Tartalom: Min Yoongi és Park Jimin már fél éve remek párkapcsolatban élnek, mindenféle testi kontaktus nélkül - a csókot kivéve. Ez mind egyiküket sem zavarta addig, amíg nem lettek egy idióta játéknak az áldozatai, aminek hatására talán megváltozik a kapcsolatukról kialakult érték-rendszerük.
Figyelmeztetések: 18+(!), yaoi, erotikus tartalom, trágár beszéd
Hossz: 6/10
Szerepek:
Kuti - Jimin
Yoongi - Aoi

Yoongi:

Mosolyogva rendezgetem a papírjaimat, már kora reggel. Soha nem hittem volna, hogy Jimin szája ilyen ügyes. Talán ügyesebb, mint Hoseok. Vagy nem is tudom, de ezzel most egy egészen más oldalát mutatta meg nekem. Mondjuk tetszik is... Eléggé erotikus hangokat tud kiadni. Mn, márcsak ha visszagondolok rá, áll a dákóm. Egy igazi perverz vagyok...

- Jó reggelt! - nyit be Hoseok, meglengetve maga előtt egy kis barna zacskót, amibe a pékárukat szokták pakolni. - Megérkezett a reggelid - vigyorog napsugárhoz méltóan, miközben helyet foglal előttem.

- Kaja? - nézek rá nagy szemekkel, úgy, akár a megváltóra. - Köszönöm! - veszem el tőle, bele nyúlva, kivéve belőle a tartalmát. Á, szóval egy baconos szív. Milyen kis aranyos.

- Muszáj, hiszen tudod, ez a fizetségem - árulja el a hátsó szándékát. Kicsit elszomorodva bólintok, és harapok bele. Már azt hittem, önszántából akart nekem kedveskedni. Csak úgy, hogy elcsábítson, hogy megenyhüljek és senki másra ne tudjak gondolni, csakis rá. Hahaha, kis vicces vagyok. Hoseoknak egyedül azért vagyok jó, hogy leigazoljam a napjait, vagy hogy a farkát belém dugja. Semmi másra. Nem is érdekli, hogy mi van velem.

- Ja, igen... - bólintok, aprót harapva a szívbe. Finom, de akkor sem tudom lenyelni a falatokat, csak nagyon sok rágás után. Miért esik ez ilyen rosszul?
Óvatosan felpillantok rá, majd azonnal visszakapom a tekintetem a papírjaimra. Hopi szelíden mosolyogva, fejét kitámasztva figyel engemet, valami megfejthetetlen dologgal a szemébe. Miért kell mindig zavarba hoznia?! Istenem!

- Mi a baj? Nem ízlik? - lepődik meg, amikor visszateszem a zacskóba a kaját, amibe épphogy beleharaptam.

- De, nagyon finom, köszönöm - bólintok, összecsomagolva rendesen, eltéve a táskámba. Tény, hogy éhes vagyok, majd' megdöglök az éhségben, de nem megy több falat le a torkomon. Nem megy. Igaz, hogy én kértem, hogy minden reggel hozzon kaját nekem, de akkor is. Nem értem, hogy akkor mi a bajom. - Csak most nem vagyok éhes - mosolygok rá bíztatóan, hogy ne aggódjon. Vagy mi... Bár lehet eddig se aggódott értem soha, csak azt hittem. Beképzeltem magamnak!

- Biztos? Szomorúnak tűnsz - válik komollyá az arca. Feláll, elém sétál és egy kicsit lehajol hozzám. - Mi bánt, baba?

- Se-semmi - motyogom, óirási, könyörgő szemekkel nézve rá, hogy hagyjon már békén. Nem akarom, hogy megjátsza magát.

- Nem hiszek neked - hajol ajkaimra, de én elfordítom tőle a fejemet. Nem kell a csókja. Menjen a csajaihoz!

- Ez van. Most pedig hagyj, dolgom van - mondom erélyesen, felvéve a szemüvegemet, hogy átnézzem az előttem heverő papírt. Menjen innen már...

- Hyung, ne izélj már - emel fel, amin nem kicsit lepődöm meg. Egy egyszerű mozdulattal így ül a székembe, engem pedig az ölébe helyez. - Most pedig áruld el, hogy miért vagy szomorúbb, mint általában szoktál - kezdi el édesen cirógatni a hátam és a combom. Ismét belepirulva az érintésébe bújok jobban hozzá, a vállára hajtva a fejemet.

