Tartalom: Ez a történet egy különállő, hosszabb történetből (Vmin) fakad. Ez egyfajta betekintés a másik oldalra. Jungkook egy hatalmas Big Bang fan (VIP). Szereti az összes bandatagot, de legeslegjobban G-Dragont: mindenféle tárgyat gyűjt vele kapcsolatba. Az iskolába az a hír járja, hogy Baekhyun jegyeket tud szerezni a közelgő koncertre, csakhogy ezeknek bizonyos ára van.
Figyelmeztetések: trágár beszéd, yaoi, erotikus tartalomra utaló jelek
Hossz: 6/7
Szerepek: Yoongi - Aoi
Jungkook - Kuti

Yoongi:

Amikor Jungkook lazán kiszalad a szobából már köpni-nyelni sincs erőm. Itt hagytak, mind a ketten. Tanácstalanul pillantok a már felébredt fiúkra, akik csak vállat vonva mennek le kajálni. Nagyszerű, akkor takarítok össze itt én. Remélem, nem lesz hányás vagy ilyesmi. Vagy ondó. Fúj!
Sóhajtva nekilátok összeszedni a paplanokat, össze is hajtogatom őket, amíg még mindig azon agyalok, hogy hogyan jutottam el idáig. Nem elég, hogy a dugipajtim is itthagyott, de még Kookie is. Mintha tettem volna ellene valamit is. Inkább itt kellett volna maradnia, hogy kiengeszteljen a puszijaival vagy tudom is én. Mondjuk nem tudom, mit vagyok úgy oda, hiszen én akartam így. Egész héten arra hajtottam, hogy féltékenységi rohamot kapjon, nekem meg nőljön a mellem ezáltal. Köcsög vagyok, ennyi.

– Segítsek? – hallom meg Jin hyung hangját a hátam mögül.

– Aha! – engedek el mindent, ami eddig a kezemben tartottam, és elvetem magam az ágyamon. – Köszi, imádlak.

– Nem így értettem, te lustaság – nevet fel, de azért folytatja azt, amit én félbe hagytam. – Mit tettél, hogy itthagytak a fiúk téged?

– Nem t'om – fordulok az oldalamra, hogy úgy figyeljem tevékenységét. Erre nem mond semmit, amiért hálás is vagyok. Nem szeretek sokat beszélni csak ha hülyéskedésről van szó. Ez pedig már régen nem az, pontosan tudom.

Jungkook:

– Me...Mert csak – köhintek zavaromba egy kicsit –, tudod, az a helyzet,hogy szerintem is az.

– Mi?

– Cuki, Yoongi szerintem is édes. Azt hiszem, érzek iránta valamit — vallom be, rosszallón megingatva fejem. Nekem is a legjobb emberbe kellett beleszeretnem, Taehyung jobb kezébe. Mondd GD, miért nem jelensz már meg?

– Értem – bólint megértően –, akkor nem nyúlok hozzá.

– Tényleg?  – lepődök meg kedvességén. – Hogyhogy? A kedvemért? – mosolyodom el tenyerembe támasztva állam.

– Nem, ő úgy sem szeret, akkor meg teljesen mindegy.

Sajnálatra méltó, amit mond, most mégis a jókedvem győzedelmeskedik, és nem bírok nem nevetni. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen feladja, kedvesebb, mint gondoltam. Sőt, ezután egy kicsit elterelődik a téma és mivel már nem vagyunk egymás ellenségei, ezért felszabadultan tudunk beszélgetni. A flörtölésről, az ex barátjairól - pontosan három volt neki – és úgy magába Yoongiról. Így rá kell jönnöm, nem is őt kellett volna eddig utálnom, a bűnbak nem más volt, mint hyung. Baekhyun is teljesen más, mint a képzeletemben, kedves, aranyos és még megértő is.

Kicsivel később az is szóba jön, hogy felhagy a "kereskedéssel".  Szerinte emiatt kezelik őt sokan rossz ribancnak. Khmm.  Ezt nem firtatom, majd úgy hirtelen a semmiből olyat mond, amitől leesik az állam. Nekem adja a megmaradt Big Banges cuccait. Ahogy ezt meghallom felpattanva örömömben öltözni kezdek, azt mondja, a házába vannak, akkor oda is mejünk.

– Biztos ingyen akarod ezt nekem adni, mármint száz százalék, hogy nem kell érte semmi? – kérdezem vonakodva a kis szatyrát tartva kezembe, amibe tárolta ezeket a dolgokat. Hihetetlen. És én egy ilyen embert utáltam; aki szereti a zöld teát, az attack on titant, kedves, megdícsérte az új hajam - szerinte szörnyen jól nézek ki –, végül pedig ilyet cselekszik.

