Yoongi;

- Szóval azt állítod, hogy ezt mondta neked tegnap? De biztos, hogy jól emlékszel? - kérdezem meg már vagy ötödszörre Jimint, aki mint eddig is, bólint. - Ez hülyeség, mi nem is járunk, és nem úgy szeretlek!

- Tudom, ne légy ideges, biztos a pia mondatta vele!

- Mondatok én vele pár dolgot! - indulok meg az alvó Taehyung felé, annyira részeg volt, hogy a nappaliban, a földön elaludt. Istenem, lehajolok hozzá, orromat azonnal megcsapja a bűz. Ha ezt egy A.R.M.Y látná... Nos, talán örökre csalódna az oppájába. Vállát megragadva ébresztgetni kezdem. Nem értem, mért nem akarta, hogy járjunk? Mi köze lenne hozzá, ha netalántán igaz lenne - de nem az -, miért érdekli annyira? Na , és az, hogy Jimint szeretem? Honnan a jó büdösből gondolta?

- Mmm... - rebegnek meg pillái, majd megpillant engem. - Mit akarsz, hyung? Álmos vagyok!

- Először is, miért zavarna az, hogyha járnék Jiminnel? Másodszor nem járok vele és nem szeretem őt! - térek azonnal a lényegre.

- Dehogynem! - ül fel hevesen, egyenesen a szemembe intézve szavait. - Írtál neki egy dalt!

- Igen, hogy felénekelje!

- Nem igaz!

- De igen - emelem meg egy kicsit hangom -, neki írtam, hogy énekelje el, de nem hozzá! Nem róla szól. Van köztük különbség.

Taehyung;

Amint meghallom, hogy miről akar beszélni azonnal kiszáll az álmosság a szememből. Sőt csak felidegesít, és nem elég az, hogy szét robban a fejem, még ez is.

- De igen, ne is tagadd le, hyung! Megkérdeztem tőled, te pedig azon nyomban őt mondtad. Ne tagadd! - emelem meg én is a hangom. Ne kiabáljon ő itt velem kora reggel egy ilyen piti dolog miatt, mert én is meg tudom emelni a hangomat.

- Azt kérdezted, kinek írom, nem azt, hogy kihez. Az pedig teljesen más. De mindegy, ha hozzá írtam volna se lenne hozzá semmi közöd - vágja a fejemhez. Pontosabban a szívemhez. Szóval rohadtul semmi közöm hozzá és ahhoz, hogy kivel van. Értem.

- Értem... - motyogom lesütve a szemem. Szégyellem magam, hogy kora reggel így jelenetet rendeztem, de ezek szerint muszáj volt. Így legalább most megtudtam, hogy hyung nem gondol többnek csak a bandatársánák.

Yoongi;

- Értem...- motyogja a nem létező bajsza alatt lejebb véve hangerejéből.

Ebben a pillanatban torpanok meg, én csak meg akartam neki magyarázni, hogy már nagyon elegem van belőle, nem megbántani. Testem megremeg, szemét vagyok. Nem kellett volna kiabálnom, lehet ő is olyan, aki nem bírja azt. Meg akarom ölelni és megvigasztalni, de nem tudom, hogy szabad-e. Itt guggolok még mindig előtte figyelve majdnem összetört arcát. A francba. Kezem kinyújtva felé magamhoz húzom, nem akarom, hogy sírjon.

- Ne haragudj TaeTae, elkapott a hév - karolom mostmár mindkét kezemmel. - Én lennék a legboldogabb, ha lenne hozzá közöd - suttogom magam előtt és csak remélni tudom, hogy nem hall belőle egy árva szót sem.

Taehyung;

A pulzusom az egekbe szőkik a hirtelen rám zúduló inger hatásoktól. Először megölel, szorosan magához von, majd ilyeneket mond nekem. Mégis mi a terve, hogy szívrohamot kapjak?!

