Tartalom: Ez a történet egy különállő, hosszabb történetből (Vmin) fakad. Ez egyfajta betekintés a másik oldalra. Jungkook egy hatalmas Big Bang fan (VIP). Szereti az összes bandatagot, de legeslegjobban G-Dragont: mindenféle tárgyat gyűjt vele kapcsolatba. Az iskolába az a hír járja, hogy Baekhyun jegyeket tud szerezni a közelgő koncertre, csakhogy ezeknek bizonyos ára van.
Figyelmeztetések: trágár beszéd, yaoi, erotikus tartalomra utaló jelek
Hossz: 3/7
Szerepek: Yoongi - Aoi
Jungkook - Kuti

Jungkook:

Ahogy megérzem kezét a combomon majd, hogy magához is húz a levegő bennem reked. Sajnál. Könnyeim azon nyomban apádnak el. Miért kell megölelnie? A francba is, még ez is fáj. De nem veszem le a kezét, nem lököm el magamtól, gyenge vagyok, hagyom had öleljen tovább. Legszívesebben lehajolnék és átkarolnám a nyakát is, de nem teszem. Nem merem. Most nem. Elegem van magamból, túl érzékeny vagyok, másra nem bírok gondolni már jó pár napja, hete... talán hónapja is, mint Yoongi hyungra, és most hogy lett egy "kapcsolata" ez csak tovább fokozodott. Nyelnem kell, mikor tekintetét megemeli, fájdalmas. Elszomorítom. Megéri? Szeretem őt nagyon, nem akarom, hogy szomorú legyen, szeretném ha újra az a "boldog" Yoongi lenne, aki volt. Egyre jobban gondolom, békén kell hagynom. Zavar, hogy ilyen érzéseim vannak a közelébe... Ilyeneket nem GD iránt kéne éreznem...? Egy áruló vagyok, egy kibekurt áruló.

- Gyere ide te! - fordít hirtelen magához Taehyung, lop el Yoongitól és húz szorosan magához. Nyugtatni próbál, de hát én már nem is sírok. Akkor meg?

- Minden rendben van! - nyomom orrom orrához, hogy aztán összeérve egy pillangó pusziba érvényesüljenek. Szeretem ezt tenni,vele, mindig jobb kedvre derít. Taehyung az én legjobb barátom, az egyetlen aki tud rólam mindent.

Yoongi:

Mosolyogva veszem észre, hogy Taehyungnak, mint mindig, most is sikerült a picit jobb kedvre derítenie. Nem is értem, én miért próbáltam meg, csak a kis majomra kéne hagynom a dolgokat.

- Milyen romiii - nevet fel mellőlem Hoseok, amit én is követek. Olyan hülye! Egész eddig megfeszült testtel ült mellettem most meg ilyen könnyen feloldódott.

- Ugye? Ő az enyém! - öleli magához Tae a derekánál fogva, majd egy csikis részre ad neki sok-sok puszit.

- Hyung, ez csikiz! - nevet fel Kookie, próbálva magától eltolni barátját, sikertelenül. Ő erősen tartja, véletlen sem engedi el.

- Kim Taehyung, ne bántsa a kisebbeket! - jelenik meg az osztályfőnöke, amit már nem bírunk, nevetnünk kell. Soha jobbkor, komolyan. Tae mint egy jó kisfiú azonnal elereszti Jungkookot, de amint elmegy a rigó, folytatja a tevékenységét. Meg vagyok nyugodva. Nem tudom, mit tettem volna, ha Taehyung sem tudja megnyugtatni a csöpp kis lelkét. Talán ezért mondja mindig, hogy legyünk vele kedvesek, mert ő ismeri a legjobban: tudja, milyen érzékeny lelkivilággal rendelkezik, hogy hamar tör el nála a mécses, de akkor nagyon. Ez is mutatja, mennyire gyerek még szegénykém. Majd ha egyszer felnő akkor megtanulja, hogyan kontrollálja az érzelmeit, hogyan bólintson rá mindenre fapofával. De ez még neki messze van.

