Tartalom:
Történetünk egy fiatal szerelmespárról szól, akik megtudják milyen nehéz az együttlét, ha az ember külön költözik. Sajnos Jiminnek olyan munkája akad, ami sok időt elvesz az idejéből, amit Taehyung, a friss egyetemista nem hagy szó nélkül. És mindezt csak nehezíti Jungkook, Taehyung legjobb barátjának megjelenése.
Figyelmeztetések: yaoi, trágár beszéd, idegen nyelvi elemek
Hossz:6/6✅
Nyerte:NekoChan_TR
Szerepek: Én írom Taehyung részét, míg Aoi Jiminét. 

Taehyung:

Reggel korábban kelek, mint ő. Nem tudtam valami jól aludni, későn aludtam el és korán keltem fel. A gond az, hogy mielőtt lecsuktam volna a szemem és miután kinyitottam, a veszekedésünkön jár az eszem. Talán tényleg ott kéne hagynom a melóm és akkor kibékülnénk. De mégsem hagyhatom cserben Jungkookot, megbízik bennem, ráadásul alig egy napja, hogy nála dolgozok. Azonban Jimin addig nem fog megbocsátani, míg folytatom ezt a dolgozós dolgot. Ahj, tényleg nem tudom, mit csináljak. Hogyan érjem el, hogy a káposzta is megmaradjon, de a kecske is jól lakjon?

- Mrhhrm - nyammog párat mellettem Jimin, ilyenkor kifejezetten édes. Bár, ő mikor nem?

Megsímitom az apró kezét, majd lassan kimászok mellőle. Készítek reggelit. Legalább azt még meg tudom csinálni. Legelső dolgom, hogy egy tálba legalább tíz darab tojást verek fel, aztán megsózva egy serpenyőbe öntöm. Tojás sütés megy a legjobban, sokszor készítettem már magamnak. Ezután egy-egy tányérra teszem, majd a tálcára és mellé zsemlét és inni valót. Remélem, ízleni fog neki, ez minden amit képes vagyok finoman elkészíteni.

Belépve a szobába leteszem a tálcát az éjjeli szekrényre és leülök mellé. Gyengéden próbálom keltegetni, hogy érezze a szeretetem.

- Jiminie... - hintek egy puszit a fülére, mire egy morgást hallat. - készítettem neked reggelit.

- Tényleg? - csillant fel egy pillanatra a szeme, majd ugyan úgy, mint ahogyan tegnap, ellök magától és bosszúsan felül. - Ne hogy azt hidd, hogy ettől megbocsátok!

- Nem hiszem. - mosolyodom el, mivel tudom, hogy úgyis enni fog belőle.

Jimin:

Bosszúsan nézek rá, de valahogy nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, hogy póló nélkül üldögél előttem. Alváshoz soha nem vesz fel, így remek rálátásom nyílik arra a csodálatosan kidolgozott felsőtestre. Istenem, olyan szexi... Na de, most nem ez a lényeg! Ettől függetlenül még haragszom rá!

- Ahj! - kezdem el morogva enni a tojást, és bár nagyon finom, mégis puffogó fejet vágok hozzá. Azt hiszi, holmi kedveskedéssel majd elnézem neki a dolgokat.
Mosolyogva figyeli, ahogyan eszem, és hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom gyorsan be is lapátolom. Akkor is haragszom!

- Elmegyek dolgozni! - adom át neki az üres tálcát, majd kikecmergek mellette. Nagyokat pislogva pillant az órára, amely az éjjelimen kattog, és rájön, hogy bizony őneki sem ártana készülődnie.

Taehyung:

Ahj! Jobb lesz, ha sietek. Gyorsan magamra kapok valamit és megeszem a saját részem. El fogok késni! A baj az, hogy Jimin nem arra megy, amerre én, mert akkor elvihetne autóval. Nem mintha elvinne... De azért egy próbát megér.

- Jimin! - állok meg a fürdőszoba ajtajába - Nem vinnél el kocsival? El fogok késni!

- Kérdésedben a válasz! - húzza ki szemceruzával a szemét. Nagyon jól áll neki, ám ennek ellenére jobban szeretem, mikor nem használ ilyen dolgokat.

- Csinos vagy!

- Attól még nem viszlek el! - tolja ki rám a nyelvét.

- Na, légyszi! - próbálok nagy szemekkel nézni rá.

- Nem! - makacsolja meg magát - Tegnap hogy mentél?