- Miért vagy ilyen kedves? - dünnyögöm a bőrére, mire felkuncog, és a tincseimet kezdi el simogatni.

- Tudod, Yoongi... Neked van egy bizonyos kisugárzásod, ami nem hagyja, hogy ne legyen vele törődő, illetve kedves az ember. Ami nem engedi, hogy ne érintselek - csókol a nyakamba, ami egy kuncogást csal ki belőlem.

- Idióta!! - nevetek jó hangosan, vissza egyenesedve. - Akkor mire vársz? Érints! - vigyorgok, elszántan pillantva szép íriszeibe. Megvadít, annyi szent. Beharapva alsó ajkát, hajol hozzám közelebb, éppen hogy súrolva az ajkaival az enyémeket.

- Akkor ne húzódj el többet tőlem - suttogja, erotikus hangon, közben a nyakát is átkarolom.

- Nem fogok - dugom át a nyelvem az ő szájába, nem foglalkozva a vészvillogóval a fejembe, ami azt sípolja, hogy Jiminnel járok.

Jimin:

- Akkor ma délután randi? - húz oda magához nevetve Taehyung. Kitágítva a puppilám jelzem neki, hogy fogja be, van itt rajtunk és a fiúkon kivül más tényező is! Hoseok. Nemrég jött meg, biztos valakivel megint kavargat, mert elég sok folt jelent meg a nyakán. Remélem, nem Yoongival. Rá van szállva, mi több, beleesett. Erre ez a hülye előtte mondja. Felé sandítva látom, hogy mosolyogva figyel. Remek. Csak ne áruljon be Yoonginak. Bár talán nem érdekelné. Tegnap nagyon jól éreztük magunkat, végre ki tudtam elégíteni. Most talán már jobban odafigyel rám. Remélem.

- Randizni fogtok? - szólal meg Jungkook Tae mellé állva. - Miért?

Hát persze, tárgyaljuk ki ezt az egészet az ördög jobb keze előtt.

- Mert elhívtam! - simít ujjamra Taehyung. Nem mondok semmit, csupán bólintok egyet.

Ezután hallgathatjuk, Kook morgolódását. Ugyanis közülünk valaki biztos féltékeny. Jungkook. Tavaly óta bele van esve TaeTaebe, és ezt ő is tudja. De nem foglalkozom vele, mindvégig Hopit lesem, aki ugyan úgy tesz. Eszméletlen, régebben végig hülyéskedtük a napot. Mostanra meg? Csak bámuljuk egymást.

- Na, mentem órára! - áll fel Namjoon. Indulnék el én is, mikor Tae megragadja a kezem.

- Elkísérsz fodrászhoz? - néz rám könyörögve.

- Ilyenkor? - kérdezem, mint egy teljesen idiótát. Iskola van, nem mintha bármit is számítana.

- Fél tízre kaptam időpontot! - tárja szét a karjait ártatlanul. Véletlenül nem ő akart délelőtt menni?

- Hát ha ebéd felé visszatérünk... - enyhülök meg. Tudja nagyon jól, hogy imádok fodrászhoz járni. Tavaly nyáron például szőke voltam. Azelőtt meg barna, most fekete.

- Simán! - karol át, legyintve egyet kezével. Táskájából kivesz egy napszemüveget, majd fel is veszi. Csak tudnám minek. Nem is süt a nap.

Nevetve megyek vele, valami emberi kopoltyús kísérletről mesél, amit tegnap olvasott a neten. Mindig olyan baromságokat olvas, hogy az már röhejes.
A fodrászhoz érve Taehyung azonnal leül a székbe. Olyan jó illat kavarog a levegőben, ráadásul még a hangulat is kellemes. Azt hiszem, megjött a kedvem a hajfestéshez.

Yoongi:

- A világért sem akarnálak bántani, Hopi, de most komolyan nagyon-nagyon-nagyon sok dolgom van. Hagyj már a pletykákkal - morgolódom, a papírokat kitöltögetve. Annyira fáj már a kezem!

- Hát, jó - von vállat, de azért leül. Aaaaahj! Elegem van! - Én a helyedben foglalkoznék azzal, hogy a pasim mással megy el randizni - mondja, nem törődőm hanggal, a plafont bámulva.

- Hogyan?! - kapom fel rá a fejemet, nagy, tányér nagyságú szemekkel. Na ne... Minden bizonnyal, rosszul hallottam. Jimin nem csalhat meg engem!

