Tartalom: Taehyungot az éjféli misén elbűvöli az egyik iskolás társa; Jungkook. Egy igazi angyalnak tartja, akit minden áron meg szeretne védeni mindentől, persze csak gondolatban. Ugyanis beszélni már nem mer vele. És persze ne is feledkezzünk meg arról a tényről, hogyha valaki angyali külsővel rendelkezik, nem biztos, hogy az is valójában. Ki tudja mi rejtőzik a külső mögött?
Nyerte: Szonjaca
Hossz: 3/?
Figyelmeztetések: trágár beszéd, yaoi, Isten káromlás
Szerepek:
Aoi - Jungkook
Kuti - Taehyung

Taehyung:

Jeon Jeong Guk, az én egyetlen angyalom, az égből pottyant emberkém, aki mellesleg nem messze tőlem szívja a cigit a haverjaival, miközben a mellettük elhaladó nőket figyelgetik. Néha, néha még rájuk is füttyent, amin persze a többiek készségesen nevetnek. Egy bohóc, fenegyerek, aki azt nézi, mitől lesz menőbb. Vagy egy angyal, akit bele kényszerítenek ebbe az egészbe, nem tudom. De meg akarom tudni, meg akarom ismerni. Tudni akarok róla mindent, a-tól z-ig.

- Taehyung, figyelsz te rám - böki meg a vállam Xiao.

- Persze, ne haragudj csak elbambultam, miről is volt szó?

- Olvastam egy könyvet, aminek a lényege a Damaszkuszi rózsa, meg a... - Valójában nem nagyon érdekel, ugyanis minden áldott nap elmondja ezt a bevezetőt, majd csak azután kezdi el mesélni, amit pontosan tegnap olvasott. Figyelmemet ismét ő kapja meg, és olyan dolog történik, amit nem hittem volna. Ő is engem néz, megdöbbent arcomat látva elmosolyodik, olyan kacéran és amolyan szívdobogást keltően, mint ahogyan az a könyv a regényeiben lenni szokott. Alsó ajkamba harapva várok türelmesen, mi lesz pontosan, majd másodpercekkel később kacsint egyet. Nekem is reagálnom kéne valahogy. Itt az esély a nonverbális kommunikációra. De hogyan? Nem jut eszembe semmi, pedig meg akarom dobogtatni a szívét. Ha mást nem is, legalábbis megmozgatni.

- Taehyung - böki meg ismét a vállam barátom -, miért nem hívod el egy randira?

Tudom, hogy Jungkookra gondol. Talán tényleg el kéne hívnom randizni, a szemébe vágnom az igazságot. Két dolgot válaszolhat, vagy bejövök neki, vagy sem. Próba szerencse.

Jungkook:

Látom, ahogyan a kis szemezgetésünkre Taehyung valami újult erőre kap, és megindul felénk. Pontosabban felém. Na, mi az, haver, most hogy szép a szemem már ismerkednél velem? Haha, Jimin, nem csak neked előnyöd a külsőd. Elnyomva a cigimet zsebre dugom a kezemet, és a falnak vetve a hátamat megvárom, amíg a kis drága szent fazekam ideérkezik hozzánk. Ez persze a többieknek fel sem tűnik, beszélgetnek tovább, már nem is tudom, hogy miről.

- Sziasztok! - érkezik meg társaságunkhoz, fülig érő mosollyal az arcán. Erre mindenki felé kapja a tekintetét, ő pedig máris teljesen megdermed, ezzel el is tüntetve az eddigi magabiztosságát.

- Helló - köszönünk szinte kórusban. Nyel egy nagyot, ezzel érdekesen megmozgatva az ádámcsutkáját. Uh, hogy én mennyire imádom ezt... Szinte napokig el tudnám nézni, ahogy egy férfinek az ádámcsutkája mozog. Olyan megigéző. Egyszer ezt elmondtam Jiminnek is, azóta ezzel szekált, bármikor hozott hozzánk a pasijai közül. "Szexi a csutkája, mi, Kookie?" Baszki! Mindenkinek lehetnek fétisei!

- Hiányoztam? - akaszkodik Jimin hyung azonnal a nyakába, még jobban zavarba hozva őt.

