Sziasztok!  Íme az első Sugakookienk!^^ Reméljük, tetszeni fog!:3
Tartalom: Ez a történet egy különállő, hosszabb történetből (Vmin) fakad. Ez egyfajta betekintés a másik oldalra. Jungkook egy hatalmas Big Bang fan (VIP). Szereti az összes bandatagot, de legeslegjobban G-Dragont: mindenféle tárgyat gyűjt vele kapcsolatba. Az iskolába az a hír járja, hogy Baekhyun jegyeket tud szerezni a közelgő koncertre, csakhogy ezeknek bizonyos ára van.
Figyelmeztetések: trágár beszéd, yaoi, erotikus tartalomra utaló jelek
Hossz: 1/7
Szerepek: Yoongi - Aoi
Jungkook - Kuti

Yoongi

Éppen azon agyalok, hogyan is kéne szekálnom a többieket, amikor Jungkook visszatér Baekhyuntól, attól a szexéhes ficsúrtól. Ha annyira Big Bang koncertre akar menni, akkor spóroljon vagy valami, de ne ilyen emberektől szerezzen jegyet.

- Baekhyun egy éjszakát kér tőlem - jön vissza majdhogynem pityeregve, Taehyung nyakába ugorva. Érdekesen méregetni kezdem, és rá kell jöjjek, hogy szánalmas. Már ezerszer mondtam Taenek hogy koptassa le a kölyköt, de ő csak azért is vele lóg. Állítása szerint túl aranyos ahhoz, hogy csak úgy elküldje. Aha, persze. Szerintem meg bírja a fejét is, hiába mondja, hogy nem.

- Megyek, beszélek vele - forgatom meg a szememet, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megindulok Baekhyun felé. Nekem csak nem adja olyan "drágán". Mert ha igen, megölöm, a puszta kezemmel.

- Hé, Baek! - kiáltok utána, mielőtt lelépne a folyosóról. Érdekesen felvonva a szemöldökét fordul vissza felém, majd amint meglátja, hogy én vagyok, elmosolyodik. - Kéne valami - mondom ezt már akkor, amikor odaérek hozzá.

- Micsoda? - néz fel rám a törpe, azokkal a szép szemeivel. Ilyenkor olyan, mint Taehyung, nagyon is.

- Big bang jegy - válaszolom, mire széles mosolyra húzódik a szája.

- Hm... Az nem olcsó múlatság. Ugye tudod?

- Igen-igen - forgatom meg a szememet, és közelebb araszolok hozzá. - Hét kellene. Mennyi lesz?

- Óóóó! Hát tőled egy éjszakányi kemény szex - mondja, miközben jó alaposan végig mér, egy-egy tagomon kicsit elidőzve. Bassza meg már! Biztos, hogy nem fogok egy sráccal dugni a kis Kookie miatt, arról ne is álmodjon.

- És Taehyungtól? - veszem lejebb a hangerőmet, egészen suttogóra, hogy ne hallja meg az említett.

- Tőle is. Akárhonnan nézem, mindannyiótok rohadt szexi - harapja be az alsó ajkát.

- Na, idefigyelj, te kis buzi - ragadom meg a gallérjánál fogva. - Nem fogok alád feküdni!

- Akkor nincs jegy! - keményíti meg a tekintetét ő is, azonban érzem, ahogyan a kezemben megremeg. Bazdmeg...

Jungkook:

Türelmetlenül várom Yoongit, hogy térjen már vissza. Egy ideje beszélgetnek Baekkel és ez egyre kíváncsibbá tesz. Vajon tud vele egyezkedni? Taehyung szerint hyung majd megoldja. Kell nekem az a jegy. Mindenképp, csakhogy én nem akarok lefeküdni vele, főleg hogy eleve csókkal kezdődik az egész. És hát ebbe az iskolában mindenki tudja, engem egyedül GD csókolhat meg. Csak ő!

- Jön már! - bök a fejével Hoseok a közeledő felé. - Kíváncsi vagyok!