– Biztos, amúgy is ingyen adtam eddig mindent mindenkinek – nevet fel keserűen. Tényleg sajnálom szegényt, de majd ha ezt abba hagyja, biztos vagyok benne, hogy meg fog valakinek tetszeni.

– Jó, tudom, de tudod, hogy értettem, ne csókoljalak meg? – kérdezem, mire leint. Csak sajnos nem szeretek tartozni senkinek, ezért odalépve hozzá szájon csókolom.

Yoongi:

Hétfő reggel egyedül üldögélek a megszokott helyünknél. Most vagy én jöttem túl korán, vagy mindenki utál és itthagytak. Meg is érdemelném, egy szemétláda vagyok. Ám ekkor meglátom bejönni Taehyungot az ajtón: látványosan lógatja a noziját. Úgy kullog ide hozzám, mint aki akasztófára menne, majd vörös, kisírt szemekkel rám néz.

– Istenem, ki halt meg? – pattanok fel megijedve. Nem szokott soha sírni, szóval biztos vagyok benne, hogy valami nagyon komoly dologról van most szó. Ám erre csak megingatja a fejét, és leül, én pedig követem.

– Senki.

– Akkor mi a baj? – vonom fel a szemöldököm, de nem válaszol,én pedig nem is firtatnám tovább, ha nem cammogna el előttünk Jimin is, ugyanilyen állapotba. Most már mindent értek... Istenem, kölykök!
– Jimint kidobtad a dugás után?

– Igen. A bűntetés az bűntetés – szipogja, és inkább lehajtja a fejét, nehogy lássam, hogy a könnyeivel küszköd. Hát behalok. Ez nem normális, komolyan mondom. Itt bőg, majdnem eret vág, de játssza a macsó ficsúrt. Tudja ám kit etessen.

– Na, gyere csak – állok fel, ő pedig meg is teszi, amit kérek. – Takarodjál kibékülni – lökök rajta akkorrát, hogy talán, ha nem kapaszkodik meg a padba, elesik. Szúrósan pillant csak rám, éppen leoltana, hogy ne bántsam, de megelőzőm. – Tae, menj már. Még én is elkezdtem bírni.

– Istenem már! Nem vagy az apám! – fújtat, de azért eltrappol a termük irányába. Ennyi, Min Yoongi mindent meg tud oldani, csak a saját próblémáit nem. Ekkor hirtelen nagy nevetésre leszek figyelmes, Namjoonéra és Hoseokéra, akik idefele jövet szegény hercegnőt szekálják.

– Hallod, husi – huppan le mellém Horse –, Nam felcsinálta Jint. Lesznek kis hercegnők és kis Namjoonok – nevet tovább a hülyeségén, Nam pedig még helyeslően bólogat is.

– Már nincs sok hátra – fog hasára Jin is, mire nekem is fel kell nevetnem. Be kell vallanom, hogy irigylem az ő párosukat, olyan tökéletes. Olyan, amilyen nekem sose lesz. Ekkor látom meg Jungkookot belépni, a jobb oldalán Baekhyunnal. Nocsak, nocsak, ezek ilyen jóba vannak?

Jungkook:

Elköszönve Baektől — a suli előtt találkoztunk – megindulok a fiúk felé. Ahogy látom, már mindenki itt van, kivéve Jimin és Taehyung. Megrántva vállam érek oda hozzájuk. Nagyban nevetnek, azon hogy Jin hyung gyerekeket fog nemzeni, amin muszáj nekem is felnevetnem. Annyira hülyék, nem normálisak és még rá is játszanak azzal, hogy Nam a szerelme hasára csókol. Olyan aranyos...  Akaratlanul is Yoongira téved a tekintetem, ő is engem figyel. Le sem veszi rólam a szemeit. Pásztáz, mintha kutatna valami után az agytekervényeimben.

– Láttalak bejönni Baekhyunnal – szólal meg, nem cseszi el a többiek jókedvét, szinte már ránk sem figyelnek –, mondcsak, mikor lettetek ennyire jóba? 

– Pár napja — vakarom meg a tarkóm zavartan. Miért von kérdőre, nincs joga hozzá!  – Szombaton, miután eljöttünk tőled beültünk valahová beszélgetni.

– Ezt nem hiszem el! – áll fel, arrébb megy a többiektől, nem olyan távolra, csupán egy méterre. Azt hiszem, veszekedni akar, mivel maga után húzott engem is. – Miután elmentetek tőlem, randiztatok?

