Tartalom: Min Yoongi és Park Jimin már fél éve remek párkapcsolatban élnek, mindenféle testi kontaktus nélkül - a csókot kivéve. Ez mind egyiküket sem zavarta addig, amíg nem lettek egy idióta játéknak az áldozatai, aminek hatására talán megváltozik a kapcsolatukról kialakult érték-rendszerük.
Figyelmeztetések: 18+(!), yaoi, erotikus tartalom, trágár beszéd
Hossz: 8/10
Szerepek:
Kuti - Jimin
Yoongi - Aoi

Jimin:

Végre eljött ez a nap. Amire egész héten türelmesen vártam. Szombat, azon belül is az este. Ki akarok kapcsolódni, hogy ne azon járjon a fejem, Yoongi mit is csinál Hosekkal. Mert bármennyire is tudtam, hogy ez fog történni, meglepett. Együtt vannak, már jó pár napja alkotnak egy párt. Szerelmes párt. A folyosón is együtt mennek végig, Hopi direkt össze is kulcsolja a kezeiket.
Nem mondom, hogy nem zavar, mert de, igenis zavar. Rosszabb mint valaha, de anyukám szerint idővel jobb lesz. A kérdés, hogy mikor? Hát ma biztos, hogy jobb lesz, leiszom magam a sárga földig, nem akarom tudni, ki vagyok, azt sem, hogy hol vagyok, a gondolataim meg főleg nem akarom hallani. Minek az nekem? Menjenek a fenébe!  Nem hiányoznak.

Most pedig iszok! Elvégre azért jöttem ide, nem?  Jungkooktól ösztönösen veszem el a következő piát, amit Taehyungtól vett el – egész este ezt csinálja, nem akarja, hogy szegény Tae lerészegedjen –, lehajtom fenékig. Eddig nem hatott semmit, azért remélem később már jobb lesz. 

– Nem kéne ennyit innod! – ingatja meg a fejét közvetlen mellettem Hoseok. Áruló, és még van bőre jó pofiznie és lógni velünk. Ahogy Yoonginak is. Olyan más lett, mióta összejöttek, többször is idejött hozzánk Hopival. Nem foglalkozom vele, ő mégis vagy olyan dolgokról beszél, ami direkt érint vagy enyeleg.

– Te csak fogd be! – öntöm le a következő poharat, amit szintén Kookie adott a kezembe. – Azt csinálok, amit akarok!

Mégis hogy képzeli, hogy ő mondja meg nekem, mit csináljak. Ne szálljon el így magától. Mert mindjárt ráugrok!

– Elmentem táncolni! — sóhajtok egyet, megse várom, míg valamelyik utánam szól, egy nagy társaság közepébe csapódok.

Yoongi: 

Hoseok mellett ülve iszogatom még mindig első pohár italomat. Elterveztem, ma csak ezt iszom meg, semmi mást, és akkor nem részegedem le. Igen, ez így pont jó is lesz.
Érdeklődve szemlélem, ahogy Jimin becaflat a táncparkett közepére, és ott kezdi eléggé jól tekerni a csípőjét. Azta! Nem is tudtam, hogy ilyen... Szexi is tud lenni. Ezt a Jimint még nem ismerem.

– Na, mi az, cica? – tűri el egyik tincsemet Hopi a fülem mögé. Mosolyogva, cica-arcommal nézek fel rá, szinte majdhogynem dorombolok. Egy hete már járunk, azóta minden nap szexelünk. Sőt, volt olyan éjszaka, amikor többször is csináltuk. Ahw, még az emlék is izgató! Imádom! Teljesen hozzá lehet szokni a napi szexhez, ami olyan mint a zsákba macska. Sose lehet tudni, hogy Hoseoknak most a kemény szexhez vagy épp a lágy, érzelmeshez van kedve.

– Semmi – ingatom meg a fejem, összébb húzva magamon az ingem. Hoseok mielőtt elindultunk volna bulizni, kigombolta a mellkasomig, hogy "szexibb" legyek. Ja, én is attól félek. – Nem megyünk táncolni? – csillan fel a szemem.

– De. Igen, bébi! – húz fel, én pedig éppen hogy letudom rakni a pultra a piámat, majd nevetve megyek fel vele a táncoló emberek közé. Napsugaram meg áll az emberek között, derekamnál fogva magához húz, férfiasságunkat pedig összedörgöljük.

– Mnnm! Milyen kemény! – harapom be az alsó ajkam, kihívóan nézve fel rá. Elmosolyodik, bólint, majd nézelődni kezd. Ehh...? Most mi baja?
Kicsit oldalra fordítom a fejem, hogy megnézzem, ő mégis mit néz: velem slégesen tekeri a seggét - ami eléggé formás - egy nő, akin olyan miniszoknya van, hogy látom a feneke vonalát is. Tovább szuggerálom a lányt; vékony,de mégis nagy melle van, arca pedig gyönyörű. Visszanézek  barátomra, aki szinte nyáladzik a szexi nőre.