- Gyalog... - halkulok el.

- Akkor ma is mehetsz úgy! Rám ne számíts, hogy segítek a munkáddal kapcsolatos izéidbe.

- De Jimin! - lépek mellé, mire idegesen felém kapja a fejét.

- Nincs de Jimin! - löki el a kezem, majd kerül is ki. - Elmentem dolgozni!

- Ne, várj meg! - sietek utána, csakhogy én hozzá képest sehol sem vagyok. Nem vagyok se megfésüldödve, se semmi. Még cipő sincs a lábamon.

- A helyedbe sietnék! - fordul vissza az ajtóból, mielőtt kilépne - A végén még elkésel.

Jimin:

Beszállva a kocsiba becsatolom magamat, úgy igazítom a székemet, hogy kényelmesen elérjem a pedálokat, és minden további lelkiismeret-furdalás nélkül elhajtok onnan.
Eljutottam már arra a szintre, hogy nem érdekel, mit csinál Taehyung. Ha Jungkookkal akar lenni, akkor hadd legyen. De persze, ne is vegye figyelembe az érzelmeimet, menjen a saját maga, hülye feje után. De nem is akarok már ezen gondolkodni! - parkolok le az épület elé.

- Jó reggelt! - köszönök a portás hölgynek, aki mint mindig, most is fülig érő mosollyal az arcán köszön vissza. Bár tudnám, mitől van minden nap ilyen jókedve. Nekem is adhatna belőle...

- Le se ülj! - jelenik meg mögöttem Yoongi, a tiszteletbeli felettesem, maga után rántva, ki ismételten a parkolóba.

- De...

Autójába beülve várom, hogy odaérjünk arra a helyre, ahová most egyáltalán nem szerettem volna menni. A virágboltba. Elmondása szerint fontos dolga van. Holnap Valentin nap és egy csokrot szeretne csináltatni valakinek, megkérdezném ki a szerencsés, de személyiségét ismerve úgysem válaszolna. Eddigi ismereteim alapján ő olyan személy, aki nem szeret másokkal a magánéletéről beszélni.

- Megjöttünk. - jelenti ki egy aprót rászorítva a kormányra, mintha aggódna valamiért. - Te nem jösz? - fordul felém felvont szemöldökkel. Bizonyára úgy nézhetek ki, mint aki el van bambulva, mert még a kezét is meglobálja előttem.

- De, megyek. - Őszintén nen tudom, mi fog fogadni, azt sem, hogy Taehyung egyáltalán már ideért e. Bár ez a hely közel van a lakásunkhoz. Gyorsan kicsatolom az ővem és sietek a főnököm után. A pult mögött egyedül Jungkook áll, aki éppen egy csokorra húzza rá a nejlont. Szép.

- Jó napot! - mosolyog felénk azzal a bárgyú mosolyával. Vajon ez az, amiért Tae vele tölti inkább az idejét, mint velem? - Mit adhatok?

- Én szeretnék egy csokrot rendelni! - jelenti ki hyung eléggé magabiztosan, majd egyet előbbre lépve az asztal szélére helyezi a tenyerét és az kaparássza. Ennek meg mi baja van...?

- Rendben, milyet?

- Szerinted milyen legyen? Mármint... - vakarja meg a fülét, egész cuki lett a főnököm, kislányos zavarát nem tudja leplezni. Hogy miért azt nem tudom, talán nem szeret eladókkal beszélgetni, sok ilyen ember van.

Taehyung:

Miután jól itt hagyott leültem a nappaliba és puffogok. Igazán elvihetett volna, de nem! Ő nem fog rajtam segíteni, mert történetesen dolgozni akarok menni! Ahj már, annyira elegem van már ebből az értelmetlen civakodásból... Talán az volna a legjobb, hogyha kikérném Jungkook véleményét ő mit tenne a helyembe. Vagy mégsem kéne megemlítenem neki, ha nekem mondanának ilyet, rosszul érezném magam. Két pad közé vagyok szorulva. Valamit mégis tennem kéne - gyűröm meg az arcom gondterhelten, amikor is megszólal a telefonom. Jungkook hív.

- Szia.

- Szia - válaszoltam komoran. - Ne aggódj, most indulok, elaludtam.

Tudom, hogy nem kérdezte, ám én mégis mentegetőzök, mert úgy érzem, ennyivel tartozom neki.

- Rendben, de nem azért hívtalak, csak aggódtam, nem-e lettél beteg.

