Taehyung:

El sem hiszem, hogy komolyan képes volt felvenni azt a kis cukiságot. Cukiság? Pff, inkább szexiség. De nem bírom ki, hogy csak halljam, nekem muszáj látnom, mert ha nem, akkor én felrobbanok. Soha nem fogok tudni majd elaludni: csak az fog járni a fejembe, hogy milyen szexi is lehetett.
Szó mi szó, ha Yoongi nem is akarja, én akkor is látni fogom.

- Kérlek! Taehyungie látni szeretne egy csodát - fogom még mindig a csípőjét, úgy hajolok a füléhez, hogy ezeket megsúgjam. Érzem, ahogy megremeg kezeim közt, szaporábban kezdi venni a levegőt, ámde mégis felnevet.

- Csoda? Te tényleg nagyon perverz vagy - tol el magától, majd megfogva a kezemet behúz a táncparkettre táncolni. És igen: most direkt úgy tekeri a seggét, ahogy eddig soha, hogy nagyon jól hallhassam a csengőcskéket. Ne máár! Most miért kínoz? Tettem én ellene valami rosszat? Nem! Akkor meg hadd lássam azt a bugyit, még hozzá most!
A táncoló emberek között megtorpan, pont, amikor a zene egy lassú számra kapcsol. Automatikusan átkarolja a nyakamat, én pedig a derekára fogva húzom közelebb magamhoz.

- Most közelebb vagy a csengőkhöz, mint gondolnád - nyomja ágyékát az enyémhez, ami kicsal belőlem egy apró nyögést. Légy átkozott, Min Yoongi, légy átkozott. - Képzeld el, szerintem ez most nagyon jól áll - suttogja a fülembe, direkt ingerelve engem.

- Na elég legyen ám! - fogom meg a csuklóját. Egészen a vécéig húzom, odabelökve pedig a falhoz nyomom. - Mutasd meg!

Yoongi:

- Mert ha nem, akkor mi lesz? - vágok vissza nevetve a reakcióján. Mióta elmondtam neki ezt az egészet, ő azóta be van görcsölve. És mit ne mondjak, eszméletlen vicces ahogy "szenved." Még ide is képes volt elhozni, nem is tudtam, hogy van itt vécé. Pedig aztán szívesen táncoltam volna még vele, legalább a lassú számot megvárhatta volna.

- Lefoglak és magam nézem meg! - lép hozzám még közelebb, mint eddig volt. Sajnálom fiacskám, nem szoktam megijedni. Főleg nem egy Taehyung felé kiskölyöktől.

- Fogd be és hallgasd milyen gyönyörűen szól, személy szerint nekem tetszik ez a dallam - limbálom meg a csípőm, direkt úgy, hogy jó hangosan csilingeljen.

Olyan aranyos fejet vág, amin muszáj ismét felnevetnem. Ajkait összeszorítva néz rám, kérlelően, kiskutya szemekkel. Nem fogok megenyhülni, egy percig sem. Nem vagyok egy holmi kislány, akit egy szép nézéssel el tud csábítani.

- Na, légyszíves, látni akarom. Még pedig most, szóval kérlek mutasd meg. Ha megmutatod soha többé nem hozom szóba női mivoltod! Eskü! - harapja be alsó ajkát kéjesen, kívánatosan végig mérve. A fene, hogy ő is ilyen csábító! Elég.

Leszarva, hogy eddig miken járt az eszem nyúlok ruhám alsó szegélyéhez, egy vontatott, majd határozott mozdulattal felrántva. Most valahogy pont nem érdekel, hogy elvesztettem minden becsületem. Nézze, csodálja, mi több, azt akarom, hogy kívánja.

Taehyung:

A lélegzetem is elakad, amikor a szemem elé tárul ez a gyönyörű látvány. Alsó ajkamba harapva nézem, hogy micsoda jól áll neki, és hogy pont ezt nem akarta nekem megmutatni. Chh!
Megfogva a derekát forgatom meg, hogy megszemlélhessem hátulról is. Abban sem kell csalódnom: a segge most is legyőz bármelyik nőit. Imádom... - simítom meg lassan, mire egy aprót felnyög.

- Yo... Yoongi...

- I-igen? - pislant rám pipacs vörös arccal. Annyira szép, Istenem. Magam felé fordítva leengedem a szoknyáját, majd mielőtt gondolkodhatnék, megcsókolom. Magam sem értem, miért teszem, hiszen belül tudom, hogy őneki Minho tetszik, sőt... Lehet, hogy szerelmes belé.
Kezemben megremeg a teste, mégsem csókol vissza. Francba már! - kezdem el mozgatni az ajkaimat, hátha megenyhül. Yoongi, légyszi...