– Leülök... – sóhajtom, eleresztve őt, visszabattyogva az eredeti helyemhez, a pulthoz. Látom, ahogy észre sem veszi eltűnésemet, mitöbb, azzal a lánnyal kezd el táncolni. Faszomat... - fogom meg a poharamat, amit jól meghúzok.

– Kérek még! – csapom le a pultra, elszántan nézve a csaposra. – Adjon a legütősebből, de sokat!

Jimin:

– Nekem is!  – vigyorgom a pultosra, az exem mellé ülve. Muszáj lepihennem, annyira sokan vannak a parketten, mint a heringek. Amitől a hőfok olyan magasra emelkedett, hogy ez alatt a tíz perc alatt, míg táncoltam, teljesen leizzadtam.

Magamat hűtve fújok a homlokon felé, frufrum aprót meglendül, majd visszacsapódik izzadt homlokomra. Nem mintha a hajam nem lenne megizzadva. Beletúrva hajamba nézek volt barátomra. Szomorúnak tűnik, nem is csodálom, nem tudom, hol van a kis szerelme, de itt nincs. Biztos hiányzik neki.

Alsó ajkamba harapva nézek rajta végig. Ezalatt a pár nap alatt még a külseje is fejlődött. Odafigyel magára, kifejezetten jóképű lett. Eddig is az volt, de most valahogy más. 

– Nem kéne ennyit innod!  – kortyol italába.

– Annyit iszok, amennyit akarok! – válaszolok mogorván. – Inkább hívj meg egy körre!  – fújom fel az arcom durcásan. Ez az első olyan alkalom, hogy mióta szakítottunk – és nem az ebédet adom át neki — kettesben beszélgetünk. Úgy gondolom, hogy megérdemlem, ha fizet nekem pár italt.

***

Hasamra fordulva érzek meg a hátamon egy kezet. Ki ez? Nem nyitom még ki a szemem, lassan szívom be a párna illatát. Ám ez a párna kissé keménykés és tömény szagú. Alkohol szag. Kelletlenül nyitom ki először résnyire a szemem, aztán mikor tudatosul bennem, hogy egy meztelen mellkason fekszem, azonnal kipattan a pupillám.
Kezemmel fel nyomon magam, Yoongi van alattam!

– Yoongi...!  – rázom meg a vállát.

– Mi van már, Jimin? — dörzsöli meg szemét, álomittasan. Olyan édes, akár egy cukorka. Legszívesebben agyon puszilgatnám. – Várjunk csak... — lök le magáról, maga mellé. – Te mit keresel itt?

– Nem tudom! – ingatom meg a fejem. – Nem emlékszem, hogy mi történt!  – nézek arcára, majd akaratlanul is lejjebb vándorolt a tekintetem.

Bárcsak ne tettem volna. Meztelen, nincs rajta egy árva rongy sem, ahogy rajtam sem. Szét nézek, ahogyan ő is, a ruháinkat keresgéljük. Hamar meg is van, az ágy előtt hevernek szanaszét.

– Azt hiszem, hogy történt valami... – temeti kezébe arcát.

– Nem olyan biztos az! – próbálom nyugtatni.

– De igen! – néz fel szemeimbe. – Nézd csak...! – mutat az ágy szélébe, ahol egy használt koton hever. Remek.

Yoongi:

Kétségbeesetten nézek az ágy végében lévő óvszerre, amin rajta van a rászáradt magom. Nem hiszem el, komolyan. Hihetetlen vagyok! Miért nem tudok elülni a farkamon már?! – tépem idegemben a hajamat. Nem hiszem el! Amíg Jiminnel jártam addig még csak meg se közelítettem szexuálisan, de most, hogy már nem lehet az enyém, első adandó alkalommal rávetettem magamat. Hol hagytam a józan eszemet?!

– Én... – kelek fel gyorsan, magamra húzva az alsónadrágom. Azt sem tudom, hol vagyunk igazából. – Sajnálom! Nem akartalak megrontani vagy valami! – hajolok meg mélyen, tök kínosan érezve magamat. A francokat nem akartam! Hiszen arra akartam kényszeríteni mindig, hogy verje ki nekem. Egy idióta, perverz majom vagyok!

– Se-semmi baj – motyogja, pipacs vörös arccal, még mindig a gumit figyelve az ágyon. Jól van ám, Chim, azért ne tedd aranykeretbe vagy valami. Az ágyra leülve sóhajtok, körbe nézve a helyiségbe. Hol vagyunk?