Jungkook:

- Hyung - próbálom ismételten elnyomni magamtól a testét -, most már hagyd abba, órára kell mennünk. És én nem akarom most kihagyni, rajz lesz.

- Eredj! - puszil még utoljára homlokon majd elenged.

Megfordulok a táskámat keresve, ami sajnos még mindig Yoongi előtti padon van. Ahj, direkt csinálom? Direkt akarok mindig a közelében lenni? Erről a dologról már tényleg beszélnem kell majd Taehyunggal, ha nem teszem meg, örökre ezen fogok agyalni. Sehogy sem jövök rá. Megingatva fejem indulok meg felé. Előtte vállamra kapva táskám megyek tovább, nem köszönök el tőlük. Nem szoktam.

Az osztályba érve érdekesen, legtöbben szánalmasan néznek rám. De leszarom, már nem érdekel. Gondolják csak azt hogy hülye vagyok, amiért bőgtem. Amúgy meg tényleg nem nézhetek ki valami jól, ha jóképű lennék, már ilyenkorra lenne valakim. Hisz minden valamire érő tizenhat éves embernek van kapcsolata. Nekem is kell. G- Dragon, miért is kell rád várnom egy hónapot? De sebaj, arra majd megszépülök és akkor majd Hoseok és Yoongi is rájön, milyen jól is nézek ki. Igen, majd én megmutatom nekik. Hahaha. Aztán utána sorban kérhetnek bocsánatot. Milyen jó lenne. Egyszer biztos valóra kell válltanom. Elöszöris, fodrászhoz kéne mennem és talán új ruhákat venni, legutoljára pedig egy két sminket. Túl sok a hegem.

Yoongi:

- Nekünk is menni kéne, nem? - néz rá Taehyung újdonsült barátjára, aki csak bólint, majd el is mennek. Ch, a kis éltanuló.

_ Strébeeer! - kiáltok utána még mielőtt beérne a terembe. A kis úri ember beengedi maga előtt Jimint, majd visszafordul, és felmutatja a középső ujját.

- Egyszer megkóstolnám azt az ujját - szólal meg kuncogva Namjoon, majd nem bír magával, elneveti magát. Erre hyung rácsap a fejére, szúrósan nézve rá, megvádolva azzal, hogy perverz. Ő? Ugyaaan! Ezután én is felállok, megyek a saját termünk felé. Bemenve a terembe levágódom az egyik üres helyre, előpakolom a cuccaim, és várom a csodát. Ekkor leül elém a bizniszek nagy embere, Baekhyun. El is felejtettem, hogy ebbe az osztályba jár.

- Hé - fordul hátra. - Ne bökdöss.

- Hozzád sem értem, nyomi - nézek rá értetlenül.

- Tudom, de ha azt mondom, hogy "szia, mizu?" az sablonos - vigyorogja, most már az egész testével felém fordulva. Gyökér.

- Ezzel meg azt bizonyítod, hogy debil vagy - tolom ki a nyelvem, szekálás gyanánt. Erre felfújja az arcát, akár egy gyerek, és megbök a tollával. - Hé, ne bökdöss! - húzom el onnan a kezemet. Sajnos érzékeny bőröm miatt az erősebb nyomodások kipirosodnak.

- Most akkor te is az vagy? - vonja fel a szemöldökét, de azért elmosolyodik, odahúzza magához a kezem és simogatni kezdi a piros részt.

- Nem. Te tényleg megböktél, de én nem, és úgy mondtad. Baek, esküszöm, hogy hülye vagy - nevetem ki a gyenge próbálkozását. Azt hitte ezzel majd bevallom, hogy nem vagyok százas? Kis naiv. De mindenesetre elérte a célját, hogy beszélgessek vele.

Jungkook:

Iskola végeztével, mint minden nap, most is haza akar kísérni a banda, had tegyék. Nem állítom meg őket, azt csinálnak, amit csak akarnak, ha nemet mondok, akkor is,követnek. Ismerem őket már ennyire, akkor meg, miért ellenkezzek?