- Öhm, izé... Valójában most Jungkookhoz jöttem - motyogja, de a végére megereszt egy szelíd mosolyt szőke hyungom felé, hogy ne haragudjon rá. De ő persze nem hajlandó elviselni, ha valami nem körülötte forog, ezért oda is áll Hoseok mellé duzzogva, hogy őt senki sem szereti. Kis szegény. Majd mindjárt megsajnálom. Vagy nem - még eldöntöm.

- Mi az? - túrok bele a hajamba, megigazítva a tincseimet. Mindig rosszul állnak, lelapulnak a fejemre. Ahj, tök gáz...

- Hátööö... - kezd kínos nevetésbe, körbe nézve, valami menekülőt keresve, de szerencsétlen nem talál más megoldást, minthogy vegyen egy mély levegőt, és komolyan a szemembe nézzen. - Eljössz velem ebédelni? - Arca hirtelen olyan pirossá változik, akár egy paradicsom, a fiúkból pedig előtör a nevetés, amit nem nagyon értek, hogy miért teszik. Taehyung barátkozni akar, így elhívott lógni, nagy cucc.

- Ja, miért is ne? - vonok vállat, játszva a menőt. - Várj meg a suli után, hat órám lesz - vigyorgok rá olyan igazán Jungkookosan, miközben újra rágyújtok.

Taehyung:

Majd kicsattanok az örömtől, ez valami hihetetlen! Igent mondott, beleegyezett, elfogadta a meghívásom! Ezt vehetem már fél sikernek is, igaz? A mai nap az én napom, semmi és senki nem ronthatja el! Visszasietek Xiaohoz és a nemrég csatlakozott Sehunhoz - egy kicsit haragszom még rá -, vigyorogva állok meg előttük. Komolyan, olyan érzésem van, mintha repülnék. Lehet ennél jobb?

- Na, mi volt? - kérdeztek rá egyszerre, ahogy odaértem hozzájuk.

- Randizunk vagy valami olyasmi - válaszolom izgatottan, nem tehetek róla, nem bírom visszafogni magam. Érzem, hogy jó úton haladok és ez feltölt. Mintha egy magas hegyről kéne leugrani - leszámítva hogy félek a magasban -, az andrenalin szintem megnő, emiatt pedig jól érzem magam. Pont mint most.

*****

A nap további részében különféle instrukciókkal láttak el a fiúk, mint például hova vigyem enni, mit ne csináljak, meddig menjek el, ha esetleg úgy alakulna stb... Sajnos el kellettek a tanácsok, most fogok először randizni valakivel és nagyon nem akarom elrontani.

- Akkor indulunk? - áll meg mellettem Jungkook. Bólintok, majd a kis járgányomhoz igyekszem. A biciglimhez.

- Öhm... én gyalog vagyok.

- Ne aggódj, csak tolom magam mellett - veszem ki a biciglit a többi közül.

- És ha én mennék vele, te meg sétálsz? - akasztja a kerékpár kormányára a táskáját.

Kérdésén meghökkenek, először úgy gondolom, hogy viccel, de aztán, mikor arrébb tessékel és raül, rá kell jöjjek, hogy ő bizony komolyan beszél.
Biztos nagyon fáradt, bár arckifejezését elnézve, élvezi a cukkolásom. Pedig már elterveztem, hogy ilyen romantikus módon a bicikli mellett haladunk, miközben egymás szemébe nézve beszélgetünk.

- Na, könnyen megy?

- Aha, alig tekerem meg és nagyon gyors. Könnyű és még jól is néz ki. Eladod?

Jungkook:

Látom, hogy a kérdésemen szemei tányér nagyságúra nőnek, nekem pedig ezen fel kell nevetnem. Kis aranyos! Minden egyes szavamat komolyan veszi!

- Nem ám komolyan veszed! - vigyorgok rá, mire ő is megereszt magának egy zavart mosolyt.

- Nem vettem - ingatja meg a fejét, próbálva velem tartani a tempót.

- Jaj, te - forgatom meg a szememet. Leszállok a járgányról, majd meg is állok a haladással. - Ülj fel, tekerj, én pedig felszállok hátra - utasítom szinte. Taehyung mint eddig minden szavamon csak meglepődik, de mint egy hűséges szolga teljesíti parancsomat. Én is felülök mögé a csomagtartóra, és automatikusan át is ölelem a derekát. Mnnn, micsoda jó illata van. Teste érintésemre megfeszül, de nem mond semmit, csak tekerni kezd, előre, a végtelenbe.

