Játszottam barátot miközben esténként Jungkookra élveztem, napközben pedig becsaptam még magam is.

- Jiminie...

- Ne! Ne mondj semmit. – erkélyen találtam meg, ott ült a földön csendben. Szeme csillogott. Könnyek áztatták. Leültem mellé de arrébb húzódott. Éles fájdalom telepedett a mellkasomra. Mit mondhatnék neki? Sajnálom hogy buzi vagyok? De azért maradjunk a legjobb barátok nem mozdulok rád. Mégis mit? – Hyung...mióta? – szólalt meg végre de még mindig földet pásztázta ahogy térdeit magához ölelte.

- Nem tudom – mondtam a legőszintébben. Lehet minden Jungkookkal kezdődött de az is lehet hamarabb hisz ugyan sok nő vett körül de valahogy sosem engedtem magamhoz túl közel őket, habár volt barátnőm de nem volt tartós. Mindig azt éreztem valami nem az igazi. Mostanában ezt annak tulajdonítottam hogy, talán mert férfiak vonzódok de eddig sose történt ilyen.

- Most miért? Miért Taehyung? – nézett végre rám ahogy idegesen felemelte hangját kérdése végére

- sokat ittam. Kedves, figyelmes.

- Járni fogtok?

- mi? Nem. Nem! Hiba volt.

- ümmm

- Sajnálom, hogy nem mondtam el. –sajnálom, hogy nem mondhatom el a teljes igazságot de egyszer elfogom. Tettem hozzá magamban. – Most utálsz? Levessem magam innen hogy megbocsáss amiért ilyen a legjobb barátod? – álltam fel és hevesen gesztikuláltam mondandóm közben. – ha szeretnéd, levetem magam az erkélyről. Levessem? hmm? szeretnéd? Megteszem. – imitáltam dolgot ahogy lépnék át a korláton. – végre elmosolyodott ezért folytattam az akcióm. – Miattad még ezt is. Barátságukért én Jiminem. – mentem át Rómeóba.

- Tedd. – szólalt meg végre de válasza meglepett. – 2 méter sincs Jin. – nevette el döbbent reakciómon majd lassan felállt.

- Aaaa....de leugrom ha szeretnéd. – mondtam már cseppet sem annyira hősiesen.

- nem kell Jin, nem kell megtenned miattam. – szomorúvá vált ismét.

Mi az hogy nem kell megtennem miatta? Bármit megtennék érte. Ő a legjobb barátom. Mindig mellettem volt de most mégsem merek vele teljesen őszinte lenni holott tudom elfogadna. Hirtelen ötlettől vezérelve picit hátráltam a korláttól majd átvettetem magam rajta.

- JIN! – szólt utána Jimin. Nagy puffanással értem földet. Azért ez elég magasan van, de nem lett bajom. Jimin ijedt őszinte tekintete nézett rám fentről, nagyot sóhajtott. – annyira hülye vagy. – nevette el magát. valamiért nevetésétől és az egész szituációtól könnyek szöktek a szemembe. Futásnak eredetem. Hallottam, ahogy nevemet kiabálja, de nem törődtem vele csak futottam teljes erőmből. Levegőért kapkodva álltam meg mikor elfogyott a sírásnak és a rohanásnak köszönhetően. Körbe tekintettem. Előttem tó volt melyen megcsillant hold tükörképe. Az éjszakát hold világította meg. Elmélyedtem a szépségében egész addig míg valaki hátulról rám nem rontott. Nagyot sikítottam.

- Mi francot képzeltél? – ordibált rám Jimin. Egy pillanatig azt reméltem a szorító ölelés Jungkooké. Földön feküdtünk. Jimin szorosan hozzám bújt. – Nem akarlak elveszíteni – motyogta. Meleg könnyei áztatták felsőmet. Magamhoz öleltem.

- szeretlek – Jimin rám nézet – te vagy a legjobb barátom. – ismét mellkasomba fúrta magát. Cirógatni kezdtem hátát hogy picit megnyugtassam. – remélem ez nem túl buzis? – oldalamba vágott de még mindig szorosan hozzám simult. Percekig nem mozdultunk meg volt időm picit összeszedni magam.– Jimin, kérdezhetek?

- Igen – ült fel mellém. Kezeimet a nyakam alá helyeztem.,ahogy csillagokat szemléltem. – Kérdezz.

- Hogy hívják a meleg papagájt?

