Sziasztok! Itt is a folytatás:3

Tartalom: Jimin és Jungkook titkon vonzódnak egymáshoz, ám egy ideje mégsem beszélgetnek annyit, mint azelőtt. Jungkook legjobb barátjával, Taehyunggal, míg Jimin Hoseokkal tölti szabadidejét. Ám, J-hope, mindenki őrangyala kitervel valamit, amivel közelebb hozhassa a két kis szerelmest.
Figyelmeztetés: slash (fiú - fiú)
Hossz: 3/3
Szerepek:
Jungkook: Aoi
Jimin: Kuti

Jungkook;

Látva, hogy Taehyung mennyire megörül a kajának tényleg kénytelen vagyok venni neki egy szendvicset, amit aztán elfelezünk. Azt eszegetve, beszélgetve térünk vissza a hallba, ahol azt látom, ahogy J-Hope éppen egy lágy csókot lehel Jimin ajkaira, majd kisebbik hyungom azonnal el is pirul. Én és Tae erre a látványra úgy torpanunk meg, mintha szellemet láttunk volna: annyira tudtam! Ezek tényleg járnak! Ráadásul most itt enyelegnek mindenki előtt, hát nem szégyellik magukat?! Borzalmas! Jiminből pont ezt nem néztem volna ki.

- Hagyjátok abba! - kiáltok rájuk erélyesen, mire Yoongi a fotelban megugrik, felnéz a mangájából és érdeklődve mered az egymással cuppogó páros felé.

- Gratulálok, Horse, Jimin egy jó választás - mosolyodik el. Szúrós pillantást lövök feléjük, amire Jimin csak jobban belemászik Hope ölébe.

- Az Isten szerelmére, Jimin! Azt hittem, nem vagy ekkora ribanc - vágom a fejéhez. - De úgy tűnik, tévedtem. Ha fizetek, alám is odafekszel? - válik gúnyossá a hangom. Ez nem jó, nagyon nem. A féltékenység kihozza belőlem a taplót. Bár azt sem értem, miért zavar az egész. Tudom, hogy Jimin miatt, mert ő az enyém,nem másé, csak velem kéne foglalkoznia, csókolnia, simogatnia, becézgetnie... Aha,kibújt a szög a zsákból. Nesze, Kookie, már magadnak sem tudod letagadni a nyilvánvalót. Ahj...

Jimin:

Szavaira elszégyellem magam. Igaza van, mit játszom itt a kis ribit...? De az, hogy ránk kiabált egy kis reményt ébresztett bennem, ugyanakkor kétséget. Elgondolkodom, hátha csak undorítónak találja és ez az előbbi beszólása miatt észszerű is lenne. Sóhajtva szedem le magamról hyungom kezeit, leülök mellé, majd a Maknae felé fordulok, mégsem hagyhatom csak annyiban. Idősebb vagyok, legyen már egy kis becsületem.

- A világ összes pénzéért sem feküdnék alád! - tolom ki rá nyelvem.

Szörnyen jó színész vagyok, nem is értem, miért nem hívnak meg egy sorozatban se. Talán azért, mert még nem láttak színészkedni, le kéne nekik videóznom a mostani cselekedeteim. A válaszát meg sem várom, felkelve elindulok megkeresni két elveszett hyungom. A szobájuk a 812-es. Tizenkettő, tizenkettő, nézegetem sétálva a faajtókon lévő számokat, mindaddig, míg meg nem találom.

- Jin hyung - kopogok be -, bejöhetek?

- Persze, gyere - válaszol helyette Namjoon.

Kinyitom az ajtót, ajkaim azonnal elnyílnak. Namjoon hyung az ágy végénél állva próbálja Jint kihúzni az ágyból.

- Ne csak ott állj - szól rám Rap Monster -, segíts, ez is most jött rá, hogy alvásra van szüksége.

- Segítek! - nevetek fel és megragadom legidősebb hyungom lábait.- Háromra! Egy, kettő, három! - nézek a mellettem lévőre. Lerántottuk.

- Jó, jó fent vagyok! - kel fel a földről Jin durcásan.

Jungkook;

- Kook, legközelebb egy kicsit több tiszteletet is adhatnál a hyungodnak - szid meg szúrós tekintettel J-Hope. Erre csak kiöltöm rá nyelvem, és levágom magam a kanapén.