Yoongi:

Ahogy ajkai surolják enyémeket egyfajta jóleső érzés kerít hatalmába. Egy idő után kapcsolok, viszonoznom kéne ezt a gesztust. Meg is teszem. Azon nyomban átkarolom nyakát kezemmel, hogy közelebb húzzam magamhoz, mire érzem, ahogy elmosolyodik. Hmm. Most hogy én is mozgatom az ajkam, sokkal jobb érzés, mint alapjáraton. Hajába túrva kezdem tépkedni, majd átveszem az irányítást. Megvárom, míg ismételten belekuncog a mi kis édes csókunkba, aztán átdugom a nyelvem, szájpadlását megsimítva. Szépen lassan feltérképezem a terepet, még alsó ajkát is kezelésbe veszem. Jól megharapom, megkínzom, hogy legalább egy apró vércseppke kibuggyanjon, amit meg is kóstolok. Jó döntés volt, hogy megcsókolt, de sajnos megszakítja a kontaktusunk. Egy másodpercre meg is ijedek, zihálva keresem a tekintetét.

- Nyugodj meg, drága - suttogja egy édes mosolyt küldve, majd újra ajkamra hajolva puszil meg, csakhogy most nem marad ott, az állkapcsomat is végigcsókolva a nyakamhoz ér. Ezt komolyan nem fogom kibírni. Egész testem remeg az érintésétől, olyan perzselő.

Azt akarom, hogy neki is ilyesfajta gondolatai legyenek velem szemben, ezért közelebb húzva magamhoz kezdem el tapogatni dereka körül. A gombját keresem. A nadrág szegélyét hamar meg is találom, gyorsan kigombolom, majd belevezetem a kezem. Segítek neki. Így is eszméletlenül kemény már. Azt hiszem, míg nem érkezünk el addig a percig, míg bennem lüktet - vagy fordítva - kényeztetem egy kicsikét.

Taehyung:

Amint megfogja a tagomat azonnal felnyögök, hátravetve a fejemet. Hosszú, kecses ujjait végig szántja hosszomon, és így kezdi el húzogatni fel-le a bőrt rajta.
Szeretném folytatni a kényeztetését, de ha ezt csinálja akkor meg mozdulni sem bírok.

- Ahw... Yoo...Yoongi, ne... - nyöszörgök, lefogva a kezét, hogy hagyja abba. A francba már, én lennék a legboldogabb, ha most verné nekem, de nem lehet. Valójában küldetésen vagyunk.

- Mi a baj? - néz rám nagy, mély barna szemekkel, amiknek ha akarnék se tudnék ellenállni. És ezt minden bizonnyal tudja, azért csinálja.

- Ha így folytatod, akkor meg foglak dugni. Azt pedig nem akarjuk! - nézek szúrósan a szemébe, hogy megtörjem, megijesszem, hogy abbahagyja, hogy majd este elképzeljem mi lett volna ha nem vagyunk küldetésen és arra verjem. Csodálatos.

- Honnan veszed azt? - vigyorodik el perverzen, beharapva az alsó ajkába. Férfiasságom ismét kezelésbe veszi, de most szexin, kihívóan nézve rám. Ez a vesztét akarja, érzem.

- Basszus már! - csókolom meg ismét szenvedélyesen. Azonnal tud rá reagálni: a kis nyelvét átdugja az én szájüregembe, táncra hívva engemet. Elfogadom a kihívást, de nem telek meg ennyitől: fenekébe markolva emelem fel, és nyomom neki a falnak, ahol ő már kulcsolja is a derekam köré a lábait.

Yoongi:

Ajkai közé sóhajtozva élvezem, ahogy ölünk szorosan összeér, mi több, az hogy testünk minden egyes porcikája egymásnak van feszítve, egyre jobban begerjeszt. Arról nem is beszélve, hogy így ruhán keresztül úgy mozog rajtam, mintha a dolgok közepén lennénk már.

- Mi ez a hang? - suttogja ajkaimra, ziháltan, észtveszejtve. Tudom mire céloz, meg sem lep, ugyanis már jó ideje valami csipogás félét hallottam, de mióta felnyomott ide a falra, a csengő csilingelése teljesen elfelejtette velem.

- Nem tudom! - kapok párnái után. Finomak, édesek, bűnre csábítóak. Sose gondoltam volna, hogy valaha is egy nyilvános vécében fogok ilyet tenni.
Nem mondd semmi többet, megérzem, hogy egyik kezével gyűri fel ruhám alját, mindaddig míg a vörös bugyiig nem ér.

- Ha tudnád hányszor meg akartam már ezt tenni! - szólal fel ismét, nem hangos, suttog, mégis tisztán hallom mindegy egyes szavát. Ujjával a textil alá nyúlva simít meg. Majd elolvadnék, ismételten meg is remegek, csakhogy a csipogás lassan már olyan hangos hogy nem csak az én, de az ő fülét is bántja.