- he..heh? – nézett rám értetlenül

- Papagay – nevettem fel hangosa. Jimin egy darabig még meredt rám. Majd ő is elnevette magát. Nem tudom a viccem volt vicces vagy én magam de örülök ha az emberek arcára mosolyt csalhatok főleg azokéra akik fontosak nekem. Persze hülye buzis viccem gyanánt kaptam egy gyomrost is de ezt nem hagyhattam elvégre én vagyok az idősebb. Jimin csikis így hadat üzentem neki. Ott birkóztunk mint két kisgyerek a holdfényben.

- ahh, ez milyen romantikus – nevettem el magam mikor Jimin rajtam feküdt és nevetett. – a holdfény aurát vetít köréd

- szeretlek – elkomolyodva, egy pillanatig rá meredtem. Kezem fejére helyeztem és megborzoltam az.

Hosszú óráig a tó mellett voltunk habár sötét volt mégsem féltünk egymás társaságába. Úgy éreztem magam mint mikor kicsik voltunk. Ha közelemben volt minden szebb volt. Erre az időre el is felejtettem hogy mi vár rám a nyaralóban. Visszaérve még buliztak a többiek már amennyire annak nevezhető hisz mindenki rendesen ittas volt. Jiminnel megbeszéltük hogy ami történt senkinek nem beszélünk róla csak az érintettekkel beszéljük meg. Igen ketten, mert Jimin mindig mellettem van. Megkerestünk elsőnek Taehyungot mivel Jungkookot sehol nem találtuk. Ő idegesen fogatott minket. Láthatóan ő is józanabb volt mint ezelőtt pár órával. Kértem hogy ami történt maradjon kettőn közt. Ő persze arra kért beszéljünk erről kettesben is. Jimin erre csak egy fintort vágott, megígértem neki hogy beszélünk róla. Nem akartam megbántani hisz ő lehet régebb óta tisztába van nemi identitásával de tény hogy semmit nem szeretnék tőle. Elmondta hogy miután mi kirohantunk Jungkook halál nyugodtan kisétált és azóta ő se látta. Idegesen kerestem míg Jimin Taeéval maradt. Ezek után lehet nem szeretne összeköltözni egy ilyennel min én. Taehyung is ott lesz de eddig ő nagyon jól titkolta. Megláttam azt a lányt. Ő talán tudja merre van.

- Láttad Jungkookt?

- Nem. – vágta rá flegmán. – Mégis mi történt hah? –ennek meg ugyan mi baja, az oké hogy én nem bírom de neki velem mi baja?

- valami bajod van?

- nos ha már így kérded igen.

- te részeg vagy? - néztem lány nagyzoló mozdulatai ami erre következtettek

- neeeem. A baj az, hogy már kezdtem volna közel kerülni Jungkookhoz mikor Jimin barátod megzavart minket Téged keresve – mutogatott rám ujjával – mire kijött Suga és közölte Taehyunngal látott bemenni egy szobába. Jungkook elment Jiminnel megkeresni titeket. Sugárra bízva engem. Mégis miért mentek ti szobára? – nézett végig rajtam, mielőtt feltette volna azt a bizonyos kérdést jobbnak láttam megelőzni.

- Taehyung rosszul volt, van ott egy mosdó is ha emlékeznél!

- ah, érem. – elhitte, de miért nem hitte volna el nem nézünk ki melegeknek, meg egyébként is butának tűnt.

- Na én mentem, józanodj ki. ha megtalálom Jungkook ide küldöm. – vettetem felé egy hamis mosolyt mire ő elvigyorodott.

- itt fogom várni. – az várhatod gondoltam magamban.

Egy gondolattól vezérelve ismét kimentem a nyaraló elé ahol nem olyan rég leugrottam az erkélyről. Tó felé sétálva egy padon megpillantottam őt.  Elsőnek összerezzentem, hogy egy szellem az de gyorsan realizálódott bennem Jungkook személye. Odasiettem hozzá, rám nézett de nem szólt. Csendben leültem mellé persze a lehető legtávolabb nehogy kellemtelenül érezze magát. Egy darabig csendben ültünk míg egy bagoly közbe nem szólt.

- mi volt ez? -pattantam fel ijedten

- egy bagoly. ülj le. – szófogadóan visszaültem. – nem kell mondanod semmit, nem fogom elmondani senkinek.

- nincs köztünk semmi, nem is lesz

- te dolgod ha mégis. – nem tudtam eldönteni mi ez közömbösség irányomban.

- undorítónak tartasz? nem szeretnéd, ha egy házban élnék veled?