– Hol vagyunk? – kérdem meg tőle is, inkább terelve a témát erről az egészről. Talán vannak olyan dolgok, amiket jobb nem megbeszélni. Akkor mindenki boldogabb lesz.

– Nem tudom – ingatja meg a fejét, jobban betakarozva.

– Most nehogy már visszafeküdj aludni – nevetek fel, lehúzva róla az anyagot. Ő is nevetve kap utána, próbálva maga felé húzni, ami sajnos sikerül is neki, mivel erősebb. Na, majd ha én is annyi csirkecombot emelegetek!

– De álmos vagyok! – kezd el nyavalyogni, mire azonnal befogom a fülemet. Nem vagyok hajlandó hallgatni ezt a sípákolást.

– Nyenyenyenye – utánozom le, elvékonyított hangon, visszabújva mellé. – Aludjá', de ha kiderül, hogy egy disznóvágásra készülő ruszkinál vagyunk, akkor téged áldozunk fel az egyik Istenének – emelem fel védekezőleg a kezem, betakarozva.

– De hyuuuung! – néz rám kiskutya szemekkel, mire csittegek neki egyet.

– Csönd! Hyung alszik! – vigyorgok, majd le is csukom a szemem. Így olyan nyugis.

Jimin:

– Szép álmokat! – simítok rá gyengéden a kezére.

Magam sem értem pontosan, miért vagyok ilyen nyugodt. Hiszen jogosan akadhatnék ki, részegen elvesztettem a szüzességem. Mindig is féltem az együttlétektől. Valahogy ez a dolog kissé megnyugtatott, legalább egyszer már átéltem. Másrészt ha arra gondolok, hogy este valaki ágyába kellett kikötnöm, örülök, hogy Yoongi volt az. Mert bármennyire is haragszom rá, ő az egyetlen férfi, kinek oda akartam adni magam először. Bár haragudhatnék, amiért megint megcsal valakit, de nem teszem. És nem is fogom elmondani senkinek. Minek tegyem? Nem akarok harcolni Yoongiért. Ő maga döntött Hoseok mellett. Nem tehetek már semmit.

Eleinte úgy gondoltam, jobb lesz, ha kerülöm őt. Alig szólok hozzá,  össze vissza szidom. Ezek fikarcnyit sem segítettek. Ezzel a viselkedéssel csupán annyit értem el, hogy többet gondoltam rá. Többet, mint mikor jártunk.

Egy pillanatra abba hagyom simogatását, magamra húzom a takarót. Fázok. Ennek ellenére mégis kellemes. Én, Yoongi, együtt, ez olyan idilli. Az sem érdekel, ha csak számomra az.
Mosolyogva bújok hozzá közelebb, bevallom, hiányzott a közelsége.

– Te emlékszel valamire? – susmorgom.

– Nem,  sajnos nem – nyitja fel a szemét, egyenesen belenézve enyémekbe. Áthidaló. Ez a tökéletes szó rá.

Bólintok egyet, úgy érzem, ha tovább firtatnám ezt a témát, kínos végkimenetté nőne ki magát. Azt meg egyikünk sem akarja.
Nem mondok semmit, hagyom, had szuszanyon el a karjaim közt. Úgyis olyan rég tette már.

Megvárom, míg mélyen elaludt, és csak azután engedem el. Bármennyire is vagyok álmos, muszáj lesz megnéznem, hol is vagyunk. Nagy nehezen felkelve az ágyból, öltözök fel először, majd lépek ki a szobaajtón. Körbe nézve sem tudom megmondani, hol lehetünk. Ezért végigmenve a folyosón lemegyek a lépcsőn, ami valami nappaliba vezetett. Innen már tudtam, hogy pontosan hol is tartozkodom. Voltam már itt, de csak itt, feljebb a szobák felé eddig még nem mentünk. Minek? Akárhányszor átmentük Kookhoz, elvoltunk itt. Itt tárolja a videójátékait, a szobájára senki nem volt kíváncsi, na jó talán Tae. Hehe. 

– Már fel is keltél?  – lépett elém hirtelen Jungkookie.

– Aha — bólintok –, öhm izé a... Hogy kerültünk ide Yoongival?

– Lerészegetettek! Vicces volt! – nevetett fel gonoszkásan. – Vicces dolgokról beszéltél, mint például, hogy a világűrbe milyen lehet táncolni.

– És ez miért vicces? – emelem kezem szám elé, olyan álmos vagyok, hogy szinte már ásítok.

– Mert utána meg is mutattad! – nevet fel ismét, még a könnyei is kicsordulnak. Istenem. El tudom képzelni, milyen táncot nyomhattam le, amiért én sem bírom ki, hogy ne nevessek vele együtt. 

