A lány a táskáját magához véve kilépett a szobából majd átvágott a termen. Újra azaz ismerős érzés kerítette hatalmába, bár most nem volt olyan erős, mint először. Nem akarta, hogy észrevegyék. A fiút biztonságban tudta, úgy néz ki felépül... viszont rohadt sötét volt odakint, már biztosan rég haza kellett volna érnie. Még az édesanyjának sem mondta el, hogy be fog menni a rendőrörsre, nehogy túlaggódja az egészet, hazatérve akarta előadni az egész felháborító sztorit Audrey Millertől elkezdve. Csak jelenleg úgy nézett ki a helyzet, hogy a rendőrség épületét megtámadták, ki tudja, hogy Gordon nyomozó életben van -e még, bár ezután nagyon nem úgy tűnik, hogy épp a lány vallomása fogja érdekelni. És talán még Audrey-nak is megmaradnak a fogai.

Az épületből kilépve a hűvös szél megcsapta az arcát, kabátját feljebb húzta magán és lassan elindult a part mentén széllel szemben. Tárcsázta a taxi állomás számát és bediktálta a címet. Váratlanul egy kéz kapta el a karját, ami azt vonta maga után, hogy Bekah megpördült és rántva egyet a karon teljes erejével a földre taszította az ismeretlen alakot. Az utcai lámpák fénye gyéren világította meg a sokat látott macskaköves utat, amin még néhol a korábbi esővíz nyomai gyűltek össze tócsákban. De ez a gyér fény pont elegendő volt arra, hogy a " támadója " arcát is szemrevételezze. A haldokló vörös hajú fiú volt az.

- Neked nem az ágyadban kellene feküdnöd? - támadt azonnal Bekah az alatta heverő fiúra, akinek először az őszinte meglepődés terült szét az arcán, aminek később a szüntelen vigyorgás vette át a helyét.

- Te is felkeltél. - jegyezte meg s a mosolya fancsali grimaszba húzódott majd felnyögött.

- Jaj ne haragudj.. - vette el gyorsan a kezeit a lány,amikor észrevette, hogy épp a bekötözött sebet nyomogatja tenyerével. Aztán gyorsan talpra szökkent a fiú mellett. - Nekem haza kell mennem. - a fiú is lassan megtámaszkodott az egyik könyökén majd gyötrelmesen lábra állt. Fürkésző szemekkel nézte a lányt. Nem értette, hogy mit keres itt, miért van még mindig itt. De örült neki, hogy volt annyira szemfüles, hogy észrevegye amikor eltűnt mellőle az ágyból. Hosszú, kiengedett barna haján még egy jól látható csíkban ott húzódott a hajgumi nyoma, amivel egész nap lófarokban tarthatta. A szemei zöldjében mintha viszontlátta volna önmagát. Mindig is foglalkoztatták a tiszta zöldszemű emberek. Őt szürkés-kék írisszel áldotta meg az ég és mennyire hasonlatos volt a lelkivilágához. Sötét volt és háborgó, mint a mély.. és veszélyes volt másoknak beletekinteni. A lány mintha nem tartozott volna ezen emberek körébe szótlanul figyelte a fiú arcát és próbálta megérteni őt, kitalálni a következő lépését. De a vörös hajú sokáig ugyanúgy állt némán előtte. Nem volt ehhez szokva egyikőjük sem.

- Hazakísérlek. - ajánlotta fel a lánynak. A szó olyan furcsán hagyta el ajkait, hogy maga sem hitte el, hogy valóban kimondta őket. Mikor volt utoljára lovagias valakivel? Mikor volt egyáltalán lovagias valakivel? A lány szemei felcsillantak, ajkára egy zavart mosoly húzódott.

- Nem szükséges. Megsérültél, most pihenned kellene.

- Teszek rá, hogy mit kellene. A ruhádból úgy tűnik, hogy nem ezen a környéken laksz. Csodálkoznék, ha tudnád merre kell hazamenni. - próbált olyan meggyőzően és egyben lehengerlően beszélni, mint ahogy szokott, bár most a folyamatosan meghúzódó varratok, a fájdalom a jobb oldalában kissé legyengítették a hangját. Így az előző mondatok kisebb sóhajtásokkal vegyültek.

- Már hívtam egy taxit. - vont vállat könnyedén Bekah. Neki ez tényleg ilyen egyszerű volt. Végülis ma már egy bűnözőt is sikerült kimenekítenie egyenesen a rendőrség épületéből ! Nem fordítva szokott ez megesni ?

- Ha ebben a ruhában mész haza még a taxis is rád veti magát. Hazakísérlek. - a lány már nem akart ellenkezni, bár gombóc nőtt a torkában a fiú jelenlététől. Tényleg nem akart moccanni mellőle és még fegyvert sem fogott a fejéhez, amivel sakkban tarthatta volna. Végignézett magán és a kis fekete, zárt cipő a kopogós sarkával, a térd alá érő szoknya, aminek a sokszori mosástól kikopott a csík az alján, na meg az a kényelmetlen ing,felette a sulis kardigánnal.. nem tűntek túl hivalkodónak vagy csábítónak.

