Sziasztok! :) Itt is a folytatás! Reméljük, tetszeni fog nektek :* <3 jó olvasást! :3

Tartalom: Jimin és Jungkook titkon vonzódnak egymáshoz, ám egy ideje mégsem beszélgetnek annyit, mint azelőtt. Jungkook legjobb barátjával, Taehyunggal, míg Jimin Hoseokkal tölti szabadidejét. Ám, J-hope, mindenki őrangyala kitervel valamit, amivel közelebb hozhassa a két kis szerelmest.
Figyelmeztetés: slash (fiú - fiú)
Hossz: 3/2
Szerepek:
Jungkook: Aoi
Jimin: Kuti

Jungkook; 

Teljesen leesik az állam, ahogy látom rajta, mennyire vágyik arra, hogy azzal a hülyegyerekkel legyen egy szobába. Ch, hát legyen! De akkor már remélem, Yoongi egy percig sem fogja hagyni, hogy dugjanak. Lepettségemet hamar atveszi a düh. Inkább J-hope-pal lenne egy szobába, mint velem. Hát nem nevetséges?! Minden adandó alkalmat kihasznál, hogy a szerelmével legyen. Undorító! De ami legjobban idegesít, hogy el sem mondja, pedig állítólag legjobb barátok vagyunk. Mi így hárman; ő, én és Taehyung.
De nem, amióta ő összejött Hobi hyunggal azóta csak kettesben maradtam Taehyunggal.

– Azt teszel, amit akarsz, nem érdekel. De ha már ideküldöd az űrlényt, akkor hozzass vele valami kaját – mondom, rá se nézve, tovább pakolva ki a cuccom.

Jimin; 

– Rendben van! - lépek ki a szobából.

Csalódott vagyok. Nem tudom, talán titkon azt reméltem, hogy visszafog vagy valami. Sóhajtva megkeresem a lakosztályunkat, hamar meg is találom. Kopogok és megvárom, míg meghallom a "jöhet" szót.

- Csak én vagyok!  - lépek be hozzájuk.
Yoongi és Tae egy ágyon ülve tévézgetnek, míg J-hope pakolászik. A kis tisztaság-mániás. Még egy hotelben is talál kivetni valót.

- Minden oké?  - kérdez rá Yoongi hyung, miközben egyik kezével a tévé készüléket kapcsolgassa.

- Aha!  Csak azért jöttem, mert Kook szeretne Taevel egy szobába lenni. Szóval, cserélhetünk? - fordulok felé.

- Sajnálom, de nem!  - ingassa meg fejét. - Itt maradok, mondd meg neki, hogy tudod!

- Hogy tudom? - értetlenkedem.

- Nem - nevet fel rögvest -, azt mondd meg neki, hogy tudod.

Bólintok és el is hagyom a szobát. Boldognak kéne lennem, de nem megy, olyan mintha vesztettem volna. Visszamegyek a szobánkba, ahol a kis Maknae az ágyon ülve a telefonját nyomkodja.

- Tae üzeni, hogy nem cserél, és hogy tudod! - forgatom meg szemem, a hülye titkolózásukon.

Jungkook;

Jaj, Istenem, el is felejtettem! Hogy lehetek ekkora barom? Hát, persze! Fel sem fogtam, hogy Yoongi és Taehyung is egy szobába vannak. Bazdmeg, mekkora egy gyökér vagyok. Tudni illik, Tae és Suga már hónapok óta kavarnak, amiről csak én tudok. Pontosabban az a lustaság fűzőgeti az én legjobb barátomat, ő pedig mint egy szűz kis puli kutya, liheg utána és minden szavára aláfekszik. Nem látok Yoongi fejébe, de annyi szent, ha csak szexre kell neki Taehyung akkor a puszta kezemmel fojtom meg!

– Sajnálom, el is felejtettem – mosolygok rá, de azért rosszul esik, hogy ennyire letörten tért vissza. Ilyen rossz volna velem kettesben lennie...? – Ez van, el kell viselned engem – vonok végül vállat. Fáj, hogy így viselkedik velem. Oké, hogy bántja, de nem kéne ennyire nyilvánvalóvá tennie számomra.

Jimin:

– Aha - válaszolok cinikusan. Veletlenül nem fordítva értette ezt? Na jó,  akkor ha már ezt adta a gép, akkor használjuk ki. Nagy döbbenetére leülök mellé, de abban a pillanatban el is veszek. Mit kéne csinálnunk? Nekünk kettőnknek? Hiszen Isten tudja mióta nincs közös témánk. Kezem gondterhelten belevezetem sötét hajamba, és felé fordulok, de már csak egy ajtócsapásra leszek figyelmes. Itthagyott. Hát ennyire nem akar látni?

