Amikor kinyitottam, a szemem, minden porcikám fájt. Éreztem,hogy ezek nem sima karcolások,vagy verések. A testemből különböző zsinorok lógtak ki. Egy ágyon feküdtem,ami nem volt ismerős. Szépen lassan vissza tudtam emlékezni mi is történt. Lenéztem mellkasomra, amin egy nagy kötés diszelgett. Hirtelen zokogásban törtem ki. Egyszer miért nem lehet az amit én akarok?

Már úgy éreztem vége. Minden olyan szép és meleg volt. Minden jó volt. Aztán hirtelen a kín. Az emlékek... az élet, nem a szabadság. Nem attol függ,az életben a szabadság, hogy éppen fogva tartják vagy sem. Az életben senki sem szabad. Be vagyunk zárva egy testbe. Egy kalitkába,amiben csak a fizikai,vagy lelki fájdalmat érezzük. Ez a kicsiny idő, amelyet a halálom világában töltöttem, felnyitotta a szemem. Nem kell élve kijutnom innen. De ezentúl, biztos nem hagy Jack semmi olyan ezközt, amivel bántani tudnám magam... ha csak... elérem, hogy halálomig kínozzon. Belehalok a fájdalomba. Vagy egyszerűen csak belefolytom magam a párnába. Gondolat menetemből,az ajtó nyitódása szakitott ki. Egy mosolygós,barátságos (?!) Jack lépett be rajta.

- Szia! Jobban vagy? Hozzak valamit enni,vagy inni? - kérdezte nyugodtan.
- N-nem vagyok jól. Miért? Miért nem hagytad, hogy végre szabad lehessek? Én nem tőled akarok megszabadulni, hanem az élettől. Nincs semmi,ami fontos lenne nekem. Mindent elfelejtettem. Nem tudom kik a szüleim. Kit szeretek... semmit nem tudok. - Zokogtam. Az ágy szélére ült, és simogatni kezdte a fejemet.

- Nem akarom, hogy meghalj. Minden rendben lesz. A szüleid úgy tudják meghaltál, ahogy mindenki más rajtam meg rajtad kívül. Nekik fáj, de túl lépnek majd rajtad. És boldog lehetsz velem. Személy azonosságot változtatsz, és velem élhetsz. Egy új ember lehetsz velem. Csak én és te.

- É-én nem akarom ezt. Annyit bántottál. Ez nekem nem jó. Én nem tudnák melletted élni értsd meg. - Elkomorult az arca. Tudtam, hogy túl goromba voltam, és ezt nem fogom megúszi.

-Pedig mostmár az enyém vagy, és nem mész sehová érted?! - Emelte fel a hangját. Én viszont húztam a mércét tovább, és megráztam a fejem.

- Az első adandó alkalommal megszökök,és utána, csak a cellák rácsain keresztül fogsz látni! - mondtam, a végét már kiáltva. Látszott, hogy kihúztam a gyufát. Levágott, egy akkora pofont, hogy a fejem is elfordult. De én csak elnevettem magam. Mostmár eldöntöttem, hogy akármit is tesz ez a barom, én nem török meg. Még egy pofon aztán mégegy. Abbahagytam a nevetést, és méllyen a szemébe néztem.

- Nem fogok megtörni! Akármit is akarsz! Ha igazán "szeretnél" nem bántanál! Te nem vagy más, csak egy pszichopata állat! - Ordítottam. Egy kicsit meghökkent. - Eddig azt hittem irány... - kezdtem volna, de a számra tapadt. Szenvedélyesen csókolt. Én eleinte nem akartam beengedni, de beleharapott alsó ajkamba,amitől felszisszentem, ezzel beengedve őt. Sokáig csókolt. Vissza csókoltam. Furcsa bizsergés futott végig rajtam. Élveztem. Aztán elvállt töllem, és hevesen vette a levegőt. Amikor mindketten megnyugodtunk, egy löket hajtott. Talán nem is voltam tudatomnál. A polójánál fogva magamhoz húztam,és ismét hevesen csókoltam. Olyannyira hevesen, hogy a végén már az ágyon fetrengtünk, a zsinórok kiszakadtak belőlem.

Amikor mindkettönk levegője elfogyott,lihegve és zihálva döltünk végig az ágyon. Elnevettem magam, hogy ezt tettem. Mégis jól esett. Elszörnyedtem magamtól. Ezekszerint régen tényleg szerettem. Ezekkel a gondolatokkal merültem állomba.

***

Amikor felébredtem, Jack mellettem aludt. Kitéptem a még bennem maradt zsinórokat, majd körül néztem a szobában. Egy fehér szoba volt. Én egy francia ágyon feküdtem. Nem voltak benn búrorok.

- Ez a vendég szoba. Gyere át a te szobádba. - mondta Jack, majd felemelt menyasszony pózban, és átvitt egy másik szobába. Lerakott az ágyra,majd ki akart menni, de megragadtam csuklóját.