- Menjünk fel hozzád! - szólal meg hirtelen a bejáratom előtt Hoseok hyung - Kíváncsi vagyok, még egyszer sem voltam benn nálad.

- Nem is kell! - nevetek fel gonoszkásan - Menjetek haza, holnap találkozunk.

- Én is be akarok menni, csak nem rejtegetsz valamit, Kookie? - vigyorodik el Namjoon - A vibrátoraidhoz esküszöm, nem nyúlunk!

- Nekem nincs olyanom! - dobbantok a lábammal, ezt kihasználva,pedig Hoseok betör a házba, ahol anyum ledöbbenve figyel rá. Nem láthatott még ekkora állatot.

- Anyu, ők a barátaim - mutatom be őket, mire felajánja, hogy hoz fel sütit. Megint sütött? Alig várom, mindig olyan finom szokott lenni. - Ez a nappali - mutatok körbe -, azt hiszem maradjunk is itt.

- Jungkook, titkolod előlünk a Big Banges cuccaid, tudom ám, hogy saseng vagy, Szóval most felmegyünk! - kacag fel Taehyung megindulva a szobám felé. Nem tudom, mit van úgy oda, ő már volt itt.

- De én nem akarom!

- Most már kuss legyen! - siet tovább a többiekkel együtt, egyedül Jimin maradt mellettem.

- Nyugi, tuti aranyos a szobád, olyan lehet mint te!

- Mint én? - ijedek meg és kezdek el azonnal szaladni feléjük, hogy én érjek be előbb, ami gyors lábaimnak hála sikerül is. Az ágyamon lévő plüssöket azonnal pakolgatni kezdem, de sajnos beértek.

Yoongi:

- Plüssssök! - kiáltja el magát Hoseok, és egyenesen ráveti magát az ágyra, kikapva Jungkook kezéből a játékokat. Ezen akaratom ellenére is felnevetek, majd amíg ők civakodnak, körbe nézek. A falak kékek, rajtuk egy-két bandáról vagy animéről posztereket, a mennyezetről játék repülők lógnak le. Egy hatalmas ágy terül el a szoba közepén, két oldalán egy-egy éjjelivel, amit teli pakolt képekkel. A legtöbben ő szerepel és Taehyung, ahogy valami idióta arcot vágnak. A lábaim alatt kis autós szőnyeg helyezkedik el, de ami a legjobban szemet szúr nekem az a G-dragonos ölelő párna. Atya. Úr. Isten. Akarom én tudni, hogy miket csinál vele?

- Ez micsoda? - fogja meg Hoseok a párnát, amit én is figyeltem. - Hű, szia, GD! Mizu? - vigyorog a párnára csábítóan, majd kacsint is. - Ennyit erről, a nagy GD-nek eláll a szava tőlem! Hahahaa.

- Ne bántsd! - veszi el tőle Kookie, magához ölelve.

- Arra szoktad verni? - kezdi el szekálni Namjoon is, mire Jungkook arca rák vörös lesz.

- Hagyjatok békén! Ez nem rátok tartozik!

- Fúj, szóval igaz - kezdi el törölgetni a paplanba a kezét Hoseok. - Mondd, hogy ki szoktad mosni utána!

- De akkor lekopna róla G-dragon képe - szállok bele én is, mire mindenki felnevet. Én csak az igazat mondtam, na.

Jungkook:

- Csak hogy tudjátok, nem rá szoktam verni, nem vagyok eszement, ez csak egy párna, csak itt fekszik mellettem! - rakom vissza az eredeti helyére, tudtam hogyha egyszer eljutnak ide ellőnek ilyen "vicces" poénokat.

- De verni azt szoktad! - kacag fel Namjoon, azzal a hükye perverz vigyorával, mire csak lehajtom a fejem - Nézzétek még csak nem is tagadja! - nevet tovább mostanra a mellette lévő Jin vállát csapkodva.

- Miért tagadnám? - durcizok be - Ugyan olyan férfi vagyok mint ti, nekem is kijár az a dolog, de hogy kire arra már semmi közötök! - sajnos a végére már teljesen belevörösödöm.