Nagy szemekkel figyelem, ahogy közeledik, egyre közelebb van... Istenem, már a kezemben érzem, azokat a jegyeket.

- Yoongi! - sietek elé, mikorra már csak egy méterre van tőlünk. - Mit mondott? Kapok jegyeket?

- Kapsz! - masszírozza meg az orrnyergét. Fájna a feje? Szegény! - Tőlem is ugyan azt kérte.

- Juhú!- ölelem meg szorosan. - Mondtam már, hogy imádlak? Te vagy a legjobb!

- Kook, nem kéne inkább azt mondanod, hogy nem kell? - korhol meg Namjoon, miközben Jin kezét szorongatja.

- Miért kéne azt mondanom?! - háborodom fel jobban megszorítva hyungom vékonyka kis testét.

- Talán mert nem kérhetsz ilyet Yoongitól? - válaszol egy kérdéssel Jin.
- Nem kértem! - duzzogom a mellkasába bújva. - Ő fogadta el az ajánlatát, senki sem kényszeríte!

- Jungkook! - emeli meg rám hangját legjobb barátom, Taehyung is. - Tudd, hogy mit vársz el tőle!

- Azt hogy baszassa meg magát! - szólal meg Hoseok is.
Mi bajuk van ezeknek?! Nem kényszerítettem rá, maga vállalta el!

- Nem érdekeltek! - tolom ki rájuk a nyelvem, majd visszafordulva Yoongihoz egy puszit nyomok az arcára. - Köszönöm szépen!

Elengedem és sietek is Jiminhez, el kell neki mesélnem, hova is megyünk mi így heten a jövő hónapba.

Yoongi:

Sóhajtva ingatom meg a fejemet, majd teljesen lesokkolódva leülök a többiek mellé. El sem hiszem, hogy megteszem emiatt a kis mitugrász miatt. És ahogy a srácok szavaiból kiveszem, ők sem hiszik el rólam. Istenem! Le fogok feküdni Baekhyunnel... Ez hol éri meg nekem? Annyi az egész, hogy Jungkook nem fog nyavalyogni. Mondjuk elmehetnék dolgozni , aztán akkor megvehetném. Csak biztos, hogy rohadt sokba kerülne...

Iskola után drága Taehyung ötletétől vezérelve hazakísérjük Jungkookot és az új kis barátját. Csak tudnám, miért hallgatok a kis nyomira. Ha haza akarja kísérni őket menjen, de hagyjon békén. Ám mégis én vagyok az első, aki megy velük. Kis csapatunk maknaeja hamar kiszáll, mivel közel lakik a sulihoz, ezután Tae drága kiszemeltjéhez indulunk. Aki az igazat megmondva nem a házigazdák házigazdája. Mindenért nekünk kell szólni, de nem gond, a többiek oldják a bennem feszengő feszültséget. De nekem ma este át kell mennem Baekhyunhoz, hogy... hogy meg legyen az, aminek meg kell. Csak nem lesz olyan rossz, és fájdalmas... Hamar elérkezik a késő délután, én pedig egyenesen Baek háza felé indulok. Szerencsére egy felé lakunk, így nem láthattam a fiúk sajnálkozó tekintetüket.
A ház előtt megállva sóhajtok, majd be is csengetek. Kis gazdag gyerek, egy hatalmas villában él.

- Szia! - nyit ajtót, majd megragadva a csuklómat berángat, fel a lépcsőn, egészen a szobájáig. Jól felszerelt, tipikus tini fiúkhoz méltó szobája van, meztelen nőkkel kipakolgatva. Képmutatás, gondolom a szülei felé.

- Klassz kecó - nézek körbe, majd helyet foglalok a babzsákján.

- Köszi - mosolyog rám. - Kérsz valami kaját vagy inni? Ne szerénykedj, nyugodtan mondd csak - mondja kedvesen, kedvesebb mint Jimin. Pedig aztán nem kéne, inkább ugorjon rám, és essünk túl rajta.