- Köszi, de nem.

Ezután leteszem és amennyire csak képes vagyok, sietek. A kávém nem iszom meg, helyette kiöntöm a lefolyóba, szerencsére más macera nincs, mivel reggel már felöltöztem.

- Megjöttem! - nyitok be az üzletbe egy aprót meghajolva. Ám ami ott fogad az kissé megrémiszt. Jimin ismételten meglátogatta ezt a helyet a főnökével. Míg Jiminie csak egyenesen áll, addig Mr.Min bájologva beszélget a barátommal. Mi folyik itt?

- Mit keresel itt? - lépek Jimin mellé és halkan felteszem az engem érdeklő kérdést.

Válaszul csak a főnöke felé biccent, aki láthatóan nagyon érdeklődik az iránt, milyen virág mit jelent, a színei és a fajtája. Én mindezt nem tudnám felsorolni, azonban Jungkook igen, és ezt kihasználva ez a férfi csak úgy issza a szavait.

- Neked nem dolgoznod kéne? -suttogja mellettem a párom, amolyan gúnyoros vigyort magára öltve. - A végén még ki fognak rúgni.

- Ezt majd beszéljük meg később! - paskolom meg kerekded formáit és megyek a pult mögé. Ott levéve ruházatom felső rétegét kötök magamra egy köténykét. Virágos fiúcska.

- Tehát mit szeretne, mi álljon rajta? - kérdezi Jungook egy papírt és egy tollat maga elé húzva. Gondolom az apró kis üzenetről van szó, amit a csokrokba szoktak rejteni.

Jimin

- Hátööö... - kezd erős gondolkodásba Yoongi, amit egyszerűen nem tudok hová tenni. Nem is tudtam, hogy van valaki, aki ennyire fontos számára. De nem zavar, addig se az irodában vagyok, a maradék melót pedig majd rábízom az egyik gyakornokra, én pedig akkor korán haza is esek... Igen, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe?

- Vannak előre megírt szövegeink is. Ha szeretne, abból is nyugodtan válogathat - mosolyog rá kedvesen Jungkook, elővéve egy kis könyvecskét, amikbe a szövegek vannak.

- Szerinted melyik a legromantikusabb? - pillant fel rá felettesem, a kis nyuszisrác pedig már ebbe teljesen belepirul. Óvatosan, úgy, hogy ne legyen feltűnő odakúszok Taehyunghoz, és megtámaszkodok előtte.

- Mi van a kis nyúllal? Olyan furcsa - súgom Taenek, aki ránézve barátjára megvonja a vállát.

- Lehet, hogy szerelmes - mosolyodik el, aprót fel is kuncogva. Felvont szemöldökkel fordulok felé, majd ismét Jungkook irányában. Nem az én Taehyungom volna az ő áldozata, hanem a főnököm?

- Hát, szerintem egy egyéni szövegnél nincs romantikusabb - mondja Jungkook, mire Yoongi azonnal összecsukja a könyvet. Az egész helyzet komolyan mondom kezd nagyooon viccessé válni.

- Akkor egyéni... De ahj! Nem akarok valami nyálas, nyomulós ficsúrnak tűnni - temeti a tenyerébe az arcát szegény hősszerelmesünk, amin szerelmemmel nem bírunk nem vigyorogni.

- Ó, szóval ezzel szerelmet akar majd vallani? - ijed meg a fiú, kissé elszomorodva, de gyorsan egy erőltetett mosolyt erőltet az arcára. - Akkor mindenképpen saját gondolat kell rá!

Yoongi felnézve a tenyeréből egy ideig elidőzik az eladó arcán, jól szemügyre veszi, úgy, mintha gondolkodna rajta valamin, majd...

- Tudja mit? Hagyjuk, nem kell nekem az a virág! - egyenesedik ki, visszavéve magára a komoly álárcát, majd megindul kifelé. - Jimin, indulunk.

- De... De... - motyogja Kook, ám én nem tudok ellene mit tenni. Taevel egymásra nézünk, és megvonjuk a vállunkat. Egyikünk se érti a jelenlegi helyzetet.

Taehyung:

Később mikorra hazaérek meglepődve veszem észre, hogy Jimin már itthon van. Rend van a lakásban és jó kaja illat. Mikor jött haza? Lehet, hogy a főnöke annyira mérges lett, hogy kirúgta? Ahj, nem tudom, mi ütött ma belé, de Jungkook egész nap szomorú volt miatta, főleg mert elcseszte a rendelést a nem tudja mivel. Én se tudom, mi történt, az egész az egyik pillanatról a másikra történt. Időm sem volt felfogni az eseményeket.