- JeonJeong Guk! - emeli meg a hangját Yoongi. Remek, megszólal a tiszteletimádó gyökér is. Komolyan, semmi másra nem vágytam. Tudom, hogy egy kicsit tapló voltam, de legalább az igazat mondtam. Hope-nak adta magát, közben meg itt nyalizik nekem. Még hogy semmi pénzért nem, pff. Csak kigombolom az ingemet és már széttárja a lábát. Úgy, ahogy múlt éjjel is.

- Tessék? - pillantok rá felvont szemöldökkel.

- Ne szemtelenkedj, mert fölrúglak a csillagok közé, megértetted?! - kiált rám, mire összerezzenek. Tae hogy bír vele együtt lenni?! Olyan utálatos! Utálom, mindenkit! Nem ért meg engem soha senki!

- Taehyung! Szólj már rájuk - pattanok fel, és belébújok. Ekkor érkezik meg Jimin, a másik kettő hyunggal.

- Ne bántsátok Kookie-t! Ő pici! - simít bele a hajamba.

Jimin:

- Tényleg ne bántsátok - védem meg azonnal, ahogy meghallom Taet. - Ő még pici, minden tekintetben.

Elvigyorodom a mondatomon, ha érti valaki, érti. Ha nem, hát akkor csak azt hiszi, hogy leutánoztam Taet. Összeszűkitett szemmel néz rám, mire én kihívóan, de nem tudom tovább folytatni a "lelkicsatánk", mert Taehyung megragadja a kezem.

- Mesélj, mi van közted és J-hope között?

- Majd később elmesélem! - ajánlom neki azonnal. Miért ne hazudhatnék még? Már így is egy hazug vagyok.

A menedzserünk megérkezik és már indulunk is az interjúra. Sok dologról beszélünk ott, sőt, mi több mivel én és Jungkook egymás mellett kaptunk helyet el kellett játszani mennyire is imádjuk egymást. Mármint kivételesen nem játszottam meg magam, szeretem azt a tökfejt.

- Na gyere, itt az idő beszélgetni! - húz egy csendesebb helyre Taehyung, ahogy véget ér az interjúnk.

- Rendben - mosolyodom el, miközben egy nagyon szép hazugságon gondolkozom -, hát tudod én és Hoseok nem járunk. Csupán még kavargatunk meg ilyenek, ja, igen, egy ideje.

- Azta! - ölel meg megszorongatva. - Ne aggódj hyung, velem és Yoongival is ez volt, de aztán szerelmet vallott nekem! Érted? - vigyorodik el szélesen és szerelmesen. - Ő vallott nekem, nem én.

Várjunk csak... Yoongi? Ledöbbenek, ő és Suga? De hát akkor mi van Jungkookal? Megcsalná?

- Te nem Kookkal vagy? - rázom meg cseppet törékeny testét.

- Dehogy, bocs, hogy eddig titkoltam, de nem tudtam hogyan reagálnál mindezre.

- Gratulálok! - paskolom meg a vállát boldogan.

Talán önző vagyok, de ez csupán még több reményt kelt bennem. Beharapom alsó ajkam, és eldöntöm, hogy folytatnom kell Hoseok tervét, elköszönök V-től és mivel látom, hogy Kook mellette foglal helyet, odahajolok J-hopehoz.

- Talán igazad van - suttogom fülébe, fél szemmel a fiatalabbra tekintek, minket néz.

Jungkook;

- Mit beszéltél azzal a törpével? - suttogom V-nek, közben azt figyelem, ahogy ők is sugdolózva enyelegnek. Bazdmeg már!

- Elmesélte, hogy kavargatnak Hosoekkal. Olyan aranyosak - mondja megbabonázva, mire én csak elhúzom a számat. Még hogy aranyosak. Undorítóak inkább! Még, ha nem Hope-pal tenné az egészet...

- Ja, persze... - motyogom, majd inkább a vállára hajtom a fejem, úgy alszom el.
Nem sokkal később keltegetnek, mivel visszaérkeztünk a hotelba. Nem beszélek ott senkivel, nem is megyek el velük kajálni, csak felmegyek a szobámba, és megfürödök. Éppen állok be a zuhanykabinba, amikor meghallom, hogy Jimin és Hope belép a szobába nevetve.

Jimin:

- Idióta vagy! - nevetem ki, mikor már sokadjára vág egy gáz fejet, amivel hiper-szuper csúf.

- Te meg kicsi! - kacag. Nem, nem volt vicces, ez nagyon nem.

- Ahhoz képest nincs köztünk sok magasság! - vágok vissza nevetve.