- Honnan jön ez? - távolodok el tőle dühösen. Kutatni kezdünk tekintetünkkel és el is telik pár másodperc mire rájövünk, hogy a saját kis csipogónk az. Az akció elkezdődött! A kérdés, hogy mikor...

- Mennünk kell! - sóhajt egyet leeresztve a földre, magam is elengedem, megigazítom a ruhám, hogy ne látszódjon a dudorom. Szerencsére jó bő. Az ő nadrágját is megigazítom, nem sietek annyira, de nem akarom visszatartani.

- Rendben, menjünk, így olyan mintha lenne ott valami! - tolom ki a nyelvem megragadva a kezét, majd úgy sietünk vissza a bál helyszínére, ami valami furcsa oknál fogva teljesen olyan, mint egy átlagos bál. Mi a fene?!

Taehyung:

Körbenézve teljesen meglepődöm: miért szólt a csipogónk, ha egyszer nincs itt még semmilyen akció. Ám ekkor meglátom, ahogy a cég rabszállítóautója elhajt.

- Hé! - szólok oda Namjoonnak, akit meglátok mellettünk elhaladni.

- Mi folyik itt? - pattan mellém YoonJi hyung is, nagy szemekkel pislogva a szörnyetgre. Ő csak unottan néz minket, majd egy sóhaj kíséretében megvonja a vállát.

- Valójában már semmi. Elvégeztük a piszkos melót, minden gond nélkül. - Értertlenül meredünk Joonie hyungra, majd leesik a tantusz. Már elkapták a maffia másik csoportját! Ráadásul nélkülünk!

- Hallod... ezt nem mondod komolyan - mondja hitetlenül a nőnek öltözött hyungom, majd kicsit szomorkásan lehunyja a szemét. - Miért nem szólt a csipogónk?

- Azt nem tudom - von vállat Nam. - Azt tudom csak, hogy mindenkinek csipogtak, de ezek szerint nektek nem. De nem baj, megoldottuk egyedül is.

Pont ez az. Hogy mi szenvedtünk miatta heteken keresztül, mégis kimaradtunk a buliból - így talán Yoongi azt gondolja, hogy értelmetlen volt megismernie.

Yoongi:

Ha valaha is megtudja a főnök, hogy nem volt közöm az akció sikeréhez, akkor kapok. De nagyon nagyot. Parókámba túrva a kezem nézek gondterhelten a távolodó Namjoon után. Lesz nekünk.

- Bánod, hogy megismertél? - kérdezi hirtelen. Hogy jött ez ide? Most komolyan... Mikre gondol ez az ember? Egyszer tényleg kíváncsi lennék rá, mi zajlik le a fejében, ám lehet jobb lenne a tudatlanság. Bármit kinézek belőle. Mint például szivárványokat hányó pónik, meg ilyenek, ami rá illik.

Nemet intve fejemmel kulcsolom össze a kezünket, amin meg is lepődik. Nagy, édes szemeit tágra nyitja és úgy néz rám beharapott ajkakkal.

- Menjünk haza, hozzád! - suttogom a fülébe, majd mivel nincs már semmi dolgunk magam után húzom egészen az autóig.

Nem mond semmit, felesleges lenne. Mindketten tudjuk, hogy miért megyünk haza és hogy mit fogunk csinálni. Egyszerűen megmutatom neki az érzéseim, azt hogy mennyire kell nekem. Hogy mennyire tetszik, kedvelem... Talán még szeretem is.

Nemsokkal később a várva várt helyre érünk, ahol alig érünk fel a szobába, máris a számon landol.

- Egy pillanat! - hajol el tőlem és veszi le derekamról a kezeit, a parókámhoz nyúlva, szépen lassan alányúl és lecsatolja. - Így ni. Sokkal, de sokkal jobb. - Túr bele eredeti, ámbár festett szőke tincseim közé. Mélyen nézek a szemébe, a számon érzem a leheletét, csiklandoz.

- Folytassuk ott, ahol abbahagytuk! - karolom át a nyakát, lehúzva magamhoz. Lassan ízlelem ismét meg az ajkait, hogy aztán érdes nyelvem szájpadlását kényeztesse.

Taehyung:

Másnap reggel jókedvűen kelek: amint kinyitom a szemem egy gyönyörű, alvó arcot látok meg magam előtt, angyalian szuszogva. A múlt éjszaka én és Yoongi szeretkeztünk - ó, de milyen jó is volt! Igaz, minden mozdulatától, szavától hevesen kezdett verni a szívem és fülig pirultam, de nem bántam, mert tudtam, hogy ő is pont ugyanezeket érzi. Legalábbis nagyon remélem.

- Cukorka - mosolyodom el, majd egy leheletnyi puszit adok az ajkaira. Erre ő, mint Csipkerózsika azonnal kinyitja a szemeit, de vissza is csukja őket.