Hátradőlök az ágyon, és várok, hátha visszatér, ennek ellenére tíz perccel később is egyedül lógatom az orrom. Nincs más, mit tehetnék, hogy elfoglaljam magam, minthogy fényképeket készítsek az A.R.M.Y-knak. Az ágyon fekve mindenféle testhezetben lefotózom magam.

- Szeretlek, te barom! - fekszem hasra, ránézve a cuccaira. Bárcsak ő is így érezne.
Olyan puha az ágya, én meg olyan álmos vagyok. Azt hiszem, nem fog megharagudni, ha elalszom pár percre.

Jungkook;

Látom rajta, hogy küszköd azzal, ne legyen olyan kínos velem kettesben lennie, ezért hogy megkönnyítsem a dolgát, egyedül hagyom. Átmegyek Taehyungék szobájába. Természetes kopogás nélkül nyitok be, amit meg is bánok: Hoseok hyung sehol, azonban Taehyung éppen Yoonginak a csípőjén ülve ringatja magát.

– Bazdmeg már! – takarom el a szemem, visszalépve a folyosóra. Rossz döntés volt, ezentúl nem megyek sehová be kopogás nélkül. Amilyen gyorsan csak tudok visszamegyek a saját szobámba, talán Jimin már megbékélt velem - megyek visszafele a folyosón, amikor meglátom az ajtónk előtt Hoseokot tétovázni. Nem tudja, milyen szöveggel állítson be? Pfff!

– Hyung! – ugrándozom felé, játszva a maknae igazi szerepét. – Gyere játszani velem! Unatkozom!

Jiminie:

Kacagásokra kelek fel, azt sem tudom, mi van, nem még azt, mennyit aludtam. Megdörzsölve szemem fordulok oldalra, és pillantom meg a hangok forrását. Jungkook és Hoseok a szoba közepén játszik társast, ami ha jobban megnézzük, vicces. Hopi olyan béna a fiatalabbhoz képest, hogy még a szabályokkal sincs tisztában.  Kezében a két dobókocka, amit egy jó ideje rázogat, majd eldobja. Mindkettőn egy. Felkuncogok és megkapom mindkettejük figyelmét.

- Hát, felkeltél? - áll fel a földről hyung.

Hozzám siet és a karjában felemel, mint, aki már egy éve nem látott. Mi ütött belé? Döbbenten nézek rá, de ő csak kacsint. Mi fene? Honnan tudjam mit jelentenek nála ezek a jelzések. Leszedem magamról a kezeit és leülők Kook mellé.

– Hyung helyett én játszom! - fogok a kockákra, nem ellenkezik, egyszerűen csak bólint.

- Na, de miért? - ölel meg hátulról az említett. Ebbe mégis mi ütött, természetesen ezt már nem hagyhatom. Kimászom az öleléséből és átnyújtom neki a kis dobókockákat.

- Akkor játszunk hárman!

– Győzni fogok! - jelenti ki Jungkook olyan elszántan, hogy azt még én sem hiszem el, hogy tud ilyet.

– Mutasd meg, látni akarom - mosolyodom el kiválasztva zöld színű bábum.

– Meg is fogom! - néz a szemembe - Majd meglátod, mennyivel jobb vagyok! - a hatás kedvéért az egyik szemöldökét meg is emeli, cseppet eldöntve fejét.

Mért érzem azt, hogy nem rólam beszél?  És ami a legfontosabb, miért tűnik idegesnek?

Jungkook;

Kihívóan nézek rájuk, majd dobok egyet: mindkettőn hatos áll. Önelégült fejjel lépegetek tizenkettőt, és szerencsémre olyan négyzetre lépek, amin az áll, hogy további tizenkettőt léphetek előre.

– A szerencse a legjobb barátom! – mutatok hüvelykujjammal magamra.

– Azt hittem, az TaeTae – nevet fel Hoseok. Csak vigyorogva megingatom a fejem, és megteszem a győztes lépéseimet.

– Látod, Jimin? Sokkal jobb vagyok hyungnál – mondom büszkén, mire látom hogy Jimin érdekesen mered szerelmére.

– De csak játékban – kacsint rám huncutan J-hope, mire felfújom az arcom. Miért, ő miben? A szexben?! Hímringyókat megszégyenítő csípőmozgással rendelkezik? Ha ezt hiszi, akkor még nem látta az enyémet!

Jiminie:

Hallgatva őket elképedek. Mi van? Hopi nevet, Kook dühös, szinte már vérben úszik a szeme, látom, hogy reagálna valami frappánsat, de közbeszólók; – Hoseok, álmos vagyok, menj te is feküdj le, holnap találkozunk.

- Rendben van - ölel át búcsúzóul -, akkor majd holnap Minimanó.

