Jimin:

Felvont szemöldökkel nézem, ahogyan ezek ketten milyen kis édesen elbeszélgetnek itt előttem. Akár egy szerelmespár! Eddig is észrevettem már, hogy amikor beszélgetnek akkor olyan érdekes hangulat keletkezik közöttük. Ch, nem csodálnám, ha ez a bájgúnár elcsábította volna szegény Jinie-t azzal a hülye viccelődős fejével.

- Én megyek, még tanulok - állok fel, majd felmegyek a szobámba, otthagyva őket. De ők, akik meg sem hallották az egészet csak folytatják tovább a nőnek az elemzését. Oké, terhes, nagy cucc, és?! Isten áldja, legalább plusz egy gondja lesz a nőnek, de ezzel nem kéne nekik foglalkozni. Tudtommal mindenkinek meg vannak az egyéni szoszproblémái, és nem érnek rá a másikéval foglalkozni. De ezek szerint egyesek olyan szerencsések, hogy mégis ráérnek. Duzzogva ülök le az asztalomhoz, hogy rajzoljak inkább valamit, mivel a tanulást igazából a mai napra befejeztem. Elkezdek firkálgatni szívecskéket, különböző hangjegyeket, nem összefüggő dolgokat, közben azon agyalok, mit csinálhatnak lent. Magam sem értem, miért érdekel, hiszen éppen az előbb gondoltam, hogy a saját dolgával kéne foglalkoznia mindenkinek, erre meg a bátyám szerelmi ügye után szaglászok. Borzalmas vagyok - ingatom meg a fejem, elővéve a telefonom. Taehyung mióta levizsgázott - zongorásoknak előbb van - nem is írt nekem, az ő eszét is elvette a szerelem.

"Helló!" - írok rá, ha már ő erre nem képes.

"Szió!" - ír vissza, ami azt jelenti, hogy most is elérhető volt. Mégsem írt nekem. Értem...

"Utállak" - válaszolok kiadva magamból a dühöm, majd lezárom inkább a telefonom, meg sem várva a válaszát. Gyerekes bosszú, de ettől függetlenül még az.

Hoseok:

- Hétvégén ráérsz? - kérdezem, miután Jimin felsétál a lépcsőn.

- Persze - pörgeti továbbra is a képeket, szegényem, tuti szeretne ő is gyereket -, miért? Mit csinálunk?

- Nem tudom - rántom meg vállam -, Namjoon mondta, hogy szóljak neked, mert nem veszed fel a telefont. Hétvégén el akar velünk menni valahová, mindenki jön szóval jönnöd kell! - fenyegetem meg játékosan. - Mert ha nem, ellopom a receptjeid!

- Megyek! - nevet fel beletúrva a hajába. - Azt nem tudod, hová akar minket vinni? - kérdi, miközben a távirányítóér nyúl, hogy elkapcsolhassa valami más csatornára.

- Nem - teszem fel lábaim az előttünk lévő dohányzó asztalra. Ha tévézni készülünk, akkor kényelembe kell helyezni magam. Óvatosan felnézek és látom gondterhelt arcát, tudom is mitől van. Montól. Már az ő szavaiból ki tudtam venni, hogy balhé volt. - Nagyon össze vesztetek? - karolom át vállát lazán, amolyan " bízhatsz bennem tesó stílusba."

- Nem vészes! - nevet fel. Persze, játszd csak meg magad... rendesen lehet hallani a kétségbeesést. Nem akarom, hogy szakítsanak. Olyan jók ők együtt, mint egy anya és apa.

Sóhajt megeresztve torkomból megborzolom haját - annak ellenére, hogy idősebb nálam -, és a szemébe nézek.

- Beszélek a fejével, ne aggódj!

- Kösz...

- Hyung! - szalad le az öccse ismét ezzel megzavarva társalgásunk. Én igazán szeretem Jimint, de mikor komoly dolgokról, felnőttes témáról van szó, furcsa mód mindig megjelenik. Hallgatózik, direkt.

Jimin;

Látom, hogy valamit megzavartam. Hah, tudtam, valamit titkolnak előttem, de nem merik elmondani, mert én "kicsi" vagyok. Francokat! Sokkal többet tudok, mint azt ők gondolják.

- Mondd csak - mosolyog rám Jin hyung.

- Át akartam menni Taehyunghoz, de...

- Menj csak - szól közbe Hoseok, mire ismételten felmegy a pumpám. Senki nem szólt hozzá, tudtommal Jin a hyungom és nem ő. Ő csak egy irodalom tanár, aki idejár fűzőgetni a mostoha bátyámat.