- semmi ilyenről nincs szó.

- Jungkook, látom hogy valami zavar. –távolba meredt mintha teljesen máshol járna. – Hidd el nem fogok tenni veled soha semmit. – rám nézett. – Ígérem.

- Jin....hyung? – bólintottam. – Amit láttam még nem tudom feldolgozni, én nem is sejtettem hogy te...

- nem, nincs is így vagyis nem tudom. Soha nem voltam még férfival.

Nem szólt semmit. Tudom, hogy neki is lett volna ezernyi kérdése ahogy Jiminnek de mégsem tette fel. Éreztem ahogy könnyeim ismét gyülekeznek. Egy könnycsepp kiszökött és végig gördült az arcomon. Úgy éreztem ma elveszítettem valakit aki fontos volt számomra. Mintha elveszítettem volna a szerelmem ami soha nem teljesült be és most már a képzeltbeli esélyemmel is. Pedig milyen jót álmodoztam rólunk, hogy együtt vagyunk és boldogak. Sokáig csendben ültünk egymás mellett majd visszaindultunk egy hang nélkül. Jimin és Taehyung kinn voltak minket kerestek. Az éjszaka utolsó felébe Jiminnel voltam. Mivel ott alvós volt hamar kidőltünk. Természetes legtávolabb Taehyungtól és Jungkooktól.

Pár nap múlva elérkezett annak az ideje is hogy összeköltözzünk. Picit kényelmetlenül éreztem magam Taehyung társaságában ezért elszántam magam hogy beszélek vele.

Egymással szemben ültünk. Idegesen járattam a lábamat. Azóta kettesben még nem voltunk.

- Hyung....ami aznap történt..

- Felejtsük el, jó? – vágtam közbe – Sajnálom, nem így akartam – szabadkoztam látván szomorú tekintetét. – Tudod, ez az egész nekem még újdonság, kell idő hogy feldolgozzam és felfogjam azt ami velem történik. Megtudnál érteni? – Taehyung arcvonásai lágyulni kezdtek, valószínű ő is átélte azt amit talán most én.

- Ha bármiről szeretnél velem beszélgetné én itt leszek neked.

- Köszönöm

- És ha egyszer elfogadtad magad akkor is itt leszek. – kacsintott

- Kö..köszönöm! – mosolyogtam kissé zavartan.

Kopogás zavarta meg csevejünket amit én már lezártnak tekintettem, de éreztem Tae még időzne velem kettesben amit picit frusztrált. Jungkook nyitott be. Meglepődve konstatálta hogy kettesbe vagyunk.

- Ne haragudjatok nem akartam zavarni azt hittem itt van Hope is. Egyébként megjött a pizza.

- Köszi. Nem zavarsz. Megyünk is. – mentem el mellette.

Jungkook azóta nap óta megváltozott. Habár azt mondta minden rendben van, nem zavarja az egész mégis úgy viselkedett mint akit megbántottak. Sokszor próbáltam vele beszélgetést kezdeményezni de vagy átnézett rajtam vagy pár szóval lezárta a párbeszédet. Próbáltam tudakolni emberektől hogy mi lehet a baja velem hisz annyira megváltozott. Hope nem vett észre semmit az egészből. Sugát pedig nem érdekelte ahogy Rm is elvolt maga világába. Tae és Jimin észre vették a változást, de azt mondták idő kell hogy feldolgozza. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Tény jóban voltunk de mégsem árultam el ahogy Jimint. Néha azon filóztam lehet elárultam magam hogy vonzódok hozzá és azért került de biztos voltam benne hogy kívülről úgy tűnik hogy magabiztos vagyok.

Teltek a hetek, hónapok. Mindenkivel már összeszoktunk. Taehyunggal nagyon jóban lettünk. Identitásomról csak akkor esett szó ha véletlen felhoztam de ez 10 alkalomból egy volt. Jungkookra még mindig nagyon sokat gondoltam. Szerettem volna ha az elejéről kezdhetjük de mindennemű próbálkozásomat elutasította. Most hogy ennyire másmilyen feltűnt milyen volt akkor. Mindig kedves volt, én voltam számára az első. Akaratlanul is mosoly kúszik arcomra ahogy felidézem a pillanatokat amit vele éltem. Mégis hogy tudott ennyire megváltozni? Már nem keresi a társaságomat, nem látogat meg minden ok nélkül. Habár mostanra eljutottunk odáig hogy ne nézzen át rajtam, mindig. Régen soha nem felejtett el most megfeledkezik arról hogy vagyok. Őszintén. Fáj. Érzéseim iránta nem változtak mindezek fényében sem csak társult mellé egy más fajta fájdalom. Ha csak láttam arra vágytam rám mosolyogjon, csak engem nézzen mint rég. Mással beszélt, másra mosolygott. Még Taehyunggal is jobban volt mint velem. Anno előkelő helyett foglalhattam el a szívében most kitaszított voltam.