- Nem foglak beköpni. - emelte lassan a fiúra a tekintetét Bekah. A vörös még mindig olyan sötét, baljós pillantásokat küldött felé, miközben a taxira vártak, hogy még ő is észrevette mennyire pörög az agya.

- Kétlem. - csóválta meg a fejét a másik.

- Nem húztalak volna át a fél városon, hogy aztán másnap újult erővel feladjalak. - foglalta össze a lány. Hangja nyugodt volt. Mintha csak egy régi ismerős mellett álldogált volna, akivel a közös napjukat vesézik ki. Hát igen, a vörös hajút ma majdnem kivesézték. - Biztos jól érzed magad? - lépett közelebb a fiúhoz, tekintetéből aggodalom áradt. A fiú rég nem találkozott ilyen arckifejezéssel vagyis olyan emberrel, aki őt féltette volna. Még az anyja sem féltette. Már kisfiúként is engedte, hogy ő süsse meg reggelire a tojásokat és a szalonnát a gáztűzhelyen, pedig még alig érte fel. De az anyja akkor sem aggódott érte. Rajta kívül meg senkit sem engedett közel magához, akivel rokonként vagy társként együtt élt volna huzamosabb ideig. Bekah még egy lépést tett közelebb, mire a fiú a jobb karjával váratlanul csapott egyet felé. - Csak meg akarom nézni a sebed.. - suttogta kedvesen Bekah és újra vakmerően közelíteni kezdett, eltolta a fiú karját majd a pólóját felhúzva szemlélni kezdte a leragasztott sérülést. Ügyesen ellátták a fiú sebeit, most már csak az alanynak kellett volna megkímélnie magát a hirtelen mozdulatoktól.

A fiú több mint egy fejjel magasabb volt, mint az előtte álló lány. Így a feje búbját nézegette, a haja hullámát ahogy leomlik a vállaira, a kerek arcára ami nyugodtságot sugároz. Türelmes volt hozzá és gondoskodó és egyáltalán nem zavartatta magát. Máskor talán ez utóbbi felmérgesítette volna a fiút, de most valahogy szórakoztatta. Pedig hozzáért, amit ugyancsak nem tudott elviselni másoktól. Gyűlölte az embereket, az összeset. Hitvány, kihasználható bábuknak tartotta őket. Csak minden kis mocskos gondolatát most elnyomta az a tudat, hogy a lány aprócska kezeivel a felsőtestén matat és igazgatja el a fáslit a testén majd újra óvatosan lehúzta rá a pólót. Zöld íriszei tisztán tekintettek fel rá.

- Miért tetted? - intézte Bekahhoz a kérdést. Felmerült benne, hogy a lány egy kis izgalomra vágyik vagy vonzódik a rosszfiúkhoz, aztán mégis megijedt és most menekült volna haza anyuci szoknyájához. De Bekah szemeiben semmi ilyesmit nem látott. Se félelmet, se vonzalmat. A lány egy kicsit elhúzódott tőle, így egymás szemeibe tudtak nézni és nem kellett kicsavarnia a nyakát, hogy a fiú arcát láthassa.

- Megsérültél. Ha ott maradsz, megölnek. 

Ennyire egyszerű volt ez.

- A többi ember is megsérült, meghalt körülöttem. Láthattad, az embereim mindenkit lelőttek. A rendőrfőnökasszonyt a saját kezemmel szúrtam le. - a lány élesen beszívta a levegőt, egy pillanatra megugrott a szívverése. Talán mégsem volt olyan jó ötlet ennyi ideig a fiú közelében maradni.

- Amikor megláttalak a földön, eldöntöttem, hogy megmentelek. Szükséged volt rám. - a fiú ajkai közül ijesztő vihogás harsant fel.

- Nincs szükségem megmentőkre, drágám. A halál arcába is csak nevetni fogok. - húzta ki magát vakmerőn, amennyire csak a varrat engedte. Aztán közelebb hajolt a lányhoz. - Nem létezik herceg fehér lovon, kislány. Álomvilágban élsz.. - Bekah érezte a fiú leheletén a gyógyszerek és valami citrus illatát és megint lenyugodott a szívverése. Ugyanazt látta az arcán, amit a rendőrségen is, amikor feléhajolt. Egy fiatal fiút, aki akár az ő osztálytársa is lehetett volna, akit már biztos sok csalódás ért az életben, mégis vakmerőnek mutatta magát. De ugyanúgy félt a haláltól, mint akárki más. Kapaszkodott Bekah karjába, engedte, hogy felemelje, támaszkodott rá az egész út alatt. Gondolatát a taxi lámpáinak fénye zavarta meg. Mindketten arra kapták a fejüket.

Alig fékezett le mellettük a taxi, még zavartan álltak egymás mellett. A fiú tekintete hosszan időzött a lányon. Agya folyamatosan a történteken kattogott és hiába is próbálta nem értette, hogy miért segített rajta. Más civil ember biztosan ott hagyta volna és mentette volna a saját irháját. Más esetben meg rendőrkézre adták volna, ahol biztosan a dühös férfiak a saját kezükkel teszik el láb alól, feltéve hogyha nem hal bele hamarabb a sérülésébe. De Bekah szemeiben csak azt látta, hogy a lánynak ez volt az egyszerű, elfogadható megoldás.

