Tartalma: Jungkook és Taehyung legjobb barátok - bár kicsit különböznek egymástól. Amíg Jungkook egy kis nyuszi, visszahúzodó fiúcska, addig Taehyung egy menő, ami a szívén, az a száján srác. Egy napon pedig teljesen tönkre megy a kapcsolatuk. Vajon valaha újra barátok lesznek?
Figyelmeztetések: trágár szavak, homofóbia, yaoi, szereplők személyisége nem olyan mint a valóságban(!)
Hossz: 5/5 ✔
Szerepek:
Aoi - Jungkook
Kuti - Taehyung

Jungkook:

Akaratom ellenére pattanok oda Taehyung mellé, amikor a két barátunk egymásnak esik. Kétségbeesetten nézek exlegjobb barátomra, akinek sincs jobb reakciója.

- Mit tegyünk?! - kérdi felém fordulva. - Mind a te hibád! Ha nem hazudsz, akkor nincs ez az egész!

- Hazudok? - akadok ki teljesen, már nem is érdekelve, hogy azok ketten mellettünk verekednek. Hát, ez kész. Méghogy hazudok! Inkább ő az, aki kamuzik! Megcsókolt és én csak utána tettem azt! Nem mozdultam rá... Vannak gátlásaim, akármennyire nem látszik. - Nem te voltál, aki megcsókolt, mondván, megmutatja, hogy milyen szar a homokozás, aztán végül bevallotta, hogy nem is volt olyan rossz? Hm?! Talán nem te voltál az?! - mutatok rá vádlón, szúrósan nézve, el sem hidve, hogy komolyan olyan dolgon kell vele veszekednem, ami már megtörtént. Költeni, na, azt tud, de nagyon. Csak én ne költsem át az arcát!

- Hát, én nem így emlékszem - süti le oldalra a szemét. Ami csak egyet jelent: emlékszik, baszottul tudja, hogy igazam van, csak nem akarja bevallani, mert akkor lebukna, hogy igazán élvezi ő is a férfiakkal való testi érintkezést. Kis álszent.

- Tök mindegy, nem érdekel - fonom össze a kezem, a mellkasom előtt, nézve, ahogyan Yoongi Namjoonon ül, és nagyokat üt az arcára. - Én tudom, hogy mi történt, és ennyi a lényeg. Yoongi, azonnal hagyd békén! - rontok oda, hogy leszedjem róla, de nem megy. Túl erős.

- Megérdemli a rohadék! - dünnyögi Taehyung. Nem hiszem el, hogyan tudtam én ezzel a gyökérrel barátkozni?!

- Te érdemled meg, senki más! - kiáltok rá. Már rendesen elszakadt nálam a cérna, és ha még egy percet ilyen feszültségben kell töltenem, felrobbanok. Aztán moshatnak le a falról.

Taehyung:

Döbbenten nézek Jungkookra, az eddigi legjobb barátomra, akibe mindezidáig megbiztam. Itt áll előttem teljesen kikelve saját magából. Rám ordított. Ilyen még nem történt, sőt őt még egyszer sem láttam így viselkedni. Igazán sokkoló, de talán érhető is egyben. Az igazat megvallva tényleg úgy emlékeztem, mint akire rámozdultak, de miután az a bizonyos személy megvilágított a dolgokról, be kellett ismernem, hogy tévedtem. Bár szóba nem ejtettem ki a számon, de belül jól megrótam magam érte. Beharapva alsó ajkam nyelem le az ellenkezésem. Mert biztos, hogy mondanék rá valamit, mindig mondok és sose gondolkodom. De hogy is mozdulhattam rá?! Nem vagyok meleg! Még részegen sem akarok az lenni, de sajnos az emlékfoszlányhoz is jó érzés társul. A francba már, én biztos nem fogok ezen rágódni. Csak egy csók volt. Csak egy csók, semmi több.

- Aú, ez fáj te barom! - nyikkan fel Yoongi elfojtott fájdalommal telt hanggal, szegény, el is feletkeztem róla. Tényleg egy barom vagyok... Előre lépek, hogy segítsek neki felállni - merthogy Namjoon lenyomta -, szegény hyungom pedig a kezét szorongatva engedi el. Megijedek, mit akar? Nem is telik el egy másodperc, de már be is húz a másiknak. Egy baj van, azt kétszeresen kapja vissza, egyenesen a szájára, amiből ömleni kezd a vér.