RM meghívott minket egy buliba, ahol sok híresség ott lesz. Vigyorogva mondta sok csinos lány is ott lesz. Lopva Jungkookra néztem mikor megemlítették hogy az a lány is ott lesz. Persze, már tudom a nevét, de nem fogom kimondani. Egy névtelen számomra, egy pióca. Mindig hívogatja Jungkookot. Nincs köztük semmi ami megnyugvással tölt el de látom azt is hogy olykor terhére van Jungkooknak.

Este csoportosan vonultunk be klubba helyet foglalva egy boxba persze a pióca egyből megtalált minket. Jungkook mellé vetette magát. Oda hívta barátnőit is. Egyik nagyon nyomult rám de Jiminnel inkább odamentünk a bárpulthoz hogy kérjünk valami koktél. Beszélgettünk mikor megláttam hogy Jungkook és az pióca kimennek mosdóba. Távolról láttam hogy Jungkook többet iszik mint szokott. Sóhajtva inkább elfordultam. Most lassan kortyolgattam az italomat, nem akartam berúgni. Egyszerűen csak élvezni akartam az estét a beszélgetéseket. Pár pillant múlva a pióca kiviharzott, vigyorogva tekintettem utána. Nem jött össze neki amit szeretett volna de Jungkook percek múlva se jött ki. Aggódni kezdem. Jimin visszament a boxunkhoz én pedig mondtam neki hogy kimegyek mosdóba. Nem hiszem hogy ő látat ezt az egész jelentett.

Belépvén a kis folyosóra Jungkookot pillantottam meg falnak dőlve lehajtott fejjel ahogy egyik kezével tarkóját fogja.

- Jól vagy? – léptem közelebb hozzá hogy megtudjam nézni. Persze megint nem nézett fel, teljes mértékbe ignorált engem. Mérges lettem. – Mégis mi franc bajod van velem? Mit ártottam én neked? – erre felegyenesedett és rám nézett. Magam is meglepődtem kirohanásomon hát még ő de nem szólt semmit. – Tudod mit, nem érdekelsz! – bosszantott fel még jobban és ott akartam hagyni hogy szóljak valakinek miszerint láthatóan rosszul van.

Ahogy fordultam volna el karomat megfogva visszarántott és neki lökött falnak, két karját fejem mellett támasztva. Szívverésem szapora lett. Lehajtottam fejem, hogy még véletlen se lássa meg rajtam hogy mit vált ki a közelsége. Annyira rég érezhettem már ilyen közelről. Egyik kezével államnál fogva felemelte a fejem hogy a szemembe tudjon nézni. Egy pillanatra megrémisztett a tekintette. Éjfekete volt a szeme, pupillái ki voltak tágulva. Közelebb hajolt hozzám szinte már éreztem ajkait az ajkamon.

- Mi..mit csinálsz? – löktem volna el – Túl közel vagy!

Reakciómra az övé annyi volt ajkait rátapasztotta az enyémre. Csókja cseppet sem volt gyengéd inkább erőszakosan követelte a bejutást a számba. Szívem úgy éreztem kiugrik a helyéről. Mindig erre vágytam de valahogy ez most fura volt. Akartam őt de nem így. Ismét ellöktem magamtól.

- Ez valami bosszú? – kérdeztem de válasz helyett ismét ajkaimra tapadt annyira erőszakosan csókolt hogy kivérzett az ajkam. Felszisszentem mire ajkaimat eleresztve tekintetét az enyémbe fúrta. Kezével a pólóm alá nyúlt végig simogatva mellkasomat. Nem tehettem róla de halkan felnyögtem az érintéstől. Még többet akartam belőle. Ismét megcsókolt, de bármennyire is élveztem azt amit tesz nem szerettem volna hogy másnap még a jelenlegitől is rosszabb legyen kapcsolatunk vagy hogy talán elköltözzön és ne láthassam minden nap.

- Jungkook...kérlek fejezd ezt be. meg fogod bánni.

