6.rész(°◡°♡)

Minek jövünk a fürdőbe? -kérdeztem meg kicsit furcsálva. De ő mit sem törődve húzott maga után. Mikor oda értünk megállt majd felém fordult. -van inzulinotok itthon ? -mosta meg arcát. -nem..nincs. vagyis én nem tudok róla. -ajajj...azt hiszem el fogok...-nem tudta be fejezni a mondatot. Hirtelen kapaszkodott nyakamba, majd teste egyre nehezebb lett. Ha nem fogom meg , tuti le esik a földre. Nagyon  megijedtem. -ANYAAA! -ordítottam el magam -tarts ki Jungkook. -vettem egy nagy lendületet majd fel kaptam rendesen ölembe, és szaladtam vele a folyosón. Megpillantottam anyát is ahogy siet. -MI TÖRTÉNT?-kérdezte jungkook arcán végig simítva. -Nem tudom egyszer csak össze esett. Még valami inzulát kért...-erre kicsit felnevetett. -az inzulin te.. -szemöldököm olyan gyorsan szökött felfelé mint Hosszú Katinka.
-akkor az..de most nem ez a lényeg.
-fiam...nem mondta hogy cukor beteg lenne ?
-hát én ilyenre nem emlékszem...nem hiszem hogy mondta volna.. minden esetre le fektetem. Addig hívd ki a mentőket..kérlek.-anya csak bólintott egyet, én közben be vittem testét szobámba és le raktam. Van benne súly az tuti.

***

Amikor közölte az orvos,hogy bizony ebbe bele lehet halni, elfehéredtem. Nagyon aggódtam kookért. Még ha nem is ismerem annyira. Én tényleg bele szerettem. Vigyáznom kell rá.
-ébredj kérlek.. -tettem kezem az övére de semmi. Pár perc múlva szorítást észleltem ezért felnéztem. Csukott szemmel mosolygott. Hú ennek örülök akkor csak alszik.
-Szia jungkook, itt Jimin, lehet most nem hallasz, sőt tuti mivel alszol. De kérlek máskor vigyázz magadra mert nagyon megijedtem. Nem tudom mi fogott meg benned.. hát jó tudom...de belsőleg is meg akarlak ismerni. -szorítottam még kezét, persze nem olyan erősen. -szóval remélem hogy jól kijövünk majd az órákon is. Szeretném ha felkelnél és többször nem felejtenél inzulázni ... -erre csak horkantott egyet. Majd röhögés tört ki belőle.
-INZULAAA -kiáltotta el magát majd hangos röhögésbe kezdett.
-t,te..nem alszol ?-néztem rá dühösen mert ki nevetett.
-aludtam...de mostmár fent vagyok.. hiszen egy angyal szólt hozzám. -vigyorgott. Lehetséges hogy ő ilyen seke? Mert most kajak nem tudom ki dominál. Bár még pár sem vagyunk. Így úgymond nem dominál senki. Na jó Jimin stob it. Kicsit elpirultam kijelentésén majd megráztam fejem , így ki űzve a sok gondolatot. -tch.. én itt aggódok érted te meg ki nevetsz..-fordítottam oldalra pirult és kissé dühös fejem. -ne haragudj, cuki vagy , csak sosem hallottam hogy valaki inzulázik..-megint röhögni kezdett. -tch..-fordultam meg neki háttal a széken. -tenyleg ne haragudj..-mondta mély hangján, amire szívem ki ugrott a helyéről. Meg fogta vállam mire csak hátra fordítottam fejem. Megbánóan nézett.De mi van ha ez csak egy álca. Nem tudom. Fejem vissza fordítottam.- Ki vagy te ?.. nem tudok rajtad ki igazodni... Nem tudlak megismerni. Mert mindig minden percben egyre jobban változol. -mondtam szomorú hanglejtéssel. Majdnem elsírtam magam, de most erős leszek. Vagyis remélem. Egy hete ismerem, de már befolyásolja a kedvem, a létezésem, az életem. Ki vagy te Jungkook..?! -csak egy fiú, aki össze van zavarodva, akinek a mellette ülő személy vette el az első csókját. Aki fél gyengének mutatnia magát mások előtt, viszont Park Jiminbe megbízik. Park Jimin..mikor meghallja ezeket a szavakat görcsbe rándul a hasa. És legszívesebben rá ugrana minden egyes alkalommal mikor meglátja...de ő fél, hiszen sokkal magasabb Park Jiminnél és nehezebb. -itt kicsit elnevette magát. Itt könnyeim eleredtek. Szóval én vettem el az első csókját. Biztos jobb csókot érdemelt annál. Ennek valami emlékezetesnek kéne lennie..egy lánnyal. Nem velem.. egy nyomorékkal. Keservesen fel sírtam, nem bírtam magamban tartani a könnyeim. Amik Jungkook miatt hullottak.

