Tartalom: Kim Taehyung már gyakornoki évek alatt elkövette talán élete legnagyobb hibáját: érzelmeket kezdett táplálni az egyik leendő bandatársa iránt. Azóta már eltelt három év, de még nem tudott túl tenni ezeken a gondolatain, mitöbb: csak gyarapodtak, míg nem egy éjszaka megelégelte, és ráírt az éppen elérhető Yoongira.
Figyelmeztetés: trágár szavak, yaoi
Hossz: 4/3
Szerepek:
Aoi - Taehyung
Kuti - Yoongi

Yoongi:

Még, hogy én játszani? Nem szoktam. De mindegy. Jin hyungra hagytam, had higgyen, amit csak akar. Vacsora után még észlelem, hogy Taehyung szívesen beszélgetne velem. Én is vele, főleg, hogy miért alszik, és eszik ilyen keveset, de nem tehetem. Le kell mennem a stúdióba, megírni azt a idióta szakítos számot. Még szerencse, hogy holnap már kikapjuk a rég megérdemelt szabadságunk. Egy egész hét, eszméletlen lesz, annyi szent. Beérve a céghez azonnal elfoglalom dolgozó szobám. Kabát, sál, sapka le, fejhallgató fel. Bekapcsolom az egy hete megírt ritmust, és a mellé tartozó szövegfájlt, de az írás nem megy. Hogy is menne? Legjobban akkor tudok írni, ha feszült, szomorú, esetleg boldog vagyok. De ez esetben az utolsó opció egyáltalán nem válik be.

Gurulós székem lábam segítségével cseppet hátra lökve kezdem a plafon tanulmányozását. Fehér, mint minden ebbe a cégbe, talán az az egyetlen egyedisége ennek a helyiségnek, hogy van fent egy kis rész. Azon a részén mind a heten aláírtuk a nevünket, páran még rajzoltunk is. Emlékszem én pont Namjoon nyakába ülve kreáltam saját alkotásom. Az autogramom. Mellette közvetlenül Jimin hülye rajzai vannak rólunk, majd Taehyung Chyper "grefitije." Olyan aranyos, hogy ennyire rajong ezért a dalért.

Taehyung:

Miután mindenki visszafekszik pihenni, én neki látok a takarításnak. Ezt mindig szívesen teszem: nem tehetek róla, anyám belém verte azt, hogy irritáljon, ha valami nincs rendben. Ennek pedig csak örülnek a fiúk.
Odahordom az edényeket a mosogatóhoz, és neki is esek elmosni őket. Ezzel is hamar végzek: ezt követi a felmosás és söprés. Ez mind nem telik bele fél órába, de még mindig nem vagyok álmos. Nem törődve ezzel az érzéssel ágyba bújok, magamhoz ölelem a kis plüssöm, és lehunyom a szemem. De nem. Nem megy. Gondolataim ismét cikázni kezdenek, összefüggéstelenül, Yoongin kilyukadva. Ne máár! - fúrom a fejemet a párnámba. Nem érdekel, most, ha akarja az elmém, ha nem, aludni fogok! Oldja meg nélkülem a Yoongi iránti reménytelen érzélmeim - gondolom, mire kipattanak a szemeim. Nem bíroooom!

"Alszol?" - írok rá ismét, ugyanúgy, ahogy tegnap is.

"Hát persze~" - válaszol szinte azonnal, amin elmosolyodom. Lehet ő is éppen írni akart nekem?

"Zavarlak?😊😄" - kérdem reménytelenül, a nemleges választ várva.

"Remélem, ez költői kérdés volt. Persze, hogy zavarsz, Isten szerelmére, Taehyung, éjfél múlt!"

"Mégse alszol!*^*" - írom duzzogva. Méghogy zavarom! Tudom, hogy titkon imád velem este chatelni. Tudooom!

Yoongi:

"Tudod, valakinek dolgoznia is kell! "- írok vissza neki sebesen. Őszintén, zavar, de mit csináljak, ha egyszer nem áll le? Zargat, direkt. Az már teljesen más kérdés, hogy alig csináltam valamit is ebbe a pár órába, míg itt voltam. Sőt! Egy ideje azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon alszik-e, de akkor is. Gondolhatna arra, hogy nem mindenki szereti ha munka közben ráírnak. Mármint én szeretem, de attól még biztos van olyan, aki nem.

" Akkor dolgozz 😢😷"

" Mennyire sajnállak!"-vigyorodom el ezt gépelve.-" Menj inkább aludni. Tegnap sem aludtál sokat, ha ma se fogsz, akkor ki fogsz fáradni."