- Normális vagy? - kiáltom el magam a verekedő másik félére nézve. Mérges vagyok, a gecibe is. Nem hittem volna soha, hogy ennyire ideges leszek, ha hyungot valaha is valaki bántja, de igen. Most ő az egyetlen aki óhajt velem beszélgetni és ez nagyon jól esik nekem.

Namjoon ránézve a kibuggyanó vérre látszólag elszégyelli magát. Megközelíti barátom, de nem hagyom. Karon ragadom azokat a vékony karokat és egyenesen a gyengélkedő felé megyünk.

Jungkook:

Azonnal ahogy elmennek odasietek Lila Szépséghez, hogy megnézzem, jól van e.

- Minden oké? - veszek elő a zsebemből egy papírzsepit, hogy letöröljem a vérző szemöldökét. - Annyira röstellem magam... Nem kellett volna semmit sem mondanom.

- Ne butáskodj - tápászkodik fel a segítségemmel. - Az a köcsög megérdemelte, hogy kapjon egy monoklit. Túl sok van már a számláján. Utálom - ingatja meg a fejét, majd elveszi tőlem a zsebkendőt, hogy jól oda szorítsa a vérző felülethez. Ha ez boldoggá teszi, már én is az leszek. Pedig tegnap, amikor megcsókolt... Ahw, mindegy!

- Jó, tudom-tudom, de akkor is. Nem akartam, hogy miattam sérülj meg - biggyesztem le a számat.

- Nem gáz. Nem sérültem volna meg, ha a törpe hyungja nem védi meg. Pfff - prüszköl egyet a gondolatra. Erre csak egy aprót felnevetek, majd megfogva a csuklóját húzni kezdem magam után, hogy vegyek neki egy kávét. Ki akarom engesztelni, és ez talán nem rossz kezdet.

***

Következő szünetben Yoongi látványa lesokkol. Le van tapasztva a szája sarka, az egyik keze pedig be is van kötözve. Ez most komoly?

- Hé, Nam... - sétálok oda hozzá. Úgy tűnik, ő is éppen őt figyelte. Lehet lelkiismeret-furdalása van?

- Hm? - pillant rám, egy mosolyt erőltetve magára.

- Nem gondolod, hogy egy kicsit túl durva voltál Yoongival? Nézd csak meg, be van kötve a keze - borzadok el. Sosem láttam ilyen állapotban szegényt. Igaz, sosem szerettem, mert mindig minden helyet kisajátított magának úgy, hogy belevéste a nevét, de akkor is. Nem érdemelt ilyen brutális bánásmódot.

- Megérdemelte - vonja meg a vállát, játszva a nem törődöm srácot, ámde közben mégis látok rajta valami kis megbánás-félét. Amit el is hiszek, hiszen Namjoon nem rossz ember, csak meg akart engemet védeni. Ami nagyon jól esik - pirulok el egy kicsit a gondolatra.

- Ez nem igaz - ingatom meg a fejemet. - Ő is csak védte a kis drágalátos legjobb barátját, Taehyungot. Ahogyan te is próbáltál engem is. Ebben semmi rossz nincsen.

- Mi vagy te? Egy kibaszott lelkész? - nevet fel, belebokszolva a vállamba. Au!

Taehyung:

Haza érve azonnal az ágyra dobom magam, ennem kéne valamit, de nem megy. Nem bírok lenyelni egy falatot sem, próbáltam már. Csak arra tudok gondolni, hogy megcsókoltam Jungkookot. Aki a legjobb barátom volt, akit imádtam, aki szinte az öcsém volt és aki egy férfi. És az az érzés, amit kiváltott belőllem az az aprócska szájrapuszi, leírhatatlan... Nem tudom szavakba önteni, hogy miért lehet, azt sem. Talán megbolondultam, én nem akarok meleg lenni. Megfertőzött, átadta a bacijait, direkt. Azért mert piszkáltam, mert hátat fordítottam neki, megbosszúlt. Emiatt egész nap arra a bizonyos csókra tudok gondolni. Istenem, segíts meg kérlek vagy te is büntetsz?