Lehuppanok az ágyra és bekapcsolom a tévét, egyik kedvenc sorozatom megy. A secret garden. Nézném én, de ez az idióta nem engedi, elveszi a távirányítót, ledőnt az ágyra, és a fürdőajtóra mutat,ahol a killincs megmozdul.

- Ezt nem akarom! - suttogom, oké megjátszuk, de nem kell túlzásba esni, de hiába. Eltökélte, hogy márpedig ez lesz. Direkt felém mászott, és márcsak arra figyeltem fel, hogy a fürdő ajtaja kinyitódik.

Jungkook;

Kiszállok a kabinból, majd egy puha törülközőt tekerek alsó testem köré, egyet pedig a fejemre dobok. Elfelejtettem behozni magammal ruhát. A hajam törölgetve megyek vissza a szobába. A látvány lesokkol: Hoseok leteperte Jimint.

- Állj! - kiáltom el magam, felemelve a kezem. - Hagyjátok abba, nem akarom ezt látni - takarom el a szemem, és visszafutok inkább a fürdőbe, be zárva magam. Zihálva neki döntöm a fejem az ajtónak, és könnyezni kezdek. Nem bírom, elegem van! Miért kell előttem ilyet tenni?! Szerintem rohadtul a tudtukra adtam, hogy nem esik jól, de csak azért is szívatnak - szorítom ökölbe a kezem, olyannyira, hogy a körmeim belevájnak a tenyeremben. Tudom, hogy én hívtam ki ilyesmi versenyre Hoseokot, de felfogtam, győzött, Jimin szíve az övé, nem kell tovább bizonygatnia.

Jimin:

- Túlzásba estél! - lököm le magamról Hopet. - Megmondtam, hogy ezt nem kéne!

- De most miért? - száll le az ágyról nevetve. - Vicces volt, na, most pedig menj, beszélj vele!

Megvárom, míg kimegy a szobából, és már máris az ajtó előtt állva kopogtatok. Nem szólal meg, ráadásul az ajtót is bezárta. Ahj.

- Jungkook - kopogok újra a falapra -, kérlek nyisd ki, nem tudtam, hogy itt vagy, ne haragudj. Ha tudtam volna, biztos nem engedem. Kérlek!

Nem reagál, egy árva neszt sem hallok. Idegesen a hajamba túrok, de akkor lépéseket hallok a helyiségből, később pedig egy zárkattanást, majd ő magát. Szomorú arca van, talán sírt is. A francba, olyan idióta vagyok! Magamhoz húzom, hogy átöleljem. Szorosan tartom, majd egy kis idő után belebújok abba a széles mellkasába. Ez van mindig, ha közel van. Az illata megbabonáz.

Jungkook;

- Jimin, te idióta! - duzzogom, de azért én is átölelem, szorosan magamhoz húzva. Annyira hiányzott már, hogy végre úgy öleljen, ahogyan régen, és úgy viselkedjen velem, mint azelőtt. - Én... sajnálom - tolom el magamtól, majd a szekrényemhez lépek, hogy keressek magamnak egy pólót meg egy boxert, amiben kényelmesen aludhatok.

- Mit? - értetlenkedik. Előhalászok egy fekete-piros boxert és egy sima, fehér atlétát.

- Azt, amit a hallban mondtam, nem gondoltam komolyan. Csak nem voltam jó hangulatomban - húzom magamra a trikót és azon kezdek filózni, hogyan vegyem fel az alsóm, hogy ne legyen kellemetlen. - Elfordulnál? Kérlek! - mosolygok rá kisfiúsan. Felnevet majd megforgatja a szemét, de azért megteszi.

Jimin;

Ahogy elhiszi, hogy nem látom, visszafordulva leskelődni kezdek. Olyan szép, formás az alsó testtája, hogy akaratomon kívül is ajkamba harapok. Kívánom, Istenem. Jó sokat dolgozhatot azokon az izmokon... Mire felveszi az alsóját is, ajkaim között mutató ujjam harapdálom. Annyira gyönyörű.

- Jimin, te láttál mindent? - néz rám rák vörösen.

- Igen! - sétálok elé átkarolva a derekát. Az, hogy ennyire vörös, miattam, csak bátorságot adott. - És szörnyen tetszik. Mondd csak, sokáig tartott így kidolgozni magad?