- Akkor szeretnél enni valahol? - hallom meg egyszer csak kérdését. Megingatom a fejemet.

- Nem akarok. Nincs nálam pénz és mivel csak most ismertelek meg nem várom el tőled, hogy fizess helyettem.

- Nem volna probléma! - kezdene mentegetőzni, de mielőtt nagyon belelendülne, félbeszakítom.

- Nem, Taehyung! Most csak lógunk, szóval ne akaratoskodj már - kezdek puffogni, felfújva az arcom, de hamar abba is hagyom. Jimin szerint ilyenkor olyan vagyok, mint egy igazi kis nyúl. Akkor mondjuk ő mi? Egy kiskutya?! Hah... Még szerencse, hogy most nem követett minket, hiszen akkor az ő faszságait is kellene hallgatnom, nem csak Taehyungét.

- Jól van na! - Hangjában hallani lehet, hogy kicsit megsértődött, de nem érdekel. Ne legyen gyerekes. - Akkor van kedved elmenni a parkba?

- Naná! - vigyorodom el, majd pont ekkor jön egy bukkanó, így jobban belé bújok. - Hyung, ne hagyd, hogy leesek! - kuncogok, arcomat az izmos hátába fúrva. Rohadt jó a parfümje. Majd meg kell tőle kérdeznem, honnan vette.

- Nem hagyom... - motyogja, kicsit lassítva a tempóján, majd meg is áll. - De itt vagyunk,leszállhatsz.

- Nem akarok! - ingatom meg a fejemet, jobban belébújva. - Az illatod magához láncolt.

Taehyung:

- De... De... De... - kezdek el dadoogni, amin fel is kuncog. Ez a gyerek hihetetlenül édes. Egy pillanatra lehunyom a szemem, csillapítani akarom a szapora szívverésem. Miután ez sikerül mondok neki, hogy szálljunk le. Ki tudja, ha továbbra is így maradunk akkor nem e leszek rosszul. Egy biztos visszafelé nem így fogunk utazni.

Jungkook leszálva a bicikliről indul meg minden szó nélkül az egyik irányba, amiért megijedek, ezért követni kezdem. Nem akarom, hogy eltűnjön, lehet megharagudott. De könyörgöm, ki mondja meg a másiknak hogy rohadt jó illata van? Öhm... Elég zavarba ejtő.
Egyszercsak azt veszem észre, hogy a hotdogos standnál jobbra fordul, ezért én is. Meg is látom, hova szeretne menni. Itt van a deszkapark. Ne! Nem akarom, hogy oda menjünk! Egyrészt azért mert kettesben akarok lenni vele, ugyanis kényes dolgokat akarok megbeszélni, másrészt messze hagytunk innen a biciklit. Még csak ki le se lakatoltam, de még csak ki se támasztottam, egyszerűen ledobtam a fűbe.

- Jungkook! - szólítom meg.

- Igen? - néz hátra mosolyogva - Siess hyung, a félcsővet akarom!

- Nem akarok oda menni! - húzom vissza kezénél fogva, elpirul, ahogyan én is. - Sétálgassunk, szeretnék megbeszélni veled valamit.

Muszáj bátornak lennem, ha nem teszem, sose tudja meg az érzéseim és én sohasem tudom meg, hogy lehetett e volna esélyem nála. Bólint, majd elindulunk visszafelé, szerencsére a bicikli ugyan ott van, odaérve a járműhöz Jungkook ki támasztja, majd rámnéz.

- Szóval, miről szerettél volna beszélni? - hangján érezhető hogy egyáltalán nem érdekli a mondandóm, mi több kissé meg is van sértődve. De nem érdekel, én bizony elmondom, csak kéne valami felvezetés.

- Öhm, Jungkook, te mit gondolsz azokról az emberekről, akik a saját... Saját neműk iránt vonzódnak...? - magam is meglepődök. Hogy voltam képes kimondani ilyesmit?

- Ez meg milyen kérdés? - szalad össze a szemöldöke.

- Csak válaszolj!