Felülve az ágyon túrok barna sűrű hajamba, megszorítom tincseim, hátha ettől tisztábban láthatom a helyzetet. De nem, mi több, akárhányszor csak visszaemlékszem, viszkedni kezd az ajkam. Nehéz bevallanom - ha valaki a közelembe lenne meg se tenném, inkább mennék hányni -, de szeretném újra érezni. Azokat a puha, fagylalt ízű ajkakat. Finom volt, az alatt a rövid idő alatt is, míg éreztem. És bármennyire is klisés, hányingerkeltő, és csöpög a nyáltól ez a mondat: Akkor először találkoztam azokkal a boldogság termelő pillangókkal, megcsikiztek belülről, mosolygásra késztetve. "Nem is volt rossz." Nem, szeretnivaló volt.

Egy gond van az egésszel, kettőnk közül én voltam az, aki nem fogadta el a másságát, aki ezért úgymond kidobta, aki meg akarta változtatni. Mégis én vagyok az a személy, ki vágyik utána, meg akarja csókolni, érinteni, nevetni és beszélgetni vele. Ha ismét tudnánk beszélgetni, nem is kéne a többi. Azt hiszem hiányzik, ő maga, Jeon Jeong Guk, az én nyuszim. De nem vagyok meleg, én hetero vagyok, amit be is fogok bizonyítani! Elvégre én mondom meg, kit szeretek és nem a nemi indetitásom. Holnap miután beérek az iskolába első dolgom lesz egy barátnőt szerezni. Egy lányt, aki elfelejteti velem Kookot.

Jungkook:

Aznap délután átmentem Namjoonékhoz: szegény a verekedés után nem érezte valami jól magát, mitöbb, szédült egész nap és a befogadó szülei nem voltak otthon. Így azt láttam a legjobbnak, hogyha ott vagyok vele, amíg valaki haza nem érkezik hozzá.

- Nagyon kedves volt tőled, köszönjük - hajol meg előttem mélyen "apja".

- Ugyan! - pirulok el. - Semmiség volt. Namjoon megérdemel ilyesfajta bánásmódot.

- Hallod, zavarba hozol - nevet fel Namjoon, átkarolva a vállamnál fogva egy édes kis puszit nyomva az arcomra. Most ennek mégsem tudok örülni. A mosoly leherved az arcomról, majd elköszönve hazafelé veszem az irányt. Mégis mi lelt engemet? Egészen eddig arra vágytam, hogy Lila Szépség csak velem foglalkozzon, megvédjen, szeressen és puszit adjon nekem. Igen, talán úgy gondoltam, hogyha ezeket mind megkapom, akkor én leszek a világon a legboldogabb ember. Akkor most, hogy ezeket megkaptam, tálcán kínálja magát nekem, hogy végre lépjek a kettőnk kapcsolata miatt, miért nem érzem ezt a felettébb boldogságot? Hol marad ez az érzés?! Mi ez a keserűség bennem?! Miért csak Taehyung arca villan be előttem, ahogy közelebb hajolva hozzám... megcsókol? MIÉRT?!

Sajnos ezek a gondolatok egyre csak szaporodtak este, nem hagyva nekem egyetlen nyugodt, könny nélküli percet. Így adódott, hogy reggel úgy léptem be az iskola kapuján, mint egy mosott szar. Vagy rosszabb: rohadt, mosott szar.

- Hi! - ugrik a nyakamba Namjoon, egy puszit nyomva az arcomra. Zavarba kéne jönnöm, de nem történik meg. Faszomat.

- Szió - vigyorgok rá, és már tolnám is el, amikor meglátom Taehyungot egy lánnyal csókolózni a padon. Tae a padon ül, telt barátnője az ölébe, úgy falják egymást, Yoongi pedig mellettük ülve eszik.
Fúj...

Taehyung:

Barátnőm derekára szorítva egy aprót mélyítem el még ennél is jobban a csókunkat, annak reményében, hátha úgy talán élvezni fogom. Mindhiába, szintuntalan nem mozgat meg bennem semmit. Nem érzem azt a bizonyos áramütést magamba, ami jó érzéssel fut végig egész testemen. Tetőtől - talpig. Szomorúan elengedem és konstolálom magamban, nem fog ez menni. Miért nem élvezem? Miért nem gerjedek be? Hiszen ez a lány tényleg nagyon szép, mi több dekoratív. Pont az eseteim. Most mégis úgy érzem, nem akarom őt. Ajkamba harapva bámulom a lány arcát, látom, ahogy mond valamit, de fele annyira sem érdekel a mondandója, mitsem hogy figyeljek. Fejem a falnak döntve teszek úgy, mintha érdekelne, mit mond.
Szemem kissé oldalra vetve pillantom meg tegnap s talán még ma reggel gondolataim főszereplőjét. Namjoonal lóg, ismét. Teljesen elvesztettem. S miért? Mert egy rohadék homofób vagyok, akinek bejön a legjobb barátja és nem bírja elfogadni a dolgokat.

