/Írói szemszög/

Tami és Félix boldogan éltek tovább. Tami beiratkozott egy gimnáziumba, hogy befejezze a tanulmányait. Félix is vele tartott, de ő egy osztállyal felette járt. Mikor mindketten sikeresen befejezték a gimit, elmentek egyetemre. Tami énektanár szakot végzett, míg Félix idegenvezetőnek tanult tovább. A két fiatal az egyetemek elkezdése előtt elköltött a Molnár házaspártól (Tami szüleitől). Már két éve, hogy befejezték az egyetemet. Félix egy szép napsütéses őszi napon megkérte a barátnője kezét, mire a lány sírva mondott igent.
Tami sietős léptekkel ment a pesti kis háromszobás lakásukba. Előkereste a kulcsait, majd benyitott a lakásba.
- Félix! - ment a nappaliba Tami.
- Igen, kicsim? - adott egy puszit a menyasszonya szájára.
- Ülj le - kérte Tami. A férfi tette amit kedvese kért tőle. Érdeklődve figyelte a fel alá járkáló nőt.
- Szóval, az van, hogy... - kutatott a táskájában Tami. Félix mosolyogva figyelte Tami minden egyes mozdulatát. Tami végül megtalálta a keresett dolgot.
- Remélem ezért nem szeretnéd felbontani a jegyességet - nyújtott át egy kis borítékot a vőlegényének. Félix furcsállta Tami mondatát, de kinyitotta a borítékot. Egy ultrahang felvétel lapult benne. Félix nem szólt semmit.
- Egy hónapos terhes vagyok - felelte csillogó szemekkel Tami. Félix felállt a kanapéról, és szorosan megölelte Tamit.
- Annyira boldog vagyok!
- Én is! - sírta el magát Tami.

Tami és Félix öt hónappal később már férj és feleség voltak.

<9 hónappal később>

Taminak hajnali egykor erős fájásai voltak. Már három napja a kórházban feküdt. Megnyomta a nővérhívó gombot, mire egy magas barna hajú nővér ment be Tamihoz.
- Mindjárt jön a baba - mondta Tami, mire a nővér rohant szólni egy orvosnak. A nőt áttolták a szülőszobára. Természetesen az apukát is értesítették. Félix tizenöt perccel később már Tami kezét fogta.
- Ha szólok, hogy nyomjon akkor nyomjon! Rendben? - nézett fel a negyvenes éveiben járó szülésznő.
- Rendben - bólintott Tami.
- Most! - Tami olyan erővel nyomott amilyennel csak tudott. Ezt még háromszor ismételték meg mire napvilágot látott egy gyönyörű sötétszőke barna szemű kislány. A szülőszobát a kislány erőteljes sírása töltötte be. A nővér elvágta a köldök zsinórt.
- Mi legyen a neve? - nézett a nővér az anyukára.
- Horváth Debóra - lehelte Tami. Félix rémülten nézett a feleségére. A nő lehunyta a szemét. Az orvosok kiküldték Félixet. Egy órával később az egyik orvos kiment Félixhez.
- Jól van a nejem? - ment az orvoshoz a "friss" apuka.
- Sajnálom, de nem tudtuk megmenteni az életét - nézett szomorúan Félixre. A férfi ott a folyosón elsírta magát. A felesége és egyben a kislányának az anyukája nem élte túl a szülést.

Félix egyedül nevelte fel Debórát. Egyedül a lánya volt képes mosolyt csalni édesapja arcára. Tamira emlékeztette. A nevetése, a hangja, a szemei. Félix és Debóra elköltöztek Budapestről. Apa és lánya boldogságban (és Félix gyászban) élt tovább.

VÉGE

-----------------------------------------------------------
Hát, itt a vége ennek a történetnek. Sajnálom, hogy ilyen szomorúra sikeredett. Ha szeretnétek 2. évadot Debi szemszögéből, akkor kommentbe jelezzétek :)

Mona200305 voltam👋