Matt szemszöge:

Fáradtan, és gondterhelten keltem. Napokóta nyomozok Jane után. Kezdem úgy érezni, hogy Jane tényleg nem bántotta magát.

"Ha elrabolták, az rossz lenne neki" ez a mondat csengett a fülembe. Nem értem, nem értem, nem értem! Minden olyan logikus mégis értelmetlen.

Jack járt Janenel, mielött Jane Aleccal járt volna. Jack tudta, hogy nincs jó élete... Jack utálta Alecot, de Janet nem. Szerette Janet, és barmit megtett volna érte... és azért is, hogy őt válassza... de nem gyanusíthatom őt, amíg nincs bizonyítékom. De talán szerezhetek valahogy.

Kipattantam az ágyból, majd odasuettem a telefonomhoz. Előszőr a főnökömet hívtam,,és azt mondtam neki beteg vagyok, ezért nem tudok bemenni az örsre ma. Utána Jacket hívtam. Párszor csörgött, majd lerakta. Megint megcsörgettem. Ugyanez. Aztán még egyszer próbálkoztam csörgött egy párat... és láss csodákat most felvette.

-Szia Matt. Mit szeretnél? Korán van. Történt valami? - mindig is ugy viselkedtünk egymással, mintha birnánk egymást. Talán kicsit így is volt.

-Szia! Figyelj csak... lenne egy ügyem, amiben a segítséged kéne. Átmehetnék hozzád ma délután haromra? Fontos lenne. - Mondtam, a lehető legnagyobb színészi tehetségemet belerakva. Hallottam, ahogy sóhajt egyet.

-Nem lehetne ezt egy kicsit elhalasztani? - kérdezte.

-Nem, Jack légyszives. Hidd el fontos. - Mondtam. Sóhajtott, de ebből a sóhajból mar tudtam, hogy nyertem.

-Rendben. Ma délztán haromra gyere ide. Várlak. - mondta, majd letette.

Tudtam, hogy ha nála is van Jane, akkor nem fog csak úgy előtálalni vele. Majd valahogy ki kell találnom a megfelelő módszert.

Jane szemszöge:

Lassan ébredtem fel, arra, hogy valaki rázogatja a válamat. A mellettem felvő Jack aranyosan keltegetett. De semmi kevem nem volt felkelni, ezért a takarót a fejemre húztam.

-Látogatónk jön ma. - súgta Jack a takaróba. Lerántottam a fejemről a takarót, és értetlenül néztem rá.

-Ki? - kérdeztem. Olyan csak nem jöhet, akinne tudná, hogy Jack elrabolt.

-A testvéred. - Nem hittem el amit mond. Ő biztos nem tudhatja. Kikerekedett értetlen szemekkel meredtem Jackre.

-Elrejtelek. Matt az elvesztésed után rendőr lett. Ezért semmiképp nem láthatja, hogy te itt vagy. Ugyhogy ha barmi balul sülne el, te azt mond, hogy nem engedtelek el. És ne azt, hogy szeretsz. Mentsd az irhádat kislány. De nem lesznsemmi baj, ne agódj. Tudok vigyázni magamra. - vigyorodott el.

***

A

mint felkeltünk, kimentünk a nappaliba. Onnan egyenesan a tv mögötti falhoz siettünk. Javk megnyomott egy gombot a tvn, mire kinyílt a fal. Beléptünk. Bent egy tv, meg egy kanapé volt, illetve egy hűtő, és három doboz ásványvizes palack.

-Ezt a szobát arra az esetre tartogattam, ha esetleg rád, vagy rám találnak, akkor ide el tudjukn bújni. Erre a célre pont megfelelő. A falak hangsziveteltek. Az idő meleg, és van szellőző. A hütő tele van nem romlandó kajákkal, és vized is van. A kinti tvn egy kamera van, szóval itt mindent láthatsz, amikor megjön a bátyád. Ne gyere majd ki kérlek. Bármi történik, ha, rám támqd a remdörség, vagy bármi, akkor te itt biztonságban vagy. Maradj itt amig elhal a zaj. - Fejezte be Jack, majd megölelt.

Egy kis idő elteltével csöngettek, én meg bebújtam a kis titkos szobába. A tv mar be volt kapcsolva. Alig vártam, hogy láthassam a bátyámat.

Jack, és Matt besétált a nappaliba, és helyet foglaltak a kanapén.

-Szóval mi az új ügyed? - Kérdezte Jack.

-Van egy elrabolt lány. Nem.olyan régen rabolták el, és úgy tudjuk még él. A férfi, aki elrabolta, azért rabolta el, mert belé volt esve. - Itt Matt szünetet tartott. -Ismerős a helyzet nem igaz?

-Nem értem miről beszélsz. - mondta teljesen ártatlanul Jack.

-Oh dehogyisnem tudod, úgyhogy most szépen visszaadod Janet! - mondta erélyesen Matt. Francba! Matt pisztolyt rántott, és Jackra szegte, aki nem várakozott, szintén előhúzta pisztolyát, és bátyámra szegte. - Fegyveres rendőrök veszik körül a házat. Ha megölsz, tüzet nyitnak. Úgyjogy azt ajánlom, dobd el a fegyvert, és add meg magad.

Jack lehajtotta a fejét. Pár másodper ledorgasa alatt, feltartotta pisztolyát, majd meglőtte Matt lábát. Felsikoltottam. Viszont senkinnem nyitott tüzet, ami azt jelenti, nem volt sehol rendőr.

-Szóval hol is vannak a fegyveres őreid drága barátom? Tudod mit? Most én leszek egy fegyveres katona, aki ha akarod két golyót is a fejedbe repít. - mondta Jack vészjóslóan, majd fegyverét Matt fejére szegte. Tudtam, hogy nem tréfal, lőni fog. Tennem kellett ellene. Az ajtóhoz rohantam, azonban nem nyílt. Valamit tennem kellett. Gyorsan. Kerestem hombokat, amivel kinyilhat az ajtó. Sikerült is rátalálnom egy mélyedésre, pont időben. Benyomta, mire a fal elvált a többi részétől.

Kiugrottam, pont a két fiú közém előszőr csak egy  ponton éreztem, ahogy a melkasomba furódik a golyó, és elönt a fájdalom. Aztán par pillanat leforgása alatt, megéreztem hátamba fúródni a második golyót.

A világ lelassult körülöttem. A fájdalom szétterjedt az egész testemben. Térdre rogytam. Hányingerem lett, azonban nem étel, hanem vér folyt ki a számból. Ha nem ugrok, akkor talán mindketten megölik egymást. Nem hagyhattam így a legjobb.

Csak nagyon halkan érzékeltem a kiáltásokat. De felismertem benne testvérem, és Jack hangjat is.

Hirtelen minden emlékem visszatért. Minden apró részletig. Az hogy mennyire szerettem Jacket, aztán Alecot. A születésnapjaim. A szüleim. A bátyám. Minden. Mindenre emlékeztem. Elmosolyodtam.

Egy erötlen köhögés mellett alkottam egy "szeretlek titeket" mondatot, majd felsőtestem Matt ölébe esett, és még utoljára lecsuktam szemeimet, és beléptem a meleg fénybe.

Sziaszzok!
Tudom izgi ennek a résznek a vége, de ne aggódjatok, hozom a többit. Nem itt a vége. Csak volteoljatok, és hozom a kóvit. Tudjátok. A ☆ adja a löketet😉