Magamra erőltetve egy mosolyt fordultam felé. - Jungkook, elsőnek csak legyünk barátok. -sirtam még jobban de a mosoly egyre nagyobb volt. Persze hamis görbület. Ő nem szólva semmit magához húzott majd megölelt. Én csak zokogtam, magam sem tudom miért. Talán azért mert tudom hogy neki egy lányra van szüksége. Akivel gyerekeket csinálhat majd. Aki majd haza várja miután ő naphosszat dolgozott. Akivel boldog élete lehet. Ez kell neki nem én. Lassan elhajoltam tőle, ő csak le törölte hüvelyk ujjával az arcomon lefolyó cseppeket. -ne sírj, kérlek.- le hunyva szemeit, szorította össze szemöldökét. Majd mély lélegzet vétel után ki nyitotta szemeit, de ő nem sírt, csupán üres tekintettel figyelt. Kicsit megilyedtem.

***

2 napja annak hogy Jungkook kórházban volt. Még aznap ki engedték. Utánna haza vittem, de nem szólalt meg. Mikor ki szállt a kocsiból akkor is csak intett. Nem tudom hogy mi okból ilyen. Beszélnem kéne vele a suliban ? Kéne...

Így a szerdám nagyon hamar elment. Utolsó két óra közeleg. Éppen szünet van. Taehyungnak nem mondtam semmit. Elég baja van neki. Nem kell még engem vigasztalnia. Így is sokszor tette már.

-ne tedd azt a rohadt sült krumplit az orrodba.!- szóltam rá, közbe kezem homlokomra tettem. Menthetetlen ez a gyerek.
- jól van na. -vette ki a sült krumplit az orrából majd ki dobta -azt hittem már meg is eszed...-nevetem fel mire ő is. - mochi~ egy valami érdekel. Ugye múltkor mesélted hogy tetszik valaki. De azt nem mondanám hogy tudom is ki az. -húzta félre száját. Elmondjam neki ? De hiszen már 2 napja nem beszéltem Jungkookal. -hát jó. Aki tetszik -nyeltem egyet - az Jungkook. -súgtam neki oda. JUNGKOOK??!-kiáltotta el magát mire nyakon csaptam
-Mi van velem ?- hallottam meg egy hangot hátam mögül mire nyelni alig tudtam. Hogy kerül ez ide ? S,sem..-mondtam volna ha barátom nem vág közbe. -csak arról beszélgettünk hogy jiminnek tetszik valaki és nincs kivel kibeszélni rajtam kívül és gondoltam megkérdezem hogy nem e akar önnel beszélni. -hadarta el a marha nagy hazugságot. Mire jobban elvörösödtem és inkább le dőltem az asztalra. -hm...rendben. -azzal elment. Olyan rideg a suliban ,mint egy igazi tanár. Simán ki néz 25 nek is. Ezért magázzák. Na meg tanár, jó hogy nem mernek pofázni. -te teljesen megőrültél?? -súgtam neki oda kissé idegesen
-nyugi már, ha nem mondtam volna ezt tovább kérdezgetett volna.
-van benne valami..-vettem mély levegőt, majd inkább fejem újra az asztalra hajtottam. Azóta még mosolyogni se mosolygott rám órákon mint szokott. MIT CSESZTEM EL?

Sziasztok drága olvasók és Bunny 🙄🤣😘 itt a kövi rész (nem néztem át a helyesírást sajnálom ><)

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top