/Félix/

Még mindig alig hiszem el, hogy Tami a barátnőm. Ha anyáék megtudnák, hogy Tamival járok akkor engem kibeleznek. Nyugi, Félix! Higgadj le!
- Hé! - csettintgetett a szemem előtt Tomi.
- He?
- Figyelsz te rám?
- Nemigen?
- Vettem észre - dőlt hátra Tomi.
- Mondd - mondtam teljes figyelmemet neki szentelve.
- Süket vagy? Már vagy öt perce csörög a telefonod! - mondta Tomi. Észre se vettem. Azonnal az ágyra ugrottam a telefonomért.
- Halló? - kérdeztem.
- Szia, Júlia vagyok - mondta elvékonyított hangon Beni.
- Kapd be!
- Mit? - folytatta nyávogva.
- Beni!
- Nem Beni vagyok, hanem Júlia! - nyávogott Beni.
- Nincs kivel szórakoznod? - kérdeztem fáradtan.
- Nincs - mondta továbbra is lányos hangon.
- Szia, Beni! Boldogíts másokat!
- Ne! Ne tedd le, cukor bogyó - mondta Beni.
- Anyád a cukor bogyó - mondtam nevetve.
- Nem, mert te!
- Szia, boldogítsd anyukádat! - mondtam, és letettem.
- Mi van Júliával? - kérdezte röhögve Tomi.
- Megkattant, Beni - mondtam a fejemet fogva.
- Hallottam. Nem lenne jó színész... nő - röhögött Tomi.
- Tényleg nem - mondtam mosolyogva. Délután Tomi haza ment, én pedig a szobámban voltam. Csörögni kezdett a telefonom. Rá se néztem a kijelzőre, egyből bele szóltam.
- Beni, ha mégegyszer lány hangom fogsz beszélni nem tudom mit csinálok veled - kezdtem köszönés nélkül.
- Most akkor imitáljak fiút? - kérdezte meglepetten Tami.
- Azt hittem, hogy Beni hív.
- Ő is Júlia?
- Nem, csak... mindegy - mondtam mosolyogva.
- Milyen napod volt?
- Szuper. Mostmár szuper.
- Ne haragudj, de ez egy kicsit nyálas volt - mondta nevetve Tami.
- Nem bírod a nyálasan romantikus srácokat?
- De, csak kicsit fura a te szádból hallani.
- Miért fura?
- Nem is tudom, talán azért, mert nem igen hallottalak még így beszélni.
- Eddig még beszélni se hallottál. Esetleg énekelni - mondtam nevetve.
- Igaz - nevetett ő is. Még beszélgettünk utána leraktuk. Lefeküdtem az ágyra. Szeretem ezt a lányt.