- Jól hallottad, baba. ChimChim ma délután a kis Taehyunggal fog randevúzni, miközben ő eltilt téged tőlem. Pedig ugyanolyan bűnös. Mitöbb lehet, hogy ők is minden adandó alkalommal lepedő-akrobatáznak. Szóval jobban tennéd, hogyha elbeszélgetné vele - köti a lelkemre. Én ezek hallatán teljesen lesokkolódom, nem tudom feldolgozni a hirtelen jött sok információ sereget. Jimin hancúrozna Taehyunggal? Mondjuk, eddig is rá volt akaszkodva - lehet, sikerült elcsábítania az én kis drágámat. Na nem, azt nem hagyom! Lehetetlen, hogy az én angyalom ilyent tegyen!

- Nem hiszek neked! Hazudsz - mondom nyugodt, Yoongi hangomon. Ismét előjött az érzelemmentes énem.

- Nem hazudok. De ha te így gondolod, akkor bizonyosodj meg róla a saját szemeddel. Menj el délután a randiukra. Vagy elmenjünk esetleg mi is egyre? - vigyorog rám perverzen, mire megütöm.

- Az kéne még!

***

Ebédszünetben valaki kopog az ajtómon.

- Tessék csak - kiáltok ki. Az ajtó kinyílik, és egy rózsaszín kobak dugja be rajta a fejét. Összeszűkített szemmel nézem az arcát, hogy fel- e ismerem, de nem megy. Olyan, mintha Jimin lenne, pink hajkoronával.

- Jimin?! - ráncolom a szemöldököm.

- Én ám! - nevet, letéve elém egy bentót. Nyami. - Új hajam lett, tetszik?

Jimin:

- Nem! - válaszolja mérges arckifejezéssel.

- Ne már! - borzolom össze a hajam. Nekem annyira tetszik ez a haj, mikor HaNi felhozta ezt a színárnyalatot először féltem, majd mikor megláttam, beleszerettem. - Szerintem jól áll. Mi nem tetszik rajta? -könyökölök a bentó mellé, remélem, ízleni fog neki, anyukám készítette.

- Az iskola szabályzata nyíltan kimondja, hogy tanítási idő alatt hajat festetni szigorúan tilos!

Na igen, Yoongi meg azok a hülye iskolai szabályzatok, amiket oly' szívesen szeret idézni. Megforgatva szemem nyúlok ebédjéhez. Azt akarom, hogy most azonnal egye meg.

- Tudod jól hogy nem nagyon érdekelnek a szabályok, ugye? - kuncogok elé tolva a dobozt. - Jó étvágyat!

Biccentve neki is áll az évesnek. Látszólag ízlik neki, ugyanis falni kezdi.

- Mmn, beszédem van veled, miután ezt megettem! - csámcsog édesen. Olyan kis cuki, majd megeszem. Hátradőlve székembe várom, had fogyassza el. Éhes volt.

- A hajamról?

- Igen, arról. Is. - Megvárom, míg végez, letörli a száját és rám néz. Van egy olyan érzésem, hogy nem fog leszállni erről a hajfestéses témáról. Pedig szerintem kifejezetten jól áll. Kicsit rosszul esik, hogy nem tetszik neki. Persze, ha Hoseok tette volna...

- Szóval? - érdeklődöm. Kíváncsi vagyok, mit akar még ebből kihozni.

- Szóval az van, hogy holnap szeretnélek fekete hajjal látni! - Tekintete szilárd, akár a tanároké.

- Nem fogom átfesteni! - ingatom meg a fejem. Itt az ideje, hogy szép hajam legyen. És ebből a hajból nem tágítok. A-a. Arról ne is álmodjon.

- Tényleg? Akkor add ide az ellenőrződet, most! - parancsol rám. Néha, nagyon ijesztő, amilyen komolyan veszi az ilyen dolgokat. Meg aztán a tekintete olyan, mintha haragudna rám.

- Nem! - háborodok fel egy pillanatra, ám pillantása másodpercek alatt leállít. Úgy néz rám, mint aki meg akar verni, egy haj miatt. - Ahj már, tessék! - veszem ki a táskámból. Belelapozok, néha áthúzom hibajavítóval a beírásokat, ezért jó messze tőlük lapozok egy oldalra.