— Nem mondanám annak, csak ittunk valamit. Amúgy sincs hozzá semmi közöd!  – dobbantok lábammal tudtára adva, hogy hagyja abba, amit elkezdett. – Bunkó vagy, játszadoztál Baekhyunnal! Azóta még csak fel sem hívtad!

— Eddig sem hívtam fel soha, Jesszus – ragadta meg a vállam. — Nem tudom, mivel etetett be téged, de ne higyj neki. Tudta ő nagyon jól, hogy nem azért jártunk össze, mert komoly kapcsolatra vágyott volna bármelyikünk is! 

— Ó, igen!  – nézek haragosan a szemébe. – Akkor tudod mit? Menj, keres magadnak egy másik embert, akivel kedved szerint összejárhatsz!

Még most sem hiszem el, hogy neki egyedül a szex számít. Nem gondol mások érzelmeire. Önző. Általában én is az vagyok, de ennyire azért nem. Én komoly kapcsolatot akarok, de ha ilyeneket mond, akkor el kell fogadnom, hogy soha nem fogom neki bevallani. Nem akarom, hogy engem is kihasználjon. Márha elfogadna.

– Nekem legalább van kivel!  – mosolyodik el fölényesen, ezzel is jelezve nekem, hogy ő megteheti. Neki szabad, ugyanis már nem egyszer feküdt le emberekkel. Hát jó, ha ő így, akkor én is!

– Visszajöttünk! – hallom meg nem messze tőlünk Taehyungot, mellette pedig szorosan Jiminie, boldogan mosolyognak, egymás kezét szorongatva. Perpillanat leszarom, hogy együtt vannak, tudom, hogy az egyetlen aki megteszi nekem ezt a szívességet az nem más, mint Taetae. Leütve magamról Yoongi kezeit sietek kiszemeltem felé.

– Feküdj le velem, hyung. Kérlek! – állok meg előtte.

Yoongi:

– Ez nem normális, esküszöm! – nézek utánuk hitetlenkedve. Ha komolyan Taehyung megdugja a kicsit akkor a mindenható Istenre esküszöm, hogy a két kezemmel  fojtom meg. Mind a kettőt. Puffogva, kétszázzas vérnyomással nézek Jiminre, megingatva a fejemet.

– Te ezt hagyod? A pasid a szemed láttára csal meg! Menj, rendezz jelenetet! – buzdítom.

– Nem csal meg! Én bízom benne – duzzogja, összeszűkített szemekkel. Hiba. Hatalmas hiba. Aki Taebe megbízik az nem lát a két szemétől. Igaz, ő egy nagyon jó barátom, de a Sátán szó szerint tőle kér tanácsot. Nem akarok ellene beszélni, de ez az igazság.

– Szegény Jungkook – szólal meg Hoseok is. – Egy wcben veszti el a szűzességét – teszi alám a lovat, mire felhördülök. Nem hiszem el, nem, nem nem! Be kéne mennem... be kéne mennem... Bemegyek! – állnék fel, ám pont ekkor jönnek ki onnan, csapzott hajjal, félre gombolt ruhákkal  és... és ha ez mind nem volna elég, akkor Jungkook nyakán ott villog Taehyung jele, miszerint az öve: kiszívta a nyakát.

Jungkook: 

Pironkodva sétálva Taehyung után, megyünk vissza a többiekhez. Nem hiszem el, hogy mikre nem vagyok képes csakhogy elhitessek valamit Yoongival. Szerencsére nem feküdtünk le, csak megjátszottuk. Pontosabban ő akarta volna, már hajolt, mikor én megállítottam és mondtam el a tervem, amibe beleegyezett. Sőt, még a nyakam is kiszívta és hogy legalább egy kis szórakoztató dolog legyen benne, megharapott. Idióta. Ahogy odaérünk hozzájuk látom, hogy Hoseokon kívül mindenki minket les. Nem gondolták volna, hogy megteszem — nem is tettem –, ezért lehetnek ennyire ledöbbenve. Szemem sarkából még látom, ahogy cinkos társam rákacsint szerelmére, mire az egy "Tudtamot" felkiált.

– Jeon Jeong Guk! – fordít magával szembe Yoongi – Mélységesen csalódtam benned, komolyan egy vécébe vesztetted el, normális vagy?! – emeli meg hangját velem szembe, majd másodpercenkkel később egy jó erős ütést mér a jobb vállamba.

– Au! — kiáltok fel a fájó részt megsimogatva – Ezt miért kaptam?

– Azért, amiért, jesszus. Egy vécébe, ráadásul Taehyunggal – mondta megingatva fejét rosszallóan, úgy mintha nem hinné el az egészet.