- Nem, köszi - ingatom meg a fejemet. - Szerintem kezdjük neki. Minél előbb, annál jobb - állok fel, és már veszem is le a cipőmet. Az ajtónál még ezt sem engedte.

- Ne siess annyira, szüleim még itthon vannak. Addig érezd magad otthon!

Jungkook:

Másnap reggel izgatottan sietek Jiminhez, pontosabban a nyakába vetődöm. Mosolyogva fogad, úgy örülök, hogy lett egy új barátom.

- Alig várom már a jegyeket! - engedem el, folytatnám ismét az almodozásom, mikor mögüllem hallom pár ember megvető hangját.
Már megint rólam beszélnek, mindig. Mióta itt kezdtem a sulit nincs olyan nap, hogy ne hallanám valaki megvető hangját: hülye buzi. Mind így hívnak. Az elején még zavart, de mióta Tae bevezetett a bandájába, jobban érzem magam. Lettek új barátaim.

- De biztos? Mármint tényleg szeretnéd, hogy Yoongi azt tegye miattad...? - néz rám nagy, kérdő szemekkel .

- Nem én mondtam neki.

- Hát rendben - mosolyodik el, tudom, hogy ő sem nézi jó szemmel ezt az egészet, de nem érdekel. - Láttam már megjönni, menj, nézd meg, mi a helyzet.

- Megyek! - Tudom is merre lehetnek, mindig a folyosó közepén üldögélnek vagy álldogálnak. Ahogy arra a bizonyos folyosóra érek meg is látom, aki nekem kell, bár a többiek már körbevették, de akkor is feltűnő az a hófehér, hamvas bőre. - Hyung! - kerülöm ki az előtte lévő Taehyungot. - Megvannak a jegyek?

Yoongi:

Amint elmennek a szülei azonnal magamhoz vonom egy csókra. Egy reszketeg sóhaj hagyja el az ajkait, majd remegő végtagokkal a hajamba túr.

- Yoo...Yoongi... - válik el tőlem vörös arccal, belebújva a mellkasomba.

- Mi az? - lepődöm meg teljesen a közvetlenségén. Nem hittem volna, hogy tud aranyos is lenni.

- Vá-várj egy kicsit, légyszi. Amikor azt mondtam, hogy kemény szexet akarok, csak menőztem. Nem szeretem, sőt félek. Ké-kérlek légy gyengéd - néz fel rám nagy, kérlelő szemekkel. Erre a tekintetre gombóc nő a torkomba, majd vontatottan bólintok. Lágyan elmosolyodik, lábujjhegyre áll és egy lágy csókot hint az ajkaimra. Én ezt úgy, ahogy kérte, viszonzom is.

***
- Meg vannak - nézek rá szúrósan. Az arca erre felderül, úgy ugrik a nyakamba.

- Te vagy a kedvenc hyungom! Imádlak! - csókol az arcomra, sok-sok cuppanós puszit adva. Erre akaratlanul is felnevetek: lehet, hogy utálom, de jó érzés, amikor ezt csinálja.

Jungkook:

- Jössz nekem! - simít először hátamra, majd eltol magától, tekintete még mindig szúrós. De nem foglalkozom vele, bármennyire is próbál gonoszan nézni rám, tudom, hogy bírja a fejem, különben már rég elment volna. Hiába mondja ő meg a többiek is, hogy csak elviselnek, nem hiszek nekik.

Relí róluk, hogy imádnak engem. Én is őket. Leülök közvetlenül kedvenc hyungom mellé, és ráhajtva vállára fejem kezdek álmodozni.

- Olyan jó lesz, már lelki szemeim előtt látom, hogy a színpadon rám néz, szerelembe esik, puszit küld felém, majd a színpadra hív és boldogan élünk, míg meg nem halunk! Óh! - olvadok le a padról, még rágondolni is eszméletlen. És az egész álmodozásomat rásegíti, Yoongi férfias parfümje. Vajon GD-nek is hasonló illata lehet? Jó lenne, az lenne a legjobb, ha neki is ilyen illata lenne.