- Te-tessék? - pislogok magam elé, és bátortalanul ugyan, de én is átkarolom a vékony, kis testet.

- Semmi - válaszolja, majd elenged a világ legédesebb mosolyával az arcán. - Ne törődj vele - borzolja meg a hajamat, amitől elég zabos leszek. Hallottam, amit mondott, és ha már volt mersze ilyet tenni, legyen mersze meg is magyarázni, hogy mit akar ez mind jelenti.

- Ne semmizz itt nekem! Hallottam ám! - nézek rá csúnyán.

- Akkor meg minek kérdezed? - lesz egy árnyalattal pirosabb az arca, amit nem bírok ki mosolygás nélkül. Visszabújok az ölelésébe, szorosan tartva őt, most nehogy elengedjen magától.

- Mert újra akarom hallani - suttogom én is az ő fülébe, ugyanúgy, ahogy ő az imént.

Yoongi;

A reakciója meglep, sose hittem volna, hogy Kim Taehyung így fog viselkedni, miután egy ilyen dolgot mondok neki. Akaratlanul is elmosolyodom, nem találok rá más megoldást, minthogy talán ő is pontosan ugyanúgy érez, mint én. Így hát derekát egy aprót megszorítva suttogom neki ismét a szavakat, kicsit átfogalmazva; Azt hiszem, szeretlek, ahhoz a dalhoz egyedül neked van közöd, senki másnak. Mert rólad szól!

Teste megfeszül, talán mégse kellett volna bevallanom. Várok, had válaszoljon, de csak nem teszi, közben megpillantom a fiúkat sorba, akik érdeklődve figyelnek minket. Félre értettem volna? Rosszul értelmeztem? Ő csak barátnak gondolna?
És még ehhez hasonló gondolataim volnának, ha nem távolódna el tőlem, annyira hogy szemembe nézzen. Lusta mosolyra húzza száját - ez már biztos jó jel-, tarkómra símítja férfias tenyerét és közelebb hajol. Természetesen segítek neki, hajolok vele együtt egészen addig, míg ajkaink össze nem érnek.

Taehyung;

Ég az arcom, ahogyan megérzem puha ajkait az enyémeken. Ahw, ez olyan, mint egy valóra vált álom! Sőt sokkalta jobb! Ajkai olyan édesek, akár a méz, vagy annál is édesebb. Lassan mozgatni kezdi párnáit az enyémeken, amin persze meglepődöm, lesokkolódok a bizsergő érzésre az alhasamba, és elfelejtem viszonozni. Természetesen hamar észbe kapok, én is mozgatni kezdem számat, csak mivel telhetetlen fiatal csitri vagyok, ezért gyorsítok egy kicsit a tempón. Nyelvemmel végig nyalok először alsó, majd felső ajkán, közben a kezemet levándoroltatom a csípőjére. Ezt a példámat ő is követi, ámde ő nem elégszik meg a csípőmmel, neki a fenekemre kell marnia, hogy utána erősen belemarkoljon.

- Aaa! - ugrok meg egy kicsit, közelebb hozzá, teljesen hozzá simulva.

Yoongi;

- Mi a baj? - ijedek meg. - Nem tetszik?

- De igen! - csókol meg ismét, de a szokásos ismerkedős csók helyet egy sokkal szenvedélyesebbel jutalmaz, még a számba is bejut. Kis telhetetlen.

Boldog vagyok. Ó, de még mennyire! Érzem, ahogy teljesen felülkerekedik rajtam, ilyen az élet, ő diktálja az iramot, én pedig teljesíteni próbálom. Keze egyre jobban siklik fel felsőtestemen a nyakamon át, meg nem állva egészen a hajamig, amibe aztán úgy belevezeti az ujjait, hogy azt hiszem, beindulok. És ezt nem engedhetem, nem. A nappali közepén nem.

- Hagyjuk ezt abba! - tolom el magamtól lihegve. Nem csak az előbbi dolgok miatt, hanem a szívem mostanra olyan ütemet diktál, hogy az egész testem lüktet.