Bekah kinyitotta a taxi ajtaját s egyik lábával már behúzódott, amikor egy másik autó tűnt fel a színen. Egy fekete dodge charger, sötétített ablakokkal. Az anyósülés felöli oldalon tekerték le az ablakot, majd egy férfi sortüzet nyitott a fiúra.

Lélekjelenlét.

A vöröshajú szemöldöke kíváncsian felugrott. Izmai megfeszültek.

Bekah oldalra lépett és jobb kezével elkapta a fiú karját és a taxi ülésére rántotta.

A fiú érezte ahogy sebei felszakadnak és éles fájdalom nyilalt az oldalába, mellkasával az ülésre hanyatlott.

Bekah egész testét kifordítva oldalról védte az autó utasterét. Kibontott haja szabadon suhant végig a levegőben, ahogy megpördült a lábain. A pánik, a félelem felgyorsították a pulzusát. Szíve vadul kalapált, mintha sikított is volna, de a golyózápor és az autó motorja teljesen eltompította az érzékszervét.

A lövész folyamatosan tüzelt a taxira, betörve így az összes ablakát. Szilánkok repkedtek a levegőben. Bekah érezte, ahogy a hideg levegő végigszánt a testén, belecsíp itt-ott a szabad bőrfelületbe. Bokája megbicsaklott a cipőben. Az autó elzúgott mellettük majd bevéve egy éles kanyart már el is tűnt az épület háta mögött.

A lány lábai hirtelen feladták, egész testében megremegett majd a macskaköves utcán összeesett. Érezte, hogy tüdeje egyre nehezebben dolgozik és már nem bírta megmozdítani egyetlen porcikáját sem. Bekah csak feküdni tudott. Nem számított, hogy hideg a kő és a nedvesség bekúszik a ruhája alá, a fájdalmas érzés elviselhetetlenebb volt a csontjaiban. Ha nem mozdult, akkor talán nem fájt annyira. Lassan emelkedett fel és le a mellkasa majd csendben szipogni kezdett. Szemeit elöntötték a könnyek, de már arra sem érzett elég erőt magában, hogy felemelje a kezét és letörölje őket az arcáról. Pár kósza tincs a homlokára tapadt és inkább lehunyta a szemeit, hátha attól lenyugszik a szívverése és nem fáj majd annyira minden lélegzetvétel.

A fiú lassan tápászkodott fel a taxi hátsóüléséről. Egész hátát apró szilánkok borították, amik a mozdulatra sietősen gördültek végig a testén a taxi padlójára. Felnyögött. Biztosra vette, hogy a sebe újból felszakadt, túlságosan égett a fél oldala. Lassan lábaival hátra tapogatózva kiszállt a gépjárműból majd megtámaszkodva az autó oldalában, bátortalanul vett egy mély levegőt. Csodálta, hogy talpra tud állni, hogy még meg tud állni a saját lábain! Úgy látszik nem mindenkinek tetszett a kis akciója a rendőrségen és máris el akarták intézni. Megrázta fejét mire még pár szilánk kihullott a hajából. Mintha ezer apró, csillogó drágakő hintette volna be a kopott járdát.

S megpillantotta a lányt. Magatehetetlenül feküdt a földön, lábai furcsa szögben álltak. Térdre ereszkedett mellette és próbálta kitalálni, hogy lélegzik e még. Ujjával a nyakán simított végig, mire Bekah szempillái megrebbentek és picit megemelkedett a mellkasa.

- Kislány.. még nem fejeztük be a beszélgetést.. - hajolt közelebb hozzá a vörös hajú. Kezét a lány csuklójára kulcsolta.

- Azt hittem.. - suttogta amaz, ujjaival kissé megszorította a fiú kezét. Gyengén. Bőre hideg volt és vizes, de olyan puha, mint amilyennek a fiú képzelte.

- Nem.. akkor fejezzük be, amikor én mondom. Azt ígértem, hogy hazakísérlek. - hangja megbicsaklott az utolsó szóra. Alig pár perce még nyugodtan beszélgettek egymás mellett állva és konokul rázta a fejét Bekah nevetséges állítására.

" Szükséged volt rám. "

Próbált kezeivel a lány teste alá nyúlni, hogy felemelje a földről. Dr. O. neki is segített, akkor kizárt, hogy ennek a bolond lánynak ne tenné. De Bekah feljajdult. Zöld szemeivel szomorkásan feltekintett rá, a könnyek lassan folytak végig mindkét orcáján.

- Maradjunk itt.. aludni szeretnék.. - suttogta a fiú szemeibe fúrva a tekintetét.

S a fiú azt hitte, hogy újra eleredt az eső, pedig csak az ő szemeiből hullottak a könnyek a lány mozdulatlan testére.

VÉGE

2017-03-25, 14:44