- Ó igen! - fekszik a párnám mellé Hoseok, megsimogatja GD arcát és folytatja - Mutasd meg nekünk!

- Nem fogok nektek produkciózni! - kellek ki az ágyból, pont Yoongi elé állva - Ha nagyon akartok olyat látni, menjetek ma,este el Baekhez, Yoongi majd előadást tart, élő pornó - forgatom meg a szemem, majd mielőbb vissza szólhatna lemegyek sütikért. Anya biztos elfelejtette, sebaj, addig sem vagyok köztük. Amúgy is neki ki engedte meg hogy eljöhet hozzám?

Yoongi:

- Hoppá, valakit beégettek - kezd cukkolni Taehyung, mire egy szúrós pillantást küldök felé. Most nem tettem semmi rosszat a kicsivel mégis engem talált meg áldozatául. De csak várjon, jön még ő hozzám, hogy kell neki valami. Vagy ha sír, otthagyom, hadd sírjon tovább. Soha többet nem fogom megvigasztalni ezért a húzásáért. És ha átmegyek ma este Baekhyunhoz, akkor mi van? Szabad országban élünk, azt teszek, amihez kedvem van. Ha azt akarom, hozzá jövök át, aztán mutatom meg, mi fán terem az egész nemi kapcsolat. Kis hülye csitri.

- Használjuk ki hogy lement, biztos van neki valami titkolni valója! - buzdítom a többieket.

- Rózsaszín, szőrös vibrátor! - kacag fel Namjoon, majd az egyik fiókban már keresgélni is kezd, Jin pedig még segít is neki. Borzalmas. Hoseok a másik éjjelit támadja meg, míg Taehyung a ruhást szekrénybe kutat.

- Na, mi az, kis bogár, miért álldogálsz? - nézek Jiminre, aki erre csak összerezzen, és megy is segíteni Taenek. Okos fiú. Én az ágyhoz megyek a plüssei alatt kezdek kutakodni, hátha találok valamit.

- Itt nincs semmi - mondja csalódottan Namjoon.

- Itt sincs - válaszolják egyszerre a többiek. Már sóhajtanék is fel szomorúan, amikor valami megböki a kezem a párnája alól. Felcsillanó szemmel nyúlok be alá, kivéve onnan a tárgyat: egy toll.

- Egy toooll! - kiáltja Hoseok.

- A vibrátor egyik alfaja - magyarázza Namjoon szegény Jiminnek, aki nem ért egy kukkot sem.

- Dehogy, gyökér - intem le. - Ha van toll, kell egy füzet is - gondolkodom, és tovább kotakodom.

- Ninda, Shelock lett belőle - nevet fel Taehyung. De nem törődöm szekálásával, tovább keresek, és találok is.

- Egy füzeeet! - mondom büszkén felmutatva.

Jungkook:

- Vidd fel nekik, nemrég vettem ki a sütőböl - mosolyog rám anya, bólintok és már sietek is vissza mielőtt bármi mást is tennének azon kivül, hogy ülnek, de azért utoljára még visszakiáltok - Kérlek, hozz fel innit!

- Rendben! - hallom meg lentről a hangját.

Sóhajtok és mivel Namjoon, ahogy meglátott befutott rigót kiállta, nyitottam ki az ajtót. Biztos tettek valamit. Belépve rá kell jönnek, hogy igazam van. Minden máshol van. A plüsseim szanaszét, az éjjelin a képeim ferdén, mintha minden egyiket felemelte volna valaki, ráadásul egy hiányzik is. Istenem. De ami a legszembe tünnőbb, talán a toll Hoseok kezébe, amivel a halántékát vakargassa. Hihetetlenek. Először magamba nevetve teszem le az ágy szélére a tálcát, majd jut eszembe, hol is volt pontosan az a toll. A naplóm felett!

- Borzalmasak vagytok! - ugrok az ágyra felemelve a párnám. Tudtam, még ezt is fordítva tették vissza - Nem hiszem el, két percre hagylak itt titeket, erre egyszerre a naplómra ugrotok? - szűkittem össze szemem hátra nézve - Mennyit olvastatok belőle?