Miután elmegy felállok a padlóról, nem nézek Jungkookra, mivel hallom, hogy a bajsza alatt mormog valamit. Amire nem vagyok kíváncsi, átöltözöm és lefekszem a saját ágyamba, de ekkor meghallom közvetlenül az ágyam mellett Kook hangját;

– Mond csak, élvezed?

Jungkook; 

– Mit is? – pislog rám nagy szemekkel, egészen édesen, úgy mint egy kis cica. Felfújom az arcom, leülök mellé az ágyra és megsimítom a derekát. Nem válaszolok, inkább csak bebújok mellé, szorosan magamhoz húzva.

– Hiányzol, hyung – bújok a mellkasába, átölelve  a lábammal a derekát.

– Nekem is – motyogja zavartan. Csak felkuncogok, betakarom magamat, és így alszunk el.

Másnap reggel arra kelek, hogy az a törpe valakivel nevetgél a szobában. Kinyitom a szemem, majd amikor látásom kitisztul, észreveszem, hogy a két gerle nevetgél. Jiminie valamit mond, amit nem értek, de J-hope még annál inkább, így felkapja, és úgy kezd vele futni.

– Mit csináltok? – ülök fel, a szemem dörzsölgetve.

Jiminie:

– Szuperhősöst játszunk!  – válaszolok neki ránézve, ami nem volt jó ötlet.

Azonnal a tegnap esti dolgok jutnak eszembe és pir szökik az arcomba, olyan édes volt, ahogy átölelt, rég aludtunk már úgy. Annyira jól esett.

- Aha! - bólint szemet dörzsölve - Játszhatok?

- Aha - nyújtom előre kezem levegőbe ökölbe szorítva ujjaim -, én Superman vagyok, te ki akarsz lenni?

- Batman! - kell ki az ágyból nyakára kötve a takaróját - Éjszaka bűnőzői, féljetek, mert végetek, hahaha! - nevet fel a világ legédesebb nevetésével, lerakatom magam a földre és hozzá sietek.

- Na gyere, te Batbaby! - kuncogok fel - Itt az ideje a leszámolásra!

Jungkook; 

– Srácok – nyit be hozzánk Namjoon. Először érdekesen mered ránk, de inkább nem kérdez rá. Úgy érzem, jobban is teszi. – Készülödjetek, nemsokára indulunk – hadarja el, majd el is tűnik. Én csak felkuncugok a zavart leaderön, és öltözni kezdek. Látom, ahogy Jimin figyeli minden mozdulatomat. Nocsak-nocsak, valaki látni szeretné mit rejt a ruha? – harapok alsó ajkamba, és direkt némi erotikát viszek bele az öltözködésbe. Hyungom pici szemei kitágulnak, alsó ajkát megnyalja. Heh, mondtam én, hogy jobb vagyok, mint Hoseok. Méghogy ő ellennem, pfff.

– Hé, Jiminie! – lép mögé Hope, benyúlva a pólója alá. – Segítsek? – harap bele a fülcimpájába. Ebbe nem csak a törpe, de még én is belepirulok. Mégis mit képzel magáról? Itt még gyerekek is vannak! Sőt az is gyerek, akivel ezeket a molesztáló dolgokat cselekszi.

Jimin;

Megremegek. Félve hátra nézek Hoseokra, aki megint csak kacsint és engedély nélkül, de leveszi rólam a pólót.

- Hé! - csapom meg a kezét - Kösz, de egyedül is menni fog, egyenlőre még tudok öltözni.

– Ne szemtelenkedj Chimchim - fordít magával szembe –, ne állj ellen.

Először is, mi ez a duma? Másodszor, ki szemtelenkedik? Kezét pizsama nadrágom korcához teszi, de azonnal el is ütöm őket. Ne molesztáljon itt!

– Hé, vannak rajtad kívül a szobába! - szólok rá mérgesen, mire Kookra pillant és megnyugszik.

– Igaz is, bocsi, akkor majd máskor - puszil arcon és hagyja el  a helyiséget. Hogy én mennyire szégyellem magam.

Jungkook; 

Rendesen én érzem magam rosszul, hogy nem hagytam őket kettesbe, hogy dughassanak. Tényleg, inkább Hoseokkal kéne szobát cserélnem akkor legalább kettesben lehetne a kis Jiminievel, és olyan perverz dolgokat tehetne vele, amit nem szégyell. Te atya úr Isten! Szegény hyungom hátsóját szét kefélné! Még jó, hogy nem hagyom ezt, elég ha ebben a hotelban Taehyung az egyetlen, akit basznak. Vagy basszatja magát, nem tudom.

