" milyen érzés utolsónak lenni? .. "

órák után sebesen szedtem lábaimat, hogy a büntető teremhez érjek. csak miatta. hogy újra láthassam. még ezt az órát is annyira értékeltem, mert a közelében lehetek.

anyát felhívtam előtte, hogy késni fogok otthonról. lehülyézte a tanárt. engem megdorgált, de nem szívtam mellre. ő nem tudhatta mennyire nagy szerencsém van.

stiles haját rövidre nyírva hordta. sötétbarna szemeit végigkapta a termen majd lecsapta táskáját az egyik asztal tetejére. egy elmosódó folt lehettem a látóterében. a fizika tanárunk ült velünk a könyvtárban, még allison és két másik srác. jacksonra pillantott gyűlölködő fejjel. neki lydia kellett, lydia meg jacksoné volt. ennyire egyszerű volt a helyzet.

én nem voltam senkié, mégsem fordított rám figyelmet.

elkeseredve összehúzódtam a széken és a füzetemben kezdtem megoldani a házinak adott feladatokat. csak szenvedtem velük. a gyakorlatban talán még jobban is ment volna, mint írásban. de azt már buktam. figyelmetlen voltam miatta.

szívem megint túlbuzgón figyelmeztetett stiles közelségére.

pillantásommal lyukat égethettem volna az előttem elterülő füzetbe, de akármikor a tekintetem elkezdte keresni őt, máris minden másodlagosnak tűnt. feleslegesnek.

ahogy az életem is.

allisonnal beszélgetett végig. amikor jacksonnak ki kellett mennie a mosdóba máris felkapta a fejét és fura, ideges pillantásokat vetett utána. majd elhagyták a termet. a másik srác sétált oda hozzám amikor a polcok közt a könyveket lapozgattam.

" milyen érzés feláldozhatónak lenni? aki bármikor meghalhat..? "

halkan suttogta a kérdést. szívemet elszorította a fájdalom. talán ez a sorsom, hogy a szürke tömegbe olvadjak. stiles észre sem venné.

2017-04-03