Átadva neki visszafelé kezd lapozni. Ilyen feltűnően tettem volna? A bűnös dolgaimat látva megingatja fejét. Nem tehetek róla, nem szeretem, ha a szüleim leszidnak.

- Tessék! - adja vissza miután jól beírt nekem. Ő, a diákelnők. Aki igazából nem tehetne ilyet. - És szeretném holnap látni aláíratva!

- De Yoongi...

- Nincs de...!

- De igen, nem igazság, Tae meg szőke lett, de őt a tesi tanár meg is dícsérte! Pedig egy tanár!

- Ha már Taehyungnál tartunk - szór villámokat szemével -, mi ez az egész randis ügy?

Annyira tudtam, hogy az a barom nem bírja tartani a száját, de annyira. Zavartan megvakarva állam gondolkodom. Most elmondjam neki az igazat? Végülis, mit árthat?

- Hallgatlak Barbie! - kulcsolja össze az ujjait, megtámasztva vele az állát.

- Barbie? - értetlenkedek. Mi ez a becenév?

- Úgy nézel ki, mint egy Barbie, na de a lényegről beszélj!

- Randizni megyünk délután!

- Ennyit én is tudok. De miért?

- Mert elhívott. - Olyan kínos ez a szituáció.

- Te meg szíves, örömest mész is, igaz? Chh.

- Nem! - ellenkezek. - Mint ahogy mondtam, belém van esve, és megbeszéltem vele, hogy ha elmegyek, akkor békén hagy, nem próbálkozik be többet.

- Miért higyjek neked?

- Hogy miért? - húzom fel magam egy kicsit. Még hogy miért? Ugye viccnek szánta? - Tudod én egyesekkel ellentétben, ha kell valaki, vele vagyok, nem mással. Ezért felesleges is a megcsalás!

- Én is tudom! - erősködik. Hát persze, azért tudta, hogy róla beszélek, igaz? Lebukott.

Ezután egy ideig egyikünk sem mond semmit sem. Majd végül ő töri meg a csendet; - Megtiltom, hogy randizzatok!

- Nem tilthatod meg! Ő a legjobb barátom és megígértem neki... - makacsolom meg magam. Már csak az kéne még, hogy visszamondjam, egy életre megutálna. - De talán - jut eszembe egy jó ötlet -, ha szeretné, eljöhetsz te is!

Yoongi:

Ebbe az ajánlatába azonnal bele megyek, hiszen úgy gondolom, ez az alap. Velem jár, akkor meg ne randizgasson egy olyan fiúval, aki menthetetlenül szerelmes belé. A végén még tényleg elcsábítaná Jimint, és elhagyna engemet. Ez miért volna olyan jó? Hát, nem lenne az, mitöbb borzalmasan rossz lenne. Szinte már meg vagyok szokva vele...

***

- Szia, baba - ölel meg hátulról Hoseok, amikor a szekrényemet pont becsuktam. Már jóval tanítás után van, nem sokára mehetek Jimin randiára, akkor ő mégis mit keres még mindig az iskolába? Hm, lehet büntetésben volt.

- Szia! - fordulok felé oldalasan, mosolyogva. - Mit keresel itt?

- Megvártalak - nyom egy csókot a számra. - Mondtam, hogy elmehetnénk randizni! - vigyorog mindenttudóan.

- Nem! - pirulok el egy kicsit, teljesen felé fordulva az ölelésében. - Nem emlékszel? Jimin eltiltott tőled. Okoska! - pöckölöm meg a homlokát, csúnyácskán nézve rá. Valójában őszintén elmennék vele csak úgy lógni, de randizni nem. Mi csak szexeltünk, semmi más. És szigorúan múlt időben.

- Amiről Jimin nem tud - fogja mutató- és hüvelykujja közé az államat - az nem fáj neki - ereszt meg egy angyali mosolyt, majd ismét megcsókol. Lágyan, érzelmesen, törődőn, nem olyan vadul és hevesen, ahogy eddig szokta. Miért teszi ezt velem?

- Akkor sem randizom veled - ingatom meg a fejemet a csók után, makacsul.

- Akkor ne hívd randinak, ennyi - nevet fel hitetlenül. Elenged, elindul előre, de én nem követem. Csak nagyot nyelek, azon agyalva, hogy most mit tegyek. Nem mehetek el vele... az ördöggel! - Na, jössz? - áll meg, hátra nyújtva felém a kezét. Idióta Napsugár - átkozom magamban, de azért megfogva a kezét, vele tartok.