A szobám ajtaján kopogtattak. Sóhajtottam egyet, majd behajtottam a naplómat, és a takaró ala dugtam.

-Gyere be! - kiáltottam ki, mert nem akartam felkelni az ágyról.
Jack benyitott, arcán angyali mosolyal.

-Féljek? - kérdeztem vészjoslóan. Jack szemében vidámság csillant, amitől felfele görbült az ajkam sarka.

-Nem kell, nem harapok... még... de ha akarod, akkor bármi elő fordulhat, és kiköthetünk egym...

-Be se fejezd ezt a mondatot. Na szóval milyért is vagy ilyen örömteli? - kérdeztem kiváncsian.

- Gondoltam veszek neked ruhákat. - Vigyorodott el boldogan, majd a háta mögül előhúzott egy bordó simulós egyberuhát. Elkerekedett a szemem, amikor megmutatot még egy kollekciót, ami egy fekete bőr nadrágból, egy fekete polóbol, és egy szintén felete bőrdzsekiből állt.

-Ezeket tuti nem veszem fel! - néztem rá úgy mint akinek azt mondták igazából a marson él.

-De bizony, hogy felveszed. És ezzel a cuki pirossal kezded. Na gyerünk öltözz, mert én öltöztetlek. - Mondta vigyorogva.

Gyilkos tekintettel kivettem a kezéből a ruhadarabot, majd lementem a fürdőbe. Felvettem a ruhát, aminek a háta nyitott volt. Úgy simult a csípőmre, mintha rámöntötték volna.

Fintorogvva léptem ki a fürdőből majd elé álltam. Egészen a lábfejemig ért a ruha. Jack az ujjával mutatta, hogy forogjak. Megfordultam, megmutatva a hát részét, majd iszkoltam a fürdőszobába, hogy túl lehessek a másikon is. Azt is gyorsan magamra kaptam. Az még egész jól is állt, azon kívűl, hogy annyira simult rám a ruha, hogy Jack ha tehetné, szerintem le is tépné rólam... és a többit tudjátok.

Amint kiléptem, Jack a száját nyitva felejtette. Motyogot egy tökéleteset, majd felkapott menyassuony pózba, és kivitt a kocsihoz. Megdöbenésemben azt sem tudtam mit csináljak. Beszállt mellém a kocsiba, majd elindultunk. Az úton nem szoltunk egymáshoz. Feltettem volna a kérdést, hogy hova megyünk, de minden alkalommal, amikor szólásra nyitottam a számat, mutató ujját ráhelyezte, ezzel azt jelezve, maradjak csöndben. Így is tettem.

Végül egy raktátrhelységhez mentünk. Jack kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, majd kezeinket összekulcsolva mentünk be. Fura volt most Jack, de inkább figyelmen kívűl hagytam.

Amint beléptünk a helységbe, én fordultam is volna ki onnan, de Jack rászorított a kezemre. A helység be volt rendezve, löveldévé.

-Miért is jöttünk ide? - kérdeztem, nagyon rosszat sejtve.

-Azért, hogy kiképezzünk. Meg kell tanulnod lőni, meg közelharban harcolni.-Mondta mintha ez teljesen egyértelmű lenne.

-És miből gondolod, hogy nekem erre szügségem lenne? Minek legyen ilyen tudásom, ha nem fogom alkalmazni? - kérdeztem, mert már nagyon kínosan éreztem magam a helyzetben. Fölösleges lenne engem kiképezni, ugyanis, amint végre kiszabadulok innen, semmi szügségem nem lesz rá, mert amúgy sem lesz nálam fegyver. De a közelharc talán még jól jöhet a szökésemhez, meg ahoz, hogy késöbb meg tudjam magam védeni. - Fegyvert tuti nem fogok magamnál hordani, bárki akarna rám támadni... de a közelharcnak hasznát vehetem. - Gondolkoztam el hangosan.

-Ugye tudod, ha meg is tanulsz rendesen küzdeni, attol még nem tudsz megszökni? - kérdezte. Na most kell eljatszanom ezt a kártyát.

-De miért akarnék megszökni? - vágtam teljesen értetlen fejet. - Ha meg akarok valahonnan szökni, akkor az ez a raktárhelység. Te velem vagy, és nekem már nem kell más. Nem vagyok már bezárva. Járhatok kelhetak a hában, és élhetem az életwm. Egy igazi új életet kezdhettem. Már nagyon régóta nem bántasz engem... nem lenne okom megszökni. - mondtam teljes átéléssel. Ennek egy része még igaz is volt. Már nagyon rég bántott, és teljesen szabad vagyok. Nem hiányzik a családom, mert nem emlékszem rájuk... és szeretem Jacket... talán tényleg szeretem. - Szeretlek. - ez csak kicsúszott. Csak kiment gondolkodás nélkül, és nem azért, hogy hivatalosabbá tegye a mondandómat... de ez hatott.

Magához húzott, és mélyen szenvedélyesen megcsókolt. Nem akármilyen csók volt. Meleg, és szeretetteljes. Minden érzelme benne volt, ahogy az enyémek is. Nem kellett sokat várnia, kinyitottam számat, melybe nyelvét rögtön becsúsztatta, ezzel epmélyítve a csókot. Megszünt az engem körülvevő világ. Már nem egy raktárhelységnél álltunk, hanem egy virágokkal teli mezőn csókolóztunk. Egy gondtalan helyen. Ahol minden gyönyörű volt.

Levegőhiányban elváltunk, és homlokunkat megymasnak döntve lihegtük ki magunkat.

-Gyakoroljunk. - Eröltetett egy kis komolyságot a hangjába, azonban mosoly bujkált a szája sarkában.
Nem tudom hogy történhetett. De minden pillantásáért, és minden érintéséért áhitoztam. Minden mozdulatát gyönyörűnek véltem. Elmondhattlanul, és visszavonhatatlanul beleszerettem abba az emberbe, aki elvette az életemet, és fájdalmakat mutatott. De végül elvezetett a sötét alagút másik kijáratához, és egy masik talán sokkal szebb életet mutatott. Szeretem Jacket. Nem tudom hogy lehet ez, de szeretem őt. És ha megváltoztathatnék barmit a multamban nem tenném. Nem tenném, mert akkor talán most nem így néznék erre a fantasztikus emberre.