- Miért? - tágul ki a puppilája, ha lehet, még a kelleténél is nagyobbak lettek, azok a csodálatos barna szemei.

- Azért, drága - kezdek magyarázkodni -, mert nem lenne ajánlatos a nappali közepén egy aktust folytatni. Márpedig, ha ezt így folytassuk. Az lesz. - Sajnálatomra azt az édes, kerek dolgokat el kell eresztenem, de kárpótól a szépsége és a zihállása.

- Igaz - vörösödik az arca. - Izé... a...Yoongi, tudod... az a helyzet, hogy... Én is szeretlek!

- Erre már rájöttem, ne aggódj - térek vissza ajkaira pár másodpercre, de pont rosszkor. Nem messze tőlünk meghallok egyfajta vastaps szerűséget.
És mit ad Isten? Mind az öt fiú ott van!

Taehyung;

Rákvörösen meredek a többiekre: nem elég, hogy így kiderült, hogy meleg vagyok, de még az is, hogy ezentúl Yoongival huncutkodom. Nagyszerű, készülhetek fel a szívatásokra. Mintha az Isten csak most ébredt volna fel, a fejembe egy hatalmas fájdalom nyílal, arra késztetve hogy azonnal odakapva eldőljek a földön.

- Valaki hozzon nekem egy fájdalom csillapítót! - nyavalygok, mire csak szánakozó sóhajokat kapok.

- Másnapos nyomi - nevet fel Kookie szenvedésemen, de azért a kezembe nyom egy pirulát és egy pohár vizet. - Aztán lépjél fürdeni, mert bűzlesz. Fújj, Yoongi, hogy bírtad ezt csókolni? - fogja be undorodva az orrát, amíg én beveszem az életet mentő gyógyszert.

- Hát addigra már tönkre ment a szaglószervem - mondja halál komolysággal, de végül elneveti magát, ahogyan a többiek is. Kedvesek, tényleg, komolyan... És ha ez mind még nem volna elég, pont ekkor ront be a menedzserünk, hogy öltözzünk, mert ma vesszük fel a videoklip alapjait. Remek...

Yoongi:

Vicces, hogy ez mind most történik, szegény Tae, de végülis így jár, aki mértéketlen.

- Mondtam már, hogy hétköznap ne igyatok! - ró meg minket a menedszer, miután Taehyung bocsánatot kért az esetleges késésér, de neki muszáj lesz megfürödnie.

Nevetnék, de nem merek. Olyan abszurd ez a helyzet. A fürdőre pillantok és már nem figyelek Namjoon válaszára. Alig várom, hogy kijöjjön, végre azzal a tipikus idióta illatával. Felállok, mit sem törődve a többiekkel és kopogás nélkül belépek a helyiségbe. Nem kellett volna, az eszem eldobom! Még csak most lép be a zuhanykabinba! Kifújjom a levegőt, nyugtatásképp, de nem hat.

- Menj ki! Te perverz! - takargassa magát olyan helyeken, ahol csak lányoknak van szégyelni valójuk. Felnevetnék, de inkább visszafogom magam és megindulok felé.

- Dehogy megyek! Lassú vagy!

Nem hagyom, hogy elhúzza az ajtót, megfogom a szivacsot és hiába ellenkezik, átdörzsölöm a testét. Ugyanígy a haját is, majd mielőtt még élvezhetné a meleg vizet, kiveszem a kabinból.

Taehyung;

Nem normális, komolyan mondom! Hogy ennek elment a józan esze, az is biztos! Pirulva öltözöm fel gyorsan, nehogy többet lásson, mit eddig nem látott. Megszárítom a hajamat is, és nem törődöm a kis hullámokkal a hajamba, hanem Yoongit hátrahagyva visszamegyek. Namjoon még mindig magyarázkodik, de a menedzser hyung már igazából le is szarja, csak engem vár.