Yoongi:

- Hát persze, mert ez a legvalószínűbb dolog az egész világon - forgatom meg a szemem, de azért a karomat átvetem a kicsiny kis vállán.

- Mert ez is - makacskodik, nyílt utat adva ezzel, hogy szekálhassam. Kis naiv, azt hiszi, hogy mellettem nyugta marad? Ám mielőtt bármit is tehetnék, Baekhyun helyet foglal körünkben.

- Hi, people! - vigyorog ránk, mire rögvest elmegy az a maradék kedvem is az élettől, ami eddig meg volt.

- Mit szeretnél, Baekhyun? Már kifizettem mindent - motyogom, jobban magam mellé vonva a kicsit, jelezve, hogy körbe vagyok véve védelemmel. Szó sincs arról, hogy a múlt éjszakám rossz lett volna, sőt. Baek a kelletténél is aranyosabb és kedvesebb volt, nem csak magával törődött. Arról nem is beszélek, milyen lágyan tud ringatózni a csípője, de nem. Nem akarom újra látni. Hihetetlen mikre nem vagyok képes koncertjegyek miatt.

- Ne aggódj, nem a jó kis segged miatt jöttem - korhol meg, de mivel nem hiszek neki, csúnyán nézek rá. - Csak unatkoztam - ereszt meg felém egy őszintének tűnő mosolyt, ami félelmetesen hasonlít Taehyungéhoz. Borzalmas. Minden bizonnyal titkon rokonok, csak tagadják. A baj az, hogy az ilyen mosolyúakat mindig megsajnálom, és megenyhül rajtük a szívem.

- Felőlem - vonok vállat, mire tapsikolni kezd. Aranyos. Ám látom, hogy a többiek nem így vélelkednek róla, főleg nem Jungkook. Úgy tekint rá, mint aki megtalálta új riválisát. Kölyök.

Jungkook:

Miért maradhat itt? Tök könnyen megengedte neki. Chh. Persze nekem az elején sokat kellett győzködnöm, hogy had maradjak. Erre ő jön, dug vele egy éjszakán át és már úgy is csinál, mintha Yoongival ezer éve barátok lennének. Huh?! Már nem azért, de én ismerem őt vagy három hónapja, az én barátom, nem az övé. Megszorítom az egyik karját, jelezve neki, hogy nem kívánatos személy és hagyjon békén minket, majd ezután megszólalok.

- Ugye a jegyeket hoztad? - szűkítem össze a szememet, gonoszan próbálok nézni, elporlasztani. Miért van a barátaim közelébe?!

- Már odaadtam Yoonginak! - mosolyodik el Taehez fordulva, előveszi a telefonját és egy képet mutat felé, nem tudom, mi lehet. De Taetae mérges lesz és eltrappol.

- Hová megy? - kérdezi meg még előttem Hoseok.

- Gondolom a csajához! - ránt vállat felénk is megmutatva azt a bizonyos képet, amin Tae barátnője egy másik sráccal csókolozgat. - Na, de én megyek is! Sziasztok, ja és mielőtt elfelejtem, Yoongi, ha van kedved gyere át este.

- Nem fog! - szorítom meg jobban a kezét és mindaddig el sem engedem, míg el nem húz a közelünkből. És ha már róla van szó: jegyek. - Oda adsz nekem kettő jegyet?

Yoongi:

- Nem - vágom rá egyszerre, arrébb húzódva tőle, hogy elérjem a táskámat. Kotorni kezdek, majd ki is veszem a jegyeket tartalmazó borítékot. - Itt vannak nálam, biztonságban. Ha odaadnám valamelyikötöknek a végén még elkeverné úgy valahová, hogy hiába tettem volna, amit - magyarázom, viszonylag kedves hangnemben, hogy nehogy megsértődjön és lecsapjon itt nekem egy kibaszott nagy hisztit.