- Nem akarsz?! – végre megszólalt de mielőtt bármit is mondhattam volna még erőszakosabban kezdett csókolni újabb sebet ejtve ajkamon.

Kezét mellkasomról a férfiasságomra vezette. próbáltam megállítani de másik kezével hátra kulcsolta kezem. Mit nem mondjak nagyon erős. Apró csókokat ejtet nyakamon amit éreztem hogy foltot is fognak hagyni. Nagyon nem volt ez így jó. Ha ez így folytatódik elköltözik és soha többé nem látom. Felfogni meg nem tudtam egy hetero miért teszi ezt velem csak is valami bosszúra gondoltam. Tényleg valami nagy bűnt követhettem el ellene.

- Jungkook....Jk –szótan hozzá ismét mikor egy pillanatra elengedte az ajkaim. – ezt nem szabad. – Szemébe néztem hogy tudatosítsam vele kivel van dolga és felfogja vár ránk a másnap. Egy pillanatig elidőzött aztán még sötétebb lett a tekintette, mint eddig volt. Most már tényleg megrémisztett. – Fejezd be ezt most! – szóltam rá hangosan. Rám nézett de mégis olyan volt mintha nem ő lenne. Hirtelen mozdulattal megfordított és a falnak lökött. – Mit..mit csinálsz? – kezeimet összeszorította, próbáltam volna szembe fordulni vele de nem hagyta. Nyakamat csókolgat miközben másik kezével valamit matatott hátam mögött. Testével a falnak szorított ahogy elengedte a karomat, gondoltam itt az alaklom de mielőtt bármit tehettem volna a meglepődöttségtől lefagytam. Lerántotta rólam a nadrágot. – Jun------ - szóltam volna de egyik kezét a számra tapasztotta. Aztán egy éles fájdalmat éreztem. Fel ordítottam a fájdalomtól de Jungkook keze takarta számat. A fájdalom szűnni nem akart. Tudtam hogy bizonyos előkészületekkel is fájdalmas anélkül pedig a másik félnek is. Miért teszi ezt velem? A fájdalom fokozódott. Végig húzódott a gerincemen, ha nem tart egész testéve összecsuklottam volna. Könnyeim kezét áztatták. Melegséget éreztem oda lent ami végi folyt a lábamon. Reméltem hogy ezzel vége lesz de nem így lett. Ha ez lehetséges még jobban fájt. Teljesen megvoltam bénulva. Éreztem leheltét a nyakhajlatomban, hallottam ahogy fájdalmasan nyöszörög. Pár perc telhetett csak el mióta belém hatolt, de az erőm a fájdalomtól teljesen elfogyott. Fájdalomtól szinte eszemet vesztettem. Egy nagy puffanást hallottam magam mögül. Lassan megfordultam de rögtön a földre is zuhantam. Suga támasztott meg hogy ne dőljek el. Jungkook a földön feküdt. Jimint próbálták a többiek leszedni róla.

Vér.

Vér volt alattam. Lábaimat magomhoz húztam. Figyeltem mi történik, de olyan volt mintha külsőleg szemlélném az egészet ami arra emlékeztet hogy mindez velem történik az a fájdalom. Jimint kirángatták onnan mert hiába szendék le Jungkookról aki rezzenéstelen arccal tűrte az ütéseket mindig ráugrott amint leszedték. Homályos tekintetem Jungkookra emeltem. Tekintete sötét és semmit mondó volt. Aztán sötétségbe burkolózott az elmém.

Orvosok hangját hallom ahogy kinn beszélnek. Több helyen felszakadt a végbélnyílásom és belülről is súlyos sérült szereztem az erőszaknak köszönhetően.

Erőszak? Megerőszakoltak?

Hibáztattad magad olyanért, ami nem a te hibád volt és az eseményekbe egyébként sem volt befolyásod? Mégis azt gondoltad minden a te hibád és felsorakoztattál egy rakat „ha" kezdetű mondatott mely mind a te igazad bizonyította miszerint igenis a te hibád volt.

Bár meg se születtem volna.

Fájdalom az egész testem átjárja, de leginkább a szívem fáj. Hiába ölelem magam szorosan nem akar elmúlni a fájdalom, szeretném, ha mindennek vége lenne, ha most rögtön véget érne.

Minden az én hibám. Ha másképp viselkedek ez nem történik meg. Ha határozottabban elutasítom nem teszi ezt. Ő nem okozna fájdalmat. Ő kedves gyengéd és aranyos.

Minden az én hibám.