Hogy is tudnám elfogadni?! Nem normális dolog ez. Én férfi vagyok, ahogy ő is. Mégha talán valamelyikünk nő lenne... Úgy megoldható volna.

- Taehyung - érzem meg jelenlegi barátnőm ajkait a sajátomon. Nem tetszik. Nagyon nem. - Figyelsz te rám?

- Bocsi, elbambultam... - eröltetek magamra egy mosolyt, majd tekintetem visszavezetem arra a bizonyos személyre, ki mellett most oly' szívesen lennék.

- Semmi baj - simít felkaromra egy sóhajt ereszve dús ajkai közül. Oda sem kell néznem, el tudom képzelni milyen vággyal teli arccal néz rám. A reakcióm mégis közömbös. Még egy kibaszott mosolyt sem tudok felé küldeni. Persze ha Jungkook tenné ugyan ezt, rég csókolnám... Francba is! Vajon tényleg?!

Letéve ölemből a kiscsajt állok fel és sietek Kookiehoz. Meglepődik hírtelen mozdulataimtól. Még ezen is elmosolyodom - pontosabban nála már ettől - , kezét megfogva nézek a szemébe. Olyan reménnyel teli.

- Gyere egy kicsit - mondom neki kedvesen, nem akarok vele veszekedni. Kedves akarok lenni, hogy megbocsássa az eddigi bűneim, hogy újra barátok legyünk, hogy szeressen, hogy ne haragudjon.

Odaérve egy beülőbe nyúlok ála alá, majd megcsókolva puha párnáit vonóm közelebb magamhoz.

Jungkook:

Amint megérzem azokat a telt ajkakat az enyémeken, úgy érzem, legszívesebben folyékony halmazállapotúvá változnék. Taehyung szája finomabb bárminél... Teljesen elkocsonyásodva élvezem az érzést, majd nem tudom, milyen okból kifolyólag, de visszacsókolom. Egy pillanatra megdermed, gondolom, meglepődött a cselekedetemen. Bevallom őszintén, én is. De ki nem? Egészen eddig veszekedtünk, nem bírtuk elviselni egymás jelenlétét, mert nem fogadtuk el a nézeteinket. De lehet, hogy ez mind azért történt, mert itt izzott köztünk a kémia?
Jobban szorít az államra, elmélyítve köztünk a csókot, még... Még a nyelvét is átdugja a számba!
Azonnal viszonoznám, simogatnám, elvesznék az érzésbe, ha nem hallanék meg egy fütty szót pár alsóbb éves felől.

- Ahj... - válok el tőle, kissé szomorúan. Látszik az arcán, hogy zavarban van, nem tudja hová tenni ezt a dolgot.

- Jungkook, én... - kezdene el magyarázkodni, de nem engedem. Megfogom a kezénél fogva, és behúzom abba a wc-be, ahol még megvígasztalt. Oda beérve azonnal ajkaira tapadok. Elegem van mindenből; abból, hogy egyik pillanatban kedveskedik velem, amíg a másikban taszítani próbál. Döntse el, hogy akar- e a barátom lenni vagy sem! És az, hogy én itt most rányomulok az csak egy dolog. Egy dolog, amit magam sem értek, de érzem, hogy tennem kell, mert akarom. Csessze meg a világ, akarom TaeTaet!

- Jungkook! - lök el magától, pipacs vörös arccal. - Fejezd be, nem vagyok buzi!

- Hallod, rohadtul nem érdekel! - ütök rá hisztisen a mellkasára, homlokomat oda is hajtva. - Csak akarlak téged, ennyi... - mondom már sokkal halkabban, összeszorított szemekkel. Annyira kínos kimondani ezeket a szavakat.