" De nem tudok!!!!" -annak ellenére, hogy különleges módon ehhez nem írt semmiféle hangulatjelet, el tudom képzelni, ahogy hisztisen mondja nekem.

"Miért? Valami baj van? Beteg vagy? Enni is alig ettél! "

Na jó, most már tényleg kezdek aggódni ezért az idiótáért.

" Nincs semmi baj , álmatlanságban szenvedek."

Aha, szóval álmatlanság. Értem. Tudom is, mi segíthet.

" Figyelj, lehet fázol vagy egyedül érzed magad, feküdj oda Jimin vagy Kook mellé, próbálj meg elaludni."

" Nem vagyok kölyök! 😡😖"

Ó, dehogynem! A világ legnagyobb kölyke...

"Csak menj! Legvégső esetben feküdj Hyung mellé, majd ő a karjaiba vesz. Elaltat." - A véget direkt elhülyéskedem, remélve, hogy veszi az adást.

" Jó, megpróbálom, de ha úgy sem megy? 😭😱"

" Akkor bejössz hozzám, megvárod, míg kész leszek és együtt elalszunk."

Valójában nem írnék ilyen nyilvánvaló meghívást magamhoz senkinek, de mivel éjfél múlt, fáradok. És fáradtan nem figyelek oda, mit csinálok.

Taehyung:

Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogyan Yoongi édesen, incselkedőn elmosolyodik, és úgy mondja ezeket a szavakat. Idióta! - pirulok el, majd nem hazudtolva meg magamat, hülyeséget válaszolok.

"Oké, akkor megpróbálok elaludni a többiekkel. Jinnel biztosan sikerülni fog^^"

" Biztosan. c:" Végre! Megéltem azt a pillanatot, amikor Yoongi hangulatjelet írt nekem. De nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz dolog. Ahj, már! Olyan idegesítő, hogy ennyire kiismerhetetlen.

"Akkor hagylak dolgozni. Jó éjszakát, Hyung! <2.9"

"Jó éjt. <0.5"

Ezen egy aprót felkuncogok, majd elrakom a telefonomat. Igaz, ő maga írta, ha nem tudok aludni, nyugodtan menjek oda zaklatni, de nem tudom mégis hogyan gondolta. Idol vagyok: egyedül bóklásszak Szöul utcáin?! Meg sem találnának a perverzek! Még szerencse, hogy ő éppen hazaér. Sóhajtva felállok, majd megcélzom Jungkook szobáját. Nem kopogok, hiszen felesleges lenne: Namjoon Jinnel van, ő pedig alszik mint a bunda.

- Kookie! - rángatom meg.

- Igen? - kezd ébredezni.

- Itt aludhatok? - nézek rá boci szemekkel, mire csak megrántja a vállát és visszaalszik. Bólintva bebújok mellé, majd lehunyom a szemem, de nem hat. Sőt csak rosszabb: azon kezdek gondolkodni nehogy Yoongit valami fazon elkapja hazafele jövet. Nem foglalkozva azzal, hogy talán reggel barátom kereshet, felkelek, hogy fel-alá járkáljak. Ne már! Nem írhatok neki, megígértem neki, hogy alszom. Duzzogva megyek át a saját szobámba, hogy ott aztán Jimin mellé bújjak. Vagyis csak szeretnék: ő éppen Hoseok karjai közt szunyókál. Pfff! Én is aludnék így Yoongival...
Utolsó reményként megyek be Jin szobájába, ahol pedig a házaspár alszanak együtt. Egye fene, hátha befogadnak - gondolom először ám mégsem merem megtenni, inkább lefekszem Yoongi ágyába.

Yoongi:

Hiába nem beszélgetek már Tae-vel, egyszerűen nem megy az írás. Hiába próbálom, hiába írok le minden gondolatot, hátha később jobb rímeket tudok majd belőle faragni, nem megy. Hogy is menne? Nem jár máson az agyam, minthogy Taehyung el e tudott aludni... Azt hiszem, muszáj lesz írnom neki, de ha már alszik és felkeltem vele? Végre el tud aludni, erre zavarom. Nem lehetek ekkora szemét, holnap még gyakorolni megyünk. Ahj. Alsó ajkamba harapva vezetem végig vívódásom. Igen, nem... Mit csináljak? Nem akarok tolakodó barom lenni, de érdekel, mi van vele. Nagyon is. Mi van, ha nem tud aludni és valamelyikük kezei közt nézeget jobbról-balra. Azt azért nem akarom. Még a végén megakadna azon tag arcán a szeme, aki mellett fekszik. Bámulná, ha teheti órákon át, miközben hülye isten feletti szépségről áradozik. Tudom, hogy vannak ilyen gondolatai. Biztos vagyok benne, ő ilyen személy, akiből kinézem ezeket a dolgokat. És a végén netalántán még bele is szeret. Az kéne még!