- Álmom közben is molesztálni akarsz? - motyogja mosolygva, közelebb fészkelődve hozzám. Jobban magamhoz ölelem, a hátát kezdem el cirógatni.

- Pontosan - kuncogom. - Szóval hamar aludj vissza, hogy meg tudjam csinálni.

- Csöndbe legyél már! - néz fel rám nevetve. - Még ilyenkor is idióta vagy! - ingatja meg a fejét hitetlenül, majd feljebb tornászva magát megcsókol, mitöbb, ráül a derekamra, és úgy folytatja.

Yoongi:

Bevallom magamnak, hogy imádom érezni és egyben kényeztetni ezt a fiút. Kifejezetten jóképűvé, vonzóbbá teszi az elharapot nyögések, elhomályosodott, felfalni készülő tekintete. Keze érintését szóba sem hozom, ugyanis mikor lehajolok hozzá egy "Jó reggelt" csókra, érzem meg érdes, perzselő érintését hátsó fertájamon. Belekuncogva a csókba kezdek rajta mozogni, fel akarom izgatni - bár már fel van, nagyon is -, nem kell sokáig ezt cselekednem. Egy kis idő múltán hideg ujjai simítanak alsómba, ami csak egyet jelenthet. Akar engem. Eltávolodva buja kis szájától hajolok arra a szépen kidolgozott mellkasra. Még az illata is tökéletes. Mármint csábító. Alsó ajkammal kezdem végigsimítani a bőrfelületet, direkt egy nagyobb nyögést kicsalva belőle. Most visszakapja, tegnap ő volt az, aki nem hagyta hogy legalább egy percig is csendben maradjak. Láthatóan mellkasa feldomborodik, ezzel is jelezve nekem, hogy megtaláltam nyelvemmel azt az egy helyét a bőrén, ahol érzékeny. Azt hiszem, profi vagyok.

- Nekem edzésem lesz! Nem kéne ezt... - szólal meg lihegve, nem válaszolok neki, nem is szólok hozzá a témához. Inkább higyje azt hogy süket vagyok.

***

Órákkal később már végeztünk is, nem ám. Hamar elintéztük egymás vágyait, sajnos dolga volt. És ha a főnök a tegnapi után késésen kapja, talán még meg is ölné. Hideg vérrel. Biztos. Ezért is siettünk és szerencsére pont időben ért ide. Egy valamivel nem számoltam. Magammal. Mivel ott voltam, már ott is kellett maradnom. Ami igazán elszomorított. Őszintén, jobban örültem volna, ha köszönés nélkül léptem volna le, de vele ezt nem tehetem. Tudom, hogy még fel fogom keresni őt, nem úgy mind a többi kapcsolataimat. De itt, bent a cégnél számomra egy idegen, kivéve ha itt van este a környéken. És az edzés tökéletes alibi lesz számunkra.

- Akkor kikísérsz? - fordul felém Taehyung, miután kinyitja nekem az öltöző ajtaját. Megvártam. Bólintva jelzem neki beleegyezésem. Elindulunk a bejárat felé, de én előtte meg is megállok, őt is megállásra kényszerítve.

- Mikor találkozunk? - kérdezi megsimítva gyengéden a kezem, pont úgy, mint mikor először haragudtam rá úgy Isten igazából.

- Mi lenne, ha holnap suli után érted mennék? - cirogatom meg pólójának egyik gyürődését ugyan olyan intetizással.

Válaszul csak megcsókol. Hosszasan és szenvedélyesen, még a derekamnál fogva magához is húz. Mintha a barátnője lennék, végülis a pasija vagyok vagy mi. Az meg majdnem olyan, igaz?

- Magyarázatot követelek! - hallom meg főnököm rideg, mély hangját közvetlenül TaeTae távozása után.

Ez gáz, nagyon. Tengelyem körül megfordulva egy cinkos mosollyal tekintek rá, de ő csak szintuntalan mogorván, mérgesen néz vissza rám. Mintha én lennék a világ rossza, aki kisgyerekeket kínoz vagy ehhez hasonló. Nem válaszolok. Minek? Gondolom, mindent látott, felesleges lenne magyarázkodni. Az azért volt, mert szeretem. Bárcsak soha ne jutna ilyen az eszembe! Két pármásodperc alatt rántotta ki oldaltartójából fegyverét egyenesen rám szegezve.

- Tarsd be a szabályokat, Te itt egy olyan személy vagy, aki ha meghalok, segítened kell Namjoonnak. Szóval szedd össze magad! - emeli halántékomhoz egyenest az pisztolyt. - Megértetted?

- Meg! - bólintok, mire végre felhagy az erőszakkal és eltűnik. Utálom, mikor ezt csinálja, nem szeretem ezt az énjét.