- Kookie - simít bele a hajamba, majd meg is érzem a tincseim között a pusziját. - Cseszd meg, hogy ilyen baszottul aranyos vagy - dörmögi. Ismét álam alá nyúl, két ujja közé fogja, majd egy nyelves csókkal jutalmaz. Muszáj elmosolyodnom: hyung szerint aranyos vagyok. Ezt sokszor mondta már, de olyan régen volt az. Újra hallani akartam ezt az ő szájából; hiszen jobban esik, mint az, hogyha azt mondaná, szeret. De ha úgy vesszük, ez is valami ilyesmi.
Boldogan viszonzom drága csókját, miközben kezem a nyaka köré fonom, úgy simulva hozzá a lehető legjobban. A szabad kezét ő is a derekamra csúsztatva, kicsit belekapaszkodva, hogy megtartson, el ne szakadjak tőle. Nem mintha akartam volna. Egy hülye érzés nem hagyott. Forróság járja át az alhasamat, pillangók ébredeznek a gyomromba, hevesen verdesve a szárnyukkal. Vajon ő is érzi ezt? Remélem, hogy nem. Az több lenne, mint kínos.
Ajkaimat lágyan csókolja, érzelmesen, úgy, mintha ismerkedne a puha bőrrel, ami elmondhatatlan módon hoz zavarba. Arcom lángba borul, ajkaim égni kezdenek. Taehyung teljesen felgyújt...
Kezeimmel pólója alá simítok, úgy kezdem el cirógatni eszméletlen izmos hátát. Kell nekem. Szerencsémre Tae olyan, mint egy gondolatolvasó: elerszt, áttér a nyakam ívére, majd a kulcscsontomra - azon kezd el őrjesztően munkálkodni. Nyalogatja, szívogatja, puszilgatja és édes szavakat suttog rá, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. Ez annyira hihetetlen - ér fülemig a szám, azonban fel kell nyögnöm az erős markolástól, amit a fenekem egyik gömböcskéjére sújtott. Érzem, hogy már rendesen áll a Jeon kempingen a sátor, emiatt szükségét látom annak, hogy partneremnek is hasonló gondjai akadjanak. Kezemmel abbahagyom selymes bőre simogatását: végig húzom a mutatóujjamat a medence csontján, végül egy hirtelen mozdulattal ráfogok nadrágok keresztül farkára. Pffh, én akartam felizgatni?! Úgy tűnik, sikerült neki egyedül is, nem kellettem hozzá. Ámde érintésemre egy mély nyögést hallat, ami olyan szexi, hogyha nem hallhatom többször, akkor soha életemben nem fogok elélvezni.

- Jungkookie... - nyöszörgi a kulcscsontomra, jobban kezembe nyomva a csípőjét, majd ő benyúl a nadrágomba, és a fenekemet kezdi el simogatni, tágítani.

- Ez fáj! - ugrok meg egy kicsit, mire abbahagyja, de az még inkább fáj. Szitkozódik egy sort azon, hogy mennyire idióta, aztán a csap alá nyomva bevízezi az ujjait, végül a mutatóujja ismét bennem landol. Ez most egy fokkal jobb, halkan fel is nyögök, de nem akarok tétlenkedni, ezért kigombolva az ő nadrágját én is simogatni kezdem férfiasságát. Ő éppen ekkor hajlítja be bennem az ujját, így egyszerre nyögünk fel egy nagyot. Fejét a nyakamba hajtja, de bedugja a következő ujjait is, én pedig keményebben kezdem el verni neki. Szinkronban sóhajtozunk, nyögdécselünk, amikor is már megérzem a kezemen előváladékját. Mindent egyszerre hagy abba, amit én rosszalló pillantással jutalmazok, ám nem tudom, hogy ami ezután következik a sokkal jobb lesz ennél. Nadrágomtól egy szempillantás alatt szabadít meg, alsónadrágommal azonban már nehezebb dolga van. Túl merev már a pici Kookie.

- Sosem gondoltam volna, hogy ekkora a szerszámod - nézi nagy szemekkel álló farkamat, megnyalintva az alsó ajkát.