- Na, gyerünk, Taehyung, sietnünk kell, nehogy a klipben is mosott szarnak tűnj - mondja a hyung, mire mindenki kinevet, de végül elindulunk.

Yoongi;

Fáradt vagyok, a MV forgatás fárasztó volt, ezek az idióták annyiszor elcseszték, hogy az már fáj. Az már mellékes, hogy én is párszor elrontottam. De ahhoz képest, hamar kész lettünk, este hét felé vissza is értünk a Dormba. Jin hyung a világ legjobb embere, látszik rajta, hogy fáradt, de mégis neki állt a vacsoránk készítésében. De sajnos én nem vagyok olyan jó és hiperaktív.

- Minden oké? - ül le mellém Hoseok. - A szerelem elvette a maradék erőd is?

- Haha, a bénázásotok, az vette el az erőm! - döntöm hátra a fejem, ezzel is mutatva, mennyire fáradt vagyok.
Hihetetlen, de még ilyenkor sem tudok pihenni. A kölykök futkároznak, síkogatnak. Megsüketülök tőlük!

- Nem lehetne, hogy befogjátok legalább egy percre? - kiáltom el magam. - Valaki aludni szeretne! Vagy menjek a stúdióba?

- Nem kell! - hallom meg Kook hangját. - Sajnáljuk hyung, a szobába játszunk akkor!

Taehyung;

Mosolyogva lehuppanok hyungom mellé, és szokásomhoz híven figyelni kezdem a lecsukodó pilláit, ahogy megnyugszik és próbál elaludni. Fel sem tudom dolgozni azt, ami délelőtt történt, olyan irreálisnak tűnik. De mégis igaz! Ahw, el sem hiszem - mosolygok bambán, mire J-hope csak felnevet és kettesben hagy bennünket. Yoongi szeme teljesen lecsukodik, és egyenletesen kezd szuszogni. Olyan édes így! - kapom elő a telefonom, hogy lefotózzam. Világ legaranyosabb kulcstartója lenne belőle. Hirtelen ötlettől vezérelve odabújok hozzá, a fejemet mellkasára hajtva. Kezét a derekamra vezeti: azt hittem, alszik.

- Fent vagy, hyung? - suttogom, magam sem tudom, miért. Nem válaszol, csupán erősebben tart, jobban magához húzva, majd tincseim közé csókol.

- Menj játszani a kicsikkel - motyogja.

- Nem, most jó így - puszilom meg arcát, majd kerekecske dombocskát kezdem játszani a hasán.

Yoongi;

- Menj már! - nevetek fel csikizésén. - Aludni akarok!

Minek maradt itt? Miért nem ment be a többiekkel? Jó, oké, romantikázni akar, fogtam, de ne mindenki előtt és ne akkor, mikor hulla vagyok.

- Bunkó! - kel fel mellőlem, besétálva a szobába.

Felkuncokog sértetségén, amit persze már nem hall, de nem is baj. Ismételten lehunyom a szemem és aludni próbálok, de csak nem hagynak. Namjoon kocogtatja a vállam. Ó, mondd Istenem, miért vagyok ilyen fontos ember?

- Háromig számolok, ha addigra sem mész el, leader ide vagy oda, ki leszel pukkasztva. - Nem nézek rá, továbbra is az alvásnak szentelem időmet.

- Csak annyit akartam, hogy kész a kaja! - kezd gyors vállbökdösésbe.

- Hogy a fenébe? - nyűszítek fel a fájdalomra mostanra már kinyitott szemmel. - Ilyen hamar? Mik vagytok ti? Egy kibaszott szuperhősök?

- Igen, azok! - helyesel bólogatva. - Gyorsan leraktuk a kenyereket a pultra, dobtunk bele szalámit, salátát, paradicsomot és egy kis varázslatot és összeállt.