Nem akartam, hogy így vélekedjen, én csak meg akartam mutatni, hogy nem csak ő fekszik le emberekkel. Erre tessék. Visszájára fordult az egész.  Haragszik rám.

– Ne haragudj!  – nyúlnék felé, ha nem fordítana nekem hátat, elsétálva tőlünk.

Yoongi: 

A nap további részében nem megyek egyik szünetben sem oda a fiúkhoz, egyszerűen nem bírok ránézni arra a kettőre. Undorítóak! Mind a ketten! Nem elég, hogy barátok, és így csinálták, minden érzelem nélkül, de ráadásul egy wc-ben. Hát normálisak ezek?! És még volt pofája bocsánatot kérni. Hát tegye el magának.

Iskola után látom, hogy a srácok a kapu előtt várják a kicsit, hogy megérkezzen és haza tudják kísérni. Pff, aki szexelni tud, az hazamenni is!

– Nézzenek oda, már köszönni sem tud – hallom meg Namjoon éles hangját, amikor elmasíroztam mellettük.

– Miért tenném, heh? Nyaljátok csak Taehyung seggét – forgatom meg a szemem, mire egy kezet érzek meg a vállamon.

– Hyung! – mondja szomorkásan Tae. – Ne haragudj már rám. Kérlek... – ereszt meg egy lágy mosolyt. A többiekre nézek, akik csak bólintanak, Jimin meg látszólag oda meg vissza van azért, hogy a pasija milyen kedves.

– Jól van, jól van – szedem le magamról a kezét. – Megbocsátok, de attól még mindig csalódtam benned. Nem hittem volna ezt rólad.

Jungkook:

Épp akkor lépek oda a fiúkhoz, mikor hallom, hogy megbocsát Taehyungnak, de csalódott benne. Hát ez kész, miattam gondolja azt Taeről, amit.

– Na és nekem? – szólalok meg mögüle. Szemmel láthatóan megfeszül a teste, ami egy kissé megijeszt, de azt akarom, hogy rám se haragudjon, aztán majd elmondom neki az igazat,  vagy mi.

– Rád haragszom! — mondja meg sem fordulva.

Bánatosan lehajtom a fejem  s nemtörődve a többi fiúval megyek előre, haza. Hallatszik, hogy követnek, de nem akarok megszólalni. Fáj, hogy hülyeségem miatt ez van. Rendbe akarom hozni, meg is fogom tenni, csak érjek haza.

Az ajtóm előtt állva megfordulok, magamra erőltettek egy mosolyt, majd mielőtt továbbmenének, megragadom Yoongi vékonyka karját. Az sem érdekel, hogy készülődnie kéne ugyanis Taehyung bulit rendez, amire ki is jelentette hogy mindannyiunknak kötelező megjelennie, majd ha elengedtem, mehet. Furcsán néz rám, ahogy karjainkra is. Nem tudom, miért, talán csak hogy félreértse ezt az egészet, de kacsintok rá.

– Gyere fel hozzám! – fordulok meg az ajtó felé, felhúzva őt egyenesen a szobámba. Nem mondom, hogy könnyű lenne őt ráncigálni, amilyen vézna olyan akaratos, több helyen is meg kell állni, ahol erőszakkal megtorpan. Jaj már, akár egy gyerek!

– Itt is vagyunk! – engedem el kezét magunk után becsukva az ajtót.

– Miért hoztál ide?

– Hogy megmagyarázzak mindent.

Nem mond semmit, csak leül az ágy szélére, egyik lábát átlejti a másik felett, majd várakozóan a tenyerébe támasztja a fejét, úgy tekint fel rám. Nos, azt hiszem, kicsit olyan mintha azt akarná ezzel jelezni, nyugodtan kezdjem el, talán hinni fog nekem. Talán.

– Nem úgy van, ahogy azt te hiszed. Igazából meg akartalak győzni arról, hogy én is le tudok feküdni valakivel vagy valami hasonló, pontosan már nem tudom, hogyan is volt. De az biztos, hogy nem feküdtem le Taehyunggal, csak megkértem rá, hogy játszuk el.

– Az igazat mondod? – vonja fel a szemöldökét.

– Igen.

– Akkor a szívást a nyakadon mivel magyarázod?

– Taehyung csinálta, hogy ha esetleg a félregombolt ruháknak nem hinnétek – ülök le mellé. Félek, lehet hogy még mindig haragszik rám.

– Ki szívta a nyakad... – bólogat, mint aki magába feldolgozza a hallotakat, majd egyik másodpercről a másikra kezét érzem meg, erősen megüti a vállam. Hát ez fájt, de azt hiszem, megérdemlem.