csak egy pillantására vágytam.

a hideg levegő bekúszott a kabátom ujjain át. belöktem az iskola ajtaját magam előtt. diákok özönlötték el az egész folyosót. órák előtt, mint a kis hangyák szaladgáltak össze-vissza. kikerülgetve őket a szekrényem felé indultam. tekintetem mégis őt kutatta. vajon beért -e már.

hiánya nyomasztó volt.

szívem billentyűi lassan mozogtak fel s alá.

az összes ember egy nagy sűrű, gomolygó felhőnek tűnt. féltem, ha belépek közéjük engem is beszippantanak. eltűnnek a színeim. már nem fog észrevenni. szívem riadt ritmusa elhal.

a folyosó végén felfigyeltem lydiára, a sminkjét igazgatta a kis tükrében bámulva önmagát. ha lydia itt van akkor stiles is a közelben lehet.

és valóban. a szekrényem takarásában néztem végig ahogy belépnek az ajtón a legjobb barátjával.

szívem ritmusa megugrott.

hevesen gesztikulált. járt keze-lába, amit nagyon is szerettem benne. valamiről megint olyan elmélyülten magyarázott, szinte belelovalta magát. elhaladt mellettem, férfias parfümje megcsapta az orromat. mélyen magamba szívtam. szendén pillantottam rá.

egy újabb reggel amikor figyelemre sem méltatott. mégis volt okom mosolyogni.

2017-04-03