Jungkook;

Ha ez lehetséges, csak még vörösebbé válik az arcom, és nem tudok érthető választ kinyögni a számon. Hogy tud ilyet mondani?! Idióta! Ne bókolgasson nekem, miközben J-Hope hyunggal van együtt. Erősen tartja a derekamat, édesen mosolyog rám, és várja a válaszom. Mégis mit mondhatné erre?! Mégis mit hogy dolgoztam ki? Bizonyára a lábizmaimra gondolt, tuti.

- Hát, sokat voltam a futópadon - válaszolom, legyőzve a zavaromat. Kicsit eltol magától, éppannyira, hogy megtudja szemlélni gyengébbik testrészemet.

- És az tud ilyen hatást kiváltani? Hm, ki kéne próbálnom - néz vissza a szemembe incselkedve. Erre automatikusan ellököm magamtól, és száznyolcvanas pulzussal lefekszem a takaró alá.

- Verd sokat, az is segít! - húzom a fejemre a paplant.

Jimin:

Felnevetek zavarán, olyan édes. Komolyan mondom, elolvadok a csöppségtől.

- Csak vicceltem! - ülök le az ágyára. Ma én bújok be hozzá, egyszer ő, egyszer én. Elmosolyodom, felemelem a takaróját, és melléfekszem. - Mondták már, hogy milyen édes vagy, ha zavarban vagy?

- Hagyj már békén! - fordul el tőlem, de én nem hagyom magam, átölelem.

Szeretem őt, és szeretnék hozzáérni. Hozzábújok a hátához, és suttogni kezdek. Nem tudom, miért, talán ez esik jól.

- Jungkook - szólítom meg, mire megfordul -, lehetne, hogy megteszel nekem valamit?

- Mit? - néz még mindig zavartan a szemembe.

Igazából azt akartam kérni, hogy adjon egy kicsivel többet a takarójából, de ahogy a szemembe néz mindent elfelejtek. Ismételten megmabonáz, nem is gondolkozom, arcát megsímitom; - Csókolj meg, kérlek!

Fel sem tűnik, hogy a csókjáért könyörgöm, csupán azt érzem, hogy ég az arcom. Lehunyom a szemem, és várom az ajkait, de nem kapom meg.

- Kérlek! - nézek fel rá könyörgően, látom, ahogy bólint egy győzelemittas mosollyal az arcán, majd ráhajol az ajkamra.

Végre megtörténik. Csókolozunk. Lassacskán lehunyom ismételten szemhélyam, és viszonzom szája mozgását, annyira finom, puha, gyengéd, selymes.

Jungkook;

Óvatosan csókolom, lágyan, becézgetve az ajkait. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet fogunk tenni. Én és Jimin. Fel sem tudom fogni! Amúgy is, nem Hoseokkal jár? - jut eszembe és azon nyomban el is eresztem.

- Most mi a baj? - néz rám csalódottan.

- Te Hoseokkal jársz, nem tehetem ezt - sütöm le szégyenkezve a szemem. Nem tehetek róla, mindig is elítéltem azt az embert, aki tönkre tette mások boldog párkapcsolatát: én pedig nem leszek ilyen.

- Ja, hogy az... - vakargatja meg zavartan az állát. - Igaziból csak féltékennyé akartunk tenni - valljba be, a végére megereszt egy zavart vigyort. Unott arccal bámulok vissza rá: ez minden, csak nem vicces. Ám valahol mégsem vagyok dühös, sőt inkább boldog. Nincsenek együtt! Ezek szerint Jimin mind azért tette, mert ő is úgy szeretett, ahogy én őt.

- Hülye Törpe! - pöckölöm homlokon, majd rögtön meg is puszilom a pirosló bőrfelületet.

Jiminie;

- Sajnálom - nézek rá -, az egész hyung ötlete volt.

- Semmi baj! - ingassa fejét mosolyogva. - De hyungot kinyírom.

Felém mászik, kezeivel megtámaszkodva testem mellett. Kicsit megdönti a fejét, és úgy néz végig rajtam. Felkuncogok, zavarban vagyok, nem tehetek róla. Félve belenézek abba a gyönyörű barna szemeibe, boldog. Csillog a szeme, nevető ráncai kirajzolódnak, annyira szép így. Bicepsze is megfeszül, ahogy tartsa magát felettem, ezzel mutatva nekem izmait, amit azonnal meg is tapogatok.

- Tudod, hogy mennyire szeretlek? - engedem el karját visszahelyezve kezem az ágyra. Feltolom magam ülő helyzetbe, és csücsörítek neki.

- Most már tudom! - ad egy puszit ajkaimra. - De csak, hogy tudd, én is szeretlek.

💗 The End 💜