Remek, szendvics lesz. Sóhajtva felkellek, nem segítek neki, szóljon egyedül a fiúknak. Helyette azonnal a helyemre ülök és várom azt a fenséges szendvicseket. Király, azt hiszem, ma éjjeli nasizás lesz.

Taehyung;

Namjoon egyszerűen bekiabál a szobába, hogy kaja van, és nem hagyja, hogy tovább duzzogjak. A haragom el is száll azon nyomban, amikor leteszik elém az adagomat. Mmmn, hogy Jin hyung hogy tudja még a szenvicset is ilyen jól megcsinálni? Ő egy Isten!

- Holnap mi a program? - kérdezem érdeklődve, mire Nam sorolni kezd egy halom dolgot. Ne már! Már abba elfáradtam, hogy meghallgattam. Remek, akkor ezek szerint megint nem fogok tudni Yoongival szórakozni. Hülye come back! Jó, igaz, várom, hogy az AMRY-k mit fognak hozzá szólni. Már látom lelki szemeim előtt, ahogy elolvadnak majd, amikor meglátják milyen szexik vagyunk az új MV-ben.

- Én inkább alszom - mondja Yoongi, mire felnevetünk. Nem is vártunk mást ettől a lustaságtól.

Amint befejezzük a kajálást mindenki lefekszik, én pedig vállalom azt, hogy rendet teszek. Természetesen senki nem ellenkezik efelől. Gyorsan elmosom az edényeket, felmosok letörlöm az asztalt, és már mennék is lefeküdni, amikor meglátom, hogy a Playful kiss megy a tévében. Nem érdekel, ha korán kelünk, ezt megnézem! - huppanok le a kanapéra, kicsipeszelt szemekkel.

Yoongi;

Terveim szerint megvárom, míg mindeki elalszik és elindulok a konyhába kajálni. Mit nekem szendvics... Mit hisznek, mi vagyok én? Egy gyerek, akit el lehet hallgatatni egy szendviccsel és kakaóval? Haha, jó vicc.

De sajnos, ahogy kinyitom a hűtőszekrényt csak olyan ételt találok, amire jelen pillanatban nem fáj a fogam. Sóhajtva visszacsukom az ajtót és egy másik szekrényből veszek elő egy kekszes zacskót. Felbontom, majd elindulok visszafelé, de mielőtt belépnék a szobába feltűnik, hogy megy a tv, előtte pedig nem más ül, mint Tae. Fanatikusan, eltátott szájjal és nagy szemmel. Nagy gyerek, semmi más. Megváltoztatva tervem megpördülök a tengelyem körül és elindulok felé.

- Filmezünk, filmezünk? - huppanok le mellé átkarolva őt. - Nem gond, ha csatlakozok? - mutatom fel nasim vesztegetés céljából, amit azonnal el is fogad.
Ezután továbbra is a Playful kiss-t lesi, én meg őt. Nem tudom tagadni, szeretem.

Taehyung;

Csak úgy tömöm magamba a kekszeket, de nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, hogy engem figyel. Oldalasan rámeredek, mire ő elkapja rólam a tekintetét, vissza a tévére. Most én kezdem őt figyelni, próbálok a lelkéig látni, de nem megy. Ekkor ő fordul vissza hozzám, azt hidve, már nem nézem őt. Kitolom a nyelvem, mire megpöcköli a homlokom.

- Ne legyél szemtelen! - vigyorog rám, de én csak azért is tologatom rá a nyelvem. - Hyung megver - fenyeget meg, mire én elnevetem magam.

- Hyung, verj meg! - csimpaszkodom a nyakába, ő pedig a fenekem alá nyúlva az ölébe ültet.

- Eljön majd annak az ideje is - csókol meg, amit viszonzok is. Remélem, még nagyon sokáig fog a pulzusom az egekbe szőkni tőle, bizseregni a bőröm érintésétől, hevesen kalapálni a szívem. Szóval száz szónak is egy a vége: szeretem!

💗 The End 💜