- Ezzel nem szoktam dícsekedni - pirulok el. Felnevet és megingatja a fejét, közben pedig térdre ereszkedik előttem. Elnyílt szájjal figyelem, ahogyan szép, telt, szív alakú ajkait kinyitja, közéjük véve a férfiasságomnak a makkját. Mélyről hördülök fel, hátravetett fejjel, és beletúrok puha tincsei közé, aprót meghúzva azokat. Erre nem is figyelve, félig lehunyt szemekkel kezdi el körkörösen nyalogatni, miközben egyik kezével a golyóimat masszírozza, a másikkal pedig az ánuszomnál köröz az ujjával. Ez a srác komolyan megőrjít. Csak csinálja már, mást nem akarok! Lassacskán engedi egyre beljebb a szájába a hosszomat, majd mikor eléri a tövemet, vadul szopni kezd, ezzel felgyorsítva a kezei munkáját is. Óh!

- Aaahh... Ehhhz ahnyirhhha jhóhh - fogom görcsösen már a tincseit, amikor kiereszt a szájából. Pedig éppen elcsöppentem már. Feláll velem szembe, fenekemtől fogva közelebb von magához, egy csókot adva nekem.

- Ne haragudj, ha fáj - suttogja ajkaimra, majd ismét a nyakam kezdi el csókolgatni. A seggembe mind a két kezével belemarkol, így nyomva fel a falra, a lábaimat a nyakába akasztva. Ahw, észre sem vettem, hogy mikor húzta le a gatyáját. - Tudod... Szerencséd, hogy mindig van nálam óvszer - kuncogja. Egy kézzel tart tovább, míg a tasakból kibontja a gumit, de mielőtt felhúzná magának, beveszi a szájába, és szopogatni kezdi. Hogy lehet ez a jelent ennyire erotikával fűtött? Úram Istem! Gondolom arcomra kiülhetett ez az gondolatom, mivel TaeTae perverzen vigyorogva kihúzza ki a szájából, a vértől lüktető farkára ráhúzva. Kéjesen nézek a szemébe, szinte könyörögve azért, hogy legyen velem. A jelet természetesen fogja, így beigazítva magát, lassan belém is hatol.

- Aaaaahhhhw...! - sikkantok fel, hátra vetett fejjel. Ez fáj! Kicsit könnyes szemmel nézek rá: olyan arca van, mint aki ennyitől hamarosan elsűl. Óvatosan hatol egyre mélyebbre, ami egy idő után egyre kellemesebb lesz. Mitöbb, én lököm előre magamat, hogy jobban érezzem. Nem hiszem el, hallom Taehyung mély nyögéseit, érzem forró, lükető tagját, ami sokkal jobb érzés, mint vártam. Bárcsak tényleg, mindig ilyen lenne velem...

Taehyung:

Az aktusuk végén, mikorra már csak ő öltözik, sem tudom elhinni, amit tettem. Nem. Az a személy nem én voltam, lehet hogy valami természet ellenes dolog miatt, meg akartam csókolni, de azért... Ezt nem. Nem akartam bántani. Főleg itt a suli vécéjében nem. Tudom, hogy ez volt neki az első. A francba is! Kurva romantikus volt. A baj az volt, hogy miután összeért az ajkunk, nem bírtam magamnak parancsolni. Elszállt velem a ló. Átestem a másik oldalára, de jó messzire. Egyszerűen csak olyan finom volt, mindenfajta elvem meghazudtólva élveztem vele a csókot. Jó érzés volt, úgy éreztem, felpezsdül a testem, boldogság járja át. Még soha nem voltam olyan felszabadult és éves, mint akkor. Mintha egy teljesen más Taehyung lett volna. Egy vadállat, aki felfalta a nyúsziját.

Tenyerembe temetve arcom, vetem hátra a fejem. Azt sem értem, ő miért nem ellenkezett. Miért nem lökött el. Én biztos azt tettem volna a helyébe. Eddig buziztam s ezért veszekedtek vele, erre tessék. Lefekszem vele az első adandó alkalommal. Borzalmas vagyok. Ellentmondó. Azt hiszem, magam sem tudom eldönteni. Egy valamit tudok, mégpedig, hogy nem vonzódom a férfiakhoz, mégis Junkook ez alól kivételt képez. Lehet, mert a barátom, még nem jöttem rá pontosan, de akarom őt. Na de, az ember nem akarja minden barátját, igaz? Nem tudom!

- Minden rendben van, hyung - érzek meg kezemnél egy lágy simítást. Aggódó szemei kutatját a baj forrását, de én csak abba a mélybarna huncut szempárba tudok nézni. Lehet, hogy tetszik nekem? Létezhet olyan? Megtörténhet?