- Kérlek vezess körbe a házban. - suttogtam. Bólintott,majd kézen fogott, ès átvitt sorba minden szobán. Volt vagy tíz hálószoba,mindegyikben francia ágy. Aztán lementünk egy csigalépcsőn, ahol a konyha, majd a Pince felè vezető út fogadott minket. A konyha egybe volt az étkezővel és a nappalival. A nappali óriási volt leültem a kanapéra a kanapé elött egy tv diszelgett. Megfogtam a távirányítot,majd Jackra nézzem, aki bólintott jelezve, hogy bekapcsolhatoma tvt. Jack kivette a kezemből a távírányítót, és átkapcsolt a hírekre.

-Ez nem fog tetszeni,de jobb ha tudod. -Mondta Jack, és belepuszilt a hajamba.

- Jane Grook után a nyomozás lezárult. Magára gyújtotta a házat. Egy levelet hagyott barátai és családja számára:

Kedves Peter, és Emily! Köszönöm, hogy ilyen boldog csládban nevelkedhettem fel. Boldog család voltunk. Szerettelek titeket. És persze a kis Zoet is. Mattnek szól az üzenetem második fele.
Matt. Nélküled nem is tudom mi lett volna. Azért kellett ezt tennem magammal, mert autó balesetet szenvedtem, és eltört a bordám. Kerekes székbe kerültem, de megszöktem a korházból. Nem vágyom már az életre. Szeretlek Matt ebben a pillanatban is mikor ezeket a sorokat írom.

Jane Grook

Kikerekedett szemekkel néztem a tvre.

- Emlékszel amikor az iskolában ki kellett tölteni jelentkezési lapokat... ó bakker hogy is emlékezhetnél? Szóval az a lényeg, hogy ki kellett töltened pár jelentkezési lapot. Hamis lapot nyújtottam át neked,és te annélkül, hogy elolvastad volna aláírtad. Muszáj voltam megtenni. Különben keresnének. - Mondta. Én ismét zokogásban törtem ki. Szóval többé nem keresnek. Itt fogok megrohadni. Nagyon fasza! Elegem volt. Meg kell szöknöm. Nem fogok megtörni soha. Szeressem? Még mit nem! Mi üthetett ebbe az idiótába. Elintézem, hogy minnél elöbb rácsok mögé kerüljön. Érezze mi az, ha valakit bezárnak. Legszivesebben a torkának ugrottam, és megfolytottam volna. A düh ami összegyült bennem nem volt hajlandó eltünni. Tudtam ha most ordibálni kezdek nem úszom meg fájdalommentesen. Mégis úgy éreztem ordítani tudnék, és akár a tvvel agyon ütni Jacket.

-Jane! Minden rendben? - tette fel Jack a lehető leghülyébb kérdèsét a világon.

- Persze! Hogy ne lenne minden rendben? Hát minden a legnagyobb rendben! - mondtam. Halál nyugodt volt a hangom. Elindultam a szobám felé. Amikor mellé értem megveregettem a vállát, majd felsétáltam a szobámba. Mielött becsultam volna az ajtót, még lekiabáltam neki az emeletről.

- Ne zavarj kérlek. Furi hangokat fogsz hallani, de ezt most muszáj! - mosolyodtam el. Besétálzam a szobába az ajtót magamra csuktam, sohajtottam egyet, majd akkorát sikoltottam, hogy beleremegett a ház. Fél perc múlva, már mindent ami csak emelhető volt dobáltam le a földre. Törtem zúztam. És Jack nem zavart meg benne. Kétszer bekiabált, hogy jól vagyok e , meg hogy magammal ne próbáljak semmit csinálni, de miután életjelet adtam magamról otthagyott, ami kifejezetten jól esett. Amikor úgy éreztem mindent amit lehetett,méregdrága vázákat, festményeket satöbbit szétdobáltam, zokogva leborultam az ágyra. Órák telhettek el. Egész nap csak bőgtem. Egy idő után Jack bejött kezében egy tálca vacsorával. Nagyon meglepett kedvessége. Letette a tálcát az éjelli szekrényre, majd éppen indult ki mikor könnyes szemmel utána szoltam.

- Hé Jack! Kérlek ne menj el. Tudom... fura, de szügségem van most valakire. Mit fogok ezekután tenni? Veled leszek és? A szüleimet, meg a barátaimat nem láthatom többé? Lehet, hogy nem emlékszem rájuk, de azt tudom, hogy szerettem őket. Neked is volt csaladod! Velük mi lett? - Jack nem válaszolt, csak szorosan átölelt.

- Szeretlek Jane! Nem tudom mi lesz ezután. De azt tudnod kell, hogy én mindent azért tettem mert szeretlek. Nagyon szeretlek!