- Oké... Hát nincs velük semmi bajom, miattam legyenek csak együtt meg ilyenek. Nem értem, miért gondolja sok ember, hogy bűn, meg azért ha belegondolsz, Isten nem teremtette volna meg őket, ha bűn lenne.

- Nem tudom - hajtom le a fejem szomorúan, tárgyilagosan beszél, mármint örülök hogy nincs ellenére az ilyen dolog, de na -, ha már szóba hoztad ezt az Istenes dolgot, akkor elmondom, hogy szerintem meg, az az ember, aki ilyen beállítottságú az előző életében valami nagyon nagy dolgot kellett megtennie, ezért is bünteti Isten ezzel.

- Lehet - bólint zavartan -, de hyung, mire akarsz kilyukadni?

- Hát... - szorítom össze a szemem, érzem hogy elutasítást kapnék, de mostmár be kell fejeznem ezt az egészet -, tudod én vonzódok a férfiakhoz.

Próbálom megtalálni a tekintetét, de egyfolytában félre néz, most akkor mégis csak utálja őket? Sóhajtva folytatnám a mondandóm, de félbe szakít.

- Sajnálom - hajol meg előttem mélyen -, most már tudom, miért hívtál el, hogy mit szeretnél. De én azt hiszem, nekünk más felé büntetést szabott ki Isten. Ne haragudj!

Jungkook :

Miért? Miért?! MIÉRT?! Miért kell minden jót elrontani?! Azt hittem, találtam végre valakit, akivel tudok beszélgetni a zenéről meg ilyenek, de nem. Taehyung egy idióta! Egyáltalán hogyan szeretett belém? Nem is ismer! A faszomat!

- Se-semmi baj. Köszönöm, hogy meghallgattál. - Szép arcára egy keserű mosolyt erőltet, amitől persze megint én érzem magamat szarul. Ahj már! Istenem, a fene enne már! Kurvára nem létezel - duzzogok magamban.

- Nagy kérés lenne, hogy továbbra is barátok maradjunk? - próbálok kedves maradni, és nem lekiabálni a fejét, amiért elrontotta a közös délutánunkat.

- Pe-persze - bólint zavartan, nagyon vörös arccal. Erre elvigyorodom, megragadom a kezét és vonszolni kezdem a deszkaparkig. Nem kell itt állandóan drámázni: lógjunk közösen, szeressük egymást, mint haverok és akkor mindenki boldog lesz. Én és Taehyung is. Na meg... Mégis mit gondolt magáról?! Majd csak úgy a karjaiba borulok, amikor nem is ismerem annyira? Mert nem. Igaz, nem vallom magamat melegnek, de nem zavarna, ha egy férfi lenne a szerelmem. Csak őszintén érezzünk egymás iránt - nagyobb vágyam nincs is. Taehyung pedig biztosan nem szeret: maximum a külsőm tetszik neki, és rám veri minden éjszaka. De ennyi.

- Hellósztok! - látom meg a fiúkat deszkázni. Tae elengedi erre a kezemet, és inkább leül egy padra. De most nem fogok vele törődni. Tudom, hogy haragszik rám, amiért nem úgy mennek az események, ahogyan azt ő akarta volna, de nem érdekel. Jól akarom magamat érezni.

- Csá! - vigyorog rám Yoongi hyung, miközben mutat egy menő mozdulatot a félcsővön.

- Aztaa! Én is akarok! - csillan fel a szemem, odaszaladva a kipakolt deszkákhoz, hogy válasszak egyet.

- De hiszen nem is tudsz - nevet ki hyungom, mire én felfújom az arcomat. Kis magabiztos!

- Igenis tudok! - makacskodok. Felállok a gördeszkára, hajtom magamat egy darabig, majd amikor fel akarnék ugratni a csőre, felborulok, kiterülve az aszfalton. Fájdalmasan szorítom erre össze a szememet, a fejemhez kapva, mert hogy ez nagyon fájt, az tuti.

- Jungkook! Jól vagy?! - hallom meg hodolóm aggódó hangját. Lassan kinyitom a szemem, de nem volt a legjobb ötlet. Tae arca olyan közel van hozzám, hogyha egy kicsit közelebb hajolna összeérne a szánk. Úristen, úristen, úristen... Miért van még most is ennyire férfias illata? Istenem, segíts meg!