- Nincs semmi baj! - válaszolom nem túl sok érzelmet kimutatva, ugyan is túlságosan lefoglal a gondolkodás ahhoz, hogy érzelmeket is fejezzék ki testemmel. Talán Yoongi hyungot meg kéne erről kérdeznem. Ő biztos tud ebben segíteni, tapasztalt már az ilyenekben. Remélem. Kérlek, hyung, adj egy jó tanácsot! - De most mennem kell, csá! - megindulva megemelem jobb lábam, ámde drága látos nyuszi a kezemért kap. Mérgesen -amiért nem enged el- tekintek le rá. Nem sír, talán mérges és még talán jól látom szemében megbuggyanva a könnycseppet. Annyira sajnálom. Bántottam.

- Ne haragudj! - hajolok meg kissé, majd el is hagyom a helyiséget.

****
Másnap reggel a folyosón Yoongi szokásos padjára ülök, ahol ő is szokott lenni. Hamar meg is jön, csak késett a vonata.

- Kérdezhetek valamit? - térek a lényegre, ahogy helyet foglal mellettem. Sokáig tart, nagyon lusta egy ember.

- Már megtetted szoval...

- Igen...! - félelem izgatottan.

- A válasz nem, de mond! - legyint le mosolyogva. Ezek szerint ma jó kedve van. Még jobb.

- Na, szóval bajban vagyok - hajtom le a fejem zavartan -, tudod Jungkook.

- Mi van vele? - sóhajt fel.

- Meleg! - válaszolom tettetett felháborodással a hangomban.

- És? Valami gondod van velük? - kapok tőle egy csaklevest. Fáj, eszméletlenül, hülye hyung.

- Hát persze, tudod mit gondolok róluk.

- Igen?! - változik meg most neki a hangneme - Tudod, nem minden igaz, amit hiszel róluk, mi több talán meg kéne őket ismerned! És végre békén hagyni azt a szegény srácot.

- De épp ez az! - nyűszítek fel - Azt hiszem tetszik nekem, mi lefeküdtünk - ahogy elregélem neki, mi történt mondatom utolsó részlete elég halványá válik. Ennek ellenére pupillái kétszeresre növekednek. Látszik rajta, hogy nem akar hinni a fülének, nem hibáztatom. Az ő helyében én sem akarnék. A nagy hetero Kim Taehyung belezúgott egy nála fiatalabb férfiba. Lehet valami ennél gázabb?

- Hát akkor? - értetlenkedik felhúzva bizonyára frissen szedett ívelt szemöldökét.

- Mit akkor? Nem vagyok egy mocskos buzi!

- Nem? - kacag fel, lökve egyet a vállamon - Hát bocsáss meg az összes mocskos buzinak, aki a világon él, sajnáljuk a rohadt homofób énedet sérti a létünk. Hülye köcsög! - lök rajtam még egyet, amitől leesek a földre. Igaza van. Teljes mértékben, ezért nem is védekezem. Igazán megérdemlem amit kapok. Egy rohadt homofób vagyok, aki ahelyett hogy elfogadta volna legjobb barátja másságát, eltávolodott tőle, bántotta, végül vissza szállt rá a karma és beleszeretett. Olyanná váltam, akit elítéltem.

- Mond csak Taehyung - szólalt meg ismét -, hogy várhatod el az emberektől, hogy elfogadjanak, ha te is elítélsz embereket?

- Jól van már! - kiálltok fel, hogy befejezze a papolását. Megértettem. Egy hülye barom vagyok, egy gyökér, aki a gyökér titulust sem érdemli meg. - Hagyd abba! Kérlek, megértettem!

- Biztos? - vesz visszább hangjából az akkor eröteljes hang mostmár lágyam csengő bátorítást súgárzó hang lett. Bólintottam. Kezét felém nyújtva segít fel a padlóról. Leülve mellé átgondolok mindent, magamat, Kookot, a kapcsolatunk, ezt a nemi indetitásos témát és végül, ahogy hyung kiakadt. Ezen akaratlanul is felnevetek, amit nem ért.

- Mi vagy te? - nevetek fel hangosan kiejtve számon minden gondolatom - A homoszexuális és minden másfajta ember titkos szuperhőse?

Piszkálásnak szánom, ami hat is, legalább is az én részemről. Makd megszakadok, még könnyezek is. Ámde, mint minden jónak most is vége van ennek a baráti jelenetnek. Megjelenik Namjoon és a Slepje, Kookal együtt.