"Fent vagy?"

Írnom kellett, nem hagyhatom, hogy megtörténjen, amire gondoltam.

"Nem. "

" Rendben van, akkor aludj csak" - gépelem vissza neki sértődötten.

" Vicc volt 😁fent vagyok, valahogy nem tudok aludni, pedig a szobátokban is vagyok.

Mit keres ott? Mindegy!
Van egy ötletem, az talán majd segít.

"Van egy ötletem. Menj oda az éjjelimhez "- gépelem neki gyorsan. Segíteni akarok, hogy kipihenhesse magát.

" Itt vagyok 😃"

" Húzd ki a második fiókot, szigorúan azt, altatót találsz benne, vegyél be kettőt!"

Várok, várok és várok, de csak nem akar ez a hülye válaszolni, de várjunk csak. Talán nem hallgat rám és az első fiókot akarja kihúzni. Csak azt nem! Képek vannak benn a bandáról és szerelmes firkálmányok.

"A másodikat!!!!"

" Nyugi, azt néztem csak meg😉de ha nem gond csak felet veszek be. Miért szedsz altatót?"

" Mert néha nekem sem megy az alvás, az orvos írta fel."

Taehyung:

Ezen akaratlanul is elmosolyodom. Valahogy jól esik, hogy legalább a szülővárosunkon kívül van valami más is, ami közös bennünk. Beharapva alsó ajkamat töröm ketté a kis pirulát, majd egy nagy nyeléssel el is intézem. Remélem, hamar elkezd hatni. Ám valami nem hagy nyugodni: mi lehet abban az átkozott első fiókban?

"Alvás zavarban szenvedsz? 😱😱😱 szegény Kumamon hyung😷😷😷😨😨😨ha legközelebb nem tudsz aludni, szívesen beszélgetek veled :)"

Remegő ujjakkal írom le az utolsó mondatot, majd le is zárom a telefonomat, hogy minden figyelmemet Yoongi első fiókjának szenteljem. Még mielőtt bármiféle ellengondolat szökne a fejembe, megragadom a kilincsét és kirántom. Sok-sok kép hever benne a bandáról, és külön-külön minden taggal. Egy szemet szúr, amit ki is emelek onnan. Mi ketten vagyunk rajta: egy iszákos estén voltunk túl, még a régi dormunkban. Jin éppen fényképet akar rólam készíteni, amikor Yoongi el akart menni előttem, hogy vigyen Namjoonnak még piát. Ezt kihasználva megragadtam a derekánál fogva, belehúztam az ölembe és jó szorosan ölelem, amíg ő nyafog, hogy inni akar. Kuncogva ölelem meg, bután vigyorogva az emléken. Idióta Yoongi... miért tart meg ilyeneket? A gondolatra melegség járja át a mellkasom, szinte majdnem könnyezni is kezdek. Mégsem utál annyira.

Yoongi:

"Kumamon a tudod ki, te Alian! "

Elküldöm neki, de nem elég, megjött a kedvem a piszkáláshoz. Elküldök neki egy hangfelvételt, melyben azt éneklem, hogy Alian.

- Kumamoon! - hallgatom meg, amit ő küld nekem. Aha, szóval harcolni akar, hát legyen.

- Aliiiieeeen!

- Kuuuuummaamooon!

És így megy ez mindaddig míg eszembe nem jut, hogy a gyógyszer nemsokára hatni fog neki, ezért lerázom.

" Most próbálj meg aludni, ígérem, mielőtt hazaindulnék, írok neked. "

" Ígéred?😄"

" Ígérem! "

" Rendben van, jóéjt hyung!😪"

" Neked is! 😊"

Sóhajtva zsebre dugom a telefonom és neki látok ismételten a dalszövegnek. Nem meglepő, hogy egy szót órákon keresztül facsarok ki magamból. Ezért is van, hogy hajnali három felé végzek az első verszakkal. Nem folytatom, elegem van. Kész szenvedés. Aludni akarok! Feldühítve magam morogva otthagyom a stúdiót, egyenesen vissza menve a dormba.

- Megjöttem! - suttogom, belépve a bejárati ajtón. Kabátom felakasztom a fogasra, Taehyungot nem látom sehol. Biztos elaludt. - Akkor iszok egyet! - mondom nem is tudom kinek vagyhogy mi értelme van hangosan kimondanom.

Elindulok a konyhába, ahogy benyitok megcsap egyfajta illat. Kávé. Odasietve a kávéfőzőhöz meglátom, hogy előtte van a kedvenc bögrém teli öntve a folyadékkal, mellette egy apró cetlivel. "Ne haragudj, nem bírok fent maradni."