– Végülis mindegy!  — kuncog továbbra is. –  Ki voltatok ütve, és nem volt ki haza vitt volna titeket. Mindenki eltűnt, ezért Taevel úgy gondoltuk, hogy hazahozzuk a hátsótokat.

Yoongi: 

Nem tudom, mennyi ideig aludhattam vissza, de mire kinyitottam a szemem, Jimin nem volt már mellettem. Sajnos. Nagyot ásítva kelek fel, felkapkodva magamra a ruháimat, majd ki is megyek a szobából felmérni a terepet. Igazából tényleg nem emlékszem sok mindenre a múlt éjszakából, csupán annyira, hogy Hoseok inkább egy lányra nyomult, mint rám, ezért én jobb társaságot találtam, azaz a piát, ezután pedig csak emlékfoszlányok vannak. Jimin arcáról, ahogy könyörgött, hogy legyek durvább, hogy azt mondtam neki, hogy szeretem, és ahogy közösen élveztünk el. Még így visszagondolva is mosolyognom kell rajta. Nagyon jó volt - az érzés is bennem van még.

Lemenve a lépcsőn egy nappaliba találom magamat, ahol a kanapén Taehyung és Jungkook ölelkezve tévéznek. Úristen, hol vagyok?!

– Sziasztok – motyogom, mire felém kapják a fejüket.

– Csá – köszön vissza a kis Vakarcs, doboz mosolyával. – Felkeltél végre? Lassan délután kettő van.

– Tessék? – képedek el teljesen, körbe nézve. – Mindegy. Hol van Jimin?

– Hazament. Az anyja idegesen telefonált neki, hogy azonnal menjen haza, mert úgy volt megbeszélve, hogy hajnali háromra legkésőbb hazaérkezik. De nem történt ilyen – magyarázza Taehyung. Szomorú arccal bólintok egyet, és már mondanám is, hogy megyek haza akkor én is, amikor a bejárati ajtó kicsapódik, belépve rajta Hoseokkal.

– Sziasztoooook! – tárja ki vigyorogva a karját, de amint meglát engem, megkomolyodik. – Te mit keresel itt?

–  Tudod, lerészegedett a sárgaföldig, ezért hazahoztam – mondja unottan Jungkook, elkapcsolva egy másik csatornára a tévét.

– De mindegy, gondolom neked akadt jobb dolgod is nálam – eresztek meg egy gúnyos mosolyt felé.

– Te meg miről beszélsz? Menjünk inkább – értetlenkedik, megragadva a csuklómat, hogy úgy húzzon ki egészen a házból. Felfújt arccal megyek utána, hiszen mást nem tehetek, úgy vonszol maga után  mint egy rongybabát. Utálom! Menjen inkább a nagyseggű csajhoz aztán dugja meg jól. Engem nem érdekel.

– Eleresztenél végre?! – próbálnék megállni végre, de csak nem enged ám, mitöbb, tovább rángat maga után. Egy sóhajt megeresztve engedek most az egyszer neki, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy most  dühös. Ilyenkor pedig még számomra is ijesztő.
Egészen az ő házukig húz, ott pedig felvisz a már jól ismert szobájába, ahol leültet az ágyára.

– Oké – kezd el fel-alá mászkálni idegességében. – Lehet, hogy már ezerszer kérdeztem, de most őszintén kérlek, hogy válaszolj. Mi a bajod?! – emeli meg a hangját a végére. Ajkaimat egy vonallá préselem össze, úgy fogom vissza magamat, hogy kiosszam arról, hogy velem ne kiabáljon. Egyelőre idősebb vagyok.

– Semmi – motyogom, összehúzva magamat, hogy ne keljen ránéznem.

– Yoongi... – kezdi ingerülten, mire én is dühösen felkapom a fejemet.

– Semmi azon kívül, hogy rohadt hamar meguntál! Vagy csak szexre kellett, he? Hát akkor csá, nekem ilyenre nincs szükségem! – állok fel, és már mennék is el innen, ha nem fogna vissza.

– Hyung! Nem tudom, miből gondolod ezt, de ez nem igaz. Én szeretlek – ereszt meg egy lágy, érzelmes mosolyt, amibe rögtön bele vörösödöm. Szívem hevesen kezd verni, teljesen elkocsonyásodom erre az egyetlen szavára, hagyva hogy magához húzva meg is csókoljon.

– Szerelmes vagyok beléd, szóval ezt ne felejtsd, oké? – mosolyog, megfogva az arcomat két oldalról.

– Oké – motyogom, lesütve a szemem. Valamiért nem tudom kimondani ugyanazt, amit ő.