- Nem mintha nem élvezted volna - motyogja, összeráncolt szemöldökkel, csücsörítve, akár egy harcsa. A szemeim tányér nagyságúra nőnek szavaitól. Ó, igen?! Így gondolja?! Hát oké... Ha ennyire élveztem, ma is elmegyek.

- Ahogy mondod - kontrázok neki, szúrós tekintettel. - Ezért ma is elmegyek hozzá, mitöbb utána is, míg azt nem mondja, hogy megunt engem. Jól van?! Csitri... - morgom már a végét, majd felkapva a táskám visszadobom a jegyeket és felpattanva megindulok megkeresni Taehyungot, hátha verekedni ment, és segíteni kell neki. Erre lenne inkább esze, nem arra az idióta G-dragonra. Pfff - ingatom meg a fejem. Méghogy szerelmes lesz belé. Tiszta mese világ.

Jungkook:

Duzzogva húzom fel a térdeim a padra. Miért kell ilyen szörnyen bunkónak lennie? Én csak az igazat mondtam. Mi másért hívta volna át ma éjszakára is, ha nem lett volna olyan nagyon jó. Biztos, hogy nem ellenkezett, sőt! Mi több, most már azt is kinézem belőle, hogy tegnap direkt vállalta el. Hihetetlen.

- Hé, Jungkookie - simít Jin a vállamra nyugtatóan. - Ne törődj vele, csak ideges, ha meg elmegy, akkor el, nem a mi dolgunk, az ő magánélete, hogy kivel van.

- Tudom - szipogok egy picit, letörölve a kibuggyanó könnyeim -, de akkor is. Úgy tesz, mintha olyan nagy áldozatot tett volna értem, miközben kurvára akarta maga is.

- Nem úgy van, ahogy gondolod! - ölel magához, próbál nyugtatni. De nem megy, inkább csak jobban sírok. Nem kéne ennyire rosszul érintenie ennek az egésznek, oké, bunkó, lekezelő hangneme volt. Na és? Beszéltek hozzám már rondábban is, de akkor is! Hyung eddig mindig kedves volt velem.

- Ne sírj már! - érzem meg Namjoon kezét is a hátamon. - Erre jönnek Yoongiék.

Yoongi:

Taehyungot hamar megtalálom, szerencsére nem verekszik, hanem a csajjal vív szócsatát. Mázli.

- Hülye liba! Hagyj lógva - rángatja le róla a kezét, majd egy nagy fordulattal megindul felém. Egy sajnálkozó mosolyt küldök feléje, végül amikor odaér hozzám, a vállánál átkarolva megyünk vissza a fiúkhoz.

- Annyira egy ribanc - inagtja meg a fejét rosszallóan.

- Te is fűvel-fával csaltad - emlékeztetem, mire leint.

- Az más - kuncog fel, mikor odaérünk ahhoz a padsorhoz, ahol üldögélni szoktunk. Látom, hogy a fiúk a kicsit ölelgetik, vigasztalják. Ennyit erről, nem tudja elviselni, ha valaki durvábban beszél vele a kelletténél.

- Kookie! Ki bántott?! - siet oda hozzá Tae is, beszállva a Jeon szeretetszolgálatba. Én persze kellő távolságban megállok tőlük, hogyha esetleg futásnak kéne erednem akkor legyen egy kis előnyöm.

- Csak az osztályban megint elkezdték - legyinti le, rámosolyogva az egyetlen emberre, akiben megbízik teljes mértékben. Vagyis azt hiszem. Ő még kicsi, kell neki a biztonság érzet, főleg egy ilyen iskolába, ezt pedig mi adjuk meg neki - vagy mi.

- Ha nem fejezik be... - feszülnek meg az arcán az izmai, kezét ökölbe szorítja. Annak az én arcomba kéne, hogy repüljön, de nem teszi. Nem rám mérges, hála a kicsinek. Talán nem kellett volna úgy beszélnem vele, de felidegesített.