Megmosolygom, olyan aranyos. Alá sem kell írnia, hogy tudjam, ezt ő írta. Ez az ő írása. A cetlit megfogva kicsire hajtom és zsebembe tuszkolom. Ezt megtartom.

Taehyung:

Másnap reggel arra kelek, hogy Jimin sikítozik, bizonyára Hoseoknak, hogy ne csikizze. Dünnyögve szorítom jobban össze a szemem, és jobban belebújok a mellettem lévő mellkasába. Erre a felismerésre azonnal kipattanak a szemeim, majd kicsit megnyugodva nyugtázom, hogy csak Yoongi az. Nem a legjobb, de legalább nem valami vadidegen ágyában vagyok.
Yoongi, mint aki megérezte volna, hogy fel akarok kelni, szorosabbra fogja az engem ölelő karjait. Ó, TE JÓ ISTEN! Teljesen hozzá vagyok simulva! Mit tegyek?! Mit tegyek? Miiit? - esek teljesen kétségbe, és az, hogy hyung forró lehelete a nyakamba érkezik csak jobban tetézi a dolgokat. Fel fogok izgulni... az pedig gáz lesz... és... és elmond mindenféle perverznek, aki rá akart mozdulni. Eheheheeeh. Félve felnézek arcára: olyan szép, akár egy baba. Sokáig csodálkoznék, élvezkednék még rajta, amikor meglátom,hogy Namjoon és Jin minket néz.

- TaeTae, kelj fel, és ha ez meg van, akkor keltsd fel a párnád is - gúnyolódik Rapmon hyung. Erre csak sértetten felhúzom az orrom, és csak azért is jobban Yoongiba bújok. Mmmn, milyen jó illata van ennek a férfinek... Hát nem szégyelli magát? Büntetni kéne a vonzóságát.

- Szerintem menjünk még mielőtt olyat látunk, amit nem kéne - mondja Jin, azt hidve magáról hogy vicces. Hahahaha, szakad a vakbelem, komolyan. Honnan szedte ezt poént, e-bayről? Ahj, Jin...

Yoongi:

Fent vagyok. Ó, már mióta. Egyszerűen csak nincs erőm felnyitni szemem és elválni tőle, azok után nem, hogy ő is belém bújt. Hyung megjegyzése sem érdekel, had gondoljon, amit csak szeretne. Alvást színlelve a kelleténél még szorosabban szorítom. Puha teste tökéletesen simul enyémbe, vagy fordítva. Részlet kérdés.

- TaeTae! - suttogom szinte bőrére a szavakat, azt is érzem, ahogy megremeg. - Hogy aludtál?

- Jól, az altató használt!

- Ne haragudj, hogy melletted alszok, csak nem volt szívem felkelteni téged! - Kezem elemelem mellkasától, és arcélét tapintom vele. - Hyung álmos, aludhat?

- Aludjon csak! - kuncog fel, majd a semmiből kobakomon érzem ajkait, egy apró puszit lejtve rá. Megpuszilt. Atya Isten. - Szép álmokat!

Még ha nem lenne ilyen szörnyen erotikusan mély hangja akkor jólvan, csakhogy így nem. Nyakába hajtom fejem, nem akarok a szemébe nézni. Ez olyan kínos.

Taehyung:

Magam sem értem, honnan a nagy bátorság, hogy megpusziljam, de megtettem, mire ő nyakhajlatomba hajtja a fejét. Oda lihegve... Istenem... Akaratom ellenére megeresztek egy apró sóhajt, és jobban odanyomom magamat. Egy kiéhezett szajha vagyok.

- Hyung, akkor én... Én megyek reggelizem - nyöszörgöm alig hallhatóan, mire sajnálatomra elválik tőlem.

- Rendben, de hagyj nekem is kaját - ereszti el a világ legédesebb és legszebb mosolyát. Azt hiszem, rengeteg ARMY ölne, hogy ezt láthassa, erre nekem csak így idedobja. Szívem vadul verdesni kezd, bólintok és mielőtt megerőszakolnám, kikelek az ágyból.

- Nem hagyok semmit - tolom ki a nyelvemet, majd kiszaladok a nappaliba. Ott, ahogyan gondoltam Jimin és Hoseok játszik, míg Kookie valami animét néz a tévébe. Nem is foglalkozva velük szelem át a nappalit a konyhába, hogy ott aztán neki lássak valami kajának. Vagyis csak látnék, mert Jin kizavar, hogy mindjárt csinál majd ő reggelit, addig keltsem fel a szerelmemet. Mondtam már, hogy hyung a humorjáról híres?