- Jimin, itt vagy? - kukkantok be a konyhába, ahol éppen sóz valamit. - Hogyhogy ilyen korán hazaértél? - lépek mögé, és egy gyengéd ölelésbe fonom.

- Nem volt több dolgom, így haza jöhettem - válaszolja nyugodtan. Meglepő milyen nyugodt, reggel még teljesen be volt rágva, most meg még azt is hagyja, hogy hozzá érjek. - Talán visszamenjek? - nevet fel, és ezzel együtt hallom azt a csodaszép csilingelő nevetését.

- Nem kell - csókolok vállára egy aprót. - Csak fura, hogy itt vagy, azt hittem, kirúgtak.

- Miért rúgtak volna ki? - fordul felém.

- Ma elég mérges volt a főnököd.

- Nem volt az, csak az érzelmei - legyint a levegőbe apró, picinyke kezével -, ne aggódj átmentünk egy másik virágoshoz, ahol készítetett csokrot. Utána normális lett.

Egy csokor miatt lett volna olyan? Fura egy alkat. De mindegy, nem az én dolgom. Kezeim közé veszem Chim testét, és úgy húzom közelebb magamhoz. - Miért más virágboltba? - Megrántja a vállát.

- Nem tudom, talán nem szimpi neki a kis barátod, nem ő lenne az egyetlen, aki nem bírja! - mászik ki az ölelésemből, és siet a gázhoz, hogy a rajta fortyogó levest megkeverhesse.

- Hé, ne kezd már megint! - szólok rá, mielőtt megint szidni kezdené Jungkookot. Eléggé szomorú volt ma, nem hiszem, hogy megérdemli, hogy rossz dolgokat mondjon róla. - A főnököd meg menjen a fenébe, megbántotta a legjobb barátom!

- Bele ne haljon! - ásít egyet.

- Jimin! - rivallok rá. - Ne bántsd, eléggé kivolt ma úgyis! Csak hogy tudd, elárulta, hogy bejön neki az a öreg ember! Neked se esne jól, ha csak úgy hirtelen nem lennék veled kedves!

- De nem vagy! - néz rám dühösen. - Elegem van, hogy mindig őt véded, az ő érzelmeit mindenki elé helyezed, persze az enyém a listádon az utolsó helyen áll. Ha egyáltalán fent vagyok rajta...

- Persze, hogy fent vagy! - temetem tenyerembe az arcom. - Nekem te vagy az első!

- Hát nem látszik!

Ezzel végett is ér a vitánk, mivel fogja magát és bemegy a szobába, ahová nem követem, had nyugodjon le. Én tényleg mindennél jobban szeretem őt, mi több, a saját életemnél is jobban, de ő csak féltékenykedik. Még akkor is, miután elmondtam hogy Mr. Minbe szerelmes. Ő csak azzal foglalkozik, hogy én és Jungkook. Ahj. Pedig vele kapcsolatos dolgot szerettem volna elmondani neki.

Sóhajva elzárom a gázt, kész a leves. Nem szólok be neki, nem zavarom inkább. Helyette eldőlök a kanapén és gondolkodok. Holnap itt a Valentin-nap, erre ötletem sincs mivel ünnepelhetnénk mindezt meg. Bár nem hinném, hogy meg akarja, pedig ha tudná milyen ötletem támadt a problémánk megoldására. Jungkooknak már elmondtam, szerinte nem akadály, de még megkérdezi az édesanyját.

Márcsak Chimnek kéne tudnia róla! De hogyan mondjam el, hogyha megemlítem neki Jungkookot egyszerre veszekedni kezd. Így nem tudom bevezezni az egészet.

Hirtelen egy ajtó nyitódásra leszek figyelmes, Jimin az. Kijön a szobából és visszamegy a konyhába.

- Én már elzártam a gázt! - szólok neki, mielőtt bármi másra is gondolna.

- Kérsz kaját? - hallom meg hangját, amire nem válaszolok. Azonnal felpattanva a kanapéról sietek be a konyhába, hogy jól megöleljem. Jól hallottam a hangján, sírt. Utálom amikor sír, a szívem szakad meg. - Most meg mivan?

- Szeretlek! - nyomok egy csókot a homlokára. -Nagyon szeretlek!

