elhatározás

'Elhatározások, fontos, komoly döntések. Sok van belőlük az ember életében. Az élet tele van elhatározásokkal, a kérdés csak annyi: Helyesek-e ezek, vagy sem? Sok komoly döntést hoztam már meg életem folyamán, ilyen volt például, mikor jelentkeztem a Bighit-hez gyakornoknak, vagy mikor otthon hagyva családomat, kimentem Amerikába táncot tanulni egy hónapra. Mind komoly elhatározás volt, de egyiktől sem rettegtem még annyira, mint attól, ami ma este, vacsora közben fogalmazódott meg bennem. '

Emlékszem, még anno, Hobie Hyung tanácsára kezdtem el írni ezt a kis noteszt, hogy ha már nem tudok könnyen beszélni az érzéseimről másoknak, legalább vessem le a veled kapcsolatos gondolataimat papírra, az hátha segít. Egy jó ideig meg is voltam azzal, hogy leírtam néhány visszaemlékezést, történést, ami valamiért hozzád volt köthető, de a mai napon ez már nem elég. A mai napon új elhatározás született meg elmémben, és nem szeretném már tovább halasztani a dolgot. Amióta a mai nap folyamán néhány, elég intim helyzetbe keveredtünk egymással éneklés közben, a stúdióban, úgy gondolom teljesen fölösleges már elrejtenem előled az érzéseimet, hisze előbb-utóbb úgy is rájönnél magadtól te is - ha még eddig esetleg ez nem történt meg. A Hyungjaink már évek óta biztatnak, és azt mondogatják, ne adjam fel és nyissam ki végre a szemem. Szerintem, nyitott szemmel élek - ha már szerintük nem is - és bár őszintén nem tudom, hogy te hogyan érzel irántam, tovább már akkor sem tudom eltitkolni előled mélyről jövő érzéseimet.
Továbbá, tudod, nem nagyon hiszek a Hyungjaink szavaiban. Félre ne érts, nagyon tisztelem és szeretem őket, de a biztató szavaikban akkor sem tudok bízni. Minden esetre, már elhatároztam magam, szóval aligha lehetne innen vissza táncolni.
Az én ajándékom számodra a szülinapodon, eléggé rend hagyó lesz. Nem parfümöt, nem ruhát és nem is egy újabb nyakláncot - illetve karkötőt - fogsz kapni tőlem. A holnapi napon, december 30-án, a KBS Song Festival napján, a te Születésnapodon, a szívemet fogom neked odaadni, és bár egyáltalán nem vagyok oda a nyálas, klisés dolgokért, - ezt te tudod a legjobban -, másképp nem tudnám ezt meg fogalmazni.
A holnapi nap folyamán, te megkapod majd ezt a kis füzetet, és benne minden érzésemet, gondolatomat, emlékemet veled. Holnap - amikor olvasod mondjuk már ma lesz - ,te megkapsz majd belőlem egy szeletet, a legfontosabbat s legnagyobbat. A kérdés már csak az, hogy te ehhez mit fogsz majd szólni. Megijedsz, elutasítasz, esetleg undorodni fogsz majd? Tán megmaradhatunk még a holnapi után is barátoknak? Lehetünk ennél többek? A remény hal meg legutoljára, nem igaz? Hope Hyung pedig még él is és virul is szerencsére, én ennek ellenére sem merem hitegetni magam. Nem gondolom, hogy olyan helyzetben lennék, ahol ez helyes lenne.
Már mindent lefixáltam KakaoTalk-on a többiekkel. Jiminie és Hobie - a szobatársaid -, megvárják majd, míg ma este elalszol, és az éjjeli szekrényedre helyezik majd ezt a kis füzetet, közvetlen a telefonod mellé. Így nem kell attól tartanom, hogy esetleg nem fogod észre venni.
Szóval már csak várnom kell. Várnom a holnapot, a szülinapod. Annyi bizonyos, hogy holnaptól már minden más lesz. Én egy hatalmas titok súlyától szabadulok majd meg - és több évnyi elfojtott érzelemtől - , te pedig egy fontos elhatározás következményeképp, egy hatalmas titok és megannyi elfojtott érzelem tulajdonosa leszel hirtelenjében. Talán holnap elveszítelek, talán holnap elveszítem majd a legjobb barátomat. Talán nem. Nem tudhatom előre, és fölösleges is találgatásokba temetkeznem. Lesz, ami lesz. A lényeg az, hogy szeretlek.

Szeretlek, mint embert,
Szeretlek, mint barátot.
Szeretlek, mint a világ legaranyosabb emberét,
Szeretlek, mint a legbohókásabban öltöző személyt, akit csak ismerek.

Szeretem a hajad, melynek majd hogy nem havonta változik színe.
Szeretem, mert selymes, jó illatú és mert a tiéd.
Szeretem a pisze, tökéletes formájú orrodat, és az azon levő aprócska, barna anyajegyet is, amit ha tehetnék, agyon puszilgatnék a nap minden egyes percében.
Szeretem hívogató ajkaid, melyeket minden egyes alkalommal beharapsz, mikor éppen egy ARMY-t szeretnél levenni a lábáról a fanmeetingen. Engem is leveszel velük a lábaimról, ez kétségtelen.
Szeretem gyönyörű arcodat - melyet bármelyik nő és férfi megirigyelhet.
Szeretem a kiálló kulcscsontodat, széles vállaidat, keskeny derekadat, izmos combjaidat, selymes, baba pocidat.
Szeretem az édes nevetésedet, és azt a - néha napján világ megváltó -, téglalap alakú vigyorodat, ami még a legrosszabb helyzetben is képes mosolyt csalni az arcomra, elfeledtetve velem minden gondomat.
Szeretem minden egyes porcikádat, ahogy szeretem minden egyes tulajdonságodat is.

S végül, szeretlek téged, Kim Taehyung, végtelenül, reménytelenül és szerelmesen.

- Jungkookie
2016. December 29.

Utolsó előtti rész, ami felér egy végtelen nyáladzással.😅 Kérlek, bocsássátok ezt meg nekem, ma túlságosan is romantikus kedvemben voltam.😄❤️
Egyébként, ha van kedvetek, kukkantsatok bele az új (régebben íródott😅) Taekook sztorim prológusába! Ma került ki.😉