- Nem sokat! - nevet fel Jin - Hoseok vagy nyolcszor újrakezdte az első mondatot, mondván Yoongi nem tud olvasni. " Ma van az első napom az iskolában" - nevet fel vele együtt Taehyung is.

Megnyugodva szuszantok egyet, még jó hogy ilyen idióták.

- Amúgy meg Jimin ötlete volt! - szólalt fel Taehyung a könnyeit törölgetve.

- Ez nem igaz! - tagadja az említett amit meg kell mosolyignom.

- Tae, biztos vagyok benne, hogy a te ötleted volt! - ingatom meg a fejem. Össze szedem a plüsseim és szépen, sorban, pont úgy mint volt, próbálok rakosgatni. Mondták már, hogy milyen hülye barátaim vannak? Azthiszem.

Yoongi:

A tálcához araszolva elveszek egy finomnak vélt sütit, és eszegetni kezdem. Leülök az ágya egyik oldalára, amíg a többiek még mindig szegény Jimint szekálják, hogy micsoda egy furfangos agya van, hogy két perc alatt véghez vitt egy hadműveletet. Igazából tudom, hogy ezek a szavak engem illetnének, de nem érdekel, ugyanúgy nevetek mindenen. Ám ekkor rezegni kezd a telefonom, ismeretlen szám.

- Bocsi! - emelem fel az mutatóujjam, hogy maradjanak most kussba, és felveszem. - Igen? Itt Min Yoongi.

- Szia, tudom - kuncog a telefonba valaki. He, ez ki?

- Kivel beszélek? - értetlenkedem, mire a többiek figyelmét meg is kapom, Tae pedig tátogja hogy hangosítsam ki, amit meg is teszek.

- Baekhyun, te buta! Fel sem ismersz? - A hangja megróvó, mégis kicsit huncutkás. Látom, ahogy a többiek már vigyorogni kezdenek, hogy ezután majd jól kiszekálnak a világból, csak Jungkook húzza megint a száját.

- Jól van na, bocs - forgatom meg a szemem. - Mit akarsz?

- Bunkó vagy, ugye tudod? Mindegy. Mikor jössz át? - érdeklődik, mire a többiek halkan "hú"-zni kezdenek. Kitekerem a nyakukat.

- Mikor menjek? - kérdezek vissza. Nem akarok titkos kém lenni megint úgy ahogy tegnap is.

- Gyere most, szüleim az imént mentek el itthonról - meséli izgatottan, és látom lelki szemeim előtt azt a széles vigyorát.

- De Baek... - kezdenék ellenkezni, de közbe vág.

- Légysziiiiii - veszi könyörgőre a figurát. Felsóhajtok: ugyanolyan kölyök a lelke, mint Jungkooknak, hiába idősebb nála.

- Jól van, indulok. Szia - bontom a vonalat mielőtt még válaszolhatna.
Lezárom a telefonom, leteszem a sütim és feltápászkodom. - Mennem kell, majd jövök - csúsztatom a zsebembe a telefonomat.

- Hát persze, amint füttyent egyet, te már ugrasz is! - csattan fel Jungkook. Szikrákat szórnak a szemei, egy pillanatra még én is megijedek. De már megint elkezdi megmondani, hogy mit tegyek és mit nem. Kezd idegesíteni, de nagyon.

- Ha zavar tegyél ellene. Egyébként is azt teszek, amit akarok! - szállok vele vitába. Nehogy már egy kölyök osszon ki, hogy mit hogyan.

- Hát menjél, úgysem bírod ki egy napig sem a segge nélkül! Biztos jó kerek! - pattan fel, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Ó, de még mennyire! És amikor belemarkolok, hallanád milyet nyög - húzom gúnyoros mosolyra a számat. Erre látom, hogy megrökönyödik, azon gondolkodik, mit mondjon. - Na? Elvitte a cica a nyelvedet?!

- Takarodj a házamból! - kiált rám, majd megfogva a kezemtől fogva kitesz a szobájából.