- De mégis mi ez így hirtele...

- Nagyon, nagyon szeretlek! - adok még egy puszit homlokára, majd még egyet és még egyet.

***

Nem mondom, hogy sikerült teljesen kibékülnöm Jiminnel, de együtt aludtunk el, megcsókolgattam azokat az édes ajkait, majd karjaimba zárva el is aludt. Ma pedig Valentin-nap van, még egy indok, amiért ma be kellett jönnöm dolgozni. Túl nagy a nyüzsi. Férfiak, nők, mind megfordulnak. Már rég nem a hagyomány szerint történnek a dolgok. Mostanra már a férfiak is meglepik a párjukat valamivel, nem csak a nők.

- Beszéltél anyukáddal? - kérdezek rá, mielőtt végre bezárnánk az üzletet.

- Igen, azt mondja, hogyha máshogy nem tudod megoldani, akkor megérti, majd keres helyetted valakit.

- De ugye mondtad neki, hogy csak a hétköznapról van szó?

- Persze, hogy mondtam! - mondja nyuszi barátom, és ezzel egy időben jön be a boltba egy futár, egy jó nagy csokor virággal a kezébe.

- Jó napot, egy bizonyos Jungkookot keresek!

- Azt hiszem, az én volnék! - mutat barátom zavartan a saját névtáblájára. Átveszi a csomagját, amit csillogó szemekkel pásztáz. - Nézd! - mutatja felém mosolyogva. Tényleg nagyon szép, harmonikusan van összeállítva három színből: pirosból, fehérből és rózsaszínből, és mindezt rózsákkal kivitelezve. - Van itt egy üzenetem is!

- Ki küldte? - kíváncsiskodok.

- Nem tudom, annyi van rá írva, hogy szeretlek! - szorítja magához.

Cuki, ahogy ennyire örül neki. Bár én most legszívesebben lépnék, mert lejárt a munkaidőm, nem teszem, megvárom míg túlteszi magát annyira, hogy mehessünk. Addig is azt nézem, milyen gyermeki öröm van rajta.

- Nyitva vagytok még? - nyit be az ajtón Jimin. Nem kicsit lepődök meg, hihetetlen, ahogy meg tud jeleni mindenfajta váratlan helyzetekben.

- Hát te? - lepődök meg, ő azonban nem foglalkozvs a kérdésemmel szaporázza meg a lépteit Jungkook felé és nézi meg, amit a kezébe szorongat.

- Tehát Hyung neked rendelte a virágokat - mondja mosolyogva, majd több szót nem intéz Jungkook felé, aki hiába kérdezgette milyen hyung, ki is ő pontosan, megfordult a tengelye körül és rám nézett. - Haza megyünk?

- Igen! - bólintok megfogva a kezét.

- Várjatok már, ki az a hyung! - siet elénk Kookie, kis aranyos. Totál ki van pirulva.

- A főnököm! - tolja ki rá Jimin a nyelvét válaszul, aztán távozunk is. Szerencsére autóval jár dolgozni, ezért azzal is megyünk haza.

- Hihetetlen egy főnököd van! - nevetek fel az autóba ülve. - Ő aztán tudja, hogyan valljon szerelmet.

- Az már biztos! - nevet fel, majd rám néz komolyan. - Taehyung, ne haragudj, hogy nem vettem neked semmit.

- Nem gond! - simítok combjára. - Én se vettem, tudod mit, mit szólnál helyette otthon egy közös fürdőhöz?

- Benne vagyok.

Hazaérve közösen megebédelünk, jól elbeszélgetünk és elhülyülünk, ahogyan azt régen is szoktuk tenni. Most, hogy megtudta, Jungkooknak semmi komolyabb terve nincs velem teljesen kisimult arca lett, felettébb boldog és aranyos.

Kajálás után megengedem a kádba a forró vizet, megszórom finom, rózsaillatú fürdősóval, majd le is vetkőzve beülök. Jimin bejödve először nagy szemekkel végig méri csupasz felsőtestemet, majd látványosan megnyalja azokat a telt ajkait, és levetkőzve beül elém.

- Szeretlek, Tae - mosolyog rám, kissé piroskás arccal, miközben közelebb kúszik hozzám.

- Én is, Chim, én is... - nézek a gyönyörűségre magam előtt megbabonázva, majd előre nyúlva érte egy mély csókot lehelek azokra a dús párnákra.

- THE END -