- Te hülye köcsög! - ugrana rám Namjoon, csakhogy legnagyobb meglepetésemre, pont az a személy fogja le, akit bántottam. Pedig megérdemelném a verést, egy jó kiados verést! Abbóp biztos tanulnék, vagy csak a lelkiismeretemen segítene, de az mindegy.

- Kérlek! - kérleli Namot Jungkook - Megígérted, hogy nem bántod!

- Egyszerűen nem tudom, nem megüti, kihasznált téged!

- Nem használt ki! - meglepödőm, mert ez hazugság, tegnap az történt, ugyanis ő nem akarta - Én is akartam! - mondanom sem kell, hogy még jobban meglepődőm - Mi több én nyomultam rá, azért mert szeretem, tudtam hog mi lesz a következménye, mégis meg akartam tenni.

- Jungkook... - lágyultak el Namjoon eddig befeszített izmai.

- Ha..Had mondjak valamit én is! - szólalok fel, ezzel megkapva az ottani összes fiú figyelmét. Remek. Egy lépéssel átszellem kettönk közti üres teret egy ugyan olyan finom csókkal, mint amilyet tegnap váltottunk. Végülis el kell ismernem, Yoonginak igaza van. El kell fogadnom, vagy mi. Legalább megprobálom... - Meg akarom veled próbálni! - nezek a szemébe. Alig hisz a fülének, karjával nyakamba csipaszkodik és úgy kacag fel. Ez a hang, ez amit már olyan régóta hallottam. Hiányzott. Homlokom ővéhez illesztve engedek meg magamnak egy mosolyt. Így olyan meghít. Mi a francnak ellenkeztem?

***
Egy héttel később mikorra szinte minden helyrejött, meg tudtunk beszélni minden bajt, mindent, amin veszekedtünk együtt. Bevallotta, hogy szerelmes belém, én azt hogy tetszik nekem. Bár nyilvánosan nem enyelgek és viselkedek úgy mint egy meleg, attól még megtudták az osztálytársaim. Ki így, ki úgy fogadta. Leszarom a véleményük. Rá kellett jönnöm, hogy a szuperhősnek mindenbe igaza van, mindenki csinálja amit akar és ne figyeljen mások reakciójára. És én bizony most Jeon Jeong Gukkal szeretnék lenni.

- Hello! - lép élénk Namjoon, még a mai napig nem bírom, de mióta Kookal úgymond összejöttünk, majdnem minden nap itt lóg velünk. Szegény Yoongi hyungot boldogítva, mindig veszekednek.

- Szia, helyzet? - mosolygott rá nyuszis arcávval a másikra.

- Hát tudjátok az van, hogy jövő héten már elutazom. Vissza Amerikába!

- Hogyhogy? - értetlenkedek elsőnek hármunk közül. - Azt hittem egész évben itt fogsz tanulni.

- Dehogy. Csak egy ideig. Tudod, meguntam Koreát, szörnyen unalmas, Amerikához képest legalább is biztos.

- Akkor menj oda, senkinek sem fogsz hiányozni! - szól be neki hyung mogorván - Hülye amcsi.

- Miért? Fáj az igazság? Unom ezt a helyet! - tolja ki rá a nyelvét. Ez a srác kész, direkt veszekedést szít.

- Még egyszer kitolod rám a nyelved, agyon ültlek!

- Bleh! - tolta ki ismét. Nem vette komolyan a fenyegetést, de mikkora rájött hogy Yoonie hyung támadni kezd, futni kezd. Vicces, ugyan utánna az én drága hyungom is.

- Akkora idióták! - ingasda meg Kookie a fejet őket figyelve, már a földön tanyálnak. Namjoon elesve, rajta hyung. Ütni kezdi, mire a másik egy puszit hintve kezére el tud menekülni.

- Nézd meg Yoongi képét! - nevetek fel csapkodva a térdem - Zavarba jött.
Ám Jungkook a nevetés helyet mosolyogva megingatja fejét, majd megölelve, közelebb ül hozzám. Jó illata van, olyan maknaes. Oldalra fordítva fejem látom, ahogy arcát belepasszörözte felkaromba. Édes, nem tudok mást mondani. Egy ideig még csodálom a látványt, aztán oda hajolva a haja közé csókolok egy aprót.

💙THE END 💗