- De nem megyek! - trappolok be a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet annak érdekében, hogy lenyugodjak. Nem értem, miért izgattam fel magam ezen ennyire. Együtt vannak, nem olyan nagy dolog. Egyszer minden jónak vége van, ahogy ennek is. És akkor majd jövök én, aki mindenkit megvigasztal. Hahaha, poén! Addigra New Yorkban leszek híres énekes! Vagy valahol máshol, de híres leszek, annyira, hogy nem érek majd rájuk.

- Miért nem mész? Az előbb még akartál - értetlenkedik Jin, amikor visszamegyek a nappaliba.

- Nem hagytátok, hogy befejezzem. Át akartam menni, de túl sok a tanulni valóm, ezért meg akartalak kérni, hogy vidd át a leckét helyettem neki - kezdek hevesen magyarázkodásba.

- Minek? Ő már levizsgázott, nem? - értetlenkedik bátyám, mire csak lesütöm a szemem. Beégtem. Most aztán magyarázhatom ki magamat.

Hoseok:

Nem csak az, hogy levizsgázott, de még egy osztályba sem jártak. Két különböző dolog. Míg Taehyung befejezte a vizsgával az iskolát, addig Jiminnek plusz két év továbbképzésre kell járnia. De jól van, hazudjon csak, de akkor ne legyen itt. Komoly dologról beszélgetünk, amit csak úgy sem értene. Eltekintek a hazugságától és elmosolyodom.

- Akkor ha nem mész el, megtennéd, hogy fel mész a szobádba? Négyszemközt szeretnék Jinnel beszélgetni - nem akarok én bunkó lenni. A világ összes pénzéért sem bántanám meg, csak megígértem már Jinnie-nek, hogy titokban tartom a kapcsolatát.

- Maga nem az apám! - puffog teljesítve kérésem. És már megint magáz, nem tudom megérteni mi ez nála. Van hogy úgy el tudunk beszélgetni, mint két haver, majd egyik pillanatról a másikra már úgy kezel, mint a tanárját. Még látom felfújt arcát és már csak egy ajtó csapódást lehet hallani.

- Bunkó voltál! - ingatja fejét barátom öccse után nézve. - Nem olyan fontos ez a téma, ráért volna máskor is.

- Jó, de na - kezdenék magyarázkodásba, ha lenne megfelelő okom rá. Talán direkt csináltam, élvezem, ha mérges rám. - Felmenjek, bocsánatot kérjek?

- Nem kell, majd később elintézem.

Ezután megbeszélünk mindent, amit csak szerettünk volna. Azt is el mondta, hogy min kaptak ők ketten össze. Állítólag azon, hogy Jin azt mondta. szeretne apa lenni, mire Nam válltig állította, hogy akkor meg fogja csalni egy nővel. Hajh... Szerelmesek.

Jiminie;

Másnap szerencsétlenségemre tripla irodalom órával kezdek drága Mr. Jung tanárúrral. Hurrá! Minden vágyam ez volt a tegnapi után. De a kis mocsok azok után nem mert ott maradni, inkább lelépett mielőtt megvertem volna. De várjon csak, jön még ő az én utcámba! Hahahaa! Majd ma direkt úgy teszek, mint egy normális diákja, nem szólok be neki, "figyelmesen" ülök és jegyzetelek. Igeen, tudom, hogy felfogja emészteni a bűntudat, amiért tegnap megbántotta törékeny kis lelkemet.

- Sziaaa! - ugrik rá a hátámra drága barátom, Jungkook. Ő legalább nem hagy itt egy pár évig, mint Taehyung. Igen, rá pipa vagyok. Jut eszembe, meg kell majd néznem, mit válaszolt tegnap.
- Cia, cica - csücsörítek neki szekálódva, mire belecsíp a számba. - Hé! Ez fájt! - simítom meg ajkaimat. Bunkó! Nincs tisztelettel a hyungja felé.

- Jiminie, hol vagy?! - kezdi játszani megint, hogy nem lát. Utálom, hogy magasabb nálam pedig fiatalabb.

- Itt vagyok, te átkozott! - lengetem meg előtte a kezemet, de csak tovább játsza a hülyét. Pfff! Ám nem tudok sokáig mérgelődni, mivel becsengetnek, ezért muszáj bemennem a terembe. Természetesen ez a hülye gyerek nincs bent még, szokásához híven késik. Mit is vár az ember egy gyökértől... Sóhajtva helyet foglalok, elő akarom venni a kottám, hogy tanulgassam, de a késő madárka éppen ekkor reppen be.