– Öhm... Én inkább megkeresem TaeTae-t – mosolygok a törpére, és azzal a lendülettel át is száguldok Taeék szobájába. Most sem kopogok, de szerencsére csak azt látom meg, ahogyan Yoongi egy szenvedélyes csókot ad barátomnak.

– Ki enyelegted magad? – forgatom meg a szemem.

– Pofád lapos, maknae – int rám Suga hyung, majd még egy utolsó csókot ad szerelmének és kettesben hagy minket.

– Na, milyen volt? – foglalok helyet vigyorogva. Valaki igencsak kisimult.

– Jaj ne is tudd meg - vörösödik el azonnal. – Kimondta éjszaka, hogy szeret. Érted?! Szerelmet vallott nekem! – ujjongot, körbe-körbe forogva a szobába. Valaki szerelmes!

Jimin;

Egyedül maradtam a szobába. Gyorsan felöltöztem és a Hotel Halljába meg is találtam Hoseokot. Van hozzá némi kérdésem.

- Mi volt ez az egész?  - kérdezek rá előtte állva - Ha netalántán szerelmes lennél belém, akkor most el kell mondanom, hogy sajnálom - hajolok meg előtte jó mélyre -, de én nem érzek így mint te.

– Aranyos vagy!  – túr hajamba, belemarkol és úgy állít fel - De a nőkre bukom. Figyelj van egy tervem! 

Magához húz és elkezdi taglalni a részleteket. Állítása szerint Jungkook szerelmes belém. Haha, jó vicc. És én is belé, na jó ezt bevallom. Na, és azért teszi azt velem, amit.  Féltékenyé akarja tenni, mert szerinte így a legkönnyebb kiszedni a Manaeből a vallomást. Nem tudom mért, talán kíváncsiság miatt, de beleegyezek.

Jungkook;

Miután V elregélte a múlt éjszaka történteket, és kihújogtuk magunkat, mi is lemegyünk a hotel halljába, ahol már mindenki ott van, kivéve Jint és Namjoont. Pff, és még ő mert sietetni minket. A szemem azonnal megakad Hoseok és Jimin hyungon, ahogy a kanapén ülnek. Pontosabban Hoseok ül a kanapén, Jiminie pedig az ő ölébe. Félig szerelme felé fordulva vihog valamin, azzal a zavart nevetésével, amit eddig csak Hope közelsége tudott belőle kiváltani. Ch.

– Jimin-ah, ma te vagy a legszebb – mosolyog édes Hobi hyung, majd egy puszit nyom a szája sarkába. A szája sarkába! Lászik kisebbik hyungom arcán, hogy ő is meglepődik ezen, de nem sokáig, csak egy mosollyal fogadja a bókot.

– Te is nagyon jó képű vagy ma, hyung – ad neki ő is egy puszit. Jaj, te is nagyon jóképű vagy, hyung  jaaaaj, gyere dugjunk itt mindenki előtt, jaaaaj – játszom le magamban gúnyosan, kissé picsás hangon. Hirtelen felindulásból megragad Tae kezét, és vonszolni kezdem a kajálda felé.

– Gyere, hyung meghívlak valamire. Nem szeretem, ha éhes vagy, mert akkor morogsz és elrondítod a szép arcodat – mondom direkt olyan hangerővel, hogy azok ketten is hallják.

– Jaj, köszi – csillan fel ennek az idiótának a szeme.

Jiminie;

Tényleg szép az arca, helyeselek magamban. Szebb mint az enyém, szép V alakú, mandula szemek, telt ajkak, tökéletesen ívelt orr és arcélek, mintha egy baba lenne. Igen, ez a benyomásom róla.

- Hyung, ez hülyeség, nem megy. Én mondtam, hogy nem szeret! - szállnék ki öléből, mikor maga felé fordít.

– Higgy a hyungodnak! - dönti nekem homlokát - Hát akarnék én neked rosszat? - megingatom a fejem.

Hoseok itt talán az egyedüli, aki soha, de soha nem gondol rólam semmi rosszat, nem még akarna. Inkább óv, ő tényleg olyan, mint egy nagy bátyus. És ezentúl elfogadom, legfeljebb ha nem is igaz, legalább jól szórakozunk a megjátszásukon, ami kudarcba fog fulladni. Hogyne fulladna abba?  Jungkook Taevel jár. Ezután nem szállok ki az öléből, olyan kényelmes. Így kezdünk bele mindenfajta hülyeségről dumálni, míg megjönnek a többiek.

- Na most figyelj, megadom a kezdő lökést - súgja fülembe és ebből már tudom, hogy a két legfiatalabb is visszatért,  egy picit eltávolodik tőlem, majd államra kap. Figyelmeztetett, mégis meglepődöm rajt. Most meg akar csókolni?