Hoseok;

- Jó napot osztály! - teszem le a tanári asztalra táskám.

Kibontom és elő veszek egy köteg nyomtatott papírt. Gonoszan elmosolyodom, majd elkezdem kiosztani a megdöbbent osztálynak.

- Ma dolgozatot írunk! - állok meg az osztály előtt, mikorra már kiosztottam az összes lapot.

- Kinek mondta ezt?! - háborodik fel egyből Jimin vele együtt több társával.

- Múlt órán mondtam - sétálok vissza az asztalomhoz, hogy aztán nyugodtan leülhessek -, ha netán egyszer figyelnétek rám...

- Most egyáltalán nem jó fej! - ingatja fejét egyik diákom morgolódva - Ilyenkor nem szeretem.

Szeret, nem szeret, nem számít. Muszáj számon kérnem az agyagot, különben meghúzkodnak, azt meg ugye nem akarjuk.

A dolgozatot hamar megírják, ezzel az órának is vége. Már majdnem mindenki elhagyta a termet, Jimin is készül rá. Közeledik. Várok valamiféle frappáns beszólásra a doga miatt, de nem kapom meg. Ejh.

***
A nap már jócskán lement és én még mindig azon töröm a fejem, mért nézett egész nap levegőnek. Mármint nem teljesen, figyelt rám, de nem szólt hozzám. Ágyamba fekve teszem magam mellé a dolgozatokat. Még javítani sem tudok a kis hülyétől. Azon jár az eszem, mi baja lehet. Megutált? De miért? Megbántottam valamivel? Tollam véget rágva kelek ki az ágyból az ajtóhoz sietve. Felveszem bakancsom, a kulcsot leakasztom a szögről és már neki is indulok az útnak. Muszáj megkérdeznem tőle.

Jimin;

Ma este Jin egy barátjánál alszik, anyáék pedig elmentek valami hotelbe ünnepelni az évfordulójukat, így egyedül vagyok most itthon. Örülök, hogy a szüleink találkoztak, így legalább volt szerencsém megismerni több remek embert is: és legalább lett egy jó fej bátyám is.

Sóhajtva leülök a kanapé elé, bekapcsolva a tévét, keresve valami elfogadható műsort. Találok egyet, ahol az idolokat szívatják, így ott hagyom. Fáradt vagyok, de nem akarok aludni. Előveszem a telefonom, megnézem, tegnap mit válaszolt Taehyung.

"Mi?! Miért?! Jimiiin! Válaszolj! Hyungniiim, kérleeek :(((("

Ezekre az üzenetekre egy mosoly kúszik ajkaimra, és visszaírok neki.

"Csak hiányzol. Nem keresel..." - válaszolom, majd mivel látom, hogy inaktív, elteszem a mobilom. Gondolataim most Hoseokra terelődnek. Jin minden bizonnyal most hozzáment, ott vannak nála, enyelegnek, puszilkodnak, szexelnek... Ahw - harapok bele az alsó ajkamba, ahogy lelki szemeim elé tárulnak azok az erotikus képek. Hoseoknak olyan csókolni valónak tűnnek az ajkai, vajon igaz? Főleg, amikor verset szaval el nekünk órán, és olyan szépen kerekíti a magánhangzókat az ajkaival... Ahw - temetem arcomat a kezembe, amikor csengetnek. Remélem, ez Taehyung - megyek, majd kinyitom az ajtót.

- Tae, végre, úgy hiányoztál! - borulok a nyakába, aztán... Aztán tudatosul bennem, hogy ez a valaki nem Taehyung, hanem Hoseok.

Hoseok:

- Nekem is! - ölelem vissza nem törődve, hogy nem engem várt. Testéhez passzírozom magam. Annyira nagyon hiányzott, maga a hangja. Próbál eltolni magától, de nem hagyom. Aprót felemelve a padlóról lépek vele beljebb a nappaliba.

- Engedj már el! - üti meg vállam, mire ledobom a kanapén. Mégsem utál! Ha haragudna nem engedett volna be, nem olyan gyenge ő hogy ne tudna kiszabadulni a kezeim közül.

- Egyedül vagy? - nézek körbe. Senki sehol, egyedül a tévé hangja ad valami zajt, hogy az ember ne féljen.

- Aha! - bólint - Anyáék vacsizni vannak, évfordulójuk van, Jin hyung pedig egy barátjánál alszik... Azt hittem nálad! - néz a szemembe érdeklődve, mintha arra várná a választ, hogy hol van az örök fiatalság kútja.

- Dehogy! - csóválom meg fejem nevetve - Mért lenne nálam? - Biztos vagyok benne, hogy Namjoonál van. Szóval akkor ki tudtak békülni, anélkül, hogy közbeavatkoztam volna.

- Mert együtt vagytok! - forgatja meg szemeit gúnyosan, úgy tesz, mint aki leleplez.

- Nem igaz! - nevetek fel ismét, leülök mellé és közelebb húzom magamhoz. Olyan szorosan, hogy semmi ne legyen köztünk a ruhákon kívül - Egyedül veled járnék, nem mondtam még? - kezdem megint szédíteni, tetejébe még álla alá is nyúlok, megemelve azt, hogy aztán dús ajkát bekebelezzem.

Jimin;

Még a lélegzetem is elakad, amikor megérzem Hoseok ajkait az enyémeken. Olyan édesek és puhák; pont, ahogyan azt én elképzeltem. Az érzésre szinte elkocsonyásodok, magamat is meghazudtolva ezzel. Mivel igen, be kell vallanom: átkozottul jól csókol, és élvezem is. Bátorságom összeszedve csókolok vissza, az ujjaimat bele vezetve a lágy tincseibe, azokat aprót meghúzva. Halkan belenyög a csókba, amire kelletlenül is, de muszáj elmosolyodnom. Én hülye meg azt hittem, hogy a bátyámmal kavar. Ahw, el sem hiszem - falom tovább boldogan ajkait, amikor az ő kezei is felfedező útra térnek. Először megsimítja az oldalamat, majd a mellkasom kezdi kényeztetésbe és végül de nem utolsó sorban a fenekembe markol.

- Ah, Hoseok... - simulok jobban hozzá, olyannyira, hogy szinte érzem testének édes melegét.

- Annyira gyönyörű vagy - tér át a nyakamra, ott harapdálva, szívva az érzékeny bőr felületet. Gyönyörű? Én? Ugyan... Bár lehet annak tekint, hiszen nem most említi először. De akkor ezek szerint nem látta a mostoha tesómat elemi korában: szebb akár egy nő! Jut eszembe... Mi ez így most ilyen hirtelen? Eddig is így néztem ki, nem változott semmi. Talán annyi, hogy kanosabb lett - amit rohadtul érzek, és ez engem is azzá tesz. De tartanom kell magam. Ha most neki adom magam egy szajhának fog tekinteni. Győzni fog felettem, azt pedig nem hagyom. Soha!

- Hé! - lököm el magamtól, amikor már a nadrágomtól akarna megszabadítanom. - Hagyjon békén, ne higgye, hogy csak úgy kedve szerint játszadozhat velem! Keressen magának egy ribanc nőt, azzal majd megteheti! - állok fel, vádlón mutogatva rá.

Hoseok:

- Most meg mi bajod? - emelkedik szemöldököm az egekbe - Az előbb még te is akartad, élvezted!

Érthetetlen ez a gyerek! Az ember azt hinné végre betörte a csikót, amit már oly régóta szeretett volna. És mi történik? Hirtelen meggondolja magát, ösztöneit megtagadva játssza magát. Pedig tudom nagyon jól, hogy kellek neki. Nekem is ő.

- Nem élveztem! - válik arca vér vörösé.

- Dehogynem! - ragadom meg kezét magamhoz húzva - Na, ide figyelj bogaram, nem egyszer mondtam már, hogy bejössz. Hányszor kell még elmondanom?

- Hazudsz, csak szórakozol! - kontráz, kirántva apró kezeit az enyémből.

- Félig meddig -döntöm oldalra cseppet a fejem, majd vissza.

Direkt szívatom. Szó mi szó, bejön a kis édes, de annál jobban tetszik, hogyha ideges, mintsem hogy kapcsolatot létesítsek vele. Egy egész életen át tudnék így élni. Kellemes ez a oda-vissza passzolgatás. Arról nem is beszélve Jin mit szólna hozzá, ha leállnék az öccsével. De Jiminnek amit csak mondok, igaz. Szédítem, nevetek zavartságán, de őszinte vagyok, csak vannak korlátaim. Igen, talán a korlátok tehetnek mindenről.